Politikai felelősség
- Részletek
- Napi apró
- 2013. december 13. péntek, 05:32
- Ádám Péter
Előfordul a politikában, hogy egyetlen döntés örökre ráég valakire, és az illetőnek egész életében viselnie kell ennek a terhét. Ahogyan például Franciaországban a Bourbon-restauráció idején is aggályosan számon tartották, hogy a még élő Konvent-tagok közül 1793. január 15-én ki szavazott XVI. Lajos halálára: az ő nevük után – gondolok például Sieyès abbéra, Égalité Fülöpre vagy Joseph Fouchéra – a XIX. század elején még évtizedekig odatették a régicide (királygyilkos) jelzőt, mint ahogyan azt is évtizedekig számon tartották, hogy az emlékezetes perben ki ellenezte a király kivégzését.
Abban a politikai jégkorszakban, amely a 2014-es választások elvesztése után fog ránk köszönteni, szintén ott kellene állnia a még aktív politikusok neve mellett (ha másképp nem, gondolatban), hogy pártolta, ellenezte vagy szabotálta-e a lehető legszélesebb választói összefogás gondolatát. Jó volna, ha az összefogás ellenzői vagy szabotálói a 2014-es kudarc után más megélhetés után néznének, mert nem maradhat következmények nélkül, hogy csúnyán magukra hagyták a demokratikusan gondolkodó választókat, és hogy a Fidesz modernizáció-ellenes maffia-állama jórészt őmiattuk fog még hosszú évtizedekig élősködni Magyarországon.
