Eső után köpönyeg
- Részletek
- Napi apró
- 2010. március 13. szombat, 04:37
- Balogh S. Éva
Olvasom a pénteki Népszavában (12. old.) egy idősebb budapesti lakos levelét. Arról panaszkodik, hogy egy MÁV-alkalmazott udvariatlanul viselkedett vele. A levélíró Zuglóból akart a Nyugatiba utazni, és mivel 65 év felett van, elment az ingyenes regisztrációs jegyért. Tudja, mondta az úr, hogy csak egy megállóról van szó, de hát ami kötelező az kötelező. Erre az alkalmazott: „Menjen autóbusszal.” Mire levélírónk elmagyarázza, hogy a vonat kerek fél órával gyorsabb. Erre mit kap az utas a kedves hölgytől? „Káromkodásokat.” Levelét így fejezi be: „Érvényesült a régi igazság: nem a rendeletet kiadó miniszter az úr, az a mindenható hatóság, aki éppen az ablak mögött ül.”
Nekem csak egy kérdésem lenne. Miért olvasói levelet ír az az ember, akivel egy MÁV-alkalmazott így bánik? Miért nem mondja a káromkodó nőnek, hogy beszélni szeretne a főnökével. Ha a főnököt nem hajlandó előteremteni, akkor meg kell kérdezni a főnök, illetve az alkalmazott nevét. Ha nem mondja meg, akkor meg kell jegyezni a pontos időt és a körülményeket, és a világ végére is elmenni a panaszával. Ilyen embereknek egyszerűen nem lenne helyük egy állami vállalatnál.
Évekkel ezelőtt olvastam egy rövid kis írást talán a 168 órában Fencsik Flórától. Azt hiszem, „Az alattvaló” volt a címe. Fencsik Flóra egy Amerikában élő barátnőjével keres valamit egy könyvesboltban, de néhány perces keresés után sem találják a kiadványt. Fencsik bóklászna tovább az üzletben, de az amerikai barátnőnek ebből hamarosan elege lesz, és megérdeklődi, hol van a kiadvány. Fencsik hozzátette, hogy hiába, ő már valószínűleg nem tud megváltozni. Ő már mindig alattvaló marad, aki kiszolgáltatottnak érzi magát még egy üzleti eladóval szemben is.
De én is találkoztam hasonló alattvalói hozzáállással. Egy magyarországi bankban hosszú sor állt a pénztár előtt. A pénztáros sehol. Senki sem panaszkodik, senki sem reklamál. Amikor én jó hangosan nekiállok kérdezgetni, hogy mégis mi történik itt, az előttem álló nő angyali türelemmel megmagyarázza: „biztos elment ebédelni.”
Nem olvasói leveleket kell írni. Az eső után köpönyeg. A helyszínen kell valamit csinálni, illetve ha azt megakadályozzak, akkor „feljebb” menni és óriási patáliát csapni.
(Balogh S. Éva)
