Lábjegyzet egy rádióműsorhoz

• Nyomtatás

Részletek

Napi apró

2013. december 04. szerda, 06:22

Lánczos Vera

A RádióQ-n, a Kelj Fel Jancsiban, Fiala János Szigetvári Viktorral cserélt eszmét hétfőn reggel, többek közt a baloldali összefogásról.

Aki olykor rátéved a műsorra – amely elvben egyébként a hallgatók betelefonálására épül –, már megszokhatta, hogy a műsorvezető hektikus szubjektivitása jellemzi, gyakorlatilag kizárólag egy vélemény megerősítése kaphat benne hangot, Fialáé, a többi megszólalót kiszerkeszti. Egyszerűen leteszi a telefont, jobb esetben csak lecsapja, rosszabb esetben, ha nem azt hallja, amit várt, még meg is bűnhődnek a merészek, mert kapnak a fejükre ezt-azt, többnyire gorombaságot. Ez a bevezető csak annyiban fontos, hogy világos legyen, a műsorvezető a sajtóban megjelenő más véleményekkel is így szokott tenni. Nála rendben van a pikírtség, a minősítgetés, a besorolgatás, időnként személyeskedés, a kritikát viszont rosszul tűri.

Ennek ellenére az alábbiakban nem hagyom válasz nélkül a hétfői produkcióját, noha már régen nem követem ezt a műsort. De felhívták a figyelmemet rá, mi hangzott el hétfőn, ezért visszahallgattam a netről.

Nos, hétfőn reggel Szigetvári Viktornak Fiala is tett némi utalást arra, hogy három nagyobb ellenzéki párt van itt, nemcsak kettő, kéne tán közeledniük valahogy egymáshoz, majd amúgy fialásan igyekezett rögtön tompítani is a kérdés élén, hiszen annyira gáz ugye manapság összefogásról beszélni. Miután szokásos több kilométeres mondataival előkészítette a terepet, eljutott a „bevehető-e Gyurcsány” problémához, amelyet összekapcsolt a DK előző nap meghirdetett 16 pontos programjával, és drámaian megállapította, hogy ó jaj, ezek a pontok nem illeszkednek a többiek programjába.

Ekkor került elő a nevem,* mint a Lánczos Vera-féle vonal, majd állítólag Keszthelyi András vicceskedését idézte Fiala tetszéssel, miszerint a Galamus a baloldal Echo TV-je. Itt picit elvesztette a beszélgetés fonalát, mert nem sikerült megtalálnia a kontextust, hogy miként is kerültünk mi képbe, de azért kitalálható – van bennem ennyi kreativitás –, hogy nyilván mint az ellenzéki együttműködést következetes képviselői jutottunk eszébe. A körmondat végén Fiala szokás szerint már a választ is belefogalmazta a kérdésbe: be lehet-e venni Gyurcsányt, amikor olyan programpontokat fogalmazott meg vasárnap, amelytől Szigetvárinak, szerinte, égnek állhat a haja?

Még szerencse, hogy Szigetvári Fialánál sokkal reálisabban látja a helyzetet, és nem vette a tálcán felkínált értelmezést; úgy válaszolt, hogy nincs szó arról, hogy a DK programja lényegesen eltérne a másik két párt programjától.

Most azonban nem ezt az interjút kívánom tovább részletezni, bár a koppintott és ugyancsak tálcán kínált másik megközelítéssel, hogy kérdéses, Gyurcsány tényleg a 2014-es győzelemért küzd-e, Fiala olyan magas labdát adott fel, amit könnyű lett volna leütni. A hallottak alapján azért kétli ezt Fiala, mert ő láthatóan nem tud elképzelni olyan helyzetet és politikusi attitűdöt, amikor valaki nem a személyes ambícióit tekinti elsődlegesnek, hanem valóban egy ennél fontosabb célt. Most külön nem varrom el ezt a szálat, de az alábbiak erre a miértre is magyarázatot adhatnak.

Ami elsősorban az írásra sarkallt, Fialának az a kijelentése volt, hogy a Galamus a baloldal Echo TV-je. Halálosan unom ugyanis ezt a fajta nyegle, nihilista gondolkodást. Akik így gondolkodnak, azt hiszik, hogy akkor nagyon függetlenek, ha valami álközépen álló pozíciót foglalnak el. Azt hiszik, akkor pártatlanok, ha egyenlő távolságot tartanak politikai oldalaktól, de közben képtelenek megkülönböztetni, hogy mi van még a demokratikus rend határán innen és mi van már túl rajta. Bár lehet, hogy Fialánál másról van szó. Ő már régóta nem több, mint hivatásos krakéler, ha van bármiféle értékrendje (szakmai etikáról ne is beszéljünk), annak a középpontjában pusztán a botránykeresés áll.

Mi lehet azoknak az embereknek a fejében, akik egy lapon képesek említeni egy független ellenzéki portált egy a kormányzó hatalmat kiszolgáló médiamonstrummal, egy kurzustelevízióval (amelynél, nem mellesleg, Fiala János is dolgozott). Hogy lehet összehasonlítani egy békemenetes, orbánista, nacionalista televíziót, amelynek műsoraiban lehet zsidózni (lásd még itt és itt), cigányozni, egy olyan véleményújsággal, amely a demokratikus értékek mellett következetesen kiáll, ezt a hatalmon, de az ellenzéken is számon kéri, és amely a valóság semmiféle meghamisításával nem vádolható. Hogy lehet egy lapon emlegetni egy olyan televíziót, amelyet a 9. leggazdagabb magyar, a 64 milliárdos vagyonú Széles Gábor pénzel, egy magánerőből, önkéntes munkával fenntartott újsággal, amely naponta megküzd a fennmaradásáért, viszont megengedheti magának, hogy morális engedményeket ne tegyen.

Kétségtelenül nem illeszthető be az értékmentességre identitást építő és ezt a pártatlansággal összekeverő emberek szemléletébe egy olyan karakteres sajtóorgánum, amely a dolgokat nevén nevezi (a jelenlegi kurzust például antidemokratikusnak, ténykedésük eredményét alkotmányos puccsnak tartja), és nem rendeli alá magát semmilyen hivatásos véleményformálók által diktált trendnek. Többek közt nem hajlandó egyetlen politikust sem, akinek érvényes politikai mondandója van, politikai halottként kezelni, csak azért, mert néhányan már nagyon szeretnék eltemetni, s párszor megírták róla a nekrológot is.

A hazai demokratikus kultúrát jól jellemzi, hogy az értékképviselet következetessége önmagában mint szélsőség válhat gúny tárgyává, anélkül, hogy érdemben vitatni kelljen az alapját, a tartalmát. Fiala is csak az egyik lenyomata ennek a kulturális színvonalnak, ahol a manipulált médiatérben az autonóm gondolkodás devianciának számít, amit elég csak lesajnálni – természetesen buzgó igazodás közben.

Fiala: – Most eljött a pillanat ahhoz, hogy az összes ellenzéki erő, akik számottevőek, tehát ebben Fodor Gábor nincs benne, Kuncze Gábor nincs benne, Ungár Klára nincs benne, beszéljünk magyarul, akik egyébként ebben erők. Lehetséges, hogy vannak olyan erők, amelyeket közben nem sorolok fel, mert én sem ismerem őket, közben erőt képviselnek, leülnek, és egyszerűen eldöntik, azt, amit a Klubrádióban ilyen számháború, vagy leolvasás, igen ott olvassák le egymás homlokáról a számokat, számháború módon folytatnak, de ezen a módon nem lehet folytatni, mire én azt mondom, ha most megteszik, talán még van esély a győzelemre, ott ugyanis nem egyszerűen azt kell eldönteni, hogy ki lesz a miniszterelnök-jelölt, szerintem nem ez a lényeges kérdés. Az a kérdés, hogy ezt a meccset, amely egyébként egy labdarúgó-mérkőzés, és nem egy háború, nem egy csata, hanem egy játék, én megpróbálom annak felfogni, miközben nem könnyű, nekem aztán végképpen nem könnyű, hogyan lehet itt az eredményt megfordítani? Én magyarul (nincs befejezve a mondat) és eltelt 20 perc a beszélgetésből és most fogalmaztam meg először egy ilyen mondatot, én ezt hiányolom, és nézem az órát, mint amikor a kedvenc csapatomnak drukkolok, és vezet a másik fél, és azt mondom, gyerekek, döntetlent sem fogtok kihozni. Van olyan, hogy a kosárlabdában időt lehet kérni, a fociban csak a szünetben adatik meg, cserékkel. Nem érzem azt, ami… (nincs befejezve)

Szigetvári: – Egyrészt szerintem, nem vagyok egy Závecz Tibor vagy egy Hann Endre, de ebben tényhelyzetszerűen jobb a helyzet. Természetesen azok, akik egyébként manuálisan ütnek be ebből a szempontból irreleváns pártpreferencia-adatokat mandátum-kalkulátorokba, azok félrevezetik magukat. Ma Magyarországon közelebb áll az ellenzéki oldal egésze, hogy itt ezt megfordítsa, mint azt szokás gondolni. De most lezárom, mert nem ebbe az irányba akartam továbbvinni a gondolkodás fonalát. Egy másik dolog, az, hogy itt az ellenzék arra a rettenetesen bonyolult – és hát minden társadalmi helyzet bonyolult – anómiák hegyeire, ami Magyarországon előállt, hogyan tudja a választ. Én azt gondolom egyébként, hogy a DK is, az MSZP is, és szerintem Bajnai Gordon pártszövetsége is antipopulista, és sokkal felelősebb megoldásokat mond ezekre a kérdésekre.

– Jó, hadd legyek…

– Bocsánat, ebben az ügyben azért vegyük már észre, hogy sem Gyurcsány Ferenc, sem Bajnai Gordon, sem Mesterházy Attila nem azt mondja, hogy jó napot kívánok, tessék megszavazni, jövök, megnyomom a nagy piros gombot, és …

– Jó, rendben van, azt kérdezem tőled konkrétan, követted tegnap a Ferit?

– Őszintén szólva nem…

– Hát így nehéz lesz. Tudniillik ha ő programot hirdet, és az a program ne egyezik…

– …de olvastam.

– …de ha ezek a programok nem illeszkednek, akkor ott a Lánczos Vera-féle vonal (nevetgél), amit Keszthelyi András nagyon szellemesen úgy mondta (hahotázik), hogy a szocialistáknál, vagy nem tudom, (dadogás) hogy azt mondta, hogy ez a baloldalnak az Echo Tévéje, mármint a Galamus, tehát hogy ugye lehet úgy Gyurcsány Ferencet befogadni, hogy közben olyan programpontokat fogalmaz meg, amitől, hát ha így van, akkor neked égnek áll a hajad, legyen az a nyugdíj, legyen az a magyar televízió...

– Hadd... van egy sokpontos programja egy pártnak, ami sok mindenre kiterjed, nem vagyok a DK fogadatlan prókátora, de teljesen normális, hogy ebből, mint egy tálból a cseresznyét, néhányat kivett Gyurcsány Ferenc, és erről beszélt, volt egy-kettő, amivel tudnék vitatkozni, de azért alapvetően a dolog szerintem ugyanabba az irányba mutat, amerre az MSZP meg az Együtt programja.

• < Előző
• Következő >