Rosszabb a Jobbiknál
- Részletek
- 2013. november 29. péntek, 05:43
- Kóbor György
Képviselőként Bauer Tamást a legjobbak, legrokonszenvesebbek közé számítottam, lenyűgözött tiszta logikája, szabadelvű, demokratikus elkötelezettsége, munkabírása. Elmondhatom, ha száz ügyben megnyilvánul, kilencvenkilencszer igazat adok neki. A legutóbbi a századik eset lehet, mindenképpen Andor Mihállyal értek egyet.
Aki viszont nem akar „azzal az unalomig ismételt példával előhozakodni, hogy Churchill az ördöggel is szövetkezett volna Hitler ellen”; érteni vélem stiláris idegenkedését, de én nem vagyok ilyen kényes, Churchill akkori igazsága vagy mai aktualitása az ismétléstől még nem kérdőjeleződik meg.
Egy elvi alternatíva, válasszunk, mi a rosszabb:
1. Egy szélsőséges, kis politikai gyakorlattal rendelkező, nemzetközi és hazai társadalmi megvetésnek s ellenérzésnek kitett, viszonylag kis támogatottságú, irracionális ideológiájú pártocska. Izgága politikusai néha kifejezetten marhaságokat hangoztatnak;
2. Egy nagy támogatottságú populista párt, egy kipróbált, tudományosan megalapozott manipulációs technikát alkalmazó, nagy hatalmú, demagóg társaság, amelynek nagyon is racionális törekvése a hatalom megragadása, s a társadalom javainak elrablása, amely populista ideológiájává tette az arcátlanságot és gátlástalanságot. Tevékenységüket volt alkalmunk évekig megtapasztalni.
Szerintem kétségtelen, hogy a 2. a károsabb, veszélyesebb, logikusan inkább őket kellene karanténba zárni, nemde? Íme, a karantén-elmélet tarthatatlansága!
Szerencsénkre az iménti alternatíva nem valós, de jó lenne, ha a baloldal hazudozással, maszatolással, a jobboldalnak tett gáláns engedménnyel nem járulna hozzá, hogy az alternatíva mindkét ága éles és fenyegető legyen. Ha ugyanis sikeresen újráznak a következő választáson, a Fidesz a maga részéről szívesen domesztikálja a Jobbikot, nem lesznek skrupulusai, nem kell félni, igazi választás kettőjük között nem fog fölmerülni.
A Jobbik-főnök, Vona elnyilatkozta magát, hogy ők nem demokratikusak, ez azonban lényegében afféle „polgárpuki”, amit értékén kell kezelni: a programjukban kifejezett rasszista pontoktól, szándékoktól sem érdemes megijedni, nyilvánvalóan a világ mostani helyzetében ezek a programpontok is retorikus, agitatív ostobaságoknak, önhergelésnek tekintendők.
Továbbá, lehet-e süketet és vakot játszani a ténnyel szemben, hogy demokratikus választáson kerültek be az Országgyűlésbe („a nép „leváltása”?). A demokrácia elvei azt diktálják, hogy stratégiailag el lehet tőlük zárkózni, taktikusan azonban (ki)használni kell őket, lehetőleg az ország javára, de legalábbis nem a kárára.
Andor Mihály: „egy következetesen elvi alapon politizáló pártnak fölösleges attól félnie, hogy egy konkrét ügyben való együttműködés miatt össze fogják keverni a szélsőjobbal”. Milyen igaza van!
S milyen szánalmasak Mesterházyék, akik a hurrogó kórustól félve próbálnak megfelelni. Eredeti ötlet nélküli, gyámoltalan politikával eminenskedni. A vizsgáló bizottság ügyében „hozni is ajándékot, meg nem is”.
