rss      tw      fb
Keres

2001. december 28. - Fradi-Fotex-ügy

8 éve, ezen a napon…


…Bognár László, a MIÉP országgyűlési képviselője és alelnöke közleményben értesíti az országot, hogy pert nyert a Népszabadság ellen.

Részlet a közleményből: „A II. és III. Kerületi Bíróság első fokon megállapította, hogy Krajczár Gyula elsőrendű, Eötvös Pál, a Népszabadság elnök-főszerkesztője másodrendű és a Népszabadság Kiadó és Nyomdaipari Rt. harmadrendű alperesek megsértették személyiségi jogaimat a Nemzet, jelkép, Fradi című cikkben leírtak miatt. A bíróság eltiltotta őket a további jogsértéstől, illetve kötelezte őket jogsértő magatartásuk abbahagyására. A bíróság kötelezte Krajczár Gyula elsőrendű és Eötvös Pál másodrendű alpereseket, hogy a Népszabadság című lapban azonos helyen és módon tegye közzé az ítélet jogsértést megállapító rendelkezését.
Az ítélet indoklásából megállapítást nyert, hogy a MIÉP Fradi ügyben általam ismertetett állásfoglalása ’nem valamely népcsoport, vallás ellen irányul, hanem az ellen az üzlet ellen, amelynek révén a FOTEX Rt. megszerezte a Fradit’”.
Dr. Bognár László
országgyűlési képviselő

***

2001. július 25.
A MIÉP elnökségének „Fradi-Fotex – Nemzetellenes tranzakció” című közleménye, amelyet Bognár László sajtótájékoztatóján szétosztottak az újságíróknak (1)

„A Fradi megvásárlása a Fotex által csak mellékesen sportügy. Sokkal inkább beleturkálás egy, az egész huszadik századon áthúzódó társadalomszerkezeti jelenségbe, ami a Fradi mögött örökké, minden csapás, kifosztás, félreállítás után is újratermelődött. A Fradi, különösen a futballcsapat nemzeti jelkép volt. A Fradi nem csak a főváros egyik kerületének csapata volt, lett az idők során, hanem a kisemberek a hazafiúi érzéseiket, szociális nyomorúságaikat egy nemzeti csakazértisben, a csapat mögött felsorakozva élték meg. Azzal, hogy a sportbelileg ezzel egyenértékű, sőt sokszor ezt megelőző, de mindenkor a tehetős pesti zsidó polgársághoz kapcsolt MTK-t most ugyanez a cég, a Békesi László által, tehát az úgynevezett reformkommunizmus és SZDSZ-liberalizmus által létrehozott és több szálon tulajdonolt Fotex Rt. birtokolja, a Fradi népe be van csapva. Meg van semmisítve az a nemzeti érzület, az a kisemberi vonzódás, ami a Fradit övezte országszerte. Az MTK privatizálta a Fradit.
A viharfelhők már a Torgyán–Szabadi kettős odaengedése idején elkezdtek gyülekezni a nagy múltú egyesület feje fölött, de az volt remélhető, hogy lebukásuk után kitisztul az ég. Éppen az ellenkezője következett be. Az FTC-t megszerezte az a mohó, gátlástalan üzletcsoport, amelynek semmi köze sincs a Ferencvároshoz és a magyarsághoz. Az üzleti szempontokon túlmenően a magyar társadalom érdekellentéteinek, szegény–gazdag, nagytőkés–kisember ellentéteinek az összemosása a cél: társadalomátalakítás.
Ne tudja a kisember a sokszor kétségtelenül durva és elítélhető formákban kifejezésre juttatni az ellenszenvét, elégedetlenségét, ne legyen képes drukkolásban kifejezni a hovatartozását, ne tudja ennek-annak csúfolni a másik tábort. Így aztán érdektelenné válván a dolog meg fognak ugyan szűnni egyes valóban ízléstelen bekiabálások, csúfolódások, de a magyar társadalom szegényebb lesz nemzeti szempontból fontos érzülettel. A lelátó pedig üres lesz, a „B” közép feloszlik.
A Fradi beolvad az MTK-ba. Beolvad egy üzleti gátlástalanságba, amely üzletnek mindenre van pénze, csak senki nem tudja honnan. Ámbátor ez sem biztos. A nyilvánosságra került szerződés szerint augusztus 1-jéig a vevő, a Fotex minden további nélkül elállhat a szerződéstől, az FTC viszont nem. Ez azt engedi feltételezni, hogy Várszegi úr bizonyos állami pénzek megérkezésére vár, mert abból kíván fizetni, vagy azt várja, hogy a Fradi-pálya körüli értékes telkeket megkapja-e. Ügyes!
A kormány, a sportvezetés felelőssége súlyos. Egy magát nemzetinek mondó kormány nem engedhette volna meg a Ferencváros megsemmisítését. Torgyán–Szabadi volt az első műhiba, most Várszegi a végzetes.
A MIÉP elítéli ezt a sötét, nemzetellenes tranzakciót, és felhívja híveit, hogy egy zöld-fehér szalag feketével átkötésével fejezze ki gyászát a magyar Fradi tönkretétele miatt és tiltakozzon.”

2001. július 26.
Népszabadság
Részletek Krajczár Gyula Nemzet, jelkép, Fradi című cikkéből

„Sok szégyen megesett már a Fradival az utóbbi időkben, most azonban odáig jutottunk, hogy a MIÉP nevű csoportosulás vette magának a bátorságot, s kitűzte sajtótájékoztatóján a zöld-fehér zászlót. Nemzeti jelképről beszélnek ezek az emberek, amelyet most elfoglal a Fotex, ez a békesis-nagytőkés-zsidó-kommunista-szadeszos bagázs. A "rendes magyar emberek", az "önmagukat magyarnak érző kispolgárok" csapatát szerintük tönkreteszi a zsíros nyakú finánctőkések undorító társasága. Belerondítanak a nemzeti érzésbe, erkölcsileg lezüllesztik a klubot, a szurkolókat, szakmailag is visszavetik, lényegében megsemmisítik a csapatot.”
„Nemzeti jelkép. Igen. Magam is sokszor gondoltam így, meg gondolom is, ha nem figyelek annyira. De félre a fröccsös pohárral, vizsgáljuk már meg ezt a nemzeti jelképet. A játékra, a szakmai készültségre nem vesztegetnék sok szót. Ha nullának, semminek minősíteném, még meleg hangon emlékeznék meg róla. Ha a Fradi szervezettségét, menedzselését, vezetésének minőségét venném számba, olyan szavakat kényszerülnék mondani, hogy utána nem mernék jóanyám szeme elé kerülni.”
„A szörnyű az, hogy a huszadik század során többször is alakult ki abnormális eset, mi több, még a konszolidált időszakokban is rendre ott kísértettek a két alakulat körül azok az emberi nem aljából való figurák, akik a másik letaposásában, elpusztításában, ellehetetlenítésében, meggyalázásában látták a saját üdvüket. Ilyennek gondolom a MIÉP-alelnököt is, akinek most volt mersze kitűzni a Fradi-zászlót a saját barlangjában.”

2001. július 27.
A B’nai B’rith Első Budapesti Közösség feljelentése az ügyészségnek

A Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészének!
1055 Budapest,
Markó u. 16.

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!
AB’nai B’rith Első Budapesti Közösség elnöksége ismeretlen tettes/ek ellen feljelentést tesz a Büntető Törvénykönyv 269. §. b) pontjába ütköző közösség elleni izgatás bűntette miatt, az alábbi tényállás alapján.

I.
2001. július 25-én Bognár László országgyűlési képviselő, a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) alelnöke sajtótájékoztatón ismertette a MIÉP elnökségének „Fradi–Fotex – nemzetellenes tranzakció” című közleményét, majd újságírói kérdésekre válaszolt.
A közleményben foglaltak, valamint Bognár László által elmondottak kimerítik a gyűlöletre uszítás törvényi tényállását a zsidó közösségre, mint vallási csoportra nézve. Sértik a lakosság egyes más csoportjait is.
A párt elnökségi határozatát ismertető személy nyilvánosan meghirdetett és megtartott sajtótájékoztatón beszélt, ekként az ott elhangzottak a bűncselekmény törvényi tényállásában írt nagy nyilvánosság fogalmát értelemszerűen kimerítik, sőt azt kifejezetten megcélozták.

II.
A pártelnökségi határozat, valamint az azt ismertető személy által kiegészítésként, mintegy magyarázatként elmondott szöveg, annak szövegkörnyezetbe való beágyazása, társadalmi összefüggéseire való utalásai – megítélésünk szerint – kifejezetten gyűlöletkeltők. A futballpályák lelátóin egyre inkább eluralkodó verbális, olykor tettleges, erőszakos jelenségek ismeretében a sajtótájékoztatón mondottak egyenes szándékkal elkövetett uszításnak minősülnek.
[…] Az MTI tudósítójának az eseményről az alábbiakban szó szerint idézett mondatai alapján a pártközlemény tartalmát kiegészítve, magyarázva még a következők hangzottak el:
[…] Az FTC össznemzeti jellegét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyes vidéki városokban sokszor a saját lakóhely együttese ellen is a Fradinak szurkolnak. A fradisták mindig is úgy érezték, hogy míg ők a nép egyszerű gyermekei, addig a társadalmi ranglétrán fölöttük állók a zsidó fogalomba tömöríthetők.

[…] Szervezetünk megítélése szerint a MIÉP elnökségi határozata a sajtótájékoztatón kiegészített formában leplezetlenül uszít a zsidóság, mint vallási és etnikai kisebbség ellen.
A nyilvánvalóbb érthetőség kedvéért kitérőt teszünk, hogy értelmezzük, megértessük a sajtótájékoztató mondanivalójának uszító tartalmát. Rámutatunk arra, hogy a jobboldali-szélsőjobboldali sajtóban újabban megsokasodott antiszemita megnyilvánulások csak ritkán szólnak konkrétan a zsidókról: a fogalmat szimbolikusan, kódoltan, burkoltan, becsomagolva használják. A zsidó gyakrabban használatos kódszavai (szinonimái) az „idegen”, „idegenszívű”, „idegenszerű”, „idegen gyökerű” stb. A rasszista beszédmódban a nyílt és burkolt elemek egyaránt jelen vannak, egymást értelmezik. Ebben az előítéletes beszédmódban az antiszemita írásokból ismert, a zsidók leírására használt becsmérlő szavak ismétlődő jellemzők. A néhány állandó sémát használó új kódnyelv azonban mindenki számára egyaránt érthető, és egyformán értelmezett, akár érintettnek érzi magát a kóddal, akár nem, akár használja ezt a nyelvet, akár hallgatja vagy olvassa.
Ennek fényében a sajtótájékoztató mondanivalója, nyílt üzenete az, hogy ha a nemzeti jelképként felfogott Fradit (a szövegkörnyezetben burkoltan) a zsidósághoz kapcsolt Fotex veszi meg, akkor ezzel a Fradit a „zsidók” veszik meg; ez pedig megsemmisíti a fradi szurkolókkal azonosított kisemberi nemzeti érzületet. A máshogyan kódolt fordulat szerint a Fradit mohó, gátlástalan üzletcsoport szerezte meg, amelynek nincs köze a magyarsághoz, az ügylet tehát nemzetellenes. Ezzel egyszersmind kizárja a zsidókat a nemzetből.”

2001. július 28.

Fradi-Újpest meccs

Részlet Szeszlér Tibor tanulmányából

„Az első sajtóvisszhangok után feszült figyelem kísérte, mi fog történni azon a héten, szombaton, július 28-án a Fradi–Újpest futballmeccsen. Nem ok nélkül: a lelátón a tévéközvetítéseken is jól látható nyilaskeresztes zászlót, görbe orrú zsidót ábrázoló gúnyrajzot, a zsidóságot félreérthetetlenül becsmérlő kék transzparenseket mutogattak. A drukkerek „Indul a vonat Auschwitzba” ordítozása, a távozó tömeg „mocskos zsidók”-at skandálása kétségkívül sokkoló volt.

2001. augusztus 1.
Orbán Viktor szokásos heti interjúja a Magyar Rádióban
Részlet:

„Hollós János: –Miniszterelnök úr, eladták a Fradit. Közismert, hogy futball-imádó, igazolt focista, mit szólt hozzá?
Orbán Viktor miniszterelnök: Meglepődtem. Nagyon meglepődtem.
– Már a vevőn vagy a tranzakción? Nekem az tetszett, hogy valaki megvette, tehát van ára egy futballcsapatnak, ma már lehet adni-venni és volt vevő a Fradira.
– Ez így van. Engem nem is annyira az lepett meg, hogy eladták, nem is a vevő személye, bár azért az váratlanul ért, az ember hall ezt-azt a futball körüli világból, én hallottam, hogy készülődik valami a Fradi háza táján, de én egészen más vevőkről hallottam. Tehát ebből az következik, hogy még a miniszterelnökhöz eljutó sporttal kapcsolatos információk sem feltétlenül a legmegbízhatóbbak. Engem inkább az lepett meg Hollós úr kérem, hogy a Fradi küldöttközgyűlése, amelyben valóságos Fradi legendák is helyet kapnak, az 69:0 arányban szavazott a Fradi eladásáról, illetve az új vevő kilétére. Inkább ez a meglepő egyhangúság volt szokatlan. A Fradi nagyon rossz helyzetben lehetett, ha még érdemi vita sem volt esetleges más alternatívákról. 69:0 az bármilyen ügyben, még egy parlamenti frakción belüli szavazásnál is, ahol azért mégis csak elvárható a fegyelem, meggyőző aránynak mondható.
– Lehet, hogy olyan jó volt az ár?
– Hát innentől kezdve nem is nagyon tud senki semmit mondani, tehát még egyszer mondom, ha a Fradi legendákat is magában foglaló küldöttközgyűlés úgy dönt, hogy egy meghatározott, ismert személynek ilyen arányban, 69:0 arányban szavazva eladja a Ferencvárost, akkor itt mindenki más egyszerűen csak annyit mondhat, hogy hát jól van, mégis csak az egyesület küldöttközgyűlése illetékes dönteni az ilyen kérdésekben.
– Én soha nem voltam igazolt futballista, azért kérdezem, hogy az nem zavaró, hogy mondjuk ott focizok a pályán és az ellenfél csapatának ugyanaz a tulajdonosa...
– Én szerintem, nem akarok én beleavatkozni a magyar profi ligának az ügyeibe, tehát ha megengedi csak nagyon óvatosan fogalmaznék, szerintem ez nem normális dolog. Tehát az, hogy egy adott bajnokságban szereplő, egymással rivalizáló ...
... olasz példa van egyébként rá...
– ... csapatnak, két csapatnak ugyanaz a tulajdonosa, az szerintem mindenképpen elgondolkodtató, semmiképpen nem egészséges. Szerintem ez egy váratlan fejlemény a magyar profi futballban, erre nem hiszem, hogy bárki felkészült volna.
– Tényleg az újságból értesült róla?
– Én hallottam készülődő megállapodások felől mende-mondákat, de más szereplőkkel.
– Komolyan teljes meglepetésként érte?
– Én először azt hittem, hogy ugratnak, mikor először mondták, persze, mondom, hát majd az MTK-sok veszik meg a Fradit mi? Á... és azt hittem egy vicc és aztán kiderült, hogy nem, ébren vagyok.”

2001. augusztus 3.
Népszabadság

„’Amikor Orbánnak elakadt a szava - labdarúgóklub és világnézet’ címmel közölt cikket a Die Presse című konzervatív bécsi napilap. Az újság szerint ’Magyarországon egy labdarúgóklub körüli izgalom politikai eseménnyé válik, amelyben antiszemitizmusról is szó van.’ A tudósító Magyarország legújabb történetében egyedülálló esetnek minősíti, hogy az egyébként remek beszédkészségű Orbán Viktor kormányfőnek szokásos szerdai rádióinterjúja során ’elakadt a szava’, amikor véleményét kérdezték az FTC tulajdonosváltásáról. A futballrajongóként ismert Orbán hosszabb gondolkodási szünet után is csak azt ismételte, hogy meg van lepve. Az eset szerdán történt, és két héttel korábban Orbán ugyanebben a rádióműsorban ’erős oldalvágást’ helyezett el amiatt, hogy az ’osztrák gazdaság elhatalmasodik a magyar mezőgazdaságban’, s ezzel heves reakciókat váltott ki. Most azonban - írja a lap - nem tudta rászánni magát azonnali állásfoglalásra egy olyan kérdésben, amely nem csupán az ország focistáit és rajongóit, hanem a parlamentet, sőt az ügyészséget is foglalkoztatja: egy labdarúgóklub szanálása a küzdőtérre hívta az antiszemitákat.”

2001. augusztus 3.
Népszabadság: „Dávid Ibolya szigort ígér a lelátói rendbontók ügyében
Részletek:

„’Az indul a vonat, Auschwitzba indul a vonat’ skandálása, vagy egy karikírozott zsidó arcot ábrázoló zászló lengetése, vagy az a tábla, mely szerint ’Az iszlám dzsihádot, az egyház keresztes háborút, mi pusztulj, Fradit hirdetünk’ több mint polgárpukkasztás, több mint szimpátianyilvánítás egy labdarúgóklub mellett vagy ellen; ez sokkal inkább erőfitogtatás, amely magában hordozza az erőszak megjelenésének kockázatát – jelentette ki a Népszabadság kérdésére Dávid Ibolya igazságügy-miniszter. Mindez alkalmas lehet arra, hogy rendzavarás szabálysértése, sőt garázdaság, illetőleg közösség elleni izgatás bűncselekménye miatt eljárást indítsanak, mondta.
A miniszter a Ferencváros adásvétele, illetve a hét végi FTC-ÚTE mérkőzésen történtek kapcsán mind ez ideig nem kívánt a nyilvánosság elé lépni, így annak a kereskedelmi televíziónak sem nyilatkozott érdemben, amely hírműsorában csupán azt a kijelentését játszotta be, hogy a kormány egyetlen nőtagjaként nem ért a focihoz. Ezzel szemben a miniszter az interjút - még a szombati mérkőzés előtt - azzal hárította el, hogy sem a Ferencváros eladását, sem a MIÉP-esek szokásos minősítését a nemzetellenes üzletről nem kommentálja. A klub adásvétele kapcsán elhangzottakat lapunknak sem kívánta minősíteni, azt azonban elmondta: az FTC-Újpest mérkőzésen történtek nem érték felkészületlenül, hiszen az elmúlt év hasonló eseményei miatt többször kellett foglalkozniuk hasonló atrocitásokkal.
A stadionokban elhangzott rasszista, antiszemita kijelentések, a nyíltan zsidóellenes jelszavak alkalmasak arra, hogy rendzavarás szabálysértése, garázdaság vagy közösség elleni izgatás bűncselekménye miatt eljárást indítsanak - állította az igazságügy-miniszter már tavaly nyáron azokban a levelekben, amelyeket a belügyminiszterhez, a legfőbb ügyészhez, valamint Izrael budapesti nagykövetéhez intézett. A levélváltás előzménye egyébként az volt, hogy tavaly márciusban egy MTK-Ferencváros mérkőzésen az FTC szurkolói ’az indul a vonat, Auschwitzba indul a vonat’ szavakat skandálták, és emiatt tiltakoztak többek között a zsidó szervezetek, Izrael állam budapesti nagykövete pedig a hatósági fellépés indokoltságát is felvetette. Ebben az ügyben nyomozás indult, amelyet a napokban zártak le, azzal az indokkal, hogy az elkövetőket nem sikerült felderíteni.”

2001. augusztus 18.
Az ügyészség szerint a MIÉP nem sértett törvényt
Népszabadság, részlet:

„Az ügyészség úgy ítéli meg, hogy nem történt bűncselekmény, amikor a MIÉP alelnöke - sokak szerint antiszemita módon - bírálta az FTC eladását. Ezért az ügyészség pénteken megtagadta a nyomozást a közösség elleni izgatás miatt tett feljelentések ügyében. A Mazsihisz panasszal él a döntés ellen.”
„Az ügyben összegyűlt adatok, információk alapján végül  az ügyészség azért tagadta meg a nyomozást, mert az Alkotmánybíróság ide vonatkozó állásfoglalása és a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján egyértelműen megállapítható, hogy a feljelentésekben kifogásolt kijelentések nem valósítanak meg bűncselekményt. Az Alkotmánybíróság egy korábbi ítéletében ugyanis - az ügyészség álláspontja szerint - egyértelműen meghatározta a szólásszabadság határait és azt, hogy mikor minősül egy nyilvánosan tett kijelentés közösség elleni izgatásnak.”

2001. augusztus 28.
Orbán Viktor szokásos havi interjúja a Magyar Televíziónak
Részlet:

Baló György: – Van valami, amit feltétlen szeretnék öntől megkérdezni miniszterelnök úr. A Ferencváros eladása után a MIÉP tartott egy elnökségi ülést, ezen hoztak egy állásfoglalást, amiről utána sajtótájékoztatót tartott a párt alelnöke. Engedje meg, hogy idézzek. Egyrészt az elnökség állásfoglalásából, csak egy mondatot…
Orbán Viktor: – …mármint a MIÉP alelnöke.
– Igen. Az elnökség állásfoglalásából az idő rövidsége miatt csak egy mondat, ami önmagában is értelmezhető: "Az FTC-t megszerezte az a mohó, gátlástalan üzletcsoport, amelynek semmi köze nincs a Ferencvároshoz és a magyarsághoz". És egy másik idézet, az MTI jelentéséből, a párt alelnökének sajtótájékoztatójáról: "Az önmagát magyarnak érző kispolgár, rendes magyar ember identitása áll szemben az MTK-t pártoló üzleties szellemű, idegen gyökerű nagypolgárral". Mi erről az ön véleménye.
– Hát az a véleményem, hogy a Ferencváros megvásárlása az mindenkit meglepett. Az új tulajdonos személye is mindenkit meglepett. Az a fejlemény, hogy két ősi riválisnak ugyanaz a tulajdonosa, szintén mindenkit meglepett és ebben a helyzetben különböző tónusban, irányban és hangerővel fejezték ki az emberek a meglepetésüket. Volt közöttük durva is, olyan is, amely meggyőződésem szerint bánthatta jó néhány magyar állampolgárnak az önérzetét és az önbecsülését. Ezért tartotta szükségesnek az Ifjúsági Minisztériumnak az államtitkára, hogy egyébként a nemtetszéség fejezze ki az ilyen természetű megnyilatkozásokkal kapcsolatban.
Miniszterelnök úr. Bocsásson meg. Én úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak nincs tagállama, ahol egy parlamenti párt megengedhetné magának ezt a hangnemet, vagy ha megengedné magának, annak nagyon goromba következményei lennének.
– Hát vegyen egy mély lélegzetet Baló úr kérem.
– Veszek.
– Tévedett ebben az ügyben, ha megengedi.
– Mert?
- Az EU-nak számos olyan tagállama van, ahol ennél sokkal durvább dolgokat szoktak a parlamentben mondani.
- Maradjunk abban; hogy ezt megvitatjuk. Én ezt nem így gondolom.
- Hát, Baló úr, azért mondjuk a francia politikát ön ismeri, a német politikát is fölteszem, ismeri. Tehát azért, sőt.
- Én azt gondolom…
- :..más országokat is említhetnék.
- ez egy nehéz jogi kérdés.
- Azt szeretném csak kérni öntől is, meg másoktól is, hogy ne tüntessük föl Magyarországot olyan színben, mint ahol rosszabb jelenségek és súlyosabb jelenségek ütik föl fejüket, mint más, az EU-hoz tartozó országokban ez elő szokott fordulni. Tehát, van Magyarországon sok baj, probléma, hogy ilyenek elhangoznak. A durvaság önmagában, meg más emberek megbántása önmagában helytelen dolog, de nem ok arra, hogy rosszabbnak értékeljük Magyarország állapotát, meg Magyarországot, meg a magyar embereket rosszabbnak minősítsük, mint egyébként a tőlünk nyugatra lévő országokat és az ő polgáraikat.
- Én nagyon szeretném hangsúlyozni.
- ilyen szempontból némi mértéktartást kérni.
- De nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy a kérdésben a magyar embereket nem értékeltem, nem mondtam semmi rosszat a magyarokra, a magyar állapotokra sem. Én azt mondom
- Baló úr kérem. Azt mondta, hogy nincs Európának még egy olyan országa…
- …ahol egy parlamenti párt ezt súlyos következmények nélkül megengedhetné magának.
- Persze. Erre mondom én azt, hogy az európai parlamentekben, sajnálatos módon, ilyen elő szokott fordulni. Ez nem ment bennünket.
- Legközelebb tegye meg, hogy hoz idézeteket.
- Ez nem ment bennünket. Le Pen pártja például egy erős párt Franciaországban.
- És hogyan reagál a Le Pen pártjára a francia köztársasági elnök, nem fog vele kezet se.
- Mi annak a következménye, az egy külön történet. Most azt szeretném csak önnek mondani, hogy én nem akarok mentegetni senkit. Durvaságnak szerintem a magyar közéletben nincsen helye. Mások önbecsülésének a megbántása helytelen, elvetendő dolog. És ez szerintem jó, hogyha kimondjuk. De ez nem ok arra, hogy csak azért, mert ilyen előfordul Magyarországon, olyan önértékelést adjunk magunkról, amely miatt szégyenkeznünk kell.
- Nem adunk az országról értékelést. Nem. Én azt gondolom például, hogy - én is nagyon egyszerűen fogalmazzak, hogy önnek, meg a Magyar Köztársaság elnökének, vagy a Magyar Országgyűlés elnökének és vélhetően az igazságügyminiszternek, aki azt mondta, hogy nem ért a labdarúgáshoz, úgy hogy ön alkalmasint elmagyarázhatná neki mondjuk a lesszabályt, szóval önök négyen kiállhattak volna és azt mondhatták volna egészen egyszerűen, hogy ez a stílus, ez a hangvétel, ez a modor, ez a .nem való ebbe az országba.
- Baló úr kérem. Két megjegyzésem van, még ha a műsoridőn túl vagyunk, szabad-e mind a kettőt?
- Igen, de én aztán nem fogok többet beszélni, ezt megígérem.
- Az egyik az, hogy a dolgokat a maguk helyén és súlyával kell kezelni. Az Ifjúsági Minisztérium államtitkára volt a megfelelő súlyú ember és megfelelő magas pozíció, ahonnan világossá kellett tenni a kormány véleményét. A súlytalan jelenségeket nem kell felemelni a legmagasabb állami életnek a szintjére. Ez egy súlytalan jelenség. Magyarországon ma nincs antiszemitizmus. Vannak antiszemita jelenségek. Magyarországon ma az antiszemitizmus semmivel nincsen jobb, vagy rosszabb állapotban, mint a többi nyugat-európai országban. Ezért megfelelő mértéktartással és méltósággal kell kezelnünk ezt a problémát. A másik megjegyzésem, hogy ugyanakkor szerintem itt, bár ennek az ellenkezőjét szokták írni, azt én látom, valójában nem az antiszemitizmusról van szó, hanem a futballról. Ennek a fordítottját szokták mondani, ezt én tudom. De az én személyes véleményem a fordítottja ennek. Én azt gondolom, hogy sokkal kevesebb érzelemkitörést okozott az, hogy a két ősi riválisnak a tulajdonosa ugyanaz az érdekcsoport lett, mint amire egyébként számítani lehetett. Mondjuk ha arra gondolok, hogy mi lett volna, ha mondjuk a Glasgow Rangers-t Skóciában megveszi a Celtic, ugye az egyik az a katolikus csapat, a másik pedig a protestánsoknak a csapata, akkor azt kell mondani, hogy sokkal - sokkal érzelemdúsabb kitöréseket regisztrálhattak volna az ottani nyilvánosságban, mint Magyarországon. Tehát én azt akarom csak ezzel mondani, hogy szerintem itt nem az antiszemitizmus jelent meg a futball nyelvében, hanem a futball-kavarta indulatok csúsztak el olyan irányokba, ahová nem kellett volna elcsúszni.
- Én megígértem, hogy nem beszélek többet, mert tényleg elcsúsztunk, de azért kicsit másképp látom. Adandó alkalommal örülnék, ha beszélnénk róla. Elnézését kérem, meg a közönségtől is természetesen és elsődlegesen, hogy ennyit elcsúsztunk. Nagyon köszönöm a beszélgetést.”

2001. szeptember 4.
A Legfőbb Ügyészség szerint sem sértett törvényt a MIÉP
Népszabadság, részlet:

„A Legfőbb Ügyészség sem lát okot arra, hogy nyomozás induljon az FTC eladása kapcsán tett MIÉP-es nyilatkozatok miatt. A vádhatóság hétfőn ugyanis elutasította a nyomozást megtagadó határozat ellen benyújtott panaszokat. Az ügyészség szerint kétségtelen, hogy a kifogásolt nyilatkozatok alkalmasak a negatív hangulatkeltés előidézésére, de a közösség elleni izgatás bűntettének megállapítására nem.”
„Az inkriminált állítások kapcsán a nyomozóhivatal határozata úgy fogalmaz: ’a célba vett zsidóság számára nagyon sértő, kirekesztő megfogalmazás - külön-külön és összességében - nem ingerel tényleges, tettekben megnyilvánuló, ártó hatású kirekesztésre’. A társadalmi csoportok közötti leegyszerűsített, sztereotipizált és minden alapot nélkülöző különbségtétel közelíti a véleménynyilvánítás szabadságának határait, ám nem éri el azt a mértéket, amely a büntetőjogi beavatkozást megkövetelné.”

2001. szeptember 12.
A B’nai B’rith levele a legfőbb ügyésznek
Részlet:

„A nyomozás megtagadásának egy mondatba sűrített indoka az volt, hogy a sérelmezett kijelentések negatív hangulatkeltésre nem pedig gyűlöletre uszításra alkalmasak; az idézett kijelentések ugyanis nem lázítanak, nem ingerelnek a társadalom más csoportjával szemben aktív, tevőleges, erőszakos cselekedetekre.
Azóta már ez is megtörtént! Feljelentésünket ezért új tényállásra alapozott új feljelentéssel egészítjük ki: ezen önálló feljelentésünkkel külön, önállóan kezelendő büntetőeljárás megindítását kérjük a hatályos Btk. 269. §-ba ütköző magatartás miatt.
A jelen beadványunkhoz csatoltan eredetiben a Legfőbb Ügyész úr elé tárjuk a MIÉP XVI. kerületi szervezetének Ébresztő című 2001. III. évfolyama 3. számát. A lapot a főváros XVI. kerületében postaládákba bedobás útján sok ezer példányban terjesztették. Ennek első oldalán ifj. Hegedűs Lóránt MIÉP alelnök aláírásával az alábbiakban szó szerint idézett nagybetűs felhívás jelent meg:

’Hát halld meg magyar az ezredik keresztyén magyar állami év ezer év ősi jussán és jogfolytonosságán alapuló, egyetlen életre vezető üzenetét: REKESZD KI ŐKET! MERT HA TE NEM TESZED MEG, ŐK TESZIK MEG VELED!”

A szerző többféleképpen körülírt módon, félreérthetetlenül a zsidóság ellen uszít. A kirekesztésre irányuló felhívás az immár alig kódolt gyűlöletbeszéddel „galíciai jöttmentek hadáról” beszél. … Az írás nem kíván kommentárt. A nagybetűs felhívás immár az ügyészség önnön ismérveinek is megfelel; ezekkel kapcsolatban nem állíthatja, hogy nem lázítanak, nem ingerelnek a társadalom más csoportjával szemben aktív, tevőleges, erőszakos cselekedetekre.”


(1) Forrás: Antiszemita közbeszéd Magyarországon, 2001-ben. Budapest, B’nai B’rith Első Budapesti Közösség, 2002.


(Összeállította: m. zs.)