Szijjártó helyett más repül
- Részletek
- Napi apró
- 2013. november 22. péntek, 05:55
- Aczél Endre
Még áprilisban olvastuk a hvg.hu-n, hogy „Orbánék új arab légitársaságot hoznának Ferihegyre”. A közlés Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági (miniszterelnökségi) államtitkárnak Dubajban tett látogatását követte, ahol is az Öböl-térségében majdnem havi rendszerességgel forgolódó Orbán-kedvenc az Emirates légitársaság vezetőivel is „tárgyalt”. Természetesen azóta sem történt semmi, amiképp a térségben – Szaúd-Arábiától a sejkségeken át Kuvaitig – megnyitott vagy megnyitásra váró magyar kereskedelmi képviseletek és vicces „stratégiai” megállapodások sem hoztak egyelőre semmilyen hasznot. Pedig az Emirates név hallatán az embernek csettinteni támadt kedve a nyelvével, végtére is ezt a céget manapság a világ legjobb légitársaságaként könyvelik el.
Illetve: túlzok, amikor azt mondom, hogy nem történt semmi, hiszen a Malév akkorra már „megdöglött”, Ferihegyet meg átkeresztelték. Jól jött volna az Emirates, végtére – ha kevés magyar repül is a járatain – hétről-hétre látjuk az emblémáját Anglia ma listavezető futballcsapatának, az Arsenalnak a mezén, nem is beszélve arról, hogy az Arsenal stadionja az Emirates nevet viseli.
Ha hasznot keresett, Szijjártó rosszfelé nézett. Van ugyanis az Egyesült Arab Emírségeknek egy „hivatalos” légitársasága, amely az Etihad névre hallgat ( ez történetesen nem az Arsenal, hanem egy másik angol szupercsapat, a Manchester City szponzora, stadionjának névadója és a világ hetedik legjobb légikompániája), amely, mint kiderült, épp egy közép-európai partnert keresett, hogy önnön járatai és az általa részben birtokolt airberlin – Európa talán legnagyobb „fapadosa” – járatai között valamilyen stratégiai lánckapcsolatot találjon. És mit tesz isten, nem a halódó MALÉV-ban, hanem a halódó (volt jugoszláv) Jatban talált rá erre a partnerre, holott a MALÉV nagyságát és forgalmát tekintve abszolúte versenyben lehetett volna vagy volt a Jattal. (A lengyel LOT túl északi, a portugál TAP túl nyugati volt az Etihadnak.) Megvette tehát a hajdanán nagy és büszke Jat részvényeinek 49 százalékát, és vele egészen bizonyosan a menedzsmentjogokat is egy újjászületett, új nevet kapott (Air Serbia) légitársaságban. A szerbek hihetetlenül büszkék magukra. Lám, milyen remek befektetési célpont vagyunk, mondják. Az ország „erős embere”, Vucsics miniszterelnök-helyettes pedig azt mondja, hogy „szóltam Mohamed (Abu Dzabi-i trónörökös, a sejkség tényleges ura) barátomnak: segítsen”. Az meg segített. Mohamed egyelőre 40 millió dollárt (közel 10 milliárd forintot) pumpált bele az új cégbe, de ezt további 60 millió fogja követni, elvileg ugyanilyen hozzájárulással a szerb kormánytól. Vagy új részvényesektől. A flottát a legmodernebb Boeing Airbusokkal 15-ről 25-re növelik, és az Etihad-airberlin-Air Serbia gyakorlatilag az egész világot behálózza majd. (Annak idején a Jatnál olcsóbban senki nem vitte Ausztráliába a közép-európaiakat. Kofahajónak hívták a járatait – kényelemben olyanok is voltak. Magyar sportolók, művészek, akiknek ottani meghívóik a Jatra váltottak jegyet, sokat tudnának mesélni…A jugoszláv légitársaság akkor benne volt az „első tízben”.)
Mint látják, nem asztronomikus pénzek forognak kockán, ami végképp nem teszi érthetővé, hogy a magyar kormány, amely olajrészvények (Szurgut) és gáztározók (E.On) vásárlására ezeknél nagyságrendekkel több pénzt költött, miért hagyta kimúlni nemzeti légitársaságunkat, és miért nem keresett partnert a túléléshez ott, ahol keresnie kellett volna. Szijjártó nem ismerte Mohamed bin-Szultan bin-Zajed al-Nahjan sejket? Akkor minek jár oda? Nekünk csak a szánk jár, de az végtelenítetten.
A halálos tréfa az, hogy a Sólyom névre hallgató kamu „Hungarian Airlines” ugyancsak arab befektetőkkel akart üzletelni, és most a fél világ rajta, illetve rajtunk röhög, mert Vágó úr és társai, ha kaptak is ígéreteket, azok kábé annyit értek, mint amennyit Szijjártó kapott. Arra például, hogy a szaúdiak magyar államkötvényt vesznek. Egy darabot nem vettek.
