Őstörténeti vita?
- Részletek
- Balogh S. Éva
- 2009. december 27. vasárnap, 02:32
December 24-én a Ma Reggel című műsorban fedeztem fel egy beszélgetést, amelynek a szerkesztők „Őstörténeti vita?” címet adták. Már az ilyesfajta bevezetés is jelzi, hogy a média egyszerűen nem tudja, mit is kezdjen dilettánsok által űzött áltudományokkal. Egyáltalán érdemes-e vitázni ilyen emberekkel és minden alapot nélkülöző nézeteikkel? Szerintem nem, és még a kérdőjel sem teszi elfogadhatóbbá mindazt, ami „vita” –kérdőjellel vagy kérdőjel nélkül – címszó alatt folyt tegnapelőtt reggel az MTV-ben.
Kezdjük a műsorvezetővel, Jegyes-Tóth Krisztával. Lehet-e, szabad-e semlegesként hallgatni egy ilyen „vitát”? Már a felvezetője is félrevezető volt, mivel a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szeptember 21-ei körlevele az újpogányságról nem arról szólt, hogy a táltosok és sámánok „megrendíthetik” a katolikus egyházat, hanem arról, hogy az egyház hosszú hallgatás után keresztesháborút hirdetett a szélsőjobboldal ellen. Így aztán már a beszélgetés is félrecsúszott, nem is kicsit, mivel a két jelenlévő pap, Jelenits István piarista szerzetes és Bátor Botond a Pálos Rend tartományfőnöke azonnal itt horgonyzott le. Jegyes-Tóth valószínűleg nem is fogta fel teljesen, miről is van itt szó, és így a vita politikai aspektusa fel sem merült. Helyette a két pap és Dr. Papp Lajos, valamikori szívsebész, a szélsőjobboldal egyik markáns képviselője jó ideig azon vitatkozhatott, hogy ki aggódik kiért. A papok a katolikus hitért, míg Papp a „magyar emberekért,” a „katolikus hívőkért.”
Forrás: Wikimedia/Budavári Labirintus Kft.
Lássuk az előzményeket. A körlevél arra akarja felhívni a figyelmet, hogy „ismét erőre kapott egyfajta pogányság. Ahogyan Szent István halála után, úgy most is támadja a kereszténységet”. De ha már oda csapunk, akkor csapjunk ide is, ugyanis a püspökök így folytatják: „A kommunista évtizedek alatt próbáltak mindent elfelejtetni, ami magyar és keresztény azonosságunkat erősítette. Kisebbrendűségi érzést tápláltak belénk, azt sulykolták, hogy utolsó csatlósok vagyunk, nacionalisták és soviniszták. Ehhez újabban a kirekesztő és a rasszista jelzőt is hozzáteszik.” Erre válaszolni kell, de „sajnos … ennek az öntudatra ébredésnek vannak vadhajtásai is. Ezek egyike a különböző vallási elemeket keverő ún. 'ősmagyar szinkretizmus.'” Ezek után a püspökök felsorolnak egy sor veszélyes tant, amelyek „közé tartoznak a Jézusról és Szűz Máriáról szóló tudománytalan állítások. Ilyenek pl. a 'Jézus, pártus herceg'-elmélet, vagy a táltosok, a sámánok és a pogány ősmagyar vallás egyéb valós vagy vélt elemeinek újraélesztése.” Természetesen a püspökök nagyon vigyáznak a szimmetriára. Ilyenkor kötelező megemlíteni másfajta szélsőségeket is: „Katolikus hitünk elleni támadás érkezik a szélsőségesen liberális eszmék irányából is, amelyek a relativizmus diktatúráját erőltetik ránk, azt a szemléletet, amely kétségbe vonja magának az igazságnak a létét. Ez az irányzat az élet tisztelete helyett a halál kultúráját terjeszti.” Ezt nem értem egészen, de lehet, hogy ez az én hibám.
Erre jött válaszként Papp Lajos október 4-ei válasza. Ebben „a Krisztusi [sic] szeretet jegyében fordult a püspöki konferencia tagjaihoz, és elmagyarázta nekik, hogy „számos sokgyermekes családot [ismer], akik rendszeres templom látogatók és egyúttal megjelennek az Önök által elítélt rendezvényeken.” Ezek az emberek „keresik egymást, keresik Istent.... Épp ezért van óriási jelentősége annak, hogy a tévelygő nyájhoz, Istent keresőkhöz kijöjjenek a templomokból és elmenjenek a nyáj közé.” Papp fél attól, hogy „az ébredő magyarságban az Istent keresők táborában inkvizíciós félelmek alakulnak ki” a körlevél kibocsátásának hatására. Ahelyett, hogy körleveleket bocsátanának ki, „jöjjenek el a nyáj közé. Segítsenek! Pasztoráljanak! Kérem Önöket szeressék a nyájat! Kérem Önöket szeressék a Magyar Nemzetet!”
Papp Lajos azt hangsúlyozta, hogy ő alapjában véve nem is a körlevéllel vitatkozik, hanem azokkal a cikkekkel, amelyek „bizonyos hetilapokban” jelentek meg és amelyek „távol vannak a püspöki körlevél szándékától. Itt gondolom Papp leginkább a Heti Válaszra gondolhatott, mivel ott jelent meg Ablonczy Bálint tollából egy hosszú és meglehetősen kimerítő írás az újpogányságról. Címe: „A táltosok már a spájzban vannak.”A Fidesz-közeli hetilap azonnal a főpapok mellé állt, és górcső alá vette a dilettánsok hadát, akik óriási buzgalommal hirdetik az új igét. Ablonczy szerint „már a komolyabb könyvesboltokban is fellelhető a nemzeti ezoterikus irodalom.” Kitér az alternatív őstörténeti magyarázatokra is, és – ellentétben a MTV-ben szereplő papokkal – nem rejti véka alá, hogy ezeknek az alternatív őstörténeti magyarázatoknak a „felkarolása … politikai program lett: a Jobbik a 'hazug finnugor dogma' eltörlését követeli”, majd hozzáteszi: „az olvasó elámul, hányfajta módon bélyegeznek a nemzet elárulójának, zsoldosnak mindenkit, aki kételkedni merészel a magyarság sumér-kelta-etruszk-japán rokonságában vagy negyvenezer éves múltjában.”
Negyvenezer éves múlt. Helyben vagyunk. Mármint az MTV „Ma Reggel” című műsoránál. Ugyan Papp Lajos, aki természettudósként állítólag nem akar történelemről beszélni, nem tudja megállni, hogy ne értekezzen róla. Sajnos az a néhány mondat, amit erről mondott, ijesztő tudatlanságról árulkodik. Azzal kezdte, hogy Szent István betiltotta a magyar írásbeliséget. Amikor Jelenits megkérdezte tőle, hogy ezt honnét veszi, kitűnt, hogy „tudósunk” ezt egyenesen Szent István törvényeiből vezette le. Ugyanis „kötelezővé” tették a latint, és ezzel elsorvasztották a magyar nyelvet, amit a továbbiakban nem tanítottak az iskolákban. Erre szegény Jelenits kezdte elveszíteni a türelmét, és felvilágosította Pappot, hogy nem voltak akkoriban olyasfajta iskolák, mint amilyenekre ő gondol. Abból, amit Papp elmondott, világos volt, hogy halvány lila gőze sincs a 11. századi Magyarországról, Európáról, az írásbeliségről, vagy akármi másról. Ellenben azt tudja, hogy „őstörténetünk a szeretet kultúráján nyugodott,” ezért volt könnyű megtéríteni a magyarokat. „Nem volt a szívükben ellenállás.” Na, ez is új nekem! Szent Gellértre gondolok csak, akinek targoncáját, gondolom, a szeretet kultúrája indított el, le egészen a Dunáig és a halálig!
Tehát, Papp szerint volt egy virágzó magyar írásbeliség, amelyet a kereszténység felvételével a latin kultúra megölt. Tönkretett! És már el is érkeztünk a mi negyvenezer éves kultúránkhoz. Tudományos módon! Mert Papp megtalálta a tudományos alátámasztását a magyarok negyvenezer éves történetének Európában! A Science című folyóirat 2000 novemberi számában talált egy beszámolót egy tudományos kutatásról, amely az európai nemzetek genetikai felméréséről szólt. Szerinte ez a tanulmány azt bizonyítja, hogy a magyar az a népcsoport, amelyben az európai „ős-gént” leginkább meg lehet találni. A lakosság 95 százalékában ott van ez a bizonyos „ős-gén,” mondja Papp. Tehát a magyar nép 35-40 000 éves genetikai múlttal rendelkezik. Én aztán valóban nem értek a természettudományokhoz, de még nekem is szemet szúrt ez a negyvenezer éves genetikai múlt. Ugyanis szerintem mindannyiunk genetikai múltja kb. olyan régi, mint maga az emberiség. De hát ilyen aprócska dolgokra nem kell azonnal ugrani. Arra ellenben igen, hogy miután sikerült megtalálnom a tanulmányt, amelyről Papp beszélt („The Genetic Legacy of Paleolithic Homo sapiens sapiens in Extant Europeans: A Y Chromosome Perspective”), nem tudtam felfedezni benne semmi olyasmit, ami arra utalna, hogy a magyarok lettek volna Európa őslakói. Azt valóban mondja, hogy a jelenlegi európaiak valószínűleg keletről nyugat felé népesítették be a kontinenst, és hogy ez valószínűleg 35-40 000 ezer évvel ezelőtt történt.
Az is elég nagy baj, hogy egy egyetemet végzett ember, még akkor is, ha a középiskola befejezése után orvosi egyetemen folytatta tanulmányait, ilyen keveset tud a történelemről, de az talán még nagyobb baj, hogy még az orvostudománnyal is hadilábon áll. Ugyanis ezt mondta a beszélgetés végén. „Ételeink egészségesek, genetikánk jó,” de akkor – kérdezi az orvosprofesszor – „miért vannak érrendszeri zavarok” ilyen nagy mértékben a magyar népességben. Én ugyan nem vagyok orvos, de azért tudnék egy-két ötletet adni a professzor úrnak. Például: egészségesebb táplálkozás, kevesebb alkohol, több mozgás, és a dohányzás visszaszorítása. Ez elég lenne bevezetőnek.