Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. március 9.

• Nyomtatás

Részletek

2010. január 28. csütörtök, 07:44

Bolgár Gy. - Megbeszéljük

Bolgár György kérdései a 2010. március 9-ei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy egészen meghökkentő mélységekbe jutott a Fidesz és a Jobbik háborúja. A Jobbikkal korábban szimpatizáló Magyar Hírlap ma házasságtöréssel vádolta meg Vona Gábort, és bizonyítékként Vonának az iwiw nevű közösségi portálon feltört postafiókja szaftos levelezését mutatta be egy vidéki képviselőjelölt fiatal asszonnyal. A Jobbik hazugságnak és nemtelen lejárató kampánynak nevezte mindezt. De van-e még lejjebb? Tegnap egyébként a lap vezércikke lenácizta és lebolsevikozta a szélsőjobboldali pártot, amelyről mellesleg a Népszabadságban kiderült az is, hogy egyik képviselőjelöltjét a tévéostromban játszott szerepe miatt felfüggesztett börtönre ítélték. Most akkor még sem futballhuligánok voltak?

Következő témánk, hogy hiába várta a szocialisták egyik szakpolitikusa fideszes kollégáját, nem volt választási vita. A Fidesz ígéretéhez híven nem küldött senkit. Lehet, hogy a Fidesz mérkőzés nélkül győz?

Mit szólnak ezenkívül a Hagyó-ügyhöz? Hogyan tudnák mérsékelni az egyre súlyosabbnak látszó károkat a szocialisták?

És végül mi a véleményük arról, hogy Járai Zsigmond már a kormányalakítás után egy héttel drasztikus adócsökkentést ígér? De vajon miből? A volt jegybankelnök ugyanis nemhogy alacsonyan tartott költségvetési hiányt, hanem egyenesen többletet tartana kívánatosnak. Lehet, hogy inflációból? Mert hogy Járai a Gyáriparosok Szövetségének rendezvényén önkritikát gyakorolt a sokáig általa erősen tartott forint miatt, és közölte, hogy a gyengébb forint segítené versenyképességünket. Mennyibe fog ez kerülni nekünk?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Nem akarom a politikába belerángatni, a választási ígéretek és megnyilatkozások számszaki lefordítására kérném. Mégpedig két ügyben is. Az egyik Orbán Viktor tegnapi megjelenése és beszéde a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének rendezvényén. Itt a Fidesz elnöke elmondta, hogy négy éven belül a régiós szintre kellene csökkenteni a vállalkozások adóterheit, és hat éven belül a személyes adóterheket is. Ez nagyon jól hangzik, de pontosan nem tudja az ember, hogy mennyi az annyi. Ön tudja?

Vámosi-Nagy Szabolcs: - Ennyiből még nem, természetesen. Ez egy elméleti, számomra megnyugtató nyilatkozat. A régió országai izgalmasak versenyképességi szempontból. Ha nagyon leegyszerűsítjük, a mi adó-centralizációnk, ezt GDP százalékban szokták kifejezni, 39,5 százalék, a szlovákoké meg mondjuk 30 százalék, a lengyeleké 37, a cseheké 35.

- És a románoké? Még ők is fontosak.

- Így van, valóban a versenyképességnek egyik nem kizárólagos, de nagyon fontos szempontja az adószint. Azt gondolom, hogy átlag 5 százalékpontot kéne csökkenteni. Most mindent leegyszerűsítenék, ha egyetért velem: ez durván 1500-1700 milliárd forintos bevételkiesést jelentene, de a nyilatkozat elég elméleti volt, és nem tudjuk, hogy egyenlő részletekben gondoljuk el a dolgot, vagy négy év alatt. Ez, megmondom őszintén, megfontoltságra utal, mert ki tudja, hogy ebből a válságból hogy jövünk ki.

- Tehát azt mondja, elvileg elképzelhető, és gazdaságilag is üdvös lenne, mert jobb és baloldalon, középen, mindenhol azt mondják, hogy adócsökkentés, tehercsökkentés kell. Legfeljebb a mértékben, arányokban, ütemben és esetleg az adócsökkentések konkrét megnevezésében vannak különbségek. De az, hogy ilyen irányt kell vennie Magyarországnak, egyértelmű.

- Ráadásul tegyük hozzá, hogy itt van egy rangsor, ami a jövőbeni életszínvonal-emelkedés helyes rangsora szerintem, hogy először a vállalkozások adóterhét kell csökkenteni, bármennyire nehéz is a magánszemélyek dolga. Mert ha a vállalkozók jól érzik magukat, akkor munkahelyeket teremtenek, és akkor felvirágozhat a gazdaság, és ezt követően a magánszemélyek, a polgárok életszínvonala is. Úgyhogy ez a sorrend jó. Fontos az is, hogy a gazdaságélénkítést elsődlegesnek tekinti, ez is a nyilatkozatból következik. De a részletekben vannak mindig elrejtve a problémák. Gondolom majd többet tudunk március 15-e után, mert ha jól tudom, akkor hozzák nyilvánosságra a programjukat.

- Van egy Járai Zsigmond nevű nagyon ismert közgazdász, a Nemzeti Bank volt elnöke, korábban pénzügyminiszter, aki ma egy másik vállalkozói szervezetnél, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségénél volt. Ott tartott egy előadást. Ő konkrétabb volt, mint a főnöke, mert azt mondta, hogy kormányra kerülés után egy héten belül radikális adócsökkentésre van szükség, ami technikailag nem túl könnyű, ezt ön jobban tudja nálam.

- Hát igen, minimum négyötödnek kell lennie a parlamentben a házszabálytól való eltérésnek.

- Ha még meg is lenne ez a négyötöd, mert ez sem kizárt, akkor is nagyon kérdéses, hogy lehet-e radikális adócsökkentést vállalni egy olyan évben, amikor a magyar gazdaság valószínűleg csak stagnálni fog, és a legfőbb feladat, amit az Európai Uniótól a Nemzetközi Valutaalapig minden támogatónk és hitelezőnk meghatároz a számunkra, hogy nagyjából tartsuk a költségvetési hiányt. Egy radikális adócsökkentésből pedig ennek a felborulása következne, nem?

- Ha csak radikális adócsökkentésről van szó, akkor egyértelműen egy túlzó kijelentéssel állunk szemben. Ha ezzel egyidejűleg, mondjuk, radikális kiadáscsökkentést is terveznének, akkor már egy kicsit valóságközelibb lenne a dolog. De a valóságtól azért ez még mindig távol van. Én úgy gondolom, hogy ez egy erősen túlzó kijelentés, hiszen valóban a költségvetési hiány szinten tartása lenne a cél. Nem csak az IMF, nemcsak az Európai Unió, hanem saját magunk miatt is, hogy ne adósodjunk el még jobban. Úgyhogy én nem látom reálisnak egy azonnali radikális adócsökkentés lehetőségét.

- Járai ennél bonyolultabb és képzettebb közgazdász, mert azt is mondta ugyanebben az előadásban, hogy ráadásul nem is szigorú és alacsony költségvetési hiányt, hanem költségvetési többletet tart szem előtt . Abból ez hogy következik?

- Nem ismerem a nyilatkozatot egészében.

- Én csak azt akarom kérdezni, hogy ha a mostani nagyjából 4 százalékos költségvetési hiányból valaki költségvetési többletet akar csinálni, ahhoz hány száz milliárd, vagy ezer milliárd plusz bevétel, vagy kiadáscsökkentés kéne?

- Lehet, hogy a Laffer-effektusra gondol. Volt egy ilyen közgazdász, aki felállított egy elméleti tézist, ami egyébként nem arról szól, mint amire használták. Arról szól, hogy bizonyos adóemelési szintnél az adófizetési hajlandóság jelentősen csökken, vagy akár meg is tagadják. Az ő görbéjén az inflexiós pont körülbelül 50 százalék körüli adótehernél van, de ezt nyilván országonként, helyzetenként, koronként másképp kell értékelni.

- És ráadásul Reagan elnöknél, aki erre gyakran hivatkozott, sem vált be ez a görbe.

- Így van. A Reagan-féle ténylegesen megvalósított adócsökkentésnél körülbelül 18-20 év alatt tudták befoltozni a hiányt az Egyesült Államok költségvetésében. Ez a tézis egyébként elméleti, és elméleti szinten is több év alatt bizonyul helyesnek. Azonnali adóbevétel-növekedést egy radikális adócsökkentés szerintem nem hozhat. Különösen Magyarországon, ahol az adózási fegyelem elég rossz, hogy finom legyek.

- Csakhogy még egy kicsikét bonyolultabbá tegyem az életét, gondolkozzunk el azon, hogy mik a kilátások. Járai önkritikát is gyakorolt, és azt mondta, hogy talán nem kellett volna olyan erősen tartani a jegybank elnök korában a forintot, mert egy kicsit gyengébb forint rövid távon segítené a versenyképességünket, úgy, hogy mellette erős gazdaságpolitika, szigorúbb költségvetési politika van. Elképzelhetőnek tartja, hogy egyfajta kordában tartott inflálódási politikával sikerülne a költségvetést egyensúlyban tartani, és a radikális adócsökkentést is megcsinálni?

- Egyszerre semmiképpen nem. Kétségkívül van az inflációban lehetőség rövid távú problémák kezelésére, amelynek végső soron mindig a lakosság issza meg a levét, ezt csak halkan hozzáteszem.

- Tehát lehet gyengíteni a forintot 300 forint-euró árfolyamra, vagy még tovább, de annak nemcsak a devizahitelesek, hanem mások is megisszák előbb-utóbb a levét?

- Természetesen. Egy ilyen nyitott gazdaságú országban, gondoljunk bele, az exportnál ez előnyös, de az importnál nem. És nálunk elég sok minden importból jön. Én azt gondolom, túl azon, hogy én nem vagyok makroközgazdász és az árfolyampolitikában sem érzem otthon magam, hogy radikális adócsökkentéssel és inflálódással egyensúlyban tartani a költségvetést maximum elméletileg elképzelhető csak, a gyakorlatban el sem tudom képzelni.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Ön egy fideszes szakpolitikussal vitázott volna a Pallas Páholyban. Ön elment, a fideszes politikus viszont nem jelent meg, ami gondolom, nem érte Önt meglepetésként. Ezek szerint kudarcot vallott az MSZP kísérlete, hogy az ellenzék képviselőivel szakpolitikai választási vitákat folytasson?

Korózs Lajos: - Én az utolsó pillanatig bíztam benne, hogy betoppan Iván László vagy Soltész Miklós képviselő úr.

- Személy szerint hívtak valakit vagy a Fideszre bízták, hogy kit küldenek?

- Személyt nem, hanem magát a pártot hívtuk, de Soltész Miklós és Iván László azok a jobboldali politikusok, akik nyugdíj- és szociális ügyekben megszólalnak most már évek óta. Nagyjából ismerem a beállítottságukat, a szakmai beállítódásukat, hiszen Iván László éveken keresztül tagja volt az Idősügyi Tanácsnak, amíg nem lett parlamenti képviselő. Soltész úr pedig évekig az én bizottsági alelnököm, a helyettesem volt. Vagyis tudom, hogy ezen a területen dolgoznak a parlamenti munkában. Szóval bíztam benne, hogy utolsó pillanatban valaki betoppan.

- Milyen vitát képzelt el arra az esetre, ha valaki mégis megjelent volna? Ön előadta volna az MSZP elképzeléseit, illetve azt, ami már érvényben is van, és vitatkozott volna a Fidesz - az elmúlt hónapokban kétségtelenül bizonytalan vagy változó - elképzeléseivel?

- Az elképzeléseik valóban hétről hétre változtak, de azért volt egyfajta kronológia. Biztosan mindenki emlékszik arra a Figyelő-újságcikkre, ami az egyéni számlás rendszerről szólt. Annak voltak előzményei, hiszen múlt év novemberében Varga Mihály, a Fidesz vezető politikusa már világossá tette, hogy 2013-ban be fogják vezetni az egyéni számlás rendszert, ami svéd modellként híresült el az újságcikk után. Az újságcikk gyakorlatilag nem csinált mást, mint leírta azt, amit Varga úr mondott, illetve az újságíró még valamit tett. Utánajárt, hogy mi a tartalma ennek a svéd rendszernek.

- De maga Varga is elismerte, az nem tartható, hogy az állam évente több százmilliárd forintot betegyen a nyugdíjrendszerbe. Tehát ő ezzel azt jelezte, hogy azt ki akarják onnét venni.

- Így van, pontosan ezt jelezte, hogy ő onnan ki akarja venni, és egy olyan rendszert akar a jelenlegi felosztó-kirovó rendszer helyett beállítani, amelyben nincsenek szolidaritási elemek. Erről én szívesen vitatkozok, mert úgy gondolom, hogy az elmúlt ötven-hatvan évben Magyarország - most a háború utáni Magyarországról beszélünk - a felosztó-kirovó rendszerre rendezkedett be. Ebben a felosztó-kirovó rendszerben viszont vannak olyan szolidaritási elemek, amelyeket az én értékrendem - egy baloldali értékrend - szerint fönn kell tartani hosszabb távon is Magyarországon. Ilyenek például a hozzátartozói nyugellátás, az árvaellátás, az özvegyi nyugdíj.

- Szóval ez az, ami a szocialisták, illetve a kormányzat jelenlegi nyugdíjrendszerében benne van, de egy svéd típusú rendszerben nem lenne benne, sem az özvegyi nyugdíj, sem a hozzátartozói nyugellátás, sem az árvaellátás. Ezek a kiegészítők nincsenek, mert minden egy személyhez van kötve, ezért egyéni számlás rendszer.

- Így van, egyéni számlához és egy személyhez van kötve. Az én értékrendem szerint a kockázatközösséget fenn kell tartani a nyugdíjrendszerben. A kockázatot a munkavállaló, a munkaadó és az állam közösen vállalja, hiszen több forrásból is finanszírozódik: nemcsak a munkavállaló által befizetett járulékok biztosítják a mindenkori kifizetéseket.

- Meg nem is csak a munkaadói járulékok.

- Már régóta nem fedezik ezeket a mindenkori bevételek. Tehát a mindenkori járulékbevételek nem fedezik a mindenkori kifizetéseket. Következésképpen ezt a fajta kockázatközösséget fenn kell tartani.

- Ha én léptem volna föl, mondjuk, Iván László szerepében a Pallas Páholyban, és azt mondtam volna önnek, hogy államtitkár úr, a Fidesz ugyan foglalkozott ezzel a svéd modellel, Varga Mihálynak ez valószínűleg tetszik is közgazdászként, de a párt úgy döntött, hogy leveszi a napirendről. Varga Mihály vissza is vonta a nyilvánosság előtt ezt a megjegyzését. Azt mondta, szó sem lehet róla, azok után, hogy ő mondta, hogy ezt kéne csinálni. Most a Fidesz álláspontja az, hogy meg kell őrizni a nyugdíjak reálértékét. Erre Ön hogyan reagált volna?

- Ezen túlmenően, hogy a reálértékét meg kell őrizni, ez azt jelenti, hogy inflációkövető magatartást tanúsít a jövőbeni kormány, ha ők kerülnek kormányra. Ezzel szemben a szocialisták azt mondják, hogy a nyugdíjasoknak, akik 40-45 évi szolgálati idővel megteremtették a feltételeit annak, hogy a magyar gazdaság ebben az évben vagy a következő évben bővüljön, ebből a bővülésből nekik is részesedniük kell, nemcsak az aktív munkavállalóknak. Ezért mi azt mondjuk, a nyugdíjprémium intézményének bevezetésével - ugyanolyan fokozatos bevezetésével, mint ahogy annak idején a 13. havi nyugdíjat is bevezettük -, hogy részesedniük kell a nyugdíjasoknak is ebből a bővülésből. Ez a nyugdíjprémium intézménye.

- Ez mekkora gazdasági növekedésnél lép érvénybe és milyen összeggel, vagy milyen mértékben?

- Ha 3,5 százalék alatt van a gazdaság bővülése, akkor inflációkövető nyugdíjemelés van, vagyis a reálpozíciót őrzik meg a nyugdíjak. Ha 3,5 százaléknál magasabb a növekedés, akkor plusz egy heti nyugdíjat tudunk kifizetni, ha 4,5 százaléknál nagyobb a növekedés, akkor plusz kéthetit, ha 5,5 százaléknál magasabb, akkor plusz háromhetit, és e fölött gyakorlatilag az egyhavi többletjuttatást ki tudjuk fizetni a nyugdíjasok számára.

- Vagyis, ha Magyarország kirobbanóan teljesít, akkor lehet 13. havi nyugdíj is.

- Úgy gondolom, hogy egy-két év múlva reálisan akár a 3,5 százalékos növekedés is lehetséges a magyar gazdaságban.

- Megint eljátszom a fideszes politikus szerepét: nagyon szép dolog, államtitkár úr, a nyugdíjasoknak ezt ígérni és van is benne kétségtelenül sok elvárható szolidaritás, de a magyar gazdaságot fel kell lendíteni, a magyar gazdaságnak az a legfőbb baja, hogy kevés a foglalkoztatott, nem jut elég pénz a vállalkozások ösztönzésére. Ezért ezt a felszabaduló pénzt, ami a gazdasági növekedésből keletkezik, az ő terheik csökkentésére kell áldoznunk, nem pedig a nyugdíjasok fogyasztására.

- Én azt gondolom, hogy rövid távon a járulékcsökkentéssel nem lehet jó pozíciót elérni. Világosan kell látni, hogy ha egységnyi forrás áll rendelkezésünkre, és csökkenteni akarja valaki a járulékokat, ennek az lesz a következménye, hogy csökkenteni kell a járadék-kifizetéseket is. Ez számomra elfogadhatatlan.

- Vagyis Ön azt mondja, hogy nemcsak a nyugdíjprémium kerülne veszélybe, hanem a Fidesz által célul kitűzött értékmegőrzés is, mert ha annyira csökkentik a járulékokat, akkor az állam a másik oldalról nem fogja tudni a megnövekedett hiányt pótolni?

- Így van, én ezt gondolom. Én abban borzasztóan elszánt vagyok, hogy a jelenlegi pozícióinkat őrizni kell. Egy kicsit nyugdíjas fejjel gondolkodom, bár én még nagyon messze vagyok tőle, de már évtizedek óta foglalkozom ezzel a kérdéssel.

- Mindenesetre egy növekvő társadalmi rétegről van szó, ezért a problémáik is növekednek.

- Azt ne felejtsük el, hogy az elmúlt egy-másfél évben nagyon kemény intézkedéseket hajtottunk végre a gazdasági válság kezelésében. A nyugdíjasok sokkal nagyobb arányban vettek részt a közteherviselésben, mint bármelyik másik társadalmi réteg. Ezért azt gondolom, hogy egy kicsit vissza is kell juttatni nekik, mert ők nagy áldozatot hoztak az elmúlt évben. Hiszen prolongálnunk kellett a nyugdíjkorrekciós programot, amelyet csak ebben az évben tudtunk érvényesíteni, és nem fizettük ki a 13. havi többletjuttatás második két hetét. Tehát a nyugdíjasok sok százmilliárd forinttal járultak hozzá a válságkezeléshez.

- Ezért a jobb időkben ők is kell hogy részesüljenek a többletből.

- Igen, amikor jobb idők vannak, ezt viszonozni kell nekik, lehetőség szerint. Ezen túlmenően szerintem nemcsak őrizni kell ezeket a pozíciókat. Másfél-két év alatt mi nagyon kemény intézkedéseket hoztunk. Például a korhatáremelés, amely 2012-től lép érvénybe, vagyis évenként egy félévvel emelkedik a korhatár: ez nagyon kemény intézkedés. Emellett szigorítottuk a korengedményes nyugdíjba vonulás intézményesített feltételeit, annak érdekében, hogy a nyugdíjazás korcentrumát fölfelé tudjuk húzni, és ne 58,5 éves korukban menjenek el nyugdíjba az emberek. Ezek mind-mind olyan intézkedések, amelyek hosszabb távon a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát és finanszírozhatóságát biztosítják.

- Ezért gondolják úgy, hogy a prémium intézményét fönn kellene tartani, mert ez valamennyire korrigálná ezeket a szigorú intézkedéseket, és valamilyen plusz reményt is nyújtana ennek a széles társadalmi rétegnek.

- Így van, és nem ér bennünket váratlanul például a Ratkó-korszak gyerekeinek a nyugdíjba vonulása, mert nekik is garantálni tudjuk a tisztességes nyugdíjat. Ha nem csináltunk volna ilyen szigorító intézkedéseket, akkor meglepődne a nyugdíjkassza két-három év múlva, amikor nagy tömegével megy nyugdíjba, akár százezres nagyságrendben, ez a korosztály, hiszen 1950 és 1953 között, közel 140 ezer fővel több gyerek született, mint az azt megelőző négy évben, és 110 ezerrel több, mint az azt követő négy évben. Nekik is tisztességes nyugdíjat kell kapniuk, amelyet megszolgáltak 38-40 éves munkaviszonnyal.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Megjelent ez a bizonyos KPMG-vizsgálat arról, hogy kifizetődő vállalkozás, beruházás volna-e a sávolyi motorversenypálya, amire az állam összesen 35 milliárd forintot szánna. Az Index mai összefoglalója szerint nem nagyon lehet támogatónak vagy egyértelműnek mondani ezt a beruházó által kért vizsgálatot. Sok sebből vérzik, vagy legalábbis rengeteg benne a bizonytalansági tényező. Ön szerint is ez a helyzet, vagy azért ennél jobb?

Suchman Tamás: - Három dolgot szeretnék helyesbíteni. Az egyik, hogy 15 milliárd forint hitelről és 10 év alatt évente 5 százalékkal emelkedő költségű jogdíjról van szó, mely jogdíjat minden verseny után, amit Magyarországon megrendeznek, a teniszbajnokságtól az úszó bajnokságig, fizetni kell. Ezeknek a jogdíjaknak az összegével egy számítás szerint általában megegyeznek azok az idegenforgalmi bevételek, vagy ezt meg is haladják, amelyek a rendezvények látogatottságából származnak. Vagyis ez nem olyan állami támogatás, amellyel szemben nincs ellentételezés, nem is állami támogatás, és nem is egyszerre kell fizetni.

- Vagyis csak a Magyar Fejlesztési Bank által nyújtandó 15 milliárd forintos hitelnek az esetleges bizonytalanságáról lehet beszélni.

- Nem csak. Ez tényleg sok pénz, viszont szeretném hangsúlyozni, hogy a KPMG-tanulmányt nem a befektető rendelte meg, hanem a Fejlesztési Bank. Minden bank megköveteli, hogy a hitelkérelem legyen alátámasztva magas színvonalú szakértői véleménnyel. Így történt itt is. Egyébként ez jó különféle döntések megalapozására. Azóta sok hónap eltelt. Ez egy folyamatos tárgyalás, amelyet magas szakmaisággal rendelkező jogi szakértői irodák is visznek, és a KPMG-tanulmány megjelenése óta a helyzet nagyon sok szempontból, legalább 11 pontban - ebből három meghatározó pontban - változott kedvezően.

- Mondjon egy-két példát!

- Például az ötéves versenyeztetési idő tíz évre tolódott ki, és tíz év alatt nagyobb a valószínűsége annak, hogy megtérüljön a beruházás. Emellett például azok a kísérő rendezvények, amelyek elképzelhetőek ezen a rendkívül korszerű pályán - a lelátóról egyszerre látni a pálya minden sarkát -, további bevételeket jelentenek magának a pályának. Gyakorlatilag kiegészítik a főversenyekkel kapcsolatos bevételeket. Gondban vagyok, mert már nem tudom, mit lehet mondani a titoktartás mellett. A lényeg az, hogy ezek pozitív elemek. Bizonyos utalás erre az a rengeteg jogi biztosíték, amely a magyar fél számára, a kormány számára, valamint a partner Turizmus Rt. számára pozitív biztosítékrendszert, erősítést jelent. Így a KPMG-tanulmány megalapozott tanulmány. Én fájlalom, hogy nem mindenki azzal foglalkozik, ami a dolga, mert közölni, hogy rossz a tanulmány, a média dolga, de elemezni, hogy miért rossz, az nem. Úgy gondolom, hogy a kockázatot nem nekik kellene felmérniük. Abba a szerepbe, amit itt felvállaltak, véleményem szerint nem fér bele, de szerintük nyilván belefér, hogy ezzel is foglalkozzanak.

- Igen, de nem tudom, hogy ez mennyire komoly, vagy mennyire hangsúlyos, vagy mennyire van alátámasztva. Mindenesetre az Index összefoglalója szerint körülbelül 250 napot kellene valamilyen rendezvénnyel kitölteni Sávolyon ahhoz, hogy kifizetődő legyen ez a beruházás. Kétszázötven rendezvény elég nehezen képzelhető el.

- Én ezzel a számmal nem szeretnék foglalkozni. Én azt tudom, hogy a dolgot komplexen kell nézni. Egy mondat nagyon fontos, én nem lobbistája vagyok ennek a projektnek, hanem a miniszterelnök által kinevezett és a jogi garanciáért felelős kormánytisztviselő. Kezdetben nem támogattam, mert féltettem a Kis-Balatont és a Balaton-törvény megjelenéséig nem is voltam a pártján, de amióta ezzel a megbízással rendelkezem, és ismerem a részleteket, valamint adatokat szereztem a másik 17 külföldi pályáról, látom azt, hogy ez Magyarországon is sikerülhetne. Azt is mondhatnám, megengedhetném magamnak, hogy fél évvel a választás előtt szegre akasztom az országot, jobb lenne nem hozni semmilyen döntést, mert bármilyen döntés vagy kezdeményezés történik - persze a választás után fél évvel is ez lesz -, akkor gyakorlatilag egy évig áll az ország. Azt tartom fontosnak, hogy jogszerűnek, törvényesnek és szabályosnak tartsa az ügyet az, aki ebben most személyi felelősséget kell hogy vállaljon egy adott döntési pillanatban, és ő nem más, mint Varga István gazdasági miniszter. Éppen azon dolgozik, hogy szakemberekkel egyeztesse ezeket a számokat. A másik, amit fontosnak tartok, hogy ilyen és hasonló turisztikai attrakciók teszik az idegenforgalmi látogatottságot a világon mindenütt kifizetődővé. Én azt szeretném, ha három, öt vagy akármennyi ilyen rendezvény lenne Magyarországon. Azt, hogy most ebben a politikailag hevült időszakban - pedig még nincs uborkaszezon - mindenki ezzel foglalkozik, nem tartom az ország presztízse szempontjából jó dolognak. Nekem meggyőződésem, hogy ha a nagy rendezvényeket meg tudják szervezni - a számokból ez látszik, vagyis ez nem egyszerű meggyőződés kérdése -, akkor ez a pálya kifizetődő. Meg kéne kérdezni Zalakaros, Kehidakustány, Nagykanizsa, Páhok, Hévíz, Keszthely, Tapolca, Marcali, Fonyód, Balatonboglár stb., szállodásait, hogy nem kellene-e az áprilistól szeptemberig tartó rendezvénysorozatot ebben a térségben megtartani azért, hogy a Balaton-parti szállodák ne két hónapig üzemeljenek.

- Abban, azt hiszem, nincs vita sem kettőnk között, sem a szélesebb közvéleményben, hogy a Balaton környékén kellenek új típusú, közönségvonzó, külföldieket is, magyarokat is odacsalogató rendezvények. Nem lehet csak a hagyományos idegenforgalomra berendezkedni. Ebben egyre kevésbé lennénk versenyképesek. Ugyanakkor a közpénzek okos elköltése is fontos. Ezért is kérdés az, hogy miközben Varga István sokadszorra nézi át, hogy mennyire megbízhatóak ezek a számok és tervek, a pénzügyminiszter állítólag azt mondja, hogy ő ezt nem támogatja. Kinek higgyen jobban a kormány, vagy például én?

- A pénzügyminiszterek általában ilyenek. Ilyennek születtek. Oszkó Péter, Veres János, Békesi László, mindenki. Fogják a pénzt. Nekem ezzel nincs gondom. A gazdasági miniszter felel az ország attraktivitásáért, azért, hogy ez egy kreatív ország legyen, hogy szabad legyen egyáltalán reklámot csinálni. Nekem mint BFT elnöknek szabad. A zamárdi strandon nemrég még csak párezer gyerek lézengett, most már, úgy tudom, hatvanezren vannak, és lassan elkelnek a jegyek. Kinőtték a zamárdi helyszínt. Nyilván ők is új helyszínt keresnek. A Balaton térsége dinamikusan fejlődik, pontosan azért, mert infrastrukturálisan sok mindent oda vittünk. Be fog indulni a sármelléki reptér, ott van a 7-es főút stb. Ezért nem szabad pesszimistán nekiállni, és persze a pénzt sem szabad szórni. Ennek megvannak a pénzügyi garanciái. Egyrészt az állam részéről, másrészt létrejön egy projekt, harmadrészt ki lett vasalva a befektetőből ötmilliárd, ami nyomban elveszne, és akkor üzemeltetné az állam ezt is, mint a Hungaroringet. Nem szeretném, csak mondom. A világban a pályák fele állami, a másik fele pedig magánkézben van. Szeretném, ha komolyan vennénk saját magunkat. Azokat a szakembereket, akiknek dönteniük kell az engedélyek jogszerűségéről, én felügyeltem, ez rendben van. Azoknak, akiknek el kell dönteni, hogy közép- és hosszú távon megtérül-e ez, az a Varga István által vezényelt társaság, döntsék el ők.

- Mikor? Mert állítólag ahhoz, hogy szeptemberben verseny legyen, napokon belül el kéne dönteni, hogy legyen-e vagy sem?

- Igen, ezzel nem akartam zsarolni Varga miniszter urat, aki rendkívül korrekt ebben az ügyben, de van egy technológiai sor. Tárgyaltam a fejlesztőkkel, építési szakemberekkel. Gondoljunk bele, hogy néhány hónap múlva dübörögni kéne a motoroknak, miközben most állnak a munkagépek. Ezért mondtam, hogy ha a döntés szerda 17 óráig nem születik meg, akkor irgum-burgum. Ha a közeljövőben nem lesz meg, ahogy a miniszter úr is fogalmazott, akkor már lehet engedélyt hozni, felelős ember egy hevenyészve összeállított ideiglenes dobogóra több tízezer, ne adj' isten százezer embert, a repedező betonra nemzetközi versenyt nem engedhet oda. Van, aminek lehet parancsolni, de azt, hogy hogyan süllyed a sávolyi tőzeg, és mikor fog megállapodni, mikor köt meg a beton és szilárdul meg a bitumen, nem tudjuk befolyásolni. Pedig mindent megteszünk érte.

- Szóval egy-két héten belül végleges döntést kell hozni?

- Ha egy-két héten belül nem kezdődik el, pontosabban nem folytatódik a beruházás, akkor sikerült egy torzót, Magyarország számára egy fiaskót teremteni, csak azért, mert nem volt elég bátorságunk a döntéshozatalhoz. Még egy dolgot szeretnék mondani. Ha november végén nem okoskodott volna mindenki, legfőképpen egynéhány tanácsadó, aki hülyeségeket beszélt, akkor alá lenne írva minden, épülne a pálya, örülne mindenki. Nézze meg Pécs esetét. Ma már senki nem gondolja, hogy hülyeséget csináltak, és nem lesznek kész, mert elkészültek az építkezések, és ilyenkor már nem érdekes. A probléma most van, hogy még nem kezdődött el, és ez természetesen fellendítette a politikai katasztrófaturizmust. Én ezt őszintén szólva nem nagyon szeretem. Döntést várok a minisztertől, felelős döntést. A nemet is ki kell tudni mondani. Egy nemzetközi szervezetnél meghirdetett versenynaptárnak nem lehetünk mi az elrontói. Aztán majd egyszer, néhány év vagy évtized múlva, kezdhetjük elölről.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >