Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. március 9.
- Részletek
- 2010. január 28. csütörtök, 07:44
- Bolgár Gy. - Megbeszéljük
Bolgár György: - Ön egy fideszes szakpolitikussal vitázott volna a Pallas Páholyban. Ön elment, a fideszes politikus viszont nem jelent meg, ami gondolom, nem érte Önt meglepetésként. Ezek szerint kudarcot vallott az MSZP kísérlete, hogy az ellenzék képviselőivel szakpolitikai választási vitákat folytasson?
Korózs Lajos: - Én az utolsó pillanatig bíztam benne, hogy betoppan Iván László vagy Soltész Miklós képviselő úr.
- Személy szerint hívtak valakit vagy a Fideszre bízták, hogy kit küldenek?
- Személyt nem, hanem magát a pártot hívtuk, de Soltész Miklós és Iván László azok a jobboldali politikusok, akik nyugdíj- és szociális ügyekben megszólalnak most már évek óta. Nagyjából ismerem a beállítottságukat, a szakmai beállítódásukat, hiszen Iván László éveken keresztül tagja volt az Idősügyi Tanácsnak, amíg nem lett parlamenti képviselő. Soltész úr pedig évekig az én bizottsági alelnököm, a helyettesem volt. Vagyis tudom, hogy ezen a területen dolgoznak a parlamenti munkában. Szóval bíztam benne, hogy utolsó pillanatban valaki betoppan.
- Milyen vitát képzelt el arra az esetre, ha valaki mégis megjelent volna? Ön előadta volna az MSZP elképzeléseit, illetve azt, ami már érvényben is van, és vitatkozott volna a Fidesz - az elmúlt hónapokban kétségtelenül bizonytalan vagy változó - elképzeléseivel?
- Az elképzeléseik valóban hétről hétre változtak, de azért volt egyfajta kronológia. Biztosan mindenki emlékszik arra a Figyelő-újságcikkre, ami az egyéni számlás rendszerről szólt. Annak voltak előzményei, hiszen múlt év novemberében Varga Mihály, a Fidesz vezető politikusa már világossá tette, hogy 2013-ban be fogják vezetni az egyéni számlás rendszert, ami svéd modellként híresült el az újságcikk után. Az újságcikk gyakorlatilag nem csinált mást, mint leírta azt, amit Varga úr mondott, illetve az újságíró még valamit tett. Utánajárt, hogy mi a tartalma ennek a svéd rendszernek.
- De maga Varga is elismerte, az nem tartható, hogy az állam évente több százmilliárd forintot betegyen a nyugdíjrendszerbe. Tehát ő ezzel azt jelezte, hogy azt ki akarják onnét venni.
- Így van, pontosan ezt jelezte, hogy ő onnan ki akarja venni, és egy olyan rendszert akar a jelenlegi felosztó-kirovó rendszer helyett beállítani, amelyben nincsenek szolidaritási elemek. Erről én szívesen vitatkozok, mert úgy gondolom, hogy az elmúlt ötven-hatvan évben Magyarország - most a háború utáni Magyarországról beszélünk - a felosztó-kirovó rendszerre rendezkedett be. Ebben a felosztó-kirovó rendszerben viszont vannak olyan szolidaritási elemek, amelyeket az én értékrendem - egy baloldali értékrend - szerint fönn kell tartani hosszabb távon is Magyarországon. Ilyenek például a hozzátartozói nyugellátás, az árvaellátás, az özvegyi nyugdíj.
- Szóval ez az, ami a szocialisták, illetve a kormányzat jelenlegi nyugdíjrendszerében benne van, de egy svéd típusú rendszerben nem lenne benne, sem az özvegyi nyugdíj, sem a hozzátartozói nyugellátás, sem az árvaellátás. Ezek a kiegészítők nincsenek, mert minden egy személyhez van kötve, ezért egyéni számlás rendszer.
- Így van, egyéni számlához és egy személyhez van kötve. Az én értékrendem szerint a kockázatközösséget fenn kell tartani a nyugdíjrendszerben. A kockázatot a munkavállaló, a munkaadó és az állam közösen vállalja, hiszen több forrásból is finanszírozódik: nemcsak a munkavállaló által befizetett járulékok biztosítják a mindenkori kifizetéseket.
- Meg nem is csak a munkaadói járulékok.
- Már régóta nem fedezik ezeket a mindenkori bevételek. Tehát a mindenkori járulékbevételek nem fedezik a mindenkori kifizetéseket. Következésképpen ezt a fajta kockázatközösséget fenn kell tartani.
- Ha én léptem volna föl, mondjuk, Iván László szerepében a Pallas Páholyban, és azt mondtam volna önnek, hogy államtitkár úr, a Fidesz ugyan foglalkozott ezzel a svéd modellel, Varga Mihálynak ez valószínűleg tetszik is közgazdászként, de a párt úgy döntött, hogy leveszi a napirendről. Varga Mihály vissza is vonta a nyilvánosság előtt ezt a megjegyzését. Azt mondta, szó sem lehet róla, azok után, hogy ő mondta, hogy ezt kéne csinálni. Most a Fidesz álláspontja az, hogy meg kell őrizni a nyugdíjak reálértékét. Erre Ön hogyan reagált volna?
- Ezen túlmenően, hogy a reálértékét meg kell őrizni, ez azt jelenti, hogy inflációkövető magatartást tanúsít a jövőbeni kormány, ha ők kerülnek kormányra. Ezzel szemben a szocialisták azt mondják, hogy a nyugdíjasoknak, akik 40-45 évi szolgálati idővel megteremtették a feltételeit annak, hogy a magyar gazdaság ebben az évben vagy a következő évben bővüljön, ebből a bővülésből nekik is részesedniük kell, nemcsak az aktív munkavállalóknak. Ezért mi azt mondjuk, a nyugdíjprémium intézményének bevezetésével - ugyanolyan fokozatos bevezetésével, mint ahogy annak idején a 13. havi nyugdíjat is bevezettük -, hogy részesedniük kell a nyugdíjasoknak is ebből a bővülésből. Ez a nyugdíjprémium intézménye.
- Ez mekkora gazdasági növekedésnél lép érvénybe és milyen összeggel, vagy milyen mértékben?
- Ha 3,5 százalék alatt van a gazdaság bővülése, akkor inflációkövető nyugdíjemelés van, vagyis a reálpozíciót őrzik meg a nyugdíjak. Ha 3,5 százaléknál magasabb a növekedés, akkor plusz egy heti nyugdíjat tudunk kifizetni, ha 4,5 százaléknál nagyobb a növekedés, akkor plusz kéthetit, ha 5,5 százaléknál magasabb, akkor plusz háromhetit, és e fölött gyakorlatilag az egyhavi többletjuttatást ki tudjuk fizetni a nyugdíjasok számára.
- Vagyis, ha Magyarország kirobbanóan teljesít, akkor lehet 13. havi nyugdíj is.
- Úgy gondolom, hogy egy-két év múlva reálisan akár a 3,5 százalékos növekedés is lehetséges a magyar gazdaságban.
- Megint eljátszom a fideszes politikus szerepét: nagyon szép dolog, államtitkár úr, a nyugdíjasoknak ezt ígérni és van is benne kétségtelenül sok elvárható szolidaritás, de a magyar gazdaságot fel kell lendíteni, a magyar gazdaságnak az a legfőbb baja, hogy kevés a foglalkoztatott, nem jut elég pénz a vállalkozások ösztönzésére. Ezért ezt a felszabaduló pénzt, ami a gazdasági növekedésből keletkezik, az ő terheik csökkentésére kell áldoznunk, nem pedig a nyugdíjasok fogyasztására.
- Én azt gondolom, hogy rövid távon a járulékcsökkentéssel nem lehet jó pozíciót elérni. Világosan kell látni, hogy ha egységnyi forrás áll rendelkezésünkre, és csökkenteni akarja valaki a járulékokat, ennek az lesz a következménye, hogy csökkenteni kell a járadék-kifizetéseket is. Ez számomra elfogadhatatlan.
- Vagyis Ön azt mondja, hogy nemcsak a nyugdíjprémium kerülne veszélybe, hanem a Fidesz által célul kitűzött értékmegőrzés is, mert ha annyira csökkentik a járulékokat, akkor az állam a másik oldalról nem fogja tudni a megnövekedett hiányt pótolni?
- Így van, én ezt gondolom. Én abban borzasztóan elszánt vagyok, hogy a jelenlegi pozícióinkat őrizni kell. Egy kicsit nyugdíjas fejjel gondolkodom, bár én még nagyon messze vagyok tőle, de már évtizedek óta foglalkozom ezzel a kérdéssel.
- Mindenesetre egy növekvő társadalmi rétegről van szó, ezért a problémáik is növekednek.
- Azt ne felejtsük el, hogy az elmúlt egy-másfél évben nagyon kemény intézkedéseket hajtottunk végre a gazdasági válság kezelésében. A nyugdíjasok sokkal nagyobb arányban vettek részt a közteherviselésben, mint bármelyik másik társadalmi réteg. Ezért azt gondolom, hogy egy kicsit vissza is kell juttatni nekik, mert ők nagy áldozatot hoztak az elmúlt évben. Hiszen prolongálnunk kellett a nyugdíjkorrekciós programot, amelyet csak ebben az évben tudtunk érvényesíteni, és nem fizettük ki a 13. havi többletjuttatás második két hetét. Tehát a nyugdíjasok sok százmilliárd forinttal járultak hozzá a válságkezeléshez.
- Ezért a jobb időkben ők is kell hogy részesüljenek a többletből.
- Igen, amikor jobb idők vannak, ezt viszonozni kell nekik, lehetőség szerint. Ezen túlmenően szerintem nemcsak őrizni kell ezeket a pozíciókat. Másfél-két év alatt mi nagyon kemény intézkedéseket hoztunk. Például a korhatáremelés, amely 2012-től lép érvénybe, vagyis évenként egy félévvel emelkedik a korhatár: ez nagyon kemény intézkedés. Emellett szigorítottuk a korengedményes nyugdíjba vonulás intézményesített feltételeit, annak érdekében, hogy a nyugdíjazás korcentrumát fölfelé tudjuk húzni, és ne 58,5 éves korukban menjenek el nyugdíjba az emberek. Ezek mind-mind olyan intézkedések, amelyek hosszabb távon a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát és finanszírozhatóságát biztosítják.
- Ezért gondolják úgy, hogy a prémium intézményét fönn kellene tartani, mert ez valamennyire korrigálná ezeket a szigorú intézkedéseket, és valamilyen plusz reményt is nyújtana ennek a széles társadalmi rétegnek.
- Így van, és nem ér bennünket váratlanul például a Ratkó-korszak gyerekeinek a nyugdíjba vonulása, mert nekik is garantálni tudjuk a tisztességes nyugdíjat. Ha nem csináltunk volna ilyen szigorító intézkedéseket, akkor meglepődne a nyugdíjkassza két-három év múlva, amikor nagy tömegével megy nyugdíjba, akár százezres nagyságrendben, ez a korosztály, hiszen 1950 és 1953 között, közel 140 ezer fővel több gyerek született, mint az azt megelőző négy évben, és 110 ezerrel több, mint az azt követő négy évben. Nekik is tisztességes nyugdíjat kell kapniuk, amelyet megszolgáltak 38-40 éves munkaviszonnyal.