Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. március 9.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. január 28. csütörtök, 07:44
- Bolgár Gy. - Megbeszéljük
Bolgár György: - Nem akarom a politikába belerángatni, a választási ígéretek és megnyilatkozások számszaki lefordítására kérném. Mégpedig két ügyben is. Az egyik Orbán Viktor tegnapi megjelenése és beszéde a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének rendezvényén. Itt a Fidesz elnöke elmondta, hogy négy éven belül a régiós szintre kellene csökkenteni a vállalkozások adóterheit, és hat éven belül a személyes adóterheket is. Ez nagyon jól hangzik, de pontosan nem tudja az ember, hogy mennyi az annyi. Ön tudja?
Vámosi-Nagy Szabolcs: - Ennyiből még nem, természetesen. Ez egy elméleti, számomra megnyugtató nyilatkozat. A régió országai izgalmasak versenyképességi szempontból. Ha nagyon leegyszerűsítjük, a mi adó-centralizációnk, ezt GDP százalékban szokták kifejezni, 39,5 százalék, a szlovákoké meg mondjuk 30 százalék, a lengyeleké 37, a cseheké 35.
- És a románoké? Még ők is fontosak.
- Így van, valóban a versenyképességnek egyik nem kizárólagos, de nagyon fontos szempontja az adószint. Azt gondolom, hogy átlag 5 százalékpontot kéne csökkenteni. Most mindent leegyszerűsítenék, ha egyetért velem: ez durván 1500-1700 milliárd forintos bevételkiesést jelentene, de a nyilatkozat elég elméleti volt, és nem tudjuk, hogy egyenlő részletekben gondoljuk el a dolgot, vagy négy év alatt. Ez, megmondom őszintén, megfontoltságra utal, mert ki tudja, hogy ebből a válságból hogy jövünk ki.
- Tehát azt mondja, elvileg elképzelhető, és gazdaságilag is üdvös lenne, mert jobb és baloldalon, középen, mindenhol azt mondják, hogy adócsökkentés, tehercsökkentés kell. Legfeljebb a mértékben, arányokban, ütemben és esetleg az adócsökkentések konkrét megnevezésében vannak különbségek. De az, hogy ilyen irányt kell vennie Magyarországnak, egyértelmű.
- Ráadásul tegyük hozzá, hogy itt van egy rangsor, ami a jövőbeni életszínvonal-emelkedés helyes rangsora szerintem, hogy először a vállalkozások adóterhét kell csökkenteni, bármennyire nehéz is a magánszemélyek dolga. Mert ha a vállalkozók jól érzik magukat, akkor munkahelyeket teremtenek, és akkor felvirágozhat a gazdaság, és ezt követően a magánszemélyek, a polgárok életszínvonala is. Úgyhogy ez a sorrend jó. Fontos az is, hogy a gazdaságélénkítést elsődlegesnek tekinti, ez is a nyilatkozatból következik. De a részletekben vannak mindig elrejtve a problémák. Gondolom majd többet tudunk március 15-e után, mert ha jól tudom, akkor hozzák nyilvánosságra a programjukat.
- Van egy Járai Zsigmond nevű nagyon ismert közgazdász, a Nemzeti Bank volt elnöke, korábban pénzügyminiszter, aki ma egy másik vállalkozói szervezetnél, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségénél volt. Ott tartott egy előadást. Ő konkrétabb volt, mint a főnöke, mert azt mondta, hogy kormányra kerülés után egy héten belül radikális adócsökkentésre van szükség, ami technikailag nem túl könnyű, ezt ön jobban tudja nálam.
- Hát igen, minimum négyötödnek kell lennie a parlamentben a házszabálytól való eltérésnek.
- Ha még meg is lenne ez a négyötöd, mert ez sem kizárt, akkor is nagyon kérdéses, hogy lehet-e radikális adócsökkentést vállalni egy olyan évben, amikor a magyar gazdaság valószínűleg csak stagnálni fog, és a legfőbb feladat, amit az Európai Uniótól a Nemzetközi Valutaalapig minden támogatónk és hitelezőnk meghatároz a számunkra, hogy nagyjából tartsuk a költségvetési hiányt. Egy radikális adócsökkentésből pedig ennek a felborulása következne, nem?
- Ha csak radikális adócsökkentésről van szó, akkor egyértelműen egy túlzó kijelentéssel állunk szemben. Ha ezzel egyidejűleg, mondjuk, radikális kiadáscsökkentést is terveznének, akkor már egy kicsit valóságközelibb lenne a dolog. De a valóságtól azért ez még mindig távol van. Én úgy gondolom, hogy ez egy erősen túlzó kijelentés, hiszen valóban a költségvetési hiány szinten tartása lenne a cél. Nem csak az IMF, nemcsak az Európai Unió, hanem saját magunk miatt is, hogy ne adósodjunk el még jobban. Úgyhogy én nem látom reálisnak egy azonnali radikális adócsökkentés lehetőségét.
- Járai ennél bonyolultabb és képzettebb közgazdász, mert azt is mondta ugyanebben az előadásban, hogy ráadásul nem is szigorú és alacsony költségvetési hiányt, hanem költségvetési többletet tart szem előtt . Abból ez hogy következik?
- Nem ismerem a nyilatkozatot egészében.
- Én csak azt akarom kérdezni, hogy ha a mostani nagyjából 4 százalékos költségvetési hiányból valaki költségvetési többletet akar csinálni, ahhoz hány száz milliárd, vagy ezer milliárd plusz bevétel, vagy kiadáscsökkentés kéne?
- Lehet, hogy a Laffer-effektusra gondol. Volt egy ilyen közgazdász, aki felállított egy elméleti tézist, ami egyébként nem arról szól, mint amire használták. Arról szól, hogy bizonyos adóemelési szintnél az adófizetési hajlandóság jelentősen csökken, vagy akár meg is tagadják. Az ő görbéjén az inflexiós pont körülbelül 50 százalék körüli adótehernél van, de ezt nyilván országonként, helyzetenként, koronként másképp kell értékelni.
- És ráadásul Reagan elnöknél, aki erre gyakran hivatkozott, sem vált be ez a görbe.
- Így van. A Reagan-féle ténylegesen megvalósított adócsökkentésnél körülbelül 18-20 év alatt tudták befoltozni a hiányt az Egyesült Államok költségvetésében. Ez a tézis egyébként elméleti, és elméleti szinten is több év alatt bizonyul helyesnek. Azonnali adóbevétel-növekedést egy radikális adócsökkentés szerintem nem hozhat. Különösen Magyarországon, ahol az adózási fegyelem elég rossz, hogy finom legyek.
- Csakhogy még egy kicsikét bonyolultabbá tegyem az életét, gondolkozzunk el azon, hogy mik a kilátások. Járai önkritikát is gyakorolt, és azt mondta, hogy talán nem kellett volna olyan erősen tartani a jegybank elnök korában a forintot, mert egy kicsit gyengébb forint rövid távon segítené a versenyképességünket, úgy, hogy mellette erős gazdaságpolitika, szigorúbb költségvetési politika van. Elképzelhetőnek tartja, hogy egyfajta kordában tartott inflálódási politikával sikerülne a költségvetést egyensúlyban tartani, és a radikális adócsökkentést is megcsinálni?
- Egyszerre semmiképpen nem. Kétségkívül van az inflációban lehetőség rövid távú problémák kezelésére, amelynek végső soron mindig a lakosság issza meg a levét, ezt csak halkan hozzáteszem.
- Tehát lehet gyengíteni a forintot 300 forint-euró árfolyamra, vagy még tovább, de annak nemcsak a devizahitelesek, hanem mások is megisszák előbb-utóbb a levét?
- Természetesen. Egy ilyen nyitott gazdaságú országban, gondoljunk bele, az exportnál ez előnyös, de az importnál nem. És nálunk elég sok minden importból jön. Én azt gondolom, túl azon, hogy én nem vagyok makroközgazdász és az árfolyampolitikában sem érzem otthon magam, hogy radikális adócsökkentéssel és inflálódással egyensúlyban tartani a költségvetést maximum elméletileg elképzelhető csak, a gyakorlatban el sem tudom képzelni.
