Különös közgazdász
- Részletek
- Napi apró
- 2013. szeptember 05. csütörtök, 08:07
- Hanák András
Még nem írta meg hírei közt a Galamus, és kevés magyar portál közölte, hogy 102 éves korában elhunyt Ronald Coase közgazdász. Az, hogy 1991-ben közgazdasági Nobel-díjat kapott, nem igazi elismerés a munkásságáért. Ennél többet árul el jelentőségéről, hogy mind a közgazdász, mind a jogász gondolkodók számára olyan ikon, akinek a műveihez mindig érdemes visszatérni. Megteremtette a jog és a közgazdaság vizsgálatának eredeti elméletét. Biztos vagyok benne, hogy az idézettségi mutatója Magyarországon is igen magas lehet, és bizonyos vagyok abban is, hogy az idézők igen kevés százaléka olvasta el alaposan, első kézből két fő művét: az 1937-ben írott A vállalat természete (The Nature of the Firm) című cikkét és írását A társadalmi költség problémájáról (The Problem of the Social Cost). Legyünk őszinték: amikor először találkoztam a nevével, és a róla – George Stigler által – elnevezett Coase-tétellel, magam is hézagosan ismertem a két cikket. Később módomban állt alaposabban megismernem mindkét írást. És időről időre érdemes volt visszatérnem hozzájuk. A vállalat természete című cikkben Coase azt a kérdést tette fel, hogy ha nagyjából jól működnek a piacok, akkor miért érdemes céget, társaságot alapítani. A válasza az volt, hogy a vállalat ugyan szerződéses alapon is megoldhatná minden funkcióját, a tőke megszerzését, az alkalmazottak kifizetését, a szállítóival és vevővel kialakított kapcsolatrendszert, de mindennek jelentős „tranzakciós” költsége lenne, ha egyedileg kellene szerződni. Az utókor társasági jogásza ehhez azt tette hozzá, hogy a korlátolt felelősség kétirányú védelmét sem lehetne pusztán szerződéses úton létrehozni; kell a vállalat, a kiszámítható kötelezettségvállalásokat megtestesítő társaság.
A társadalmi költség problémája a szabályozás és a koordináció eszközeit újszerűen közelítette meg, jól mutatott rá arra, hogy – nem számottevő tranzakciós költségek, köztük externáliák – esetében a tulajdonjog és a hasonló védelemben részesülő erős jogosultságok jobban képesek hatékony és méltányos eredményt elérni, mint az állami beavatkozás. Példája ma is figyelemre méltó, bár az élet mintha túlhaladt volna a konkrét élethelyzeten. Ha egy kétágyas kollégiumi szobában egy dohányzó és egy nemdohányzó diákot helyezünk el, és mindkét diák erős jogokkal rendelkezik, ugyannyit fognak füstölni akár tilos, akár megengedett a dohányzás. A tilalom meglététől vagy hiányától függően a rosszabbul járó diák képes eldönteni, hogy fizessen-e a másik számára elfogadható kompenzációt helyzetének megváltoztatása érdekében. Ne feledjük, Coase tétele addig érvényes, amíg nem lépnek fel komoly externáliák – a füst nem terjed át a szomszédos szobába vagy még azon is túl, ha az égő cigi nem gyújthatja lángra az ágyat, a szobát. Ha értjük a korlátait, akkor azért nagyon hasznos rendező elv.
Coase egyébként magát afféle véletlen szülte közgazdásznak tartotta, pályája jelentős részében jogi egyetemeken tanított, így az egyik nagy alakja volt a University of Chicago Law School közgazdász-vénájú professzorainak. Chicagóba kerülése külön történet, amelyről több visszaemlékezés látott napvilágot. Annyi bizonyos, hogy Coase A társadalmi költség problémája című cikkének kiinduló írását megküldte a Journal of Law and Economics folyóiratnak, és a lap jeles közgazdász professzorai, így Milton Friedman és a jó néhány később Nobel-díjban részesülő professzor nem is értették, hogy a cikkben miként követhet el nyilvánvaló szarvashibát egy olyan elismert szakember, mint Coase. Elhívták tehát Coase-t Chicagóba, ahol, egy 21 tagú testületben először 1 támogatója volt, majd a több órás vitát követően mind a 21 mellé állt. Innen már egyenes út vezetett a közölt cikkhez, a professzori álláshoz, és végül – nem kevés késéssel – a Nobel-díjhoz.
Ronald Coase – Wikipédia
Coase viszonylag keveset írt, de amikor komoly mondandója támadt, megírta. 101 éves korában még volt ereje ahhoz, hogy a kínai gazdaság változásaival is foglalkozzon. Könyvének címe How China Became Capitalist. Aki elolvassa a könyvet, nem alap nélkül teszi fel a kérdést: milyen kapitalista lett Kína.
