Az induló tanévben minden más lesz
- Részletek
- 2013. augusztus 31. szombat, 08:23
- Szüdi János
A köznevelésben dolgozó közel kettőszázezer ember nem is sejti, hogy a köznevelés állami finanszírozási rendszere szeptemberben összeomolhat. Nem lehet ugyanis megválaszolni azt a kérdést, hogy az állami költségvetés hány embernek köteles folyósítani a bérét és ezek közterheit, milyen eljárás szerint, s lesz-e rá fedezet. A köznevelésben dolgozó közel százötvenezer pedagógus nem lehet biztos benne, hogy hány órát kell tanítania és milyen fizetésért. Minden pedagógusnak új munkaszerződést vagy közalkalmazotti kinevezést kellene kapnia. Íme, egy „tanulságos” történet arról, hogyan nem kellene átszervezni az ország legnagyobb ellátó rendszerét.
Elmélkedések a mai helyzetről
Ahhoz, hogy a köznevelési intézmény finanszírozni tudja feladatait, kell hogy legyen költségvetése, amely meghatározza, milyen összeg áll rendelkezésére tevékenységének megszervezéséhez. A költségvetést a köznevelési intézmény fenntartója készíti el. A köznevelési intézmény fenntartója a költségvetés végrehajtásához szükséges fedezetet három forrásból szedheti össze: a központi költségvetés által nyújtott támogatásokból, saját bevételeiből, az intézményi bevételekből. A köznevelési intézmény költségvetése egészen leegyszerűsítve két nagy részre osztható: a szakmai feladatok végrehajtásának költségeire, és a szakmai feladatok végrehajtásához szükséges feltételek – például épület üzemeltetése – biztosításának költségeire. A szakmai feladatok végrehajtásának költségei között a legnagyobb tétel azoknak a bére és járulékai, akik részt vesznek a feladatok végrehajtásában. Ezért a köznevelés egész rendszerének és az egyes köznevelési intézményeknek a finanszírozhatóságát döntő módon befolyásolják azok a szabályok, amelyek meghatározzák a szükséges és elégséges létszámot, a foglalkoztatottaknak járó kötelező juttatásokat és a pedagógusok foglalkoztatásának sajátos kérdéseit.
A köznevelés intézményei közül az óvodák, iskolák és kollégiumok „teszik ki” a köznevelési rendszer túlnyomó többségét. A szakmai feladatok végrehajtásában döntő módon a pedagógus-munkakörben foglalkoztatottak vesznek részt. Az ő munkájukat a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatottak egészítik ki, például a dajka az óvodában. A köznevelés rendszere működéséhez szükség összeg legjelentősebb részét, közel hetven százalékát a szakmai feladatok végrehajtásában közreműködők juttatásaira és ezek közterheire kell fordítani.
2013. január l-jétől a települési önkormányzatok csak óvodát tarthatnak fenn. Ettől az időponttól kezdődően az összes többi községi és városi önkormányzati köznevelési intézmény átkerült a központi hivatalként működő állami intézményfenntartó központhoz. Ez a változás nem egyszerű fenntartóváltás volt. Az önkormányzati intézmények jogilag megszűntek, beolvadtak a hivatalba, részévé váltak. Ettől az időponttól kezdődően nem rendelkeznek külön költségvetéssel, vezetőjük nem rendelkezik munkáltatói joggal. Minden kinevezésről, illetve a kinevezés megszüntetéséről a hivatal elnöke dönt. A finanszírozhatóság oldaláról vizsgálva a változást, azonnal megállapítható, hogy kiesett az egyik forrásoldal, a „saját bevétel”, mivel a hivatal nem szed adót, nem működtet gazdasági társaságot stb. Miután az ingyenes állami oktatásban az intézményi bevételek – az egész bevételi és kiadási oldalhoz viszonyítva – jelentéktelen szerepet töltöttek be még a közoktatás rendszerében is, az államnak kell hozzátenni a rendszer működéséhez azokat az összegeket, amelyekkel korábban a települési önkormányzatok egészítették ki a központi költségvetés által nyújtott támogatásokat. (Igaz, javít a helyzeten, hogy az állam kötelezte a háromezer lélekszámnál nagyobb településeket arra, hogy saját zsebükből finanszírozzák az állami iskolák épületeinek és más vagyontárgyainak a fenntartását.) A hivatal részévé vált köznevelési intézmények elveszítették szerződéskötési jogukat. Így a szakképző intézmények, amelyek korábban vállalkozásaik révén – intézményi szinten jelentős – bevételhez jutottak, nem tehetnek szert saját bevételre.
Elmélkedések a szeptemberi változásokról
2013. szeptember l-jétől megváltozik a központi költségvetés által biztosított támogatás meghatározásának „filozófiája”. Évek óta, eddig az időpontig az adott intézménybe felvett gyermek-, illetve tanulólétszám és a közoktatásról szóló törvényben pontosan meghatározott mutatószámok (tanítási időkeret, pedagógusok kötelező óraszáma, átlag osztálylétszám) alapján kidolgozott úgynevezett teljesítménymutatóhoz kapcsolódó összegek jártak az intézményfenntartóknak. Ebben az évben az önkormányzatoktól elvonták azt az összeget, amelyet 2012-ben a közoktatásra fordítottak, és beépítették az állami intézményfenntartó költségvetésébe. A települési önkormányzatok megkapták – a tavalyi év adatai alapján számítva – az óvodák működésére szánt összeget. Az egyházi, az alapítványi és más magánintézmények szeptemberig a 2012. évi szabályok alapján kapják a támogatást.
A szeptembertől induló tanévben minden fenntartónál alkalmazni kell a finanszírozás új szabályait: a költségvetési hozzájárulás összegének fedeznie kell az óvodák, iskolák, kollégiumok feladatainak ellátásához szükséges pedagógusok és a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazottak illetményét, munkabérét és ezek járulékait. Vagyis pontosan meg kell határozni a finanszírozás oldaláról elismert létszámot. Csakhogy ez a létszám megfelelő szabályozás hiányában nem határozható meg. Ezért egyetlen fenntartó, egyetlen intézményvezető sem tudhatja, hogy a szeptemberben induló új tanévben az intézményi létszámból hány foglalkoztatottat „ismer el” az állam finanszírozott létszámként. Az e körön kívül esőknek ugyanis saját forrásból kell előteremteni a bérét, vagy el kell küldeni őket. Aki azonban szeptemberben, első munkanapján felveszi a munkát, annak októberben a munkáltatóknak ki kell fizetnie a szeptember l-jétől megemelkedő munkabért, illetményt. Ehhez a fedezetet minden fenntartónak elő kell teremtenie.
A pedagógusok létszáma az óvodai csoportok, iskolai osztályok, kollégiumi csoportok alapján határozható meg. Minden egyes óvodai csoportban óvodai foglalkozásokat, iskolai osztályban tanítási órákat tartanak a pedagógusok. A pedagógusok munkaideje két nagy részből áll: a foglalkozásokra, tanítási órák megtartására fordítható időből (ez év szeptemberéig ez volt a pedagógusok heti kötelező órája, az iskolákban általában heti huszonkét óra) valamint az előkészítésükre, megtartásukhoz szükséges felkészülésre, a dolgozatjavításra, a nevelőtestületi munkában való részvételre, a szülőkkel való találkozásra, az adminisztrációs feladatok ellátására, az eszközök, szertárak gondozására szolgáló időből. A pedagógusok finanszírozott létszáma attól függ, hogy hány gyermekből állhat az óvodai csoport, hány tanuló lehet egy csoportban, egy osztályban, hány óvodai foglalkozást, iskolai tanítási órát kell megtartani egy héten, és a pedagógusoknak a heti teljes munkaidejükből hány órát kell óvodai foglalkozásra, tanítási óra megtartására fordítaniuk. Szeptembertől kezdődően minden megváltozik: a csoportok, az osztályok kialakításának rendje, a pedagógiai munkához rendelkezésre álló időkeret megállapításának előírásai, a pedagógusok munkavégzését meghatározó szabályok.
Elmélkedések a létszámok meghatározhatatlanságáról
Szeptembertől teljesen át kell alakítani az általános iskolák működését. Az általános iskola valamennyi évfolyamán a tanulónak a reggeli iskolakezdéstől délután tizenhat óráig bent kell tartózkodnia az iskolában. Ehhez a nevelés-oktatást a délelőtti és délutáni tanítási időszakban kell megszervezni, úgy, hogy a foglalkozások legalább tizenhat óráig tartsanak.
Az új tanítási évtől kezdődően a pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát, heti harminckét órát az intézményvezető által meghatározott feladatok ellátásával köteles tölteni. A munkaidő fennmaradó részében, heti nyolc órában a pedagógus a munkaidejének beosztását vagy felhasználását maga jogosult meghatározni. A pedagógusnak az iskolában a teljes munkaidő ötvenöt-hatvanöt százalékában – legalább huszonkettő és legfeljebb huszonhat órában – tanórai és egyéb foglalkozások megtartása rendelhető el. A munkaidő huszonhetedik órájától a harminckettedik órájáig tartó időben a pedagógus – az intézményvezető intézkedése szerint – a nevelés-oktatást előkészítő, nevelés-oktatással összefüggő egyéb feladatokat, tanulói felügyeletet, továbbá eseti helyettesítést lát el. Miután a köznevelésről szóló törvény nem tartalmazza az évtizedek óta alkalmazott napközi, tanulószoba, szakkör, önképzőkör fogalmakat, nehéz megválaszolni, hogy az általános iskolák a tanítási órák mellett milyen foglalkozásokat szervezzenek az egész nap ott tartott tanulóknak. Pontos törvényszöveg hiányában nem egyértelmű, milyen foglalkozások tekinthetők egyéb foglalkozásnak, nincs jogszabályi értelmezése a tanulói felügyeletnek és az eseti helyettesítésnek.
A finanszírozott, engedélyezett időkeretek megtalálhatók a köznevelésről szóló törvényben. Csak a felhasználásának módja nem rendezett. Az időkeret két részből áll: a tanuló heti kötelező és választható tanóráinak számából (első-harmadik évfolyamon heti huszonöt óra) és az osztályok engedélyezett heti időkeretéből (első-harmadik évfolyamon heti ötvenkét óra). A két szám közti különbség (első-harmadik évfolyamon heti huszonhét óra) a tanórai foglalkozásra, egyéb foglalkozásra és osztálybontáshoz vehető igénybe. Osztálybontás esetén a tanítási órákat az érintett tantárgyból nem az osztály minden tanulójának, hanem csoportonként külön-külön tartja meg a tanár. Így például, ha a testnevelési órákat nemenkénti osztálybontásban szervezik meg, akkor egy osztályban hetente nem öt, hanem tíz testnevelési órát kell tartani. (2012. december 21-jén jelent meg a kerettantervet kiadó jogszabály, amely alapján az iskoláknak 2013. március 31-éig felül kellett vizsgálniuk pedagógiai programjukat, amelyet 2013. szeptember 1-jétől az első, az ötödik és a kilencedik évfolyamon be kell vezetniük. A pedagógia programot a fenntartónak – a korábbi előírásoktól eltérően – nem kellett jóváhagynia, csak ha abból a fenntartóra többletkötelezettség hárul.)
A csoportok, osztályok „kialakításához” három mutatót tartalmaz a köznevelésről szóló törvény: a minimális (általános iskolában 14), a maximális (általános iskolában 27) és az átlag (általános iskolában 23) létszámot. (Jól jellemzi a helyzetet, hogy a csoportok, osztályok kialakításának szabályait 2013. május 5-én megváltoztatta az Országgyűlés, megengedve a maximális létszámok átlépését és megtiltva a minimális létszámot el nem érő csoportok, osztályok indítását. Csakhogy az óvodai felvételek április 20-tól május 20-ig tartottak, az általános iskola első évfolyamára pedig április 1-je és április 30-a között kellett beiratkozni.)
Egy kissé leegyszerűsített példa alapján jól érzékelhető a finanszírozott pedagóguslétszám változása az eltérő mutatók alkalmazásakor. Ha az iskola első évfolyamára felvettek százhúsz tanulót, nem mindegy, hogy milyen létszámmal kell kiszámolni az indítható osztályok számát. Átlag létszámmal számolva ugyanis: 120 : 23 = 5,2 osztály, maximális létszámmal számolva: 120 : 27 = 4,4 osztály indítható. (Miután a maximális létszám húsz százalékkal átléphető, a továbbiakban 5, illetve 4 osztályra lehet átszámítani.) Az osztályokhoz kell hozzárendelni a finanszírozott heti foglalkoztatási időkeretet, amely öt osztály estén 5 X 52 = 260 óra/hét, négy osztály esetén 4 x 52 = 208 óra/hét lesz. Az időkeret elosztva a pedagógus által tanítással töltött idővel, „kijön” a finanszírozott pedagógus-álláshelyek száma. Az öt osztályra számított heti időkeret osztva a tanításra fordítható minimális idővel: 260 : 22 = 11,8 főt „ad”. A négy osztályra számított heti időkeret osztva a tanításra fordítható maximális idővel: 208 : 26 = 8 főt biztosít. Közel egymillió-kétszázezer tanulóra átszámítva a különbséget harmincezer főt kapunk, s benne van a „pakliban” a harminckét tanítási órával való számítás lehetősége is.
A finanszírozott létszám része az előírt vezetői létszám és az előírt nevelő és oktató munkát segítők létszáma. A vezetői létszámot a köznevelésről szóló törvény 1. me1léklete, a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő finanszírozottak létszámát a köznevelésről szóló törvény 2. melléklete tartalmazta. Mielőtt hatályba léphettek volna a mellékletek 2013. szeptember l-jén, az Országgyűlés – 2013. június 23-án – kicserélte őket. Az új mellékletek csak az óvodára nézve tartalmaznak rendelkezéseket. Ezért ma nem lehet tudni, hány vezetőt finanszíroz az állam az iskolákban és kollégiumokban, mint ahogy azt sem, finanszírozza-e az állam az iskolatitkár, a laboráns, a szakoktató, szabadidő-szervező stb. foglalkoztatását.
Elmélkedések a bérek mértékének megállapíthatatlanságáról
A ma hatályos – 2013. június 26-án módosított – törvényszöveg világosan rendelkezik. 2013. szeptember l-jétől új foglalkozási rend lép hatályba a pedagógusoknál, és új bérezési rendszer az óvodák, iskolák, kollégiumok pedagógusainál. Az oktatásért felelős miniszter által az elmúlt hetekben adott nyilatkozatok és az irányítása alatt álló minisztérium által elkészített és nyilvánosságra hozott törvényjavaslat szerint azonban az új díjazási rendszert kiterjesztik a pedagógiai szakszolgálat (logopédia, nevelési tanácsadás stb.) pedagógusaira, a pedagógiai intézet szakértőire, valamint a gyermekvédelmi intézményekben dolgozó pedagógusokra is. Az óvodák, iskolák, kollégiumok pedagógusainak a munkabérét, illetményét pedig fokozatosan emelik meg az életpálya-modellben meghatározott mértékig. Ehhez a megoldáshoz azonban módosítani kell a június 26-án elfogadott törvényszöveget.
MTI/Kovács Tamás
Elmélkedések a hiányzó intézkedésekről
Végezetül: a kormány rendelkezik felhatalmazással arra, hogy megállapítsa az állam által finanszírozott létszámot, illetve, hogy meghatározza a pedagóguslétszám kiszámításának módját, továbbá, hogy szabályozza a pedagógusok foglalkoztatását, meghatározva többek között az egyéb foglalkozás, az eseti helyettesítés kérdéseit. Ez a rendelet, bár tervezetét nyilvánosságra hozták és a kormány július 23-i ülésére benyújtották, a mai napig nem jelent meg.
Ha rendkívüli Országgyűlést hív össze a kormány, és elfogadtatja a köznevelésről szóló törvény újabb módosítását, ha elfogadja a kormány a köznevelési intézményekben a foglalkoztatás új szabályait, akkor már csak arra van szükség, hogy az Országgyűlés megalkossa a nem állami, nem önkormányzati intézmények finanszírozásának rendjéről szóló törvényt, és az új díjazási rendszerhez hozzárendelje a hiányzó – ebben az évben közel hetvenmilliárd forint – összegeket. Az állami intézményfenntartó központ elnökének pedig meg kell oldania a több mint százezer közalkalmazotti szerződés elkészítését, aláírását és aláíratását. (Minden fenntartónak el kell készíteni az új munkaszerződéseket erre az időre.)
A szerk. megj.: Az írás az egyik napilapban már korábban megjelent, a szerző engedélye nélkül meghúzva, átszerkesztve. Ez az eredeti verzió.
