Távlegeltetés
- Részletek
- Napi apró
- 2013. augusztus 02. péntek, 03:55
- Huszár Ágnes
Gőgös Zoltán MSZP-s képviselő (korábban az agrártárca államtitkára) ellenőrizni próbálta, hogy a legelőként bérbe kapott földbirtokokon legelnek-e állatok. Tapasztalatait fényképekkel rögzítette. Ezért nevezte őt a kormánypárti képviselők hangos derültsége közepette Budai Gyula, a vidékfejlesztési tárca parlamenti államtitkára „tehénpaparazzi”-nak. (Helyesen: paparazzo) Módszerét – a fényképezést – pedig a Rákosi-korszakhoz illőnek. De ne ragadjunk most le a fényképezést a padláslesöpréssel és a disznóólakban tartott rajtaütésekkel azonosnak tekintő kormányzati kommunikációnál!
A képviselő fényképeivel az áldott, bőven termő magyar föld giccses dicsőítéséből ki nem fogyó kormányzati agrárlobbinak más a baja. Nem az, amit lekattintott, hanem amit nem. A képek többségén ugyanis csak a szabad, háborítatlan természet látszik, akár egy plein air festményen, állat viszont nem. Se tehén, se birka, semmi.
A szocialista államtitkár ezek után kérdéssel fordult a kajászói birtok ügyében Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszterhez. Mint többször is megírták a lapok, ennek a területnek a bérleti jogát egy korábban mezőgazdasági tevékenységgel nem foglalkozó tetőfedő iparos nyerte meg. A fényképek tanúsága szerint pedig Kajászón csordának azóta sincs se híre, se hamva.
Fazekas miniszter válasza megnyugtatta (?) a kérdezőt, a bérlő teljesíti a szerződésnek 72,5 nagyállat-egységre vonatkozó kitételét. Az állatokat Nógrádmegyeren – a megnyert kajászói birtoktól 160 kilométerre – tartja. Jogosan, hiszen – így a miniszteri indoklás – a szerződés nem követeli meg az állatok helyben tartózkodását. Nincs benne leírva, hol legelésszen a marha vagy a birka.
Erre a kreatív kormányzati jogértelmezésre még az amúgy gyorsbeszédű Gőgös képviselőnek is elállt a szava. A többi mezőgazdasági okvetetlenkedőnek meg különösen, akik azt firtatták, hol és hogyan kezelik a trágyát, betartják-e a talaj nitrogéntartalmára vonatkozó előírásokat és hol van a talajvédelmi hatóság, amely mindezeket ellenőrzi.
Nincs csorda, nincs trágya, nitrogén sincs, minden világos. A kukacoskodó álszakember persze felvetheti, hogy akkor Nógrádmegyeren hol legel a csorda, és ott hogyan tartják be... Nem érdekes. A fantomcsorda legfeljebb, akárcsak a Kodály által is feldolgozott népdalban: „csörög-morog a Mátrába, mert Vidróckit nem találja”. Vidróckit – korának híres betyárját –, ha megtalálták egymást a nyájjal valaha is, szintén nem érdekelte a talaj nitrogénháztartása.
A csordákkal csak a televízióban találkozó városi ember még azt a buta kérdést is felvetheti, hogy minek valakinek legelő, ha nem legeltet rajta. Amire persze a legegyszerűbb kormánypárti pályázó is tudja a választ: az EU-s támogatásért. Ők ugyanis – Gőgös képviselő úrral ellentétben – nem ellenőrzik, hogy van-e állat a legelőn. Csak azt, hogy minimálisan rendben van-e tartva. Márpedig az évenkénti kétszeri kaszálást az állatok zavaró jelenléte nélkül a legkönnyebb elvégezni.
És dől a pénz, jól meg lehet belőle élni. Még a tetőre sem kell érte felmászni.
