Mi lesz Orbánnal? – I.
- Részletek
- Mihancsik Zsófia
- 2013. július 18. csütörtök, 07:22
Mihancsik Zsófia: Mi lesz, mi legyen Orbán után? |
Fleck Zoltán lelombozó írása után, amely lényegében azt mondja, hogy Magyarország népe, benne az értelmisége, nem alkalmas rá, hogy megcsinálja és megvédje – elsősorban önmagában, a személyiségében, a gondolkodásmódjában, a magatartásában, aztán közösen is – a saját demokráciáját, tulajdonképpen el kéne hallgatni, és a hosszú távú történelmi folyamatokra bízni a sorsunkat.
De eszmés, vágyakozó és akarnok ember lévén azért csak elmondanám, mit gondolok egy nem is olyan lényegtelen részletkérdésről, amely lehet, hogy a demokratikus attitűdökön egy hajszálnyit se lendít, viszont valamelyest azért befolyásolja a közeljövőbeli életfeltételeinket, és a mai – olcsó népnemzeti paródiába ágyazott – állami idomítás viszonyai közepette nekem az se mindegy.
A nem lényegtelen részletkérdés pedig ez: mit tesz a választási vereség után a Fidesz, Orbán meg a harciasra edzett és agyonpénzelt civiljeik. (Feltéve természetesen, hogy addig nem tör ki össznépi lázadás a kormányzásuk ellen, amelyet Orbán – efelől senkinek ne legyen kétsége – Erdogan-módra intéztetne el. De lázadásra nem látok esélyt, szerencsére, mert még az orbánmentesítés sem érne meg egyetlen emberéletet sem. Mármint szerintem. A hatalommegtartás szempontjából ez nyilván másként látszik: hulljon a férgese, mármint a liberális, baloldali, vallásellenes, nemzetáruló, „megosztó” bagázs.)
Tehát: mi lesz Orbánnal, mi lesz a Fidesszel?
Mielőtt erre kigondolnám a magam válaszát – az lesz majd a második rész –, egy hosszabb emlékeztetőt, egy idézetgyűjteményt szeretnék az olvasók figyelmébe ajánlani. Arról szól, mit tettek, mit mondtak ők 2006-ban, amikor Orbán pártostul elszenvedte a második vereségét. Az írás második részben visszatérek majd az itt érzékeltetett folyamatok értelmezésére, nem megfeledkezve a 2006 és 2014 közti különbségekről sem.
Fideszes megnyilatkozások 2006-ból
A 2006-os választást április 9-én és április 23-án tartották. Orbán már másodszor szenvedett vereséget. Az első vereség után, 2002-ben még választási csalást harsogtak a hívek, hídlezárás volt, felhevült polgárikör-szervezés és olyan harcias kijelentések, mint hogy a haza nem lehet ellenzékben meg hogy a fideszes hideg leheletet minden pillanatban a nyakukban fogják érezni a győztesek. Nem így 2006 tavaszán-nyarán. Tényleg csak emlékeztetőül néhány jellemző mozzanat, amelyekről alább bővebben is olvashatnak.
Kósa Lajos interjút adott a Napkeltének és a 168 órának, amelyben azt mondta: nem hiszi, hogy Orbánnak fogják hívni a Fidesz következő miniszterelnökjelöltjét, és hogy az amúgy igen tehetséges Orbán táltosnak alkalmas, törzsfőnöknek nem.
Illés Zoltán a Napkeltének nyilatkozott. Orbánról óvatosabban, a választási kampányról, amelyet Orbán vitt, határozottabban, arról a pártról, amelyet Orbán felépített, keményen.
Kósa is, Illés is számos elemében bírálta, sőt vállalhatatlan tartotta azt a politikát és stratégiát, amelyet Orbán azóta ellenzékben is, kormányon is tökélyre fejlesztett.
2006-ban a Magyar Nemzet lett a terepe a belső „ellenséggel” való leszámolásnak. A lapban megjelent, „ismeretlen” szerzők által írt, előbb Pokornit (meg Rogánt és Deutschot), majd Schmidt Máriát és Áder Jánost támadó cikkek szolgáltak arra is, hogy Orbán és a mögötte állók mindenkinek megüzenjék: ennél – a befeketítésüknél – is csúfosabb véget érnek, ha nem állnak vissza a sorba. Visszaálltak. Illés ma már az ÁVH-tól megörökölt katonai vezényszavakkal egzecíroztatja az alárendeltjeit, Kósa mély cinizmussal, de tíz körömmel védi az elnökét meg a pártját, Schmidt Mária ritkábban szólal meg és mondja ugyanazt, mint régen, Pokorni hallgat és polgármesterkedik, Áder előbb Strasbourgba menekült, majd némi győzködés után államelnökséget vállalt. (Navracsics Tibor pedig, aki azokban a nehéz időkben, amikor Áder is, Pokorni is kiszállt, vállalta a Fidesz-frakció hagyományosan és kötelezően minősíthetetlen hangú vezetését, ma már a kormány többszörösen megalázott igazságügyminisztere és a kétharmad „előretolt lándzsahegye” Viviane Reding ellen.) Ezek az írások (vagy például a Heti Válasz alább szintén idézett „megfejtése”) némi képet adnak arról is, mekkora hatalma volt és van azoknak az „üzleti köröknek”, amely mára már sokak szerint „foglyul ejtették” a fideszes magyar államot.
Tehát a részletek.
Kósa Lajos 2006 novemberében, egy Gyurcsány által összehívott tanácskozáson – Index/Huszti István
Kósa Lajos interjúja az MTV Napkelte című műsorában: „más felállásban kell egy következő választáson megmérettetni magunkat”
2006. április 26., részletek:
– Kérdés: „Orbán Viktornak mennie kell?” Válasz: „Nem hiszem… Nem kézenfekvő, hogy ha így szerepelünk a választásokon, akkor az Orbán Viktor azonnal megbukott. Nyilván fel fogja ajánlani a lemondását.”
– „…én úgy gondolom, hogy van egy csomó olyan feladat, amit még mindig az elnök úr tud a legjobban elvégezni. Az valószínű, ha így teszi fel a kérdést, hogy lesz-e még egyszer Orbán Viktor miniszterelnök-jelölt, akkor erre inkább azt mondom, hogy nem tartom valószínűnek, mert valószínű, hogy egy más felállásban kell egy következő választáson megmérettetni magunkat.”
– „…a jobboldalnak más típusú kampányt kell csinálnia, nem egyszerűen ilyet, ilyennel nem tud nyerni. Látok más dolgot is, én azt gondolom, hogy néhány személyi döntést rosszul hoztunk meg, és olyan embereket állítottunk kampányarcnak… akik nem tudták megnyerni a baloldali embereket.” „A küzdelem hevében nem biztos, hogy kellett volna lovat váltanunk például, akár jó a ló, akár nem.” [Emlékszünk, Orbán az első fordulós vereség után lemondott a miniszterelnökjelöltségről Bod Péter Ákos javára – Dávid Ibolya megnyerése érdekében.]
– „Én azt gondolom, hogy most egy átmeneti periódus lesz. Tehát lesz egy olyan időszaka a jobboldalnak, amikor újra kell rendeznie a sorokat, és lesz egy olyan, amikor el kell kezdeni újra építkezni a következő választásokra a felkészülése jegyében, és azt hiszem, hogy az újrarendezésben, a szövetség összetartásában az Orbán Viktornak kulcsszerepe van, egyébként is megvallom őszintén, szerintem a magyar politikai élet egyik legtehetségesebb embere, kár lenne érte.”
Kósa Lajos interjúja a 168 órának: Orbán „táltosnak sokkalta alkalmasabb, mint operatív irányítónak”
2006. június 15., részletek:
– „A Fidesz is sokat hibázott. A kampányban nekünk is csak az számított, melyik üzenet milyen reakciót vált ki különböző szavazói csoportokból. Ezzel magunkat vereségbe taszítottuk, s nem tettünk az ország morális romlása ellen.”
– „Megismertük, milyen úgy veszíteni, hogy közben állandóan azt lessük, mit akarnak hallani az emberek. És közben még rosszul is éreztük magunkat. Akkor is képviselni kell az értékeinket, ha nem hoznak, hanem visznek szavazatot. Világéletemben konzervatív-liberális értékrendet vallottam, a Fidesz is innen indult, csak valami miatt eltávolodott tőle.”
– „Nekem már 89-ben is gyanús volt, amikor a moszkvai exnagykövet, Szűrös Mátyás kiáltotta ki a köztársaságot. Szóltam is mellettem álló barátomnak, hogy te, itt valami nem stimmel, nem érzed? Menjünk, igyunk meg inkább egy sört.” Kérdés: „És akkor hány sört kértél, amikor Szűrös Mátyás a szövetségesedő Fidesz mellett tűnt föl?” Válasz: „Százat! Meg lehet fordulni a damaszkuszi úton. De az annyira gáz, hogy az összes forgolódó megint rögtön az élbolyba akar kerülni.” Kérdés: „Mert oda hívják őket.” Válasz: „Rosszul tesszük. Mi is, a szocik is.”
– Kérdés: „Május elején azt nyilatkoztad a Nap-keltében, hogy a Fidesz miniszterelnök-jelöltjét 2010-ben valószínűleg nem Orbán Viktornak fogják hívni.” Válasz: „Orbán Viktor a magyar politikai mezőny egyik legtehetségesebb alakja, a jövőben is ő lehet a jobboldal kovásza. De táltosnak sokkalta alkalmasabb, mint operatív irányítónak.” (Értsd: „a magyarság korai évszázadaiban úgy élt, hogy a táltos ideológiát adott, a törzsfő pedig vitte a napi ügyeket.”)
– „Amúgy nincs az kőbe vésve, hogy a magyar jobboldalt még 150 évig úgy fogják hívni, hogy Fidesz.” „Mi van, ha elsöpör bennünket a népharag? Mondjuk, amikor rájönnek az emberek, hogy az adózott pénzükből összekuporgatott húszmillió forintos házuk után évi több százezer forintos ingatlanadót kell fizetniük, és a Parlament elé vonulnak... Nem vágyom rá, már csak azért sem, mert akkor valószínűleg velem… együtt zavarnak el mindenkit.”
Illés Zoltán interjúja az MTV Napkelte című műsorában: Orbánnak nyilvánvalóan vállalni kell valamilyen felelősséget
2006. április 26., részletek
– „Én azt gondolom, hogy egy folyamatot kell megvizsgálnunk, amely odáig vezetett, hogy a Fidesz elveszítette a 2006-os választásokat. Vissza kell térni a 98 előtti időszakhoz, hiszen arról azt tudjuk mondani, hogy egy győzedelmes kampány után kormányt tudtunk alakítani. Én támogatom Orbán Viktort a pártelnöki pozíciójában… ugyanakkor frakcióvezetőnek is el tudom képzelni, hogy debattőrként szerepeljen. [Orbán már 2006 előtt is ritka vendég volt a parlamentben; később, 2008-ban például csak egyetlenegyszer szólalt fel az országgyűlésben.] Viszont az a politika, ami az elmúlt időszakban kialakult a Fidesz részéről, az nem vonzó az emberek számára.”
– „…amikor azt mondom, hogy változás kell, akkor nem Orbán Viktor személye kapcsán mondom, nyilvánvalóan Orbán Viktornak is végig kell gondolnia, hogy ő maga a személyek kiválasztása tekintetében hol hibázott, vagy ő maga milyen stratégiai döntéseket hozott, és ezért őneki vállalni kell nyilvánvalóan a felelősséget.”
– „Az a politika amit mi megpróbáltunk kialakítani, hogy széles néprétegek felé fordulni, meghallgatni az embereket, az egy jó stratégia. De ha ez csak a látszat, és nem a valóság, mert meghallgatni sokféleképpen lehet az embereket, konzultáció formájában, ezt csinálta Orbán Viktor, rengeteg munkát beletéve, de ugyanakkor ha ennek következményeképpen ugyanaz van, mintha nem hallgattuk volna meg az embereket, akkor ez nem egy jó politika.”
– „Tehát még egyszer: azt tudom mondani, személyekben nem voltunk vonzóak, stratégiánkban nem voltunk vonzóak, taktikai lépések tömkelegét hibásan léptük meg, gondoljon itt akár a szerver ügyre, a Magyar Vizslára, Mikola István szerepeltetésére, már úgy értem, hogy egyik pillanatról a másikra való előlépésére, ami döbbenetes volt, hiszen az országos elnökségünk tagjai a dologról az utolsó pillanatban értesültek.”
– „Én azt gondolom, hogy a kongresszuson, amely összehívásra kerül, új alelnököket kell választani. Jelen pillanatban az alapszabályunk azt teszi lehetővé, hogy az országos elnök javasolja, ki legyen alelnök, és ezt megszavazza vagy nem szavazza meg a kongresszus… ez azt jelenti, hogy egy személy jelöl alelnököket, miközben 98 előtt… az volt, hogy a kongresszuson bárki szabadon föl tudott állni, és ez szerintem így helyes, tudott javasolni bárkit, majd titkos szavazással eldőlt, hogy kik lesznek az alelnökök.” „…ez nemcsak személyi kérdés, hanem egy folyamat, amelyben azt lehetett látni, hogy ügyek hogyan kerülnek kezelésre, van-e szakmaiság a mi politikánk mögött.”
– „…azt szeretném mondani, a magam álláspontja kapcsán: én lojális vagyok, de hülye nem… ezeket a dolgokat, amelyeket én most itt elmondtam, ezeket én folyamatosan elmondtam a Fideszen belül is. Először is ott. Na mit gondol, miért nem tettek rá az országos listára? Vagy miért 38. vagyok a budapesti listán? De nem baj.”
– „…még egyszer, nem az utolsó két hét vagy az utolsó egy hónap a lényege a mi vesztésünknek, ez egy folyamat, amely négy, öt, hat év óta zajlik, és én azt gondolom, hogy ebben a tekintetben van igazán nagyon sokunknak szerepe a Fidesz Magyar Polgári Szövetségen belül, hogy egy megújulás történjen.”
Nagy Gábor Tamás, Pokorni Zoltán és Orbán Viktor 2008. október 23-án a Dísz téren – Wikipedia/Derzsi Elekes Andor
Támadás Pokorni ellen a Magyar Nemzetben: Pokorni „az Orbánnal szembeni leszámolás politikai hátterét” akarja összerakni
2006. május 29.
A Pokorni Zoltán birodalmat épít című – „A konzervatív jobboldal nem kerülhet liberális politikus kezébe” alcímű – írás ma is megtalálható a Magyar Nemzet honlapján, ám a szerző megnevezése most: „Olvasónktól”. Akkoriban azonban a szerzőt Egei Antalnak hívták, a lap szerint „egyetemi hallgató” volt, de mindenki tudta, hogy egy egyetemi hallgató nem rendelkezhet olyan belső fideszes információkkal, amelyekkel az álneves cikkíró rendelkezett, ezenkívül maguk a fideszes súgóemberek is azt valószínűsítették, hogy „a Fidesz belső folyamatait keményen befolyásolni igyekvő cikk nem jelenhetett volna meg a Magyar Nemzetben, ha tartalma nem tükrözné az ex-APEH-elnök álláspontját”. Vagyis „valójában Simicska Lajos üzent a jobboldali lapban korábban elképzelhetetlen hangvételű írással”. Ezt Simicska Lajos is, Liszkai Gábor főszerkesztő később cáfolta.
Az írás Orbán mentegetésével kezdődik.
„…hogy Orbán Viktor bejelentette, a választási vereség egészéért egy személyben vállalja a felelősséget, még akkor sem jelenti azt, hogy csakis és egyedül ő felel a történtekért, ha ő áll a szervezet csúcsán. A felelősség egyetlen személyre való korlátozása teljes mértékben abszurd”.
Néhány fideszes főember kiosztásával folytatódik.
„…a kreatív munkáért felelős Habony Árpád hathatós közreműködésével a Fidesz még inkább alulmúlta magát, mint 2002-ben. Csak remélni lehet, hogy nem igaz az a jobboldali körökben terjedő rémhír, hogy az önkormányzati választásokon még számítanak – a szakmai képesítéssel nem rendelkező – Habony munkájára.” „Rogán Antal kampányfőnök polgármesterjelöltként történő elindítása a főváros V. kerületében… felfoghatatlan.” „Deutsch-Für Tamásról pedig csak annyit: ő maga a lidérc a jobboldalon.”
És Pokorni „kinyírásával” zárul.
Aki „Orbán elnöklete mellett nem vállalta a parlamenti frakció vezetését, s úgy döntött, hogy Budapest-politikával foglalkozik a jövőben.” „A médiában okos, határozott és halk szavú tanárember arcát mutató politikus becsapja az érzékeket. A párton belül köztudomású, hogy Pokorni valójában hiperaktív szervező, akinek tehetséges informatikusok és minden hájjal megkent üzletemberek adnak tanácsokat.” „Pokorni egyértelműen a Fidesz liberális szárnyának alakja, aki az SZDSZ felé is nyúló, szerteágazó kapcsolatrendszerrel rendelkezik. Az ő parlamentben tett javaslata alapján emlékezünk meg például Magyarországon hivatalosan a zsidó holokausztról, s ő volt az is, aki a XII. kerületben siratófalat állíttatott.” „Az országgyűlési választások utáni tisztázatlan hatalmi helyzetben, illetve az önkormányzati helyekért folytatott politikai erőlködés zavaros körülményeit Pokorni ravaszul a saját maga és saját rendszere építésére, párton belüli pozícióinak megerősítésére használja föl.” A Fidesz-kongresszuson a felelősség vállalását, őszinte számvetést, a párt megújítását követelte. Megvédte az orbánisták által kigolyózott Nagy Gábor Tamás I. kerületi polgármestert. „Vagyis Pokorni, aki feltehetően 2010-ben a Fidesz főpolgármester-jelöltjeként szeretne indulni, már a baloldal előtt is teljesen nyilvánvaló módon próbálja összerakni az Orbánnal szembeni leszámolás hátterét.” Az egyik kerületi fideszes beszélgetésen „azzal hozta zavarba a részvevőket, hogy meglebegtette Orbán Viktornak a politikai pályától történő visszavonulását”. „Az önkormányzat bázist nyújt neki és leghűségesebb embereinek az Orbánnal szemben indított politikai portyáihoz. A Fideszen belül az a vélemény, hogy ha ezt a I-II-XII. kerületi tengelyként aposztrofált szervezeti koncentrációt végre tudná hajtani, akkor a létrejövő – Debrecen nagyságú – gazdasági-politikai birodalom rendkívüli hatalmat biztosítana számára. Innen pedig már csak egy lépés, hogy megfelelő szövetségesekkel egy-másfél év alatt teljesen át tudja venni a hatalmat.” „Időben meg kell… állítani azt a folyamatot, amelynek eredményeként a Fidesz liberális szárnyához tartozó politikus az egész konzervatív jobboldal irányítását átvegye.”
A Heti Válasz értelmezése: az üzleti körök Orbánnak üzentek, hogy ne engedje veszélyeztetni az érdekeiket; más üzleti körök Kósára építenének
2009. június 8.
A ma kormány-, akkor ellenzék-közeli hetilap, a Heti Válasz következő számában tovább értelmezte a Magyar Nemzetben megjelent Pokorni-ellenes írást. Az MTI összefoglalója a Heti Válasz cikkéről.
Makacsul tartja magát az a feltételezés, hogy a Magyar Nemzet vitacikkével fideszes gazdasági körök üzentek Orbán Viktornak, ne hagyja, hogy veszélyeztessék az érdekeiket – írta csütörtökön utcára került számában a Heti Válasz című hetilap.
A Magyar Nemzet május 29-i számában egy ismeretlen, a magát egyetemistának nevező Égei Antal „rárontott a Fidesz alelnökére”. Makacsul tartja magát a vélekedés: az írással fideszes gazdasági körök kívántak üzenni, méghozzá nem is Pokorni Zoltánnak, hanem Orbán Viktornak. „Bár a megtámadott a nyilvánosság előtt szűkszavúan – méltatlan, kicsinyes vagdalkozásról beszélve, a megbízó szándékát nem firtatva” – kommentálta az írást, úgy tudni, a Fideszben többen osztják a vélekedést, hogy az igazi célpont a párt elnöke lehetett. Eszerint „Égei Antal” arra figyelmeztette Orbánt, ne hagyja, hogy olyan személy – Pokorni, Kósa Lajos vagy bárki más – szervezzen erőközpontot a Fideszben, aki veszélyeztetheti a pártelnök mögötti vállalkozók üzleti érdekeit, írta a lap.
A cikk szerint a Fideszben nem először fogalmazódik meg a gyanú, hogy a szövetség egyik-másik politikusának némely üzletemberek nagyvonalú, ám kétes célú támogatást ajánlanak fel. „Legutóbb egy országos hírű bankárról vélték tudni, hogy az illető azzal kereste meg Kósa Lajost: nem takarékoskodna, ha a debreceni polgármester pénztárát kellene feltölteni annyi pénzzel, amennyivel ki lehetne billenteni székéből Orbán Viktort. (Igaz, erről a hírek szerint sikertelen próbálkozásról nem az üzleti érdekeiket sértve érző körök, hanem a Fidesz jövőjéért aggódó politikusok számoltak be a Heti Válasznak.)”
Schmidt Mária, Balog Zoltán és Orbán Viktor 2006-ban – Népszabadság/Kovács Bence
A Magyar Nemzet újabb támadása, ezúttal Schmidt Mária és Áder János ellen
2007. január 15.
A Schmidt Mária ante portas? című, „A nagytőke egyes köreivel szövetkeznek Orbán Viktor politikai ellenfelei” alcímű cikket egy újabb álneves szerző, bizonyos Horváth Zsolt írta. Előzménye Schmidt Mária cikke volt a Népszabadság 2006. december 15-ei számában, amelyet arra szánt, hogy a szokásos fideszes módszerrel egyszer és mindenkorra elintézze Gyurcsány Ferencet, Nádas Pétert és Esterházy Pétert (így, ebben a furcsa összeállításban), ám az írás így végződött: „Hazánk szétesőfélben van. Nagy a felelősségük azoknak, akik a közmegegyezés utolsó lehetőségeit is elszalasztanák, csak hogy Jones vissza ne jöjjön. Nem fog.” Jones gazdát, Orwell Állatfarmjának főszereplőjét mindenki egyértelműen Orbánnal azonosította. Néhány nap múlva a Népszabadságnak „egy neve elhallgatását kérő elemző” azt mondta: „Orbán maradásának ma elsősorban anyagi okai vannak. A Fidesz mögötti gazdasági kör ugyanis csak addig finanszírozza a párt akcióit, amíg Orbán a helyén van. Jöhet helyette más, de akkor másnap ki kell fizetni úgy hárommilliárd forintnyi adósságot. Egyébként pedig előfordulhat, hogy Orbán Viktor már látja: képtelen abszolút többséget szerezni egy választáson. Szavazatszerző képessége finoman szólva is korlátozott, esetleges szövetségeseit fölszámolta.”
A Magyar Nemzetben megjelent írás ezúttal is azzal kezdődik, hogy leszedi Orbán ellenfeleiről – Gyurcsányról, az SZDSZ-ről, az MSZP-ről, „korrupt köreikről” meg persze az MDF-ről – a keresztvizet. Bezzeg a Fidesz ellenáll. Ugyanis „a Fidesz szembenállása a kormány vállalhatatlan politikai irányával… tovább erodálja a kormányfőt [Gyurcsányt] és pártját. Nincs más lehetőségük: a nagytőke segítségével szeretnének behatolni a legnagyobb ellenzéki pártba, Orbán Viktor azonban láthatóan hajthatatlan.”
„Az tehát, hogy Orbán Viktor nem megvehető, tény, erkölcsi alapvetés, ami egyben kirobbanthatatlanná teszi őt a pártelnöki székből. A jobboldalon mégis léteznek olyan elégedetlen csoportok, amelyek elmozdítanák őt. De mely csoportokról, illetve kikről is lehet szó, s a Fidesz szavazóinak elhódítása és a nagytőke hatalmi céljainak elérése érdekében milyen politikai mozgás várható tőlük? Az egyik ilyen társaság a Terror Háza Múzeum igazgatója, Schmidt Mária körül alakul. A milliárdos vagyonú üzletasszony nyilvánosan és nem nyilvános körben tett megnyilatkozásai egyértelműsítik, hogy elégedetlen a jobboldal spirituális vezetőjével.” [Ez volna Orbán] Név szerinti felsorolása következik azoknak, akik Schmidttel szövetkezve Orbán ellen törnek (Bajnai is köztük van, de közvetve Csányi OTP-elnök is).
„…kívánatos-e, hogy a Schmidt Mária által vezetett nagytőkés csoport a háttérben átvegye a Fidesz tényleges vezetését. Az elmúlt hetekben több vidéki polgármester regisztrálhatta, hogy Schmidt Máriáék keresik egy új párt elindítása érdekében, de az országgyűlési képviselők közül is többen hallottak már egy új parlamenti frakció felállásának ötletéről, s arról, hogy abban milyen szerepet vállalnának.”
És itt jön Áder János: „A beindult szervezés ellenére az új párt elnökének kilétét még homály fedi. A bennfentesek a korábbi frakcióvezetőt, Áder Jánost nevezték meg, aki még általuk sem ismert feltételekhez köti esetleges szerepvállalását.”
Eddig az idézetek. A folytatásban majd arról, mi következik – következik-e bármi is – mindebből a Fidesz 2014-es veresége után.
