Pártsemlegesen
- Részletek
- Napi apró
- 2010. március 10. szerda, 03:30
- Lendvai L. Ferenc
A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének hétfői budapesti fórumán az ügyvezető elnök kiemelte: a szövetség pártsemleges, csakis az eredmény érdekli. A pártsemlegesség már eleve abban is megnyilvánult, hogy a fórumra csak a jobb-populista párt korifeusait hívták meg.
Ez a pártsemlegesség azután csak fokozódott, amikor az elnök kijelentette: kudarcos volt az elmúlt nyolc év gazdaságpolitikája, melynek következtében az ország az úgymond vezető régiós helyéről – az eladósodottságot tekintve – „Burundival azonos helyre” sorolódott. Továbbá hangsúlyozta: ők kezdettől fogva „opponálták” azokat a felelőtlen intézkedéseket, amelyek az elmúlt években Magyarországot egy régiós vezető pozícióból az utolsó régiós helyre sorolták. Sajnos az elnök úr éppúgy adós maradt a vezető régiós helyről az utolsó régiós helyre (a Burundiéra?) való lecsúszás némely adatokkal történő demonstrálásával, mint saját tiltakozó lépéseinek legalább rövid fölsorolásával.
Ezután viszont egy hatpontos javaslatcsomagot ajánlott a meghívott párt vezetőinek figyelmébe „Magyarország gazdasági és társadalmi felemelkedéséért”. Eszerint (1) első lépésként versenyképes adók kellenek, emellett (2) szükség van társulásra és összefogásra, (3) a termelés prioritására, (4) piacteremtésre a magyarországi vállalkozások számára, (5) fel kell lendíteni a hazai kis- és középvállalkozásokat, és (6) be kell vezetni az eurót, bár nem minden áron. Mivel a program gyakorlatilag ugyanazt a voluntarista és protekcionista gazdaságpolitikát biflázta vissza, amit a jobb-populista párt már évek óta szajkóz, természetesen nagy tetszésre talált.
A jelenlévő bankvezér ezzel szemben meg tudott fogalmazni néhány önálló gondolatot, például a forint kívánatos árfolyamáról, vagy arról, hogy a költségvetés nem engedheti meg a jelentős adóbevétel-kiesést, s ezért előbb az adózás struktúráját megváltoztatva ki kell tisztítani a feketegazdaságot, csak ezután lehet elvárni alacsonyabb adószintet. Megdicsérve a bankok teljesítményét, kormányzati megsegítésük kapcsán egyszersmind úgy fogalmazott: „a kormány ölelése majdnem halálos volt”. Hát istenem, nem kötelező elfogadni a segítséget…
Az elnök úr mindenesetre megnyugtatott bennünket: „mi nem választási ciklusokban gondolkodunk, hanem családi generációkban”. Ezek szerint fölkészülhetünk a jobb-populista párt családi generációkon átívelő kormányzására, amelyben az elnök úr cégeinek kormányzati megrendelései nyilván mindvégig biztosítva lesznek. Amint az Burundiban és hasonló helyeken szokás.
(Lendvai L. Ferenc)
