rss      tw      fb
Keres

OVB-döntés: megáll az eszem!

Végre létrejött a rasszista mentalitással szemben a normális, elvi alapú ellenállás (a Magyar Rádió és a Magyar Televízió a legalapvetőbb emberiességi jogokra, illetve a médiatörvényre hivatkozva megtagadta, hogy a Jobbik a „cigánybűnözés” kifejezéssel kampányolhasson), erre jön az OVB, és az ehhez képest tisztán pragmatikus rendelkezéseket előrángatva megakasztja!

Arra hivatkozni, hogy „a közmédiumok a hirdetés visszautasításával megsértették a jelölőszervezetek közötti esélyegyenlőség, valamint a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás választási alapelvét”, a mai helyzet ismerete nélkül is elképesztő cinizmus, visszaélés azzal, hogy a modern jog cizelláltsága révén gyakorlatilag mindenre és mindennek az ellenkezőjére is lehet találni paragrafust. A helyzet ismeretében pedig egész egyszerűen hajmeresztő.

De rendben van: akkor jogászkodjunk, tekintsünk el a mai helyzet elvi kérdéseitől, és emeljük ki az OVB által említett „esélyegyenlőség” kifejezését. Releváns-e itt ennek a fölemlítése?

Tiszteletben tartva a jogi keretek fontosságát, nem kerülhetjük ki a súlyozás jelentőségét.

A választásokon versengő pártok esélyegyenlősége nyilvánvalóan nem ugyanaz a fogalom, mint az univerzális esélyegyenlőségé. Az előbbi egy rövid távú, alkalmi helyzet szűk értelemben vett esélyeire vonatkozik: arra, hogy a médiában minden párt azonos lehetőségeket kapjon a megszólalásra, egyik megjelenési lehetősége se csorbuljon a másikéval szemben. Ez tehát az „esélyegyenlőség” fogalmának pragmatikus szintje, ahol a fajsúlya sokkal kisebb (és még csak a pártok létezésének általános esélyeit sem érinti.)

A fogalom univerzális szintjén a társadalom hosszú távú, az emberek életét folyamatokban meghatározó és összetett versenyhelyzeteiről van szó, s az „esélyegyenlőség” törvénye azokban igyekszik egyenlő lehetőségeket biztosítani a nők, a fogyatékkal élők, a kisebbségben lévők és az egyéb okból hátrányos helyzetűek számára. Vagyis szociálpolitikai kategória, amely nem mellesleg éppen a cigányok csoportjára való tekintettel is kapott nagy hangsúlyt a magyar jogalkotásban.

Ha tehát esélyegyenlőségről beszélünk, a szóban forgó rasszista párt „cigánybűnözés” kifejezése éppenséggel az esélyegyenlőség univerzális törvényeit sérti: azt az érzetet kelti, mintha állandóságot és rasszi specifikumot jelentenének a cigányok által elkövetett, az adott pillanatban meglehet jellemző, de általában véve esetleges, helyzetspecifikus bűnök. Amivel nyilvánvalóan sértik minden, ártatlan cigány ember esélyeit. (De hiszen láttuk, hogy olykor az életre való esélyeit is! A cigánygyilkosságok létrejöttében igen jelentős volt szerepe a gyűlöletbeszéd eszkalálódásának. Ezért is elképesztő, hogy a testület az indoklásban az uszítás hiányára is hivatkozik.)

Az OVB-t azonban ez a tartalmi esélycsorbítás nem érdekli, ő csupán a pártok médiaszereplésének formai esélyeit védi, vagyis az elvi szinttel úgy állítja szembe a praktikumot, mintha a két dolog azonos fajsúlyú lenne. Nyilvánvaló, hogy az esélyegyenlőség fölemlegetése a Jobbik választási szövegének érvényesítésével kapcsolatban jogi szempontból sem releváns. És ha csak egyetlen ártatlan cigány ember létezne az országban az adott pillanatban, akinek az esélyei csorbulnak ettől, az OVB mindezt akkor sem tehetné meg.

Természetesen ennél is sokkal fontosabb, hogy amit a Jobbik tesz, az nem pusztán jogi kérdés, hiszen szervesen illeszkedik az emberi jogok érvényesülésének általános problémájába.

Az OVB tagjainak többsége azonban, úgy látszik, komolyan gondolja, hogy elég, ha fölveszi a szemellenzőjét, és vad körömreszelésbe kezd a látóterületébe eső paragrafusok fölött. Hogy eközben mi zajlik a csőlátásán kívül eső területeken, azzal szerinte neki nincs semmi dolga.

Amivel egyúttal azt is mondja, hogy akkor felelőssége sincsen.

Majd a történet végén meglátjuk, hogy még hányan és kik osztoznak ebben a felelőtlenségben, a magyar szakértelmiség legnagyobb dicsőségére.


(Lévai Júlia)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!