Galamus.hu - Gyurcsány Ferenc nem megy el

Gyurcsány Ferenc nem megy el

Nyomtatás

Részletek: Mihancsik Zsófia; 2010. szeptember 24. péntek, 04:39

1. oldal / 2

Mi is közzétesszük a Galamusban azt a levelet, amelyben Gyurcsány Ferenc bejelentette, hogy meghallgatása céljából nem jelenik meg az Országgyűlés Emberi jogi bizottságának „a 2002 és 2010 között és különösen 2006 őszén az állam részéről a politikai szabadságjogokkal összefüggésben elkövetett jogsértéseket” vizsgáló albizottsága előtt.

A magam részéről csak helyeselni tudom a döntést.

Korábban már utaltam rá, milyen gyanúsítások érik például a bíróságokat az albizottságban. Arról nem beszélve, milyen hangot használnak némely „meghallgatásra” berendelttel szemben: mi sem a gúnyolódásról, sem a sértegetésről, sem a lekezelésről, sem a kioktatásról nem hallunk a nyilvánosságban. Nincs az az állampolgári kötelezettség, amelynek én hajlandó lennék eleget tenni, ha egy elvileg komoly intézmény elvileg komoly fórumán elvileg komoly emberek így beszélnének velem. Szerintem önérzetes embernek pusztán a hangneme miatt is bojkottálnia kell az albizottságot. Arra ugyanis senkit sem kötelezhet sem ember, sem jog, sem isten, hogy méltatlan bánásmódnak tegye ki magát.

Hogy a meghallgatás célzatosan zajlik, és ez a cél nem az események, a körülmények, a mozgatórugók, a szakmai hibák, a korabeli felelősségek felderítése, azzal, azt hiszem, mindenki tisztában van, aki legalább a híradásokból figyelemmel kíséri az albizottság ténykedését. Szerintem már csak azért sem szabad elmenni az ülésekre, mert felelős állampolgár nem vesz részt koncepciós eljárásokban, és nem hajlandó eszközként szolgálni vaskos politikai vádak összetákolásához. Az nem megy, hogy elítéljük, megvetjük azokat az embereket, akik az ötvenes években és 1956 után a nevüket, arcukat adták politikai és jogi koncepciós eljárásokhoz, majd amikor a jelenünkben találkozunk ugyanezzel az eljárással, úgy teszünk, mintha nem vennénk észre, mi zajlik (ajánlom mindenkinek megfontolásra Krémer Ferenc mai írását). Egy jogállamban végképp nem kötelezhető senki arra, hogy ilyesmihez asszisztáljon.

Különösen nem szabad elmennie Gyurcsány Ferencnek azért, mert a bizottsági meghallgatások menetéből teljesen nyilvánvaló, hogy elsősorban az ő bőrére játszanak. Az önkéntes vágóhídi bevonulások ideje is lejárt. A Fidesz már 2006. szeptember 19-ének éjszakája után is azzal vádolta az akkori miniszterelnököt, hogy olyasmit tett, amihez semmiféle joga nem volt: utasításokat adott a rendőrségnek. A mostani albizottsági meghallgatásokon is nyilvánvaló, hogy makacsul keresik ennek a „hatalommal való visszaélésnek” a bizonyítékait. Sem akkor nem tette fel senki a kérdést, ma meg már fel sem merül, hogy mit gondolt volna az ország a saját miniszterelnökéről, aki politikailag felelős mindenért, ami az országban történik, ha látja ugyan, amit mindannyian láttunk, hogy mi zajlik a Magyar Televízió székházánál, de még csak a telefont sem veszi fel, hogy informálódjon és legalább elvi utasításokat, kéréseket, követeléseket fogalmazzon meg. Ha nem tette volna, akkor követ el óriási hibát.

Végül, ha még jogilag sem kötelezhető rá – mint Gyurcsány Ferenc írja –, hogy parlamenti bizottságok előtt megjelenjen, akkor meg végképp nem szabad részesévé válni annak, ami ott folyik.

Nem állítom, hogy nem lenne értelme a bizottságosdinak. Noha azoknak a borzalmas napoknak-hónapoknak a tanulságait több bizottság is levonta már az elmúlt években, a mostani vizsgálatnak legalább két szempontból még ma is lett volna értelme: választ találni azokra a kérdésekre, amelyek nem tisztázódtak a korábbi vizsgálatokban (és ezek a kérdések korántsem csak az akkor hatalmon lévőkkel kapcsolatban merültek-merülnek fel, sőt), illetve megnézni, hogy azok a tanulságok hasznosultak-e, amelyeket a bizottságok a maguk tényfeltárásaiból-elemzéseiből levontak. De ez veszett fejsze nyele.

Baj van azoknak a politikusoknak a felelősségérzetével és a tisztességével, akik kizárólag bűnösöket és bosszút keresnek. És baj van azzal a társadalommal, amely nem dolgozza fel – nem engedik, hogy feldolgozza – és nem a bonyolult valóságnak megfelelően értelmezi – mert módszeresen és szívósan hamis értelmezéseket sulykolnak neki – közös élete szokatlan-tragikus eseményeit, azaz a saját tapasztalatait. Tudatlan és kiszolgáltatott marad. Hacsak nem éppen ez a cél.

Hogy mi, állampolgárok, azért mégis véleményt formálhassunk arról, amit Gyurcsány Ferenc elmondhatott volna egy olyan bizottság előtt, amelyet érdemes célok vezérelnek, közös emlékezetünkbe idézek két interjút, amely 2006. szeptember 19-én hajnalban, illetve este készült. A hajnali a Tv2-ben, még égett a tévészékház, a másik az MTV-ben. Annak idején mindkettőt eltettem – sok más interjúval-beszámolóval együtt –, és most minimális mértékben megszerkesztve, illetve az érdemi részek meghagyásával rövidítve ajánlom olvasásra mindenkinek.

És még valamit hadd ajánljak, ha négy év alatt megfeledkeztünk volna arról a rettenetről, ami a 18-áról 19-ére virradó éjjel történt: Csillag Ádám dokumentumfilmjét a tévészékház ostromáról – és sok minden másról. Négy napja került fel a vimeo.com-ra.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Gyurcsány Ferenc levele az Országgyűlés elnökének

A meghívásnak nem teszek eleget.
Az alábbi levelet ma reggel juttattam el az Országgyűlés elnökének:

Magyar Országgyűlés elnöke
Dr. Kövér László úr részére
Budapest

Tisztelt Elnök Úr!

Az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága a 2002 és 2010 között és különösen 2006 őszén az állam részéről a politikai szabadságjogokkal összefüggésben elkövetett jogsértéseket vizsgáló albizottsága (továbbiakban: albizottság) meghallgatásra hívott.

Tájékoztatom az Elnök urat, hogy a meghívásnak nem teszek eleget.

Az albizottság alkalmatlan feladatának teljesítésére.

Tagjai közül többen sértettként, vagy sértettek jogi képviselőjeként, terrorcselekmény előkészületével és az alkotmányos rend elleni szervezkedéssel meggyanúsított személy védőjeként közvetlenül érintettek az albizottság tárgyát képező cselekményekben. Az albizottság tehát összetétele miatt elfogult, így politikai értelemben nyilvánvalóan illegitim. Ráadásul a tagok többsége mögött álló pártok már sok évvel ezelőtt határozottan és egyértelműen minősítették a történteket. Az ítéletük tehát megvan. Mi okom lenne asszisztálni egy olyan ügyben, amelyben közvetlenül érintett – és ezért elfogult – politikusok utólag kívánnak vizsgálatot folytatni, és amelyben már kimondták a verdiktet?

Szívem szerint azt mondanám, hogy semmi, de ez így nem feltétlenül igaz. Hiszen ha törvény, sőt az Alkotmány kötelezne erre, akkor bizony nem lenne választásom. Hiába gondolom ugyanis ripacskodó, illegitim politikai színjátéknak az egész albizottságosdit, törvényi kötelezettség esetén mennem kellene, mert nem szegülhetek szembe a joggal. De hál’ Istennek ilyen alkotmányos kötelezettség nincsen.

Kerülve a bonyolult jogi érvelést, csupán arra a tényre szeretném felhívni az Elnök úr figyelmét, hogy az Alkotmánybíróság szerint (50/2003. AB határozat) a parlamenti bizottságok alkotmányellenes helyzetben működnek, ezért annak megszüntetéséig az országgyűlési bizottságok vizsgálatainak „az érintett személyek önkéntes együttműködésén kell alapulniuk”.

Ezt nem lehet félreérteni. Ehhez képest az Ön frakciójába tartozó albizottsági elnök az albizottság előtt való megjelenés alkotmányos kötelezettségéről beszél. Így viszont kénytelen vagyok azt gondolni, hogy az albizottság elnökének purifikátori ambíciói meghaladják alkotmányos felkészültségét. A tisztességes vizsgálat megkövetelné, hogy az albizottság elnöke minimális feltételként legalább azt a joganyagot ismerje, amely az általa vezetett albizottság alapvető alkotmányos helyzetét érinti. Jelen esetben sajnos ez nincs így, ez viszont megkérdőjelezi a szóban forgó képviselő alkalmasságát az albizottság szakszerű vezetésére.

Nézze el nekem Elnök úr, hogy mindezek erősen megrendítik a hitemet abban, hogy ez az albizottság alkalmas-e azon kívül bármire is, hogy delegáló pártjaik régóta ismert, több lényeges pontban megalapozatlan, esetenként kifejezetten hamis politikai álláspontját visszhangozzák.

Összességében tehát azt mondhatom, hogy nincs okom arra, hogy önkéntesen részt vegyek egy rosszindulatú, hazug politikai színjátékban.

Mindezek ellenére szükségesnek tartom, hogy a 2006 őszén történtekkel kapcsolatban néhány kérdésre írásban választ adjak.

Tudom, hogy sokakat megrázott és felháborított az „őszödi beszéd”-ként ismertté vált beszédem. Értem és elfogadom, hogy belső politikai vitában használt szenvedélyes túlzásai, túlfűtött megfogalmazásai sérthették a választók egy részének érzékenységét, és megingathatták hitüket a kormányban. Ez akkor is fontos és mérlegelendő körülmény, ha sokan voltak és vannak olyanok is, akik megértették a szöveg valóságos üzenetét, és hazugság helyett igazságbeszédként tartják azt számon.

Azonban a felháborodás, a kormány ellen megfogalmazott bármilyen éles kritika sem teszi jogszerűvé azt a felfordulást, azt a rombolást, amelyet megdöbbenve és megütközve tapasztalt az ország többsége 2006 őszén. Nincs ok megérteni és felmenteni az elszabadult brutalitást, a rendőrök megtámadását, a Televízió felgyújtását. A kormányt szabad kritizálni, lehet ellene tüntetni, de az alkotmányos rendre, a köztársaságra nem lehet rátámadni. Márpedig a demonstrálók jelentős része, a hangadók ezt tették.

Vajon igaz-e, hogy ott állt a politika a történések mögött? Válaszomat hadd kezdjem egy bírósági döntéssel. Az Ön pártja, a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség 2006 végén keresetet nyújtott be Vadai Ágnes képviselő asszony ellen, azt sérelmezve, hogy a képviselő asszony egy sajtótájékoztatón a következőket mondta: „bizonyíték van arra, hogy a szervezett rendbontók politikai kapcsolatai nem kizárólag a szélsőjobboldalhoz – Hatvannégy Vármegye, Lelkiismeret ’88 vagy a kuruc.info köré csoportosuló személyekhez kötődnek –, hanem egészen az Orbán Viktor irányította Fideszhez vezetnek.” A Fidesz keresetében annak megállapítását kérte, hogy Vadai Ágnes valótlanságot állított, hiszen – ahogy ezt bírósági beadványukban írják – „természetesen a felperesnek (azaz a Fidesznek) nincs köze a szervezett rendbontókhoz, még kevésbé áll kapcsolatban ilyen elemekkel.” A Fidesz a pert jogerősen elvesztette, a bíróság nem találta valótlannak Vadai Ágnes kijelentését.

Csak az egyértelműség kedvéért rögzítem: a bíróság szerint Vadai Ágnes igazat mondott akkor, amikor azt állította, hogy a Fidesznek politikai kapcsolatai voltak a szervezett rendbontókhoz.

Ez világos beszéd. Igen, azt gondolom, hogy 2006 őszén a jobboldal, az Ön pártja és az Önökkel egy tőről fakadó jobboldali radikális csoportok által hosszú évek óta épített gyűlölet talált önmagának hamis önigazolást és ürügyet a baloldali-liberális koalíció megbuktatására. Meggyőződésem, hogy Önök érdekeltnek gondolták magukat, hogy minél nagyobb legyen a felfordulás, és a fenti bírósági ítélet alapján bizonyítva látom azt is, hogy Önök ott álltak a rendzavarás hátterében.

Ami a rendőrséget illeti, ma már tudjuk, hogy nem voltak kellően felkészülve a kialakult helyzet kezelésére. Az azóta elkészült különböző szakmai elemzések és jelentések világosan rámutattak a hiányosságokra. Tragikus, hogy ártatlan civilek és munkájukat tisztességgel végző rendőrök százai sebesültek meg. Sajnálom a sérült civileket és a munkájukat végző sérült rendőröket.

Mégis van egy világos választóvonal a helyzet megítélésben. Szerintem a rendőrök (minden hiányosság ellenére) a Köztársaságot, a Köztársaság intézményeit védték, a demonstrálók jelentős része pedig átlépve az alkotmányosság kereteit, a köztársaság rendjére tört. Ezért én, és az akkori kormánypártok alapvetően a rendőrök, és ha úgy tetszik a köztársaság pártján álltunk, Önök ezzel szemben a bajkeverőket, a randalírozókat mentették.

Még egy kérdésre hadd térjek ki. Miniszterelnökként természetesen többször is beszéltem rendőri vezetőkkel, részt vettem a Nemzetbiztonsági Kabinet ülésén. Tájékoztatót, értékelést kértem, továbbá megfogalmaztam az elvárásaimat. Ez utóbbiak világosak voltak: a rendőrség minden rendelkezésére álló eszközzel, határozottan, de természetesen jogszerűen eljárva védje meg a közrendet. Akkor követtem volna el hibát, ha nem ezt teszem. Konkrét rendőri intézkedésre utasítást nem adtam, mert nem adhattam: nem volt hozzá jogom, speciális szakértelmem, és késztetésem sem. Nem így kormányoztam.

Elnök Úr!

Önök az igazság nevében hazugságra építik eljárásukat, és hazugságra építik „értékelésüket”. Higgye el, ettől nem lesz jobb Magyarország, és erre nem építhető fel semmilyen új rendszer. Az együttműködés rendszere a legkevésbé.

Budapest, 2010. szeptember 23.

Gyurcsány Ferenc

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

A Tények különkiadása, 2006. szeptember 19-én hajnalban

00:20
Nem látni rendőröket az MTV székháza előtt. Ég egy autó a lépcső előtt, néhány bámészkodó látható. A tömeg elvileg el kezdett bemenni az épületbe. Többen próbálják visszatartani a tömeget, hogy ne csinálják, ne menjenek be az épületbe.

00:23
A tömeg továbbra is hezitál, hogy bemenjen-e az épületbe. Néhány irodabútort felgyújtottak, néhányan próbálják oltani a tüzet. A nyugodt többség győzött, még nem hatoltak be a Televízió épületébe. A Szabadság téren lévő emlékműről a régi címert feszíti le két fiatal. Egy férfi, aki bejutott az MTV épületébe, az egyik irodában felgyújtotta a függönyöket és az asztalon lévő papírokat. A tüntetők nem egységesek. A Kossuth téren effektíven felszólították az embereket, hogy akik nyugodtan gyülekeznek ott, ne menjenek a MTV székháza elé. Az MTV hátsó bejáratánál egy 30-40 fős rohamrendőr csoport készülődik bemenni az épületbe.

00:27
Újra gyülekezik a tömeg, bár ez egy kisebb fajta tömeg a Szabadság téri MTV székház épülete előtt. Egy autó ég a székház előtt.

00:31
A Tv2 korábbi felvételei láthatók arról, amikor elkezdődött a verekedés. A képek kb. két órával ezelőtt készültek. Ezekben a percekben az MTV székháza előtt hasonló a helyzet. Egy rendőr elcsúszott a lépcsőn, a tömeg magával rántotta, 10-15-en ütötték a rendőrt. A körülöttük lévők csitították a verekedést. A Kossuth téren kifejezetten kevesen vannak most. A miniszterelnök összehívta a nemzetbiztonsági kabinetet.

00:35
A Hír Tv képei szerint vízágyúval oszlatják a tömeget.

00:36
A Tv2 tudósító kocsiját is megdobálták kővel. Emiatt ők elmentek a Szabadság térről és átmentek a Kossuth térre.

01:50

Telefoninterjú Gyurcsány Ferenccel

– A vonalban Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Jó estét kívánok miniszterelnök úr.

– Jó estét kívánok.

– Kommentálná a ma estét?

– Hát első kommentálás helyett muszáj azt mondanom, hogy nincs az a probléma, amit az utca megold. Az utca a problémákat súlyosabbá teszi. Ezt látjuk. Ezt látjuk, és ezt mondjuk régóta. Természetesen ennek, amit most látunk, van egy gyors, szükséges rendőri kezelése. Folyamatosan azt a tájékoztatást kapom, hogy nehezen birkózik, mondjuk így, a rendőrség a televízió előtt kialakult helyzettel. Nagyon sok a sérültjük. Indulatos, radikális, agresszív személyekkel, csoportokkal találkoznak, és közben vidéken is kell a rendet tartani. Hát látom, hogy komoly nehézségekbe ütközik a szükséges mennyiségű erő helyszínre vezénylése.

– Ez hogyan lehet miniszterelnök úr? Tehát hogyan történhet meg, hogy tíz órakor megtámadják a Magyar Televízió épületét, most lassan hajnali két óra van. A televíziósok már kimenekültek, a tüntetők pedig szabadon sétálnak bent. Rendőrt nem látunk a képen.

– Bárdos úr, amit kérdez, az nyilván egy rendőrszakmai kérdés, hogy a rendőrség rendelkezésre álló erőit a szakma szabályainak megfelelően pontosan és jól vezényli-e. A végeredményt magam is látom, hozzáteszem, Szabadfi tábornokkal lényegében folyamatosan kapcsolatban vagyok, de ugye politikusként nem tudok mást mondani, mint hogy kérem, hogy a rendelkezésre álló valamennyi eszközzel a leghatározottabban, a törvényes keretek között lépjen fel. Nagyjából ez az, amit a kormányfő megfogalmazhat és elvárhat. Ezt Petrétei miniszter úrral összhangban teszem. Innentől kezdve olyan rendőri kérdések sokasága jön, amelybe jó, ha mi nem is avatkozunk be. Ugye az a lehető legrosszabb, hogy ha nézem a televíziót, és még javaslataim is vannak, hogyan kell a rendőröknek eljárni, mert az lenne a vége a történetnek. Ilyet nem szabad csinálni. Azzal együtt érzékelem, hogy iszonyatos a kihívás, és hogy a Televízió előtti történéseknek a rendőrség enyhén szólva nem ura, látom. És azt is látom, hogy ez már régen nem demokratikus véleménynyilvánítás.

– Bocsánat, ezt nem értettem, régen nem…?

– Demokratikus véleménynyilvánítás. Mindig azt mondtam hogy nemcsak hogy szabad akár utcán véleményt mondani, meg is kell óvni az emberek jogát, hogy ezt tegyék, de a véleménynyilvánítást az erőszaktól el kell különíteni. Őrületes felelősség utcára hívni, vinni az embereket, és azt mondani, hogy majd akkor így megoldódtak a problémák. Most, ma éjszaka nem kevesebb gondunk és bajunk van, mint volt tegnap vagy tegnapelőtt, hanem több.

– Miniszterelnök úr, jól értelmezem a szavait? Ön azt mondta a rendőrség vezetőinek, hogy a leghatározottabban lépjenek fel a törvényes kereteken belül, és úgy látja, hogy ez nem történt meg?

– Az állításnak az első felével egyetértek. Minden rendelkezésre álló eszközzel, törvényes keretek között, a leghatározottabban – és ebben külön, kifejezetten, mondjuk úgy, hogy – utasítást adtam, hogy a televíziót meg kell védeni. Legutoljára nagyjából háromnegyed órával ezelőtt beszéltem a tábornok úrral. Az állításának a második fele, amelyben Ön már azt az értékelést teszi meg, hogy ez nem történt meg, ne haragudjon rám, ha én erre azt mondom, hogy én ezt a következtetést akkor sem vonhatom le, ha mindaz, amit a televízióból látok és amiről tájékoztatást kapok az, hogy mondjam, legalábbis arról győz meg, hogy a rendet nem tudjuk fenntartani. De hogy mi történik, és hogy miért, és hogy melyek az értékelő megjegyzések, ezeket nem szabad most az első benyomások alapján megtenni. Nyilván meg fogom tenni a végén. Ez nem válasz arra a helyzetre, ami most ott van a televízió előtt, de arra igen, hogy vigyáznom kell mindenfajta korai nyilatkozattételre.

– Miniszterelnök úr, ki a felelős azért, ami ma este történt? Itt van?

– Hát nyilvánvalóan nagyon-nagyon sok felelős van. Leges-legeslegközvetlenebbül természetesen a rendbontók, a rendzavaróknak az a köre, amelyet, még egyszer mondom, szigorúan el kell választani a véleményüket demokratikusan kifejező százaktól vagy ezrektől. Ez nem ugyanaz. Nagyon nagy baj lenne, hogy ha a kettőt összekevernék, akár egy pillanatig is. Egyszer. Nyilvánvalóan, hogy ha messzebb nézzük, akkor van ebben felelőssége mindazoknak, akik az elmúlt hetekben mást sem tettek, mint azt mondták, hogy radikális megoldást kell találni erre a helyzetre, hogy az utcán kell ezt a kérdést megoldani, és ha kell, akkor neki kell menni a kormánynak. Ez nyilvánvalóan felelősség. Harmadsorban nyilvánvalóan felelősség illet mindannyiunkat abban a tekintetben, hogy Magyarországon a rendszerváltás óta kibeszéletlenül hagyunk nagyon-nagyon sok kérdést, túl sok hazugság halmozódott fel. Láthatólag ezen hazugságok egyikével-másikával szembesülünk most, és próbálunk új lapot kezdeni. Ezek a legvilágosabb felelősségek, és az egy ettől elkülöníthető kérdés, hogy a rendőrségnek a rend megőrzésében vagy helyreállításában milyen felelőssége van, ezt semmiképpen nem keverném ide.

– Miniszterelnök úr, köszönöm, hogy mindezt elmondta nekünk.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!