Preambulum
- Részletek
- Lendvai L. Ferenc
- 2009. december 04. péntek, 14:07
Lássunk akkor inkább egy olyan alkotmányt, amely meglehetősen általánosan mesterműnek van elismerve. És lám, az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának bizony hogy van preambuluma! Azt közli néhány sorban, hogy „mi, az Egyesült Államok népe” meghatározzuk és bevezetjük az alkotmányt, mégpedig a következők érdekében: az Unió tökéletesebbé-tétele, az igazságosság megvalósítása, a belső nyugalom és a közös védelem biztosítása, az általános jólét előmozdítása és a szabadság áldásainak biztosítása. Ezek csakugyan szép és jó célok. De sajnos csak az állam céljai, az egyéneknek láthatólag nem mondanak semmit. E tekintetben ott vagyunk tehát, ahol a part szakad.
Akkor hát nézzük meg minden alkotmányok legősibb mintaképét, az angol alkotmányt! Megnéznénk, de hol? Merthogy angol alkotmány ugyebár – valamely külön dokumentum formájában – sajnos nem létezik. Így aztán preambuluma sem lehet, megfelelő szép és jó célokkal… Már legyintenénk is az egész dologra, ám ekkor belénkbújik egy – nyilván Kanttól ideszalajtott – kisördög. Vajon nem volt-e valamely mélyebb alapja a magyar arisztokrácia köreiben már a nagy Stefi gróf óta divatos anglomániának?
Nosza, üssük föl a Pallas Nagylexikont (1893 skk.) az „Alkotmány” címszónál. Ebből megtudjuk, hogy az alkotmány a következőket jelentheti: 1. államrend és jogrend általában, s ebben az értelemben minden államnak van alkotmánya; 2. olyan államjogi intézmények összessége, melyek az állam- és jogrendet elvileg szabályozzák és az önkényt kizárják, s ebben az értelemben alkotmányuk csak az alkotmányos monarchiáknak és köztársaságoknak van; 3. a szó szoros értelmében vett alkotmány az ilyetén elveket rendszeres egészbe és tüzetes államjogi okmányba (alkotmányjogi alaptörvény vagy alkotmánylevél) foglalja, s ahol viszont ilyen nincs, de alkotmány ténylegesen (a 2. értelemben) mégis van, ott „történelmileg fejlett alkotmányú” államról beszélhetünk. Ilyen pedig a szuverén államok között kettő találtatik: Anglia és Magyarország. Mert bár 1848-ban a magyar országgyűlésben fölvetődött egy alkotmányozó kezdeményezés, ám – amellett, hogy kevés volt az idő – „honatyáink túlnyomó nagy többsége az angol A.-t kívánta szem előtt tartani”.
Nesze neked alkotmány! Nesze neked preambulum! Nesze neked mestermű!
(1) „…minden ország alkotmányában van valamilyen értékeket rögzítő tételsor, ezek nem megosztani, hanem egységesíteni szokták az országot. Tehát szerintem épp azért van szükség az alkotmány elején néhány veretes, komoly mondatra, hogy mindenki érezze, hogy ebben a misében vagy ebben a történetben ő is benne van. Ez, ez mindenkiről szól. Ma ez hiányzik belőle. […] Ennek véget kell vetni, érdemes azt mondanunk, hogy egy átmeneti korszakot lezártunk. Ennek szimbolikus aktusa lehet, hogy az 1949-ből datálódó alkotmányt egyébként egy új törvénybe foglaljuk, vagy helyette egy új törvényt fogadunk el, amely a népfelség elvére épül, és úgy, mint a lengyel vagy a legtöbb alkotmány, tartalmaz egy szép, az adott nemzetnek a méltóságát, öntudatát és önbecsülését is kifejező, a nemzet egységét megfogalmazó mondatokat. Ez elvárható egy alkotmánytól. […] A lengyel alkotmány ebből a szempontból mestermunka, mert arról beszél, hogy az alkotmány az azért jött létre, hogy a szépséget, a jóságot, tehát ami az emberi élet boldogságát elősegíti, azt szolgálja, és ebben mindenki osztozik Lengyelországban. Függetlenül, hogy ezeket az értékeket a Jóistentől vagy más forrásokból vezeti le.” (Orbán Viktor a Magyar Televízió „Ma reggel” című műsorában, 2009. november 25-én)
