Állampolgári okoskodás Cserni-ügyben – IV. rész
- Részletek
- Mihancsik Zsófia
- 2010. szeptember 17. péntek, 07:26
Mi lehet tehát az oka, hogy Gatter László, a Fővárosi Bíróság elnöke fegyelmi eljárást indított Cserni János, a Fővárosi Bíróság bírója, a Galamus-csoport tagja ellen, ha egyszer szerintem semmiféle indoka nem áll meg a fegyelmi eljárásnak – itt akadtunk el az előző részben, mert szükségét éreztem, hogy a jogi fejtegetések után még néhány nyelvi értelmezést is elvégezzek, mielőtt megpróbálok választ találni a kérdésre.
Én abból a feltevésből indulok ki, hogy Gatter László felkészült bírósági vezető. Nyilván jogászi, bírói és vezetői képességei predesztinálták az elnöki székre, amely tizenhárom éve az övé a Fővárosi Bíróságon. Ha tehát sorozatos szövegértelmezési hibákat követett el, annak csak az lehet az oka, hogy sietett. Nem eredendően olvas felületesen, hanem a kapkodás okán. Hiszen a Cserni János cikkének megjelenését követő napon már megírta a fegyelmi eljárás kezdeményezéséről szóló levelét. Lehet, hogy dühében sietett (bár nekem három fejezetet sikerült írnom arról, szerintem miért nem volt indokolt a dühe), lehet, hogy másért. De hogy sietett, az biztos, hiszen ha elővesszük a már sokat hivatkozott törvényt a bírák jogállásáról, abban az áll, hogy Gatter Lászlónak 3 hónapja lett volna az eljárás megindítására:
66. § (1) Fegyelmi eljárás nem kezdeményezhető, ha a kezdeményezésére jogosult a tudomására jutástól számított 3 hónap alatt azt nem indítványozta, illetve a fegyelmi vétséget képező magatartás befejezése óta 3 év már eltelt.
És emlékszünk, Cserni János az előző írásbeli figyelmeztetését 2007 júliusában kapta, azért, mert 2006 októberében aláírta A Joggal a Jogállamiságért Egyesület nyílt levelét Sólyom Lászlónak. Tehát majdnem egy évvel később. (Az ok, mint már korábban elmondtam, az volt, hogy velünk, az Ajaj többi tagjával együtt úgy ítélte meg, hogy a köztársasági elnök – szintén nem pártpolitikus – hibát követ el, amikor az erkölcsi ítész szerepét fontosabbnak tartja, mint a jogállam és a demokratikus rend védelmét, hiszen miközben ő a miniszterelnököt akarja erkölcsi okokból lemondatni, a választásokon kisebbségben maradt párt utcai demonstrációkkal, tömeggyűlésekkel, ultimátumokkal és az állampolgárok folyamatos hergelésével fenyegeti a demokratikus rendet.)
A kérdés tehát az, miért volt ilyen sürgős Gatter Lászlónak a fegyelmi eljárás megindítása. És itt most következzen néhány tény.
Hónapok óta folyamatban van a Fővárosi Bíróság elnökhelyettesi posztjára kiírt pályázat, amelyen Cserni János is indult. A Cserni bíró pályáját hagyományosan nagy figyelemmel kísérő* jobboldali-szélsőjobboldali média így számolt be a pályázatok ügyében összehívott május 4-ei összbírói értekezlet eredményéről:
„A Fővárosi Bíróság (FB) általános elnökhelyettesi tisztségére nyújtott be pályázatot Cserni János bíró, s a keddi összbírói értekezleten megjelent bírák közül többen támogatták, mint a jelenlegi második embert, Szebeni László tanácselnököt. Gatter László, az FB elnöke lapunknak azt mondta, hogy a két pályázót a döntés szempontjából egyébként nem kötelező érvényű titkos szavazáson majdnem egyformán támogatták, azonban más forrásból úgy tudjuk, igazságszolgáltatási körökben nagy meglepetést okozott, hogy az elmúlt években etikailag is elmarasztalt Cserni több szavazatot gyűjtött, mint Szebeni.”
(Ez a bizonyos etikai elmarasztalás egyébként azért született, mert Cserni János 2007. január 14-én indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz – éppen a bírók szakmai (!) véleménynyilvánítási szabadsága ügyében –, és indítványát nyilvánosságra is hozta.)
Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, amely az elnökhelyettesekről dönt, június elsejei ülésén „a pályázók, Dr. Cserni János és Dr. Szebeni László meghallgatását követően a Fővárosi Bíróság elnökhelyettesi állására kiírt pályázatot eredménytelennek nyilvánította” (hogy miért, arról nekem sajnos nincs információm).
Következett volna a második véleménynyilvánító összbírói értekezlet, szeptember 13-án, hétfőn, ám az értekezletet Gatter László határozatlan időre elnapolta. „Az FB elnöke tegnap [szeptember 8-án] elektronikus levélben közölte a mintegy kétszáz budapesti bíróval, hogy elmarad a jövő hétfőre tervezett összbírói értekezlet, ahol a Gatter helyettesének posztjára kiírt pályázatokat kellett volna véleményezni”.
Tehát még egyszer a dátumok.
Szeptember 7.: Cserni János írása megjelenik a Galamusban.
Szeptember 8.: Gatter László fegyelmi eljárást kezdeményez Cserni János ellen.
Szeptember 8.: Gatter László „mintegy kétszáz” bírónak „elektronikus levelet” ír, amelyben értesíti őket, hogy az elnökhelyettesi pályázatokról szóló, szeptember 13-ára kitűzött összbírói értekezlet elmarad.
Az MTI megkérdezte Gatter Lászlót: „Gatter László… magyarázata szerint erre azért volt szükség, mert Cserni János egy internetes oldalon hosszabb írást tett közzé, amelynek tartalma teljes egészében ’nyilvánvaló és markáns politikai véleménynyilvánítás’, amit a bírák számára egyértelműen tilt a törvény. Amennyiben az eljárás megindul, Cserni a szabályok szerint nem pályázhat az FB elnökhelyettesi posztjára.”
Az a helyzet, hogy ha a fenti, kiemelt mondatot Gatter László mondta, nem mondott igazat. Megint csak a bírák jogállásáról szóló törvényt (Bjt) kell elővennünk. Eszerint:
81. § (1) A bíró a fegyelmi büntetés jogerős kiszabása után
a) megrovás esetén egy évig,
b) egy fizetési fokozattal való visszavetés, illetve a vezetői tisztségből való felmentés esetén két évig,
c) a bírói tisztségből való felmentés indítványozása esetén 3 évig áll a fegyelmi büntetés hatálya alatt.
(2) A fegyelmi büntetés hatálya alatt álló bíró
a) magasabb bírói beosztásba nem kerülhet,
b) vezetővé nem nevezhető ki.
Mivel a Bjt-ben más, ide vonatkozó szabályt nem találunk, nyilvánvalónak látszik, hogy bíró csak akkor nem kerülhet magasabb bírói beosztásba – esetünkben elnökhelyettesi funkcióba –, ha már fegyelmi büntetés hatálya alatt áll. A fegyelmi eljárás megindításának puszta ténye tehát nem akadálya sem a véleménynyilvánító összbírói értekezlet megtartásának, sem Cserni János elnökhelyettessé választásának.
Cabeza de guerrero (olmék kultúra) – flickr/al3jando
Gondolhatnánk azt is, hogy Gatter László gondos gazda módjára járt el, amikor nagyon gyorsan megindította a fegyelmit, és amikor a fegyelmi nagyon gyors lefolytatásában – és számára pozitív eredményében – bízva megkímélte a kétszáz kollégát, valamint az OIT-t attól, hogy elnökhelyettessé válasszon egy olyan embert, akinek újdonsült funkcióját nyilván újra kell majd gondolni, mihelyt kiszabták rá a fegyelmi büntetést.
Ennek a változatnak két dolog mond ellent, amely egyben a sietséget is sajátos fényben tünteti fel.
Az egyik ez a bizonyos kurzivált mondat: „Gatter László magyarázata szerint… amennyiben az eljárás megindul, Cserni a szabályok szerint nem pályázhat az FB elnökhelyettesi posztjára”. Ha ő így tájékoztatta az MTI-t, hamis tájékoztatást adott. És egy hamis tájékoztatásnak oka van. Hosszas gondolkozás után sem találtam más okot, mint azt, hogy Gatter László a nemlétező szabályokkal valamiféle hátsó szándékot akart alátámasztani: azt a tényt, hogy a fegyelmivel önmaga számára teremtett lehetőséget arra, hogy megakadályozza Cserni János elnökhelyettessé választását.
Ezt a feltételezést támasztja alá, sajnos, a másik tény is. Nevezetesen az, hogy Gatter László annyiszor jelentette ki nagy nyilvánosság előtt, hogy nem kíván Cserni Jánossal együtt dolgozni, ahányszor erre módja volt.
2008. február 19-én azt mondja a Népszabadságnak:
„- Cserni Jánost én vettem fel fogalmazónak a Pest Megyei Bírósághoz. Kezdetektől látom a pályafutását. A korához, a gyakorlatához képest nagyon jelentős pozíciót kapott. De nem tudott várni. Most megy nyugdíjba a Fővárosi Bíróság egyik elnökhelyettese. Ha titkárságvezető marad, eredményesen pályázhatott volna a megüresedő pozícióra.
- Így már nem?
- Nem.
- Miért?
- Mert nem kívánok együtt dolgozni egy olyan kollégával, aki provokálja a társadalmat, és ezzel csorbíthatja a bíróságok és az igazságszolgáltatás tekintélyét.”
És a már idézett MTI-hírben, 2010. szeptember 12-én:
„[Gatter] szavai szerint Cserni János színvonalas bírói munkáját mindig is elismerte, személye ellen sincs kifogása, csupán arról van szó, hogy igazgatási vezetőként nem számít rá, nem szeretne vele együttműködni.”
Megmondom őszintén, fogalmam sincs, milyen szempontok alapján szokott dönteni az OIT a bíróságok elnöki és elnökhelyettesi posztjáról. Fogalmam sincs, szempontja-e, hogy a már birtokon belül lévő vezetők lehetőleg jó viszonyban legyenek az új vezetővel. Abban azonban kételkedem, hogy törvényes és etikus lenne, ha a már birtokon belül lévő vezető pusztán azon az alapon akadályozhatná meg, bármely bíróságon belüli tisztségre, adott pályázó kinevezését, hogy ő nem akar együtt dolgozni vele. Fontos természetesen, hogy minden intézmény vezetői garnitúrájában legalább némi összhang legyen a tagok közt. Azt azonban nagy bajnak tartanám, ha egy bírósági elnök ma Magyarországon hűbérúri jogokkal rendelkezne, és pusztán azon az alapon, hogy az illető neki nem tetszik, bármely, egyébként alkalmas pályázó esélyeit a nullával tehetné egyenlővé.
Az ügy, persze, súlyosabb, ha a pályázó ellen még fegyelmi eljárást is indít. Különösen, ha ezt nagy sietve teszi. Mintegy utolsó szalmaszálként. Különösen, ha ezt olyan erkölcsi, jogi és nyelvi értelmezések alapján teszi, amelyek – ezt próbáltam bizonyítani az írás első három részében – jó eséllyel nem állják meg a helyüket, legalábbis biztos hogy van az övéhez képest egy másik releváns értelmezés is. És itt még mindig nem áll meg: a közvéleménnyel még azt is megpróbálja elhitetni, hogy törvényesen szakította meg az illető pályázata elbírálásának menetét.
Nehéz erre mit mondani. Ha a fenti logika igaz, meg kell kockáztatnunk azt a kérdést, hogy az ilyen vezetői magatartás nem méltatlan-e egy bíróhoz, és ha igen, akkor Gatter László tehet-e mást, mint hogy önmaga ellen fegyelmit kezdeményez.
***
Volna itt még egy nem mellékes mellékszál: az ugyanis, hogyan fordulhat elő, immár sokadszor, mondhatnánk, általános gyakorlatként, hogy különböző bírósági, rendőrségi, ügyészségi eseményekről és döntésekről előbb értesül a Magyar Nemzet, mint azok, akiket az esemény-döntés érint. De megígérem, hogy erről most nem fogok egy ötödik részt írni. Arra viszont talán még emlékeznek, hogy 2005 őszén a Legfelsőbb Bíróság akkori elnöke és az Élet és Irodalom főszerkesztője éles és elhúzódó nyilvános polémiát folytatott hasonló ügyben. Ugyanis a Magyar Nemzet előbb értesült arról, hogy a Legfelsőbb Bíróság elutasította az ÉS felülvizsgálati kérelmét a nevezetes Orbán-féle taggyűlés-jegyzőkönyvek ügyében („ne mi nyerjük a legtöbbet”), mint maga az ügyfél. Tanulmányozzák az ÉS 2005. október-novemberi számait. És az azóta előforduló számtalan esetet. Például Cserni János két esetét. Egyik után sem indult a hivatalos helyen vizsgálat – ha indult, sem tájékoztatták róla, az eredményéről és a szankciójáról a közvéleményt –, és egyetlen esetben sem született elfogadható magyarázat erre a gyakorlatra. A bíróság tekintélyének nagyobb dicsőségére.
* Lásd erről az ajaj.hu-n Vásárhelyi Mária írását és Mihancsik Zsófia összeállítását, illetve interjúját Cserni Jánossal 2005-ből, illetve összeállításunkat: Ajánló extra – A szélsőjobboldali média újabb esete Cserni bíróval
Az előző részek:
Állampolgári okoskodás Cserni-ügyben - I. rész
Állampolgári okoskodás Cserni-ügyben – II. rész
Állampolgári okoskodás Cserni-ügyben - III. rész
