Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. március 3.

• Nyomtatás

Részletek

2010. január 28. csütörtök, 07:44

Bolgár Gy. - Megbeszéljük

Bolgár György kérdései a 2010. március 3-ai műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy lehet-e utcai összetűzésektől tartani március 15-én, amikor az MSZP és a Fidesz egymás közelében tart ünnepi nagygyűlést. Sőt nem messze tőlük ott lesz a Jobbik is. Csak nem így jutunk el a közös ünnepléshez?
Másik témánk, hogy múzeumi negyedet akar a Gyurcsány-kormány által tervezett kormányzati negyed helyére Tarlós István, a Fidesz fővárosi frakcióvezetője. Jó ötlet? És akkor semmi ingatlanpanama?
Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy kereszténydemokrata képviselőjelölt lesz Pálffy István, a korábbi tévéhíradós. Mint a Magyar Hírlapban megjelent krédójában írja, Magyarország szerkezetének eresztékeit megerősítheti egy hatékony új állam, amely az ezeréves közigazgatás rendjére épül. Tíz falu, ha akar, újra építhet templomot. Mert a kereszténydemokrácia kormányzó tényező lesz. A körzetes iskolákban egyre többet tanítanak majd a hazáról, lesz megint kötelező nyelv, mégpedig a magyar, és az erkölcs meg a hit. Írja Pálffy.
Mi a véleményük továbbá arról, hogy már Krizsó Szilviát is levették a választási műsorokból a Magyar Televízióban. Helyette Süveges Gergő vezeti a választások napján készülő köztelevíziós programot. Az elmúlt hetekben szinte az összes választási felelőst lecserélték. Jobbra?
És végül beszéljük meg hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács közleményben bírálta Debreceni Józsefet, amiért az MDF-es képviselőjelölt olyan színben tüntette fel a bíróságot, mintha az politikai célzattal hozott volna ítéletet az UD Zrt-vel kapcsolatos rágalmazási perében. Bíróságot nem kritizálunk?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Múzeumi negyedet tervez a Fidesz a Gyurcsány-féle kormányzati negyed helyére. Ezt írta tegnap a Népszabadság, és Önhöz köti ezt az elképzelést. Ön pedig meg is erősítette, hogy van ilyen programja. Miért gondolja, hogy bölcs dolog előállni ilyesmivel, amit eleve legalább tizenöt évre terveznek, viszont sok vitára ad alkalmat, és sokak számára nem túl vonzó lehetőség?

Tarlós István: - Nézze, a következő a helyzet. Én is olvastam a mai kommentárokat. Szólni kéne Horváth Csaba szocialista képviselőnek, hogy ha kevesebbet nyilatkozna, akkor több esélye maradna a szocialista pártnak Budapesten. Nem tudom, mennyire üdvös, ha ma egy szocialista képviselő Sukoró után kaszinóügyben megszólal. De keveri a szezont a fazonnal, mert Óbudán, a gázgyárban szeretnénk kulturális központot létesíteni, és nem a Hajógyári szigeten. A Hajógyári szigeten lévő területnél az Óbudai Önkormányzatnak nincs tulajdona. Azt a területet az ÁPV Zrt. adta el, a megállapodás a fővárostól került le egy három oldalas szerződés keretében a kerülethez. Én pont azért nem szavaztam meg, mert kaszinót is terveztek. A „Si tacuisses, philosophus mansisses” közmondás nagyon időszerű és aktuális itt. Ettől függetlenül a közvetlen kérdésére szeretném válaszként adni, mielőtt ez az elképzelés váratlanul politikai viharokat kavarna...

-...Ne mondja nekem, hogy Ön nem gondolta, hogy ennek politikai következménye is lesz.

- Nézze, nem gondoltam. Azért nem gondoltam, mert sokszor elmondtam már, hogy az elhallgatásokban néha több rosszhiszeműség jelenik meg, mint a kommentárokban. Ugyanis a mi budapesti tervünk kétlépcsős. Elsősorban valóban a következő ciklusra koncentrál, de emellett tizenöt éves távlatban is gondolkodunk, ezt a bemutatáskor elmondtam már. Nem azt mondtam, hogy a következő ciklusban, amikor a szocialisták által lerombolt városüzemeltetést helyre kell állítani, rögtön világra szóló beruházásokkal rukkolunk elő. Hanem azt, hogy a tervezett kormányzati negyed helyén egy ilyen elképzelés megvalósulása nagyon vonzó lenne olyan időpontban, amikor erre források, magántőke bevonásával is, rendelkezésre állnak. Ha ez az első ciklus vége, akkor az első ciklus vége, ha a harmadik ciklus, akkor a harmadik ciklus. Nem határoztuk meg az elképzelés megvalósításának idejét. A lecsupaszított, lepusztított területekre, amilyenből elég sok van, például a sóház mellett és nagyon sok egyéb szegmensén a fővárosnak, valamilyen beruházást kell tervezni. Hogy a jelenlegi hatalom képviselőinek sokat alkalmazott szlogenjével éljek, álmaink nekünk is lehetnek. Itt erről van szó, nem pedig arról, hogy már holnap neki akarnánk fogni egy ekkora beruházásnak.

- Önnek teljesen igaza van, hogy álmaik Önöknek is lehetnek, miért ne lehetnének.  Csak azt nem tudom elhinni, hogy Tarlós Istvánnak nincs annyi politikai érzéke, hogy ne tudja, egy ilyen álom elővezetésével rögtön beugrik a hallgatók, olvasók fejébe az, hogy nocsak, a Fidesz is akar valamit kezdeni ezzel a bizonyos egykori kormányzati negyeddel. Pedig állandóan szapulta, hogy ilyen ingatlanbiznisz, olyan panama, ilyen lenyúlás, amolyan pénzelfecsérlés. De úgy látszik, nekik is van valamilyen tervük. Szerintem egy olyan tapasztalt politikusnak, mint Ön, ezt még álmában is tudni kéne.

- Őszintén szólva nem tudom követni a logikáját. Ha Ön akarva vagy akaratlanul ezt akarja sugallni a hallgatóknak, akkor éppenséggel megteheti. De mi a másik megoldás? Ezentúl hivatkozhatom arra, hogy az általam egyébként mélyen tisztelt Bolgár György szerkesztő úr gyanakodni kezdene a terület távlati hasznosítását illetően. Ha egy múzeumi negyed megalakítása, ahova a Néprajzi Múzeumot, a Műcsarnokot, Építészeti Múzeumot akarnánk elhelyezni, gyanakvásra...

- ...A Műcsarnok már ott van.

- ... ad okot, akkor azt is mondhatjuk, hogy ez a terület maradjon örökre parlagon. De emlékezzék vissza, hogy micsoda botrányok alakultak ki az úgynevezett gödör-szindrómából az egykori Nemzeti Színház helyén. De ha Ön nekem most azt a javaslatot adja, hogy hagyjuk a fenébe az egészet, és távlatilag se gondolkodjunk, ebben a pillanatban leveszem a műsorról a tervet, és azt fogom mondani, hogy soha többet semmit nem szeretnénk ezzel a területtel, mert bármit helyezünk kilátásba, akár távlatilag is, azt egyesek gyanakvóan fogják félre magyarázni jó vagy kevésbé jó szándékkal.

- Nem. Engem csak az gondolkoztatott el, hogy Önöknek vagy Önnek van egy tizenöt éves elképzelése, ami tehát nem is egy azonnali ígéret. Nagyon helyes, hogy ezt előhozza, és beszélünk róla. De éppen egy ilyen kérdésben, ahol a Fidesz rendszeresen támadta a kormányzatot, vajon nem kelti-e azt a benyomást a választókban, hogy a Fidesznek is kell hogy legyen itt valami keresnivalója? Nem a szép múzeumi negyedre fognak gondolni a választók, hanem esetleg alantasabb pénzügyi összefüggésekre.

- Szerkesztő úr annyira ismétli ezt a dolgot, hogy ha nem ismerném önt, kezdene az a rossz érzésem támadni, hogy Ön akarja a hallgatókban elültetni a gyanakvás magvát. De mivel ismerem Önt, ezért inkább csak nyugtalanságnak tartom a megnyilvánulását. Egyébként nem én hozakodtam vele elő, hanem egy baloldali újságíró, aki a program egészét elolvasva rákérdezett, hogy mik az elképzeléseink, és agyba-főbe dicsért minket ezért. Tehát már eleve az a megközelítés rossz, hogy én hozakodtam vele elő. Tervezni, gondolkodni nemcsak szabad, hanem kell is. De hadd kérdezzek akkor mást. A jelenlegi, a szocialista-szabaddemokrata városvezetés tizenöt-húsz éve vezeti a várost. Lendvai Ildikó elnök asszony mondta, milyen nagy baj, ha egy párt tizenöt-húsz évig bebetonozza magát a hatalomba. Gondolom ezt a budapesti szocialistáknak címezte, másnak nem tehette.

- Bár Demszky a főpolgármester, aki nem szocialista.

- A városvezetés összes többi tagja szocialista volt, de ebbe tényleg ne menjünk bele. Ön is tudja hogy így van. És a szocialista frakció majdnem háromszor akkora a közgyűlésben, mint a szabaddemokrata frakció. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy a városvezetésnek húszéves elképzelései, középtávú fejlesztési terve van, körülbelül száz pénzügyileg megalapozatlan programmal. Mindeközben a közszolgáltató cégektől milliárdok vándoroltak ki a lehető leggyanúsabb körülmények között, ennek most az egész város és ország a tanúja lehet. A vizsgálatokat éppen mi kezdeményeztük, ami a budapesti rendőrfőkapitány főpolgármesternek írt leveléből is egyértelműen kiderül. Nem egészen értem, hogyan gondolkodhatott húszéves és középtávú tervekben a szabaddemokrata szocialista vezetés. Tizenöt év után gyakorlatilag csak félbehagyott beruházásokat hagy maga után, akkor miért baj, vagy miért keltene gyanút, ha a letarolt területek beépítésére középtávú és abszolút közcélú elképzelések jelennek meg. Őszintén szólva ebben az Ön logikáját nem is tudom követni.

- Ha tizenöt évre gondolkoznak előre egy ilyen fontos helyen Budapesten, akkor azt mondhatnák éppen az elmúlt évek kudarcaiból okulva, hogy ezzel a területtel valamit csinálni kell. Hogy parkot, kormányzati negyedet, másfajta közintézmények odatelepítését, ezt nem tudjuk, ezért vitára bocsátanánk, és szeretnénk, ha a következő években ebből lenne valami. De lehet hogy ez az én naivitásom, és egy városvezetőnek nem így kell gondolkodni.

- Én elmondtam, amikor Orbán Viktorral október 28-án bemutattuk a programot,  hogy azért jelent meg ilyen korán, hogy hozzá lehessen szólni. A kúria nem múzeumnak való, ezért kell kiüríteni, ez régi ismert tény. Nem gazdasági társaságnak akarjuk odaadni ellenőrizetlen körülmények között, hanem közcélú állami, illetve önkormányzati múzeumokat akarunk odatelepíteni. Tehát az Ön kérdése nyitott kapukat dönget. Hányszor elmondtuk már a bemutatásnál is, hogy azért tettük ki a világhálóra, mert tucatjával kapunk javaslatokat az egész programhoz. Azt tesszük, amit Ön javasol. Ez egy olyan alapelképzelés, amit lehet vitatni, lehet módosítani.

- Az nagyon jó, ha ez a vita része, örülök neki. Épp ezt akartam én is mondani, hogy érdemes volna valamilyen társadalmi vitára bocsátani. Fontos terület ez a budapestieknek.

- Ön szóba hozta ezt a kérdést, ez az őszinte válaszom. Most is kint van a világhálón a program, amiről a szocialisták a mai napig azt mondják, hogy nincs programja a Fidesz-KDNP-nek. Bárki megnézheti, bárki elküldheti a megadott email-címre az észrevételeit, javaslatait. Nyáron kiadunk egy pótkötetet is, amiben az aktualizálások lesznek feltüntetve. Eszünk ágában sincs erőszakot gyakorolni. Csak annyit jegyeztem meg kritikaként, hogy ha már a helyszíneket is összekeveri egy szocialista jelölt, akkor legalább olyan ügyekben hallgasson, amikben jobb, ha egy szocialista ma mélyen hallgat. Mondjuk kaszinóügyben.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) visszautasítja, hogy Debreczeni József MDF-es képviselőjelölt olyan színben tüntette fel a bíróságot, mintha politikai célzattal hozott volna ítéletet az ő ügyében. Debreczeni ugyanis azt mondta abban a rágalmazási perben, amelyben első fokon százezer forint büntetésre ítélték, hogy „a jövő elkezdődött”. Ffüggetlenül attól, hogy igaza van-e vagy sem, meglepő, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács azonnal reagál és kiad egy közleményt. Miért történt ez?

Szűcs Péter: - Azért, mert a nyilatkozat az első fokú nem jogerős ítélet kihirdetése után hangzott el. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács úgy gondolja, hogy a magyar közélettel foglalkozó olvasók, rádióhallgatók vagy televíziónézők emlékeznek a Fidesz 2002-es választási programjára, amelynek a címe az volt, hogy „A jövő elkezdődött”, és ez az áthallás alkalmas lehet arra, hogy valaki ebből téves következtetést vonjon le. Egészen pontosan azt gondolhassa, hogy a bíróság valamilyen politikai szempont alapján járt el az ügyben. Az Országos Igazszolgáltatási Tanács a tegnapi ülésén megtárgyalta az ügyet, és úgy gondolta, hogy néhány sorban reagál nemcsak Debreczeni Józsefnek, hanem minden egyes közszereplőnek címezve az üzenetet, hogy különös tekintettel a mostani felfokozott politikai helyzetre, óvakodjanak az olyan kijelentésektől, amelyek politikai színben tüntetik fel a bíróságot. Nem gondolta az OIT, hogy ennél erősebb figyelmeztetésre van szükség, de a tanács is úgy vélelmezte, nem baj, ha közlemény formájában szóvá teszi, hogy ilyen jellegű nyilatkozatot ne tegyen senki.

- A tanács tagjait összehívták vagy végigtelefonálták őket, hogy kiadjunk-e egy ilyen közleményt?

- Nem. Tegnap az Országos Igazságszolgáltatási Tanács rendes munkarendjének megfelelően ülésezett, és ott volt erről szó.

- Kinek a javaslatára?

- Én az Országos Igazságszolgáltatási Tanács szóvivője, illetve kommunikációs tanácsadója vagyok, értelemszerűen nem kizárólag rólam van szó. Konzultáltunk több taggal, és akkor került szóba, hogy érdemes lenne a tanács elé vinni ezt a témát.

- De ezek szerint Ön javasolta hogy vigyék a tanács elé?

- Részem volt benne. Ezt kár is lenne tagadni, hiszen részben ez a dolgom, hogy segítsem a bíróságok kommunikációját, így az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsét is.

- Ha Debreczeni József azt mondta volna, felháborító, hogy egy bíróság politikai döntést hoz az ügyemben, tiltakozom ellene, akkor valamennyire megérteném, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács azonnal kikéri ezt magának, és megvédi a bíróságokat. De ahogy Ön is fogalmazott, ez maximum áthallás volt, mert visszautalt egy nyolc évvel ezelőtti fideszes kampányszlogenre. És ez az áthallás nekem nagyon áthallásos jelző. Ugyanis a rendszerváltás előtti időkre volt jellemző, amikor az egypárti sajtóirányítás bírált azzal egy cikket vagy megnyilvánulást, hogy „ez nagyon áthallásos volt elvtársak”. Ugyanott tartanánk?

- Szerintem ez így erős párhuzam, és önmagában a kérdés is erős.

- Ezért kérdezem, nem megállapítom.

- Világos, én sem gondoltam többre. Egész egyszerűen arról van szó, hogy a tanács teljesen felnőttként kezeli az újságolvasó embereket. Nyilvánvaló, hogy a képviselőjelölt üzenete nem volt véletlen, mert mondhatott volna bármi mást is. Ahogy a közleményben is benne van, minden állampolgárnak, így a képviselőjelölt úrnak is szíve joga, hogy egy bírósági ítéletről véleménye legyen.

- Ha azt mondta volna, hogy felháborító az ítélet, arra nem szóltak volna egy szót sem?

- Arra nem.

- De ha arra utal, hogy esetleg politikai megfontolás áll mögötte, azt visszautasítják?

- Így van. Ez a közlemény kizárólag annyit jelez, hogy ne vigyék politikai színtérre a bírósági eljárásokat. Bárkinek, akinek valamilyen ügye van a bíróságon, tudomásul kell vennie, hogy mindenki megelégedésére nem dönthet a bíróság, nem is akar, hiszen kizárólag a jogszabályok alapján hoz döntéseket. Tehát bárkinek lehet erről véleménye, le is írhatja, mondhatja azt, hogy szerinte tévedett a bíróság. Itt arról van szó, hogy az OTI úgy érezte, hogy ez az áthallás, ahogy Ön fogalmazott, úgy hangzik, mintha bármifajta politikai ügynek köze lenne ahhoz, hogy milyen ítélet született. Emiatt gondolta azt az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, hogy jeleznie kell, ezeknek semmi közük sincs egymáshoz.

- Ha egyáltalán vizsgálják, hogy egyes esetekben egyes bírók vagy bíróságok, vagy bírói tanácsok ítéleteiben felfedezhető-e politikai elfogultság, akkor az Országos Igazságszolgáltatási Tanács szól a bíróságoknak vagy bíróknak, hogy mindenképpen tartsák távol a politikát a saját igazságszolgáltatási működésüktől?

- Nem kell szólni, hiszen erről törvények rendelkeznek. A bírót a politika semmilyen körülmények között nem befolyásolhatja.

- De a törvény nem tiltja Debreczeni Józsefnek sem, hogy politikai elfogultságot tételezzen fel. Neki mégis szóltak.

- De ez kérés volt. Ha olvasta a közleményt, az nem arról szólt, hogy Debreczeni József többet ne beszéljen bírósági ügyekről. Pusztán arra utalt a tanács, hogy megkér minden közszereplőt, a bírósági eljárásokat ne hozza be semmilyen formában a politika közelébe, mert az igazságszolgáltatás a politikától független, és erre a bíróságok nagyon figyelnek, ugyanígy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács is. A törvények elég precízen és határozottan rendelkeznek arról, hogy a bírák semmifajta politikai tevékenységet nem végezhetnek. Ha ilyen ügy egyáltalán felmerülne, akkor biztos hogy az OIT is jelezné ezt.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Azt olvasom a mai Népszabadságban, hogy Kende perli Németh Miklóst. Az már önmagában is érdekes, hogy Te miért állsz perben a volt miniszterelnökkel. De ha valaki elolvasta ezt a cikket - azoknak mondom, akik nem olvasták -, akkor kiderül, hogy Te azért perled őt, mert reméled, hogy az ő birtokában lévő egykori dokumentumok nyilvánosságra hozhatók. Olyan dokumentumokról van szó, amelyekre egy Svájcban élő, magyar származású történész, Oplatka András hivatkozott nemrég megjelent könyvében, és amelyek Németh Miklós, illetve Mihail Gorbacsov, valamint Németh és az egykori szovjet miniszterelnök, Rizskov tárgyalásainak jegyzőkönyvei.

Kende Péter: - Illetve levelezéseik.

- Kezdjük ott, hogy miért érdekelnek téged ezek a dokumentumok? Szeretnéd őket elolvasni, vagy könyvet írsz a rendszerváltás időszakáról?

- Még nem tudom, hogy könyvet írok-e, de az biztos, hogy kutatást folytatok a rendszerváltozás időszakáról. Az egyik téma, amit kutatok, a szovjet csapatkivonás és a szovjet atomfegyverek. Így természetes, hogy mindent elolvasok, ami ezzel a témával kapcsolatos, ezért amint megjelent az Oplatka András-féle könyv, azonnal megvettem és elolvastam. A könyvben egyrészt néhány dolog nem stimmel, de ami most fontos, hogy több lábjegyzetben szerepelnek bizonyos iratok azzal a megjelöléssel, hogy „Németh Miklós archívumában”. Ezek szerint ő hazavitt bizonyos iratokat. Természetesen én a levéltárban mindent végigbogarásztam, hogy kiderítsem, ezek az iratok ott vannak-e, megvannak-e, mert a levéltárban lenne a helyük. Kiderült, hogy nincsenek meg.

- Vagyis lehet, hogy egyetlen példány van belőlük, és Németh Miklós az, aki őrzi őket?

- Ennek két oka lehet. Az egyik, hogy ezek az iratok nem léteznek. A másik, hogy léteznek, de nem maradtak meg a kormány archívumában, ezért a levéltárban sem, mert Németh Miklós az egyetlen példányt hazavitte.

- Lehetséges ilyen, hogy egy miniszterelnök hazaviszi, ami számára fontos?

- Szerintem ilyen nincs, ez megengedhetetlen. Ezért írtam levelet még hónapokkal ezelőtt Németh Miklósnak, és kértem, tegye lehetővé számomra, hogy elolvassam azokat az iratokat, amelyek a birtokában vannak. Ő erre nem válaszolt. Ekkor döntöttem úgy, hogy nincs más lehetőségem, mint iratkiadási pert indítani ellene. Vagyis perben kényszeríteni arra, hogy adja ki nekem a dokumentumokat.

- A bíróságnak ezek szerint abban kell döntenie, hogy azok az iratok, amelyekre az Oplatka-könyv hivatkozik, közérdekű adatokat tartalmaznak, ezért nem lehetnek egy magánszemély birtokában, még akkor sem, ha az a magánszemély korábban miniszterelnök volt. Hanem például egy levéltárban a helyük és neked meg másoknak is joguk van ahhoz, hogy ezeket megtekintsék. Erre vonatkozik a per?

- Igen, erre vonatkozik. Németh Miklós és jogi képviselője két indokot hozott fel arra, hogy miért nem adja ki nekem ezeket az iratokat - ez azt is jelenti, hogy elismerte, nem adta le a levéltárban őket. Az első indok, amire hivatkozott, az volt, hogy ő ma már nem adatkezelő, mert nincs semmilyen állami funkcióban. Ez meggyőződésem szerint nem jó érv, mivel bármennyire nem közszereplő ma már, mindaddig kezelője annak az adatnak - vagyis ezeknek az iratoknak -, ami még a birtokában van. A másik indok még meglepőbb volt számomra. Azt írta le a jogi képviselője, hogy ezek nem közérdekű adatok. Németh Miklós Mihail Gorbacsovval folytatott tárgyalásának magyar jegyzőkönyvéről van szó, amelyben szó esik - szerintem - a szovjet csapatkivonásról, a szovjet atomfegyverekről és a németek előtti magyar határnyitásról.

- Oplatka miket idéz ebből a dokumentumból vagy ezekből a dokumentumokból?

- Nem szó szerinti, hanem tartalmi idézeteket ír.

- Tehát nem biztos, hogy látta őket, lehet, hogy csak Németh Miklóstól hallott a tartalmukról?

- Nem kizárt.

- Ez nem derül ki egyértelműen?

- Nem, nem derül ki egyértelműen, ezért nem kizárt. Lehetséges.

- Az a verzió nem elképzelhető, hogy Németh Miklós valóban nem adatkezelő már, mert magánember régóta, viszont mégiscsak vannak olyan adatok nála, amelyeket kezel, erre viszont magánemberként már nem jogosult?

- Egyetértek a kérdésben foglalt állítással, igazad van. Természetszerűen nem jogosult erre. Ezért indítottam a pert. Jövő héten, kedden ítéletet fog hirdetni a bíróság.

- Ilyen gyors ítélet lehetséges?

- Minden iratkiadási per - most az ügyvéd beszél belőlem, nem az újságíró - és közérdekű adattal kapcsolatos per soronkívüliséget kell hogy élvezzen a törvény szerint. Ezért a gyors ítélethirdetés.

- Értem. Ha a bíróság első fokon úgy dönt, hogy Németh Miklós valóban közérdekű adatokat őriz, ezért ezeket ki kell adnia valamilyen arra hivatott állami szervnek, akkor te elégedett leszel, és elkezded kutatni ezt a korszakot?

- Igen, ha megkapom ezeket az iratokat.

- Miért? Lehetséges olyan megoldás is, hogy a bíróság azt mondja, hogy Németh Miklós köteles kiadni ezeket, de valamilyen okból titkosítja az állami adatkezelő? Végül is húsz évvel ezelőtti eseményről van szó.

- Nem, ez kizárt. Adatvédelmi szabályok szerint ez nem lehetséges. De azt lehetségesnek tartom, hogy én megnyerem a pert, és végül nem fogok megkapni semmit.

- Mert szankció nem jár együtt egy ilyen bírósági ítélettel?

- Hát persze hogy nem.

- Lehetséges, hogy a bíróság felszólítja a pervesztest, hogy adja át az iratokat, a pervesztes meg azt mondja, hogy nem?

- Előfordulhat. És akkor én végrehajtást kérek, és a végrehajtó ki fog menni hozzá, és azt fogja mondani, hogy tessék ideadni. Ha erre ő azt mondja, hogy nem adom, akkor nem adta.

- És mi történik, ha nincsenek ilyen iratok vagy rossz helyre tette őket vagy már nem emlékszik, hova tette őket, vagy voltak, de már nem nála vannak. Ha nem tudja odaadni őket, még ha akarná sem, akkor mi történik?

- Akkor semmi.

- Akkor miért indítottad a pert? Abban bízol, hogy mégis előkerül valami irat és többet tudhatunk meg arról, hogy mit tárgyalt Mihail Gorbacsov Németh Miklóssal?

- Ennél azért árnyaltabb a dolog. Azért indítottam a pert, mert szeretném, ha kiderülne az igazság. Kénytelen vagyok egyelőre ilyen dodonaian fogalmazni.

- Értem. Mindenkit érdekel a közelmúlt történelmi igazsága meg a mai igazságok is, ez kétségtelen. Hogy aztán mit hozol ki abból az igazságból, amit esetleg ilyen dokumentumokból megtudsz, vagy nem tudsz meg, azt nem tudom, de van egy másik út is, nem? Nehezebb út, ezt elismerem, de Mihail Gorbacsov él. Lehet, hogy neki is van magánarchívuma, vagy van ott egy állami archívum, és legalább annyit megmondhatnak az orosz illetékes szervek, hogy létezik-e egy ilyen találkozóról jegyzőkönyv.

- Létezik, igen.

- Ennek már utána is néztél?

- Természetesen utánajártam. Létezik ilyen jegyzőkönyv. Ez a jegyzőkönyv a birtokomban van, de erről Németh Miklós azt nyilatkozta Oplatka Andrásnak, hogy ez az orosz jegyzőkönyv egészen mást tartalmaz, mint a magyar. Mégpedig azért, mert ő a tárgyalás egy pontján azt kérte Mihail Gorbacsovtól, hogy állítsák le a jegyzőkönyvezést, mert két-három olyan fontos dolgot szeretne vele megbeszélni, ami kéri, hogy ne kerüljön jegyzőkönyvbe. Ez szerepel az ő nyilatkozatában. És utána ő maga azt állítja a könyvben, hogy hazafelé a repülőgépen a munkatársával készítettek egy magyar jegyzőkönyvet, ami viszont tartalmazza ezeket a kimaradt részeket is. És ez a jegyzőkönyv van állítólag nála.

- De egyelőre te nem találod máshol.

- Máshol nincs. Sem a pártirattárban, sem a kormány irattárában nincs.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >