Utópia 2030-ra
- Részletek
- Lendvai L. Ferenc
- 2010. szeptember 14. kedd, 04:48
Nemrégiben arról értesült az ország népe, hogy a következő 20 évben fantasztikus fejlődésre fog itt sor kerülni. Olyan fejlődésre ugyanis, amely történelmi jelentőségű lesz: Magyarország fejlettségi szintje 2030-ra el fogja érni és meg fogja haladni az Európai Unió átlagának fejlettségi szintjét.
Némely gyanakvó természetű emberek ugyan föltették maguknak a kérdést, hogy vajon ez nem olyan összefüggésben értendő-e, amelyben – 2030-ra miért is ne – már a fél vagy az egész Balkán, ideértve Törökországot is, az Unió tagja lesz. Akkor ugyanis biztosak lehetünk a sikerben: hiszen ha ezek az államok tagjai lennének az Uniónak, már most is az uniós átlag fölött lenne a fejlettségi szintünk. Olyan gyanakvó vagy rosszhiszemű azonban végül senki nem volt, hogy ténylegesen egy ilyen megoldási módra gondoljon. Szóval induljunk ki abból, hogy 2030-ban Magyarország fejlettségi szintje a mai Európai Unió átlagszintje fölött lesz majd.
Ám ha jóhiszeműek vagyunk is, még mindig adódhatnak kételyek. Mi fogja mérni ezt a fejlettségi szintet? Mondjuk az egy főre jutó GDP adata? Az nem lenne semmi, de kérdés, hogy önmagában véve mit is jelentene voltaképpen? Vannak országok, amelyek gazdasági és technikai fejlődése hihetetlenül látványos, ott volt korábban Japán vagy Korea, mostanában Kína vagy India, de azt azért nem mondhatnánk rájuk, hogy fejlettségi szintjük általánosságban elérné Amerika vagy Nyugat-Európa fejlettségi szintjét az élet minőségét tekintve. Nem tudom, hány normális átlagembernek jutna eszébe itt Európában, hogy kivándoroljon akár a különben tényleg látványos eredményeket fölmutató Japánba.
Aki járt már életében legalább egyszer egy német vagy francia kisvárosban vagy faluban, az tudja, miről beszélek. Azt a civilizációs szintet és életminőséget (szándékosan nem életszínvonalat mondok), amellyel ott találkozhatni, a magyar kisvárosok vagy falvak nem 20, de talán 120 vagy 220 év múlva el fogják majd érni – csak hát azok közben nyilván tovább fognak fejlődni, s így a fejlettségi szintünk megint csak nem lesz az övékével azonos. És akkor úgy leszünk majd valahogy ezzel a dologgal, mint amikor Achilleusnak kellene utolérnie a teknőcöt: ahogyan ő, mi sem fogjuk tudni soha ledolgozni a távolságot.
Turtle in a Tunnel – flickr/pberry
Én sajnos már eléggé idős vagyok hozzá, hogy emlékezzem egy hasonló „utolérjük és elhagyjuk” program meghirdetésére. Ezt egy bizonyos Nikita Szergejevics Hruscsov nevű vezető (egy hatalmas, számos csatlós országgal is rendelkező birodalom vezetője) proklamálta. Eszerint az ún. „létező szocializmus” országai, köztük Magyarország, néhány évtizeden (talán 50 éven) belül utolérték és lehagyták volna a fejlődésben a Nyugat országait. Ahogyan ez a tipikusan voluntarista program figyelmen kívül hagyta a történelmi fejlettséget a világ és a kontinens régióiban, éppígy ez a hasonló magyar program is. Csak azt az egyet nem értem, hogy országunk nagyralátó – és korábban egyébként mindig nagyot álmodni akaró – vezetője miért beszél közben arról, hogy az utópiáknak vége, s itt az ideje végre szembenézni a valósággal. Amiben egyébként teljes mértékben igaza is van.
