Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. március 2.
- Részletek
- 2010. január 28. csütörtök, 07:44
- Bolgár Gy. - Megbeszéljük
Bolgár György: - Mit szeretnél tőlem, vagy nekem mondani pontosabban?
Kuncze Gábor: - Neked semmit, a hallgatókkal szeretném megosztani azt, hogy én ott voltam azon az ominózus plakett-átvételen.
- Mert hogy Kuncze Gábor is 20 éve megszakítás nélkül a parlament tagja.
- Így van. Ez az ünnepség létrejött, és a Fidesz és a KDNP képviselői nem kívántak részt venni rajta, de ezt nem tőlük lehet tudni, mint ugye az Balsai István interjújából is kiderült, velük ugyanis nem osztották meg ezt az információt. Ezt a Fidesz frakcióvezetése közölte ismereteim szerint Katona Bélával. Feltehetően nem akartak olyan fényképet, ahol a szocialista vagy szabad demokrata politikusokkal vannak együtt a képviselőik, mert egyébként a normális az, amit Balsai István mondott, hogy miért ne vette volna át ezt az emlékplakettet. Ugye ez abból apropóból készült, hogy 20 éve volt az első szabad választás, majd összeült az első szabadon választott Országgyűlés, és valóban nem sokan vagyunk már, akik annak is tagjai voltak, és azóta folyamatosan képviselők. Erről akart egy emlékplakettel és egy koccintással megemlékezni Katona Béla házelnök.
- Magyarán Kuncze Gábor képviselő most azt mondja nekem, hogy Balsai István valószínűleg azt mondja, amiről ő tud, és valószínűleg az igazat mondja, mert a Fidesz frakció vezetése elfelejtette közölni velük, hogy egy ünnepség keretében kellene átvenniük ezt az emlékplakettet, inkább átadta nekik?
- Így van, igen. Balsai István feltehetően igazat mondott, nem mondták meg neki, hogy ők elzárkóztak a közös megemlékezés elől.
- Azért ez nem akármi.
- Hát igen. Ugye az ilyen ügyeket jobb tisztázni, mert ezekből áll össze az ország. Hogy már egy 20 éves évfordulót megünnepelni sem ülünk le egymással. Én ezt nagyon szomorúnak tartom, de ha ez így van, akkor ezt tisztázni kell. Még az is lehet, hogy én tudom rosszul, de szerintem én jól tudom.
- Még az is lehet, hogy a rendszerváltás 2010-ben kezdődik, nem?
- Igen, erre utaló jelek természetesen vannak, és feltehetően királyt fogunk koronázni.
- Érdekes világ, de tulajdonképpen a liberálisoknak sincs ez ellen kivetnivalójuk. Én Gerő Andrástól olvastam, ő pedig eléggé liberális, hogy akár meg kéne próbálkozni a monarchia újbóli megteremtésével is.
- Hát igen, én ezt komolytalannak gondolom.
- Közírói munkásságának része.
- Igen és sok televízió- és rádióműsorba be lehetett vele kerülni, kétségtelen.
- És egy történésznek is szüksége volna ilyesmire?
- Hát a publicitás természetesen mindenkinek kell.
- Mindenesetre ezek szerint az MTI-nek mégis csak igaza volt, bár nem biztos, hogy egészen úgy, ahogy az ember ezt kiolvasta az MTI-hírből, hanem másképpen. De hát elég fifikás a Fidesz, hogy túljárjon az eszünkön, nem?
- Akkor még egy mondatot hadd mondjak ehhez: Katona Béla jött oda hozzánk a parlamentben – Pető Ivánnal ülünk ott egymás mellett –, és azt mondta, hogy ezt tervezte, de a Fidesz közölte, hogy ő ilyesmiben nem vesz részt. Megkérdezné tőlünk, hogy mi elmennénk-e egy ilyen ünnepségre, mert akkor az ő irodájában mégis csak lenne egy koccintás meg egy kicsit ünnepélyes átadás. Mi mondtuk, hogy persze, elmennénk. Aztán végül, ha jól emlékszem, 12-en voltunk ott, akik egy olyan félórát ott beszélgetve egy kicsit nosztalgiáztunk az első parlament alakulásáról meg indulásáról. Tehát biztos, hogy a dolog így történt. Én ezt Katona Bélától két héttel ezelőtt hallottam, nem tegnap.
- Mikor zajlott a plakettátadás?
- Múlt héten hétfőn, tehát az utolsó parlamenti napon, abban a szünetben, ami az interpellációkat követően van. Ráadásul a szavazásokat megelőzően, tehát ott lehetett volna lenni.
- Hát valóban, hogy is nézett volna az ki, hogy Orbán Viktor esetleg Kuncze Gáborral kezet fog? Ó. Az én fantáziám idáig nem terjed.
- Hát persze. Egyébként, ha már szóba került a Balsai-interjúban: ez az a nap, amikor az ország jelenlegi miniszterelnöke átfogó értékelést adott nemcsak a saját és kormánya nyolchónapos ténykedéséről, hanem arról is, milyen keretek között lehet itt egyáltalán mozogni. Ami után, normális esetben, feláll az ellenzék legnagyobb pártjának a vezetője, és elmondja, hogy szerinte mit csinált rosszul, mit nem, és mit kellene csinálni. Na, ezen az ülésen nem volt benn Orbán Viktor.
- Igen, hát nem volt fontos neki, hogyan zárul ez a parlamenti ciklus.
- És még egy kiegészítést hadd tegyek Balsai István interjújához. Én mindenben egyetértek vele, amit a parlamentről elvileg mondott, csakhogy a salátatörvényeket ők vezették be.
- Elismerte ezt is.
- Igen, valamint ugye a háromhetes ülésezést is ők vezették be és hát ezzel jelentős mértékben járultak hozzá, persze nem ők egyedül, a parlament tekintélyének a lerombolásához és a parlament kvázi zárójelbe tételéhez.
- De ehhez képest eléggé önkritikus hangú volt ez a nyilatkozata, nem? Engem legalábbis meglepett.
- Őszintén szólva engem is. És mondom, mindenben egyetértettem vele, tényleg így van, ez egy folyamat volt, aminek a vége meglehetősen szomorú. Azért egy parlamentáris demokráciában a parlamentnek kitüntetett szerepe kell hogy legyen, és a parlament nemcsak arról szól, hogy mi egymással vitatkozunk, hanem arról is, hogy kontrollt gyakorol a végrehajtó hatalom, a kormányzat fölött. Megjegyzem, szóba került az interjúban az azonnali kérdések órája. Azt mi 1994-95-től vezettük be, amikor az akkori kormánytöbbségnek kétharmada volt a parlamentben, míg az ellenzéknek nem volt ugye ebből adódóan egyharmada sem. Akkor vezettük be, hogy az ellenzék ezzel az eszközzel is kontrollálhassa a kormányzat ténykedését. Az azonnali kérdések arról szól, hogy a miniszter vagy a miniszterelnök nem tudja pontosan, hogy mit fognak tőle kérdezni, vagyis abból vizsgázik, hogy mennyire felkészült azokban az ügyekben, amelyekről kérdezik. Az egy más kérdés, hogy volt már azóta olyan kérdés is, ha egy kicsit szabadon fordítom, hogy miniszterelnök úr, biztos, hogy ön normális? Hát nem erre találták ki az azonnali kérdések óráját. Ma már nem véletlenül hívják az emberek azonnali sértések órájának.
- Akkor ha már erről el kezdtünk beszélni és valóban kettős szerepben telefonálsz, mint kollégám és mint a búcsúzó parlament képviselője: szóval az ember ilyenkor tulajdonképpen jólesően hallgatja egy fideszes képviselőtől, hogy tudnak önkritikusak lenni, és azt is, hogy ha a jövendő parlament szerepéről kérdezem, azt mondja, hogy igen, a parlamentarizmust kellene erősíteni. Tehát egyfelől azt mondom, hogy bravó, ezt kell csinálni, örömmel hallom ezt egy fideszes képviselőtől. De mennyire legyen ilyenkor egy műsorvezető – te azért jobban tudod, mert mégis csak a politikai életből jössz – abszolút jóhiszemű, mennyire legyen ráadásul még boldog és naiv is, hogy ennyi minden jót hallhat? Vagy éljen a gyanúperrel, hogy egy ilyen nyilatkozat elhangozhat, de lehet, hogy az ég világon semmi következménye nincs? Szóval mennyire kellene vagy kellett volna ráolvasnom Balsaira, hogy de képviselő úr, önök alatt ez nem így volt, és az önök ellenzéki tevékenysége az elmúlt négy évben nem igazán a parlamentarizmust erősítette.
- Szerintem ezt Balsai István komolyan gondolta. Ő ugye az eredeti mezőnyhöz tartozik, akik még tényleg úgy jöttek be a parlamentbe, hogy na de most aztán megcsináljuk a rendszerváltást, és egy fantasztikus világot építünk fel. Ma már tudjuk, hogy ez hogy néz ki és mennyire fantasztikus, de Balsainak én elhiszem, hogy ő azt az eredeti parlamenti gondolatot vallja még magáénak és a parlament szerepét lényegesen fontosabbnak tartja annál, mint amilyen mostanra lett. Attól tartok azonban, hogy neki ebben a kérdésben ott nem osztottak lapot, mert ha osztottak volna, akkor ő már felemelhette volna szavát korábban is a háromhetes ülésezéssel szemben, vagy tehetett volna ellene. Gondoljunk bele, hogy a jelenlegi szabályok szerint például a miniszterelnöknek, ha feltesznek neki egy azonnali kérdést, a soron következő harmadik ülésen már köteles válaszolni, ha addig a halaszthatatlan közfeladatai ellátása miatt nem sikerül is neki. Na de: ha háromhetente van ülésezés, akkor ez azt jelenti, hogy az eredeti kérdésre – miniszterelnök úr, hogy van? - kilenc hét múlva kell azt válaszolni, hogy köszönöm, jól. Na most ez minden, csak nem a végrehajtó hatalom kontrollja. És ugyanezt el lehet mondani minden másra, napirend előtti felszólalásokra, ahol ugye aktuális ügyeket lehet felvetni. Tehát három hét múlva az az aktuális ügy, amit én még három héttel korábban annak gondoltam, már rég nem aktuális. Már egészen más van helyette. Úgyhogy Balsai Istvánnal e tekintetben nem volt mit kezdeni. Inkább arra kell majd figyelni, hogy el kell tenni ezt az interjút, és visszakérdezni egy év múlva, hogy akkor hogy is sikerült ez? Megjegyzem, hallgatva a különböző megnyilatkozásaikat, szép hosszú listája van azoknak a szövegeknek, amiket érdemes eltenni: meg lehet majd élni belőlük egy darabig riporterként.
***
Horn Gábor telefonja
Horn Gábor: - Hallottam Kunczével való beszélgetését és fontosnak tartom elmondani, hogy ugyanezen a héten Navracsics Tibor odajött hozzám, de ahogy láttam, többünkhöz is, és megköszönte, hogy itt voltunk és együtt dolgoztunk. Sőt azt is mondta – szegénynek nem akarok ennél többet ártani –, hogy hiányozni fogunk.
Bolgár György: - Te jó isten, ma olyan napom van, hogy nem hiszek a fülemnek.
- De ez történt, Pető Ivánhoz pedig maga Orbán Viktor ment oda. Amint elmondta Iván az SZDSZ-nek ezt a kvázi búcsúbeszédét a parlamenttől, az öt percben, ami rendelkezésünkre állt, szerintem elegánsan, de ez már a személyes véleményem, Orbán Viktor fontosnak tartotta, hogy odamenjen Pető Ivánhoz, és elbúcsúzzon tőle, ezzel mintegy mindannyiunktól. Ez is hozzátartozik az igazsághoz. Csak azért akartam ezt elmondani, hogy természetesen ilyenek is vagyunk, meg olyanok is vagyunk.
- De ez volna a normális. Az a borzasztó, hogy ezt az ember döbbenten hallgatja.
- Igen, én is így gondolom, csak azért tartom fontosnak ezt elmondani, hogy azért úgy tűnik, vannak még normális jelecskék a magyar politikai életben is. Az elit szót nem használnám, mert azok már rég nem vagyunk. De vannak olyan elemek, amikor azt mondom, hogy igen, ez rendben van.