Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. március 2.
- Részletek
- 2010. január 28. csütörtök, 07:44
- Bolgár Gy. - Megbeszéljük
Bolgár György: - Képviselő úr, nem erről akarok beszélni, de kíváncsi vagyok, ezen a héten is lesz-e valamilyen be-, esetleg följelenteni valója?
Balsai István: - A múlt héten vagy tíz nappal ezelőtt a postaszékház-ügyekkel kapcsolatban beadott feljelentésre várjuk a választ. Az ügyészség reagálását még nem kaptuk meg. Addig várnánk az újabb, a MÁV székházakra vonatkozó feljelentéssel.
- Tehát ott van készenlétben a következő, hadd ugorjon rá a sajtó. Beszéljünk másról, mert másról akartam ma kérdezni. Egy MTI hír szerint bronz emlékplakettet kapott a parlamenttől huszonkét olyan képviselő, aki 1990 és 2010 között folyamatosan, megszakítás nélkül volt tagja az Országgyűlésnek, mint ön is. Utólag is gratulálok.
- Köszönöm szépen. Sőt, hozzáteszem, az egyes számút kaptam, mert számozottak a példányok, és nyilván a névsor alapján én voltam az első. Nagy becsben tartom.
- Mégsem vette át személyesen.
- Azért nem vettem át személyesen, mert a frakció és a házbizottság között az a megállapodás született, hogy a frakcióvezetőknek adják oda. Akkor éppen parlamenti ülésnap volt és én a frakció irodán vettem át. Nem volt személyes kiosztás, én legalábbis nem emlékszem rá. Navracsics úron keresztül jutott hozzám a plakett.
- Az MTI információi szerint a Fidesz-KDNP tagjai nem kívánták személyesen átvenni a bronzplakettet. Ők postán kapták meg.
- Téves a hír. Engem a frakcióvezető irodáján keresztül értesítettek. Lementem és átvettem, de nagyon szívesen átvettem volna személyesen is. Nem hiszem, hogy testületi jellegű elhatározás történt volna, hiszen ez elég sok képviselőt érint egyébként a Fideszben is.
- Igen, kilencen vannak a Fidesz-KDNP-ből, hét SZDSZ-es, ők már biztos, hogy nem is térnek vissza a parlamentbe, és így tovább. Néhány szocialista, de talán önök vannak a legtöbben. Ezért gondoltam, hogy csak nem szégyellik!
- Nem, nem, ez ki van zárva. Ezt őszintén mondhatom.
- Mikor kapott értesítést arról, hogy ..
- Azon a parlamenti ülésnapon, amikor oda került hozzánk, a frakcióba. Talán az utolsó előtti napon volt ez szerintem, de nem esküszöm meg rá.
- Nem is kellett akkor azzal foglalkoznia, hogy elmenjen, vagy ne menjen, átvegye, vagy ne vegye, mert ez a kérdés föl sem vetődött?
- Á, nem, nem. Amikor én értesültem a dologról, akkor már a mi birtokunkban volt. Nem is tudom egyébként, hogy mi lett volna az átadás formája. Gondolom, a házelnök, Katona Béla lehetett volna az átadó, aki - mint az említett huszonkét ember egyike - szintén érdekelt az ügyben,. Én minden további nélkül átvettem volna.
- Kezet is fogott volna vele?
- Biztosan, persze.
- Engem már megnyugtatott. Ellenben, ha ilyen téves hír jelenik meg, azt jelezhetnék az MTI-nek.
- Elnézést kérek utólag is, de nem vontak bele ennek a hírnek a megszerkesztésébe.
- Nem is kell, ne is legyen így Balsai úr! Az MTI híreit szerkessze csak az MTI, de ha valami téves, vagy esetleg rossz információ, miért ne javítsák ki, nem?
- Igen. Egyébként még egy érmet, egy ezüst érmet kapott mind a most búcsúzó 386 képviselő, és az is ily módon jutott hozzánk. Azt pedig abban az irodában vettük át, ahol a könyveket és egyéb dolgokat.
- Értem, és nem szégyellték azt sem átvenni és az sem befolyásolta Önöket, hogy szocialista a házelnök?
- Majdnem minden ciklusban kaptunk egy ilyen emlékérmet.
- Értem. Azt mondja a Fidesz frakcióigazgatója, Répássy Róbert a Magyar Nemzetnek nyilatkozva – és ez őszintén szólva meglepett, főleg annak tudatában, hogy azért vannak, akik 20 éve ott dolgoznak ebben a házban –, hogy az elmúlt négy évben az volt az érdekesebb, ami a Tisztelt Házon kívül történt. Ön is egyetért ezzel? Hát mégis csak a parlament a törvényhozás helye, mégis csak ott zajlanak a politikai viták, legalábbis ott kellene, hogy folyjanak.
- Hát ebben egyetértünk, hogy ott kellene, hogy folyjanak, de ha már a 20 évet tekintem, megmondom őszintén, a parlamenti munka tekintélye sokat romlott. Tényleg elbulvárosodott kicsit a politika, és hát nem a parlamenti, elég szűkös keretek között gyártódnak a hírek. Lehet, hogy így értette Répássy képviselő úr.
- Nem lehet, hogy önöknek is van némi vagy volt némi felelősségük ebben, hogy elsekélyesedett a parlamenti munka?
- Biztosan így van, őszintén mondom. Van rálátásom ennyi idő után. Kétségtelen, hogy nem olyan súlyú a parlamenti munka, mint amilyen lehetne. Ennek sok oka van. Egyrészt a viszonylag szűkre szabott vitalehetőség, nemcsak a törvényjavaslatok kapcsán, hanem úgy általában. Hát nem 1990-ben vagyunk. Csak úgy mondom, érdekességképpen, talán Ön is visszaemlékszik rá, hogy akkor minden héten három napot ülésezett a parlament. Nem volt időkeret, ezt csak 1995-ben vezették be, ami egyébként nagy könnyebbség, de ugyanakkor lényegesen szűkíti a mozgásteret. Akkor minden módosító indítványról külön kellett szavazni. Emlékszem, egyszer egy költségvetés például december 30-án hajnalban született meg Kupa Mihály pénzügyminisztersége alatt! Óriási mennyiségű felvetés volt, és mindenre külön kellett válaszolni a miniszternek. Úgyhogy ott kókadoztunk 12 vagy 14 órát egy ülésnapon. Nem kívánom vissza, nem azért mondom, de akkor ez volt a házszabály.
- Répássy képviselő úr azt is nehezményezte, hogy a kormánypárti többség fontos döntéseket például éjszakai viták és szavazások után hozott meg, Ezek szerint akkor ez sem olyan nagy baj. Azt jelzi, hogy keményen dolgoztak még éjszaka is, nem?
- Nézze, az nagyon nagy – és pártoktól független – probléma, hogy a kormány az előterjesztéseket úgynevezett salátatörvényekben rejti el, és nagyon fontos kérdéseket egy oda nem illő törvényjavaslat módosító javaslatai között intéz el. Ez azt eredményezi, hogy szinte áttekinthetetlenné válik a folyamat.
- Sajnos ilyesmiről a legfejlettebb demokráciákból is tudunk egyre több példát. Úgy látszik, ez egy terjedőben lévő parlamenti technika.
- Ez egy nagyon rossz technika, megmondom őszintén.
- Önök nem fognak ezzel élni?
- De, éltünk mi is ezzel. Én ezt most úgy mondom mint az alkotmányügyi bizottság tagja. Ugye ott minden keresztül megy, és ott szoktuk ezt szóvá tenni. Most, az utolsó nap le is szedtek valamit emiatt, mert az már égbe kiáltó volt, nem oda nem illő.
- Azt mondta – mégpedig jó példaként emlegetve –, hogy kezdetben háromnapos ülésszakok voltak. Az Orbán-kormány idején azonban volt olyan időszak, amikor a hetente az háromhetentét jelentett. Mit gondol, mi lesz majd most, 2010-től kezdve? Milyen parlamenti ülésezési rendet képzel el Ön mint egykori igazságügyi miniszter?
- Abban bízom, hogy javítani fogjuk vagy fogja a parlamentért felelős kormánytag, vagy maga a miniszterelnök ezt a kicsit mechanikus és sematikus ülésezési rendet. Természetesen nincs több felhatalmazásom, hogy erről nyilatkozzam. Szerintem az elhatározott szándék, hogy parlamentárisabbá kellene tenni a közpolitikát.
- Tehát nem leépíteni a parlamentet, hanem felépíteni?
- Én biztos vagyok benne, hogy nincs ilyen szándék.
- Nem gondolkoztak az angol „prime minister question time” bevezetésén, tehát hogy a miniszterelnököt egy héten egyszer az ellenzék vezére közvetlenül kérdezheti, és akkor kialakul egy szópárbaj konkrét kérdésekről? Egy élő, nem feltétlenül megírt, előre kidolgozott szópárbaj, amiben a legfontosabb kérdéseket lehet egymásnak feltenni és válaszolni rá azon mód.
- Ez olyan helyen működhet, mint Anglia, ahol van árnyékkormány. A Fidesz elhatározott, deklarált kijelentése, hogy nem pozíciókban, hanem feladatokban gondolkodunk. Ilyen értelemben az azonnali kérdések órája ilyen kéne hogy legyen.
- Lehet, hogy olyan pozícióba kerülnek, hogy egészen új ötletekkel is előállhatnak?
- Hát persze. Én mint veterán képviselő azt mondhatom, híve lennék annak, hogy sokkal színesebb legyen a parlamenti élet. Például nekem nagyon hiányzik az, hogy az egyébként pezsgő bizottsági ülésekről legyen közvetítés. Húsz év kevés volt ennek a technikai megoldására.