Orbán nyilvánosságai
- Részletek
- Napi apró
- 2010. szeptember 08. szerda, 12:59
- Mihancsik Zsófia
A Magyar Távirati Iroda szombat este két beszédes hírt tett közzé az aznap lezajlott híres-neves „polgári piknikről”, az úgynevezett kötcsei találkozóról. A két hír beszédessége abban állt, hogy a tartalmát innen-onnan szedte össze az MTI: Orbán honlapjáról, illetve a Magyar Nemzet, a Hír Tv, a Heti Válasz honlapjáról. Csakhogy, mint Fellegi Tamás „nem nyilatkozása” kapcsán már szó volt róla, a Magyar Távirati Irodának az a dolga, azért tartjuk, azért nemzeti hírügynökség, hogy lehetőleg első kézből tájékoztasson mindenről, ami a magyar közvéleményre tartozik. Bárki másnak elkerülheti hír a figyelmét, de az övét véletlenül sem. Ehhez képest a kötcsei találkozóról aznap este volt információja a Hír Tv-nek, a Magyar Nemzetnek, a Heti Válasznak, mint a Magyar Hírlapon közzétett fotókból kiderül, ott volt a KIM (gyengébbek kedvéért: Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium) fotósa (nyilván Balog Zoltán révén), de nem volt információja az MTI-nek, és amennyire a képekből kiderül, a fotósa is csak az udvarig jutott el.
Magánrendezvény volt, mondhatná bárki. Magánrendezvényre azt enged be a rendező, akit akar, annak ad róla információt, akinek akar. És Balog Zoltán már augusztus 25-én elmondta az MTI-nek, hogy ez a „polgári értelmiségiek” összejövetele, a Polgári Magyarországért Alapítvány szervezi, hogy „hatalmas az érdeklődés, közel négyszáz vendéggel számolnak”, hogy a meghívottak köréről a szervező alapítvány dönt, de az biztos, hogy ott lesz „Széles Gábor médiaholding-tulajdonos, Csoóri Sándor író, a résztvevőknek lecsót főz Schmitt Pál köztársasági elnök és felesége”.
Aztán Schmitt mégse főzött, de az információk szivárogtak, még azt is feltételezhetjük, hogy szándékosan szivárogtatták őket, úgyhogy a Népszabadság hétfői számában már arról olvashattunk, hogy „Orbán Viktor nem titkolta: ’nagy harcok’ lesznek a 2011-es költségvetés körül, akár a Fidesz-frakción belül is, és lehetnek kiváló csoportok, ’dezertőrök’. A következő két-három év alatt ’ezermilliárdszám’ kell forrásokat kivonni a gazdaságból”. Hogy a kormány előtt álló feladvány: „mindeközben meg kell őrizni ’az alacsony státuszúak’ szavazatát is”. Hogy „2011-ben a legfontosabb a gazdasági növekedés beindítása lesz, ennek kell mindent alárendelni, mert később ez már szerinte reménytelen vállalkozás lenne, hiszen 2013 már a választások előtti kampányév [!] lesz.” És hogy „nagy harc” után születhet meg az új alkotmány is, amit „minél előbb el kell fogadni, amíg még tart a kegyelmi [?] állapot”.
Aztán jött a nagy nyilvánosságnak szánt „évértékelő”, „országértékelő”, jelen esetben „száznapértékelő” a Fidesz háttérszervezete, a tekintélyes nevű Professzorok Batthyány Köre kezdeményezésére kedden (sose fogjuk megtudni, legfeljebb a fideszes háttérszervezetek működési logikájának ismeretében valószínűsíthetjük, hogy ez a kezdeményezés is megrendelt lehetett).
Az istenadta nép megtudott minden jót, szépet és felemelőt a kormány első száz napjáról, Orbánról, a 21. század igazságos Mátyásáról („kénytelen voltam” bevezetni a bankadót, „úgy döntöttem”, hogy a választási program azonos lesz a kormányprogrammal), azt is hallhatta, hogy a hiéna hitelezők fogják kivonni az irdatlan pénzeket a gazdaságból, ismét megnevezték neki legfőbb ellenségét, a bankokat meg a bankárokat (meg a szakértelmet, amely merő utópia) – és egy szó sem hangzott el frakcióbomlasztó „nagy harcokról”, kampányévi időzítésekről, hamarosan megszűnő kegyelemi állapotokról, pláne nem arról, hogy miféle, ezek szerint előre látható okok állnak a kegyelmi állapot majdani gyors megszűnése mögött.
Mert ezek szerint vannak titkos tudások és tervek. Olyanok, amelyek nem találkoznak majd az „emberek” tetszésével (sőt, még jól idomított frakciótársakéval sem), amelyek nem lesznek tárgyai „nemzeti konzultációknak”, az emberekkel közösen épített „nemzeti együttműködésnek”, amelyeket sem a választások előtt nem beszéltek meg, sem kormányra kerülés után nem beszélnek meg a választókkal.
Van tehát egy „magánnyilvánosság”, egy négyszáz fős bizalmasi kör, amely reális, „talán túl őszinte” helyzetértékelést kap, és van a kétharmados forradalmi tömeg, amelyik vagy rájön magától, vagy nem, mit művelnek vele a feje fölött.
Semmi probléma. Szerintem „Gyurcsány Ferenc [is] épp annyiszor hazudott ennek az országnak, ahányszor politikusok hazudni szoktak a népüknek. Épp olyan választási kampányt folytatott, amilyet annak az országnak a viszonyai lehetővé tettek számára, amelyben választást akart nyerni.” Aki úgy gondolja, hogy a tömegdemokrácia politikusa az őszinteségéről és a nyíltságáról ismerszik meg, az el van tévedve. Csakhogy az iménti idézetnek folytatása is van: „Majd [Gyurcsány] éppúgy szembefordult a saját választási hazugságaival, ahogy Európában minden felelős politikus szembe szokott fordulni a sajátjaival négy- vagy ötéves ciklusa kezdetén.” Igaz, hogy az őszödi beszédet előbb Őszödön mondta el, de sem a megszorítások, sem a reformok bejelentésével nem várt az önkormányzati választásokig. Konzekvens volt saját őszödi beszédéhez, nem próbált meg még egyszer hazug beszéddel szavazatokat kicsikarni a polgártársaiból. (Megjegyzem: a választások előtt sem állított semmi olyasmit, amiről tudta, hogy hazugság. Nem véletlenül van a két különböző magatartásra két különböző szavunk: a hazugság és az elhallgatás. És a tömegdemokrácia politikusának manipulációja számára is van korlát, van arány és mérték.)
Szemben Orbán Viktorral, akinek a kettős beszéd – a hazugság – volt és maradt a lényege. Választások előtt és választások után. Leírtam már: nyilvánvaló, hogy az egész világsajtó tudja, hogy Orbán az önkormányzati választásokra vár. „Azért nem állapodik meg az IMF-fel és az Európai Unióval, azért értékteleníti el az emberek pénzét, azért kockáztatja a százszor megígért gazdasági növekedést, azért játszik csiki-csuki 29 pontokat a magyarokkal, azért szít elképesztő demagógiákkal indulatokat, mert az önkormányzati választásokat is meg akarja nyerni.” Azaz megpróbálja hazugságokkal kihúzni október 3-áig. Kettős vagy éppen hármas beszéddel. Felemelő áldemokratikus közhelyekkel hülyíteni a tömegembert, „reális” helyzetértékeléssel megtisztelni a szélesebb bizalmasi kört, és kíméletlen őszinteséggel tervezni a „kegyelmi állapot” kényszerű elvesztését a legbelső körökkel. Meg nyilván kidolgozni azokat a száznapos mondatokat, amelyekkel a lehető legtovább meg lehet téveszteni a „magyar embereket”.
És ezt a magyar embereken kívül mindenki tudja.
(Mihancsik Zsófia)
