Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. február 26.

• Nyomtatás

Részletek

2010. január 28. csütörtök, 07:44

Bolgár Gy. - Megbeszéljük

Bolgár György kérdései 2010. február 26-án

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy megszólalt a terrorizmussal gyanúsított Budaházy György lebuktatója. Benkő Györgyről először az RTL Klubhoz került felvételből derült ki, hogy ő szolgáltatott bizonyítékok az úgynevezett Hunnia mozgalom, a Magyarok Nyilai ellen. A felvételen az egyik gyanúsított közli, hogy ők a Magyarok Nyilai, ők robbantottak Szilvási Györgynél, ő lőtt Hiller házára, és állítólag Fideszes politikusokat is megtámadtak volna, mondja a felvételt átadó Benkő György. De vajon miért kerül ez most a nyilvánosság elé?

Ezzel összefüggő témánk, hogy Morvai Krisztina a Jobbik Európai képviselője a börtönben lévő Budaházy mellett kampányol, szórólapokon, holott a körzetben jobbikos jelölt is indult. Ezt vajon mivel magyarázzák?

Következő témánk, hogy a sávolyi Balatonring motoros versenypálya beruházója az Indexet és közvetve az LMP-t vádolja zsarolással, rágalmazó újságcikkek közlésével, mert egy üzleti partnerének nem adott üzleti megbízást.

És végül mi a véleményük arról, hogy Orbán Viktor mostanában a Facebook nevű internetes közösségi portálon kampányol. Legutóbb például, a nemzetközi csúcstalálkozók idején azt írta: Blokád alatt Budapest. 1 óra 30 perces új csúcsot futottam a Cinege utcától a Parlamentig, pedig kívülről súroltam a KRESZ határt. Néhány delegáció érkezése miatt nem szabad megbénítani egy 2 milliós várost. Abcúg! írja Orbán. Magyarul, le vele. De kivel? A külföldi delegációkkal, Budapesttel, a budapesti vezetéssel, a kormánnyal, mindenkivel? És mi lesz, ha a következő kormányt Orbán Viktor vezeti majd? Hogy fognak a Parlamentbe, vagy más hasonló helyekre menni a külföldi delegációk, egyszerre, többen is? Lehet, hogy ők várnak majd másfél óráig?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár Gyögy: - Ön az az ember, akit az elmúlt 48 óra alatt, egyik pillanatról a másikra megismerhetett az ország, mert kiderült, hogy Ön buktatta le Budaházy Györgyöt és terrorizmussal gyanúsított csoportját. Én őszintén szólva csak ülök és nem értem. Mármint azt értem, hogy hangfelvételeket készített, és ezek kompromittálóak. Ön átadta ezeket a rendőrségnek, és ennek alapján is sikerült megfogni azokat, akik legalábbis gyanúsítottak, aztán majd meglátjuk, hogy vádlottak lesznek-e és elítélik-e őket. De az ilyen embereket általában a legnagyobb titokban szokták védeni, őrizni, nem engedik a nyilvánosság elé, de ezek az emberek nem is nagyon kívánkoznak oda, hiszen abban a pillanatban célponttá válnak. Önnek ismert a képe, ismert a neve, ismert a címe, a telefonszáma is ismert most már, ugye a szélsőséges hírportálon gyalázzák is módszeresen. Miért jó ez Önnek, miért választotta ez a furcsa megoldást, ahelyett, hogy maradt volna csendben.

Benkő György.: - Hát ugye február 5-én a Hírtelevízió csinált egy riportot velem, ami egy 10 perces beszélgetésnek az összevágása volt, ez után fölkerült a nevem a Kurucinfo nevű portálra. Na most mivel ott már elkezdődött a mocskolódás, akkor döntöttem úgy, hogy jó, akkor én is kiterítem az én aduászomat, és akkor ismerje meg az ország a valóságot, és gondolkozzanak el az emberek, hogy mi az, amin változtatni kéne, de sürgősen ebben az országban, mert lassan túlzásba visszük ezt a radikális vonalat.

- Magyarán arról volt szó, hogy az Ön személyazonossága a gyanúsítottak számára kiderült, és ők esetleg értesítették a velük kapcsolatban állókat, talán még újságírók is tudomást szerezhettek arról, hogy Ön kicsoda. Ezért kereste meg például az említett televízió is, mert ők már tudták, hogy ön buktatta le Budaházyt?

- Ezt nem tudom, ezt nem tudom.

- Miről készítettek Önnel beszélgetést akkor?

- Ők azt kérdezték, hogy adnék-e egy interjút. Én mondtam nekik, hogy edzésre 30 vagy 40 ember jár, kérdezzék meg őket is.

- Na de miről, bocsánat, miről kérték Öntől az interjút, mivel kapcsolatban?

- A letartóztatásokkal kapcsolatban, ha jól emlékszem. Én mondtam nekik, hogy nagyon szeretnék nyilatkozni, és erre ugye be lett játszva egy olyan hanganyag, amikor én azt mondom, hogy milyen összeget tudnak felajánlani, vagy ilyesmi. Na most én senkitől nem kértem eddig sem pénzt, ezután sem, Öntől sem kértem, viszont hülye kérdésre hülye választ adok. Ugyanis előtte ők eljátszották azt, hogy azt mondták, itt állnak a házam előtt, és ha nem adok interjút, akkor ők le fogják adni a címemet és a telefonszámomat, vagy a nevemet és a címemet, meg fog jelenni a televízióban. Na most ezt enyhén szólva zsarolásnak tartom.

- Hát ez mindenképpen annak tűnik, de vajon miért mondták ezt? Milyen közszereplő Ön, akitől elvárható volna, hogy bárkinek nyilatkozatot adjon. Ha valakinek nem nyilatkozik, akkor nem nyilatkozik.

- Nekem azt mondták ők, hogy valamilyen informátoruktól tudják, hogy nekem közöm van a Magyarok Nyilaihoz, vagy én voltam a besúgó, tehát valami ilyesmit.

- Magyarán arra hivatkoztak, hogy megtudták azt, hogy Ön volt a besúgó, Ön buktatta le őket, és erről kértek öntől nyilatkozatot.

- Igen, igen.

- Ha pedig nem ad, akkor nyilvánosságra hozzák a nevét és címét?

- Hát le is kamerázták a postaládámat, voltak fönt az ajtóm előtt, tehát ők beváltották a fenyegetésüket, úgymond.

- És akkor végül is készült Önnel egy interjú, azt mondja, 10 perces, vagy mennyi?

- Hát beszéltünk telefonon, de konkrétan én mondtam, hogy nem …azt mondták menjek oda és adjak személyesen interjút, mondtam, hogy én nem vagyok hajlandó interjút adni. Azt sem tudom miről kérdeznének, meg nem is tudom, hogy miért kéne nekem beszélnem erről.

- Amikor ez az interjú megtörtént, akkor Ön például értesített a rendőrséget, hogy valami itt nem stimmel, a nyomomban vannak, az országos nyilvánosságba bekerülök, pedig nem ez volt a szándékom.

- Nem, miért kellett volna értesítenem őket.

- Hát az ember egy kicsit megijed ilyenkor, nem? Ha rajta van a sajtó, a média…

- Furcsálltam, inkább azt mondom. Nem megijedtem, egyszerűen furcsálltam, hogy engem ezért keresnek, de én nem rohantam sem rendőrségre, sehova máshova.

- De ha egyszer Ön közreműködött egy ilyen veszélyes és erőszakot is alkalmazó csoport elfogásában, akkor nyilván tarthat attól, hogy mások, akik ezzel a csoporttal meg a céljaikkal szimpatizálnak, Önt ellenségnek tartják.

- Tartok tőle, de ettől nem alszom rosszabbul. Mindenkinek megvan a saját véleménye, engem is nagyon sokan felhívnak, kedves illetve kevésbé kedves szavakkal. Mindenkinek megvan a saját véleménye, de én akkor sem mondom azt, hogy megölném őket. Tehát az a különbség köztünk.

- Nem is arra gondoltam, hogy Ön fog rálőni valakire, vagy robbant valakinél, hanem arra, hogy ha egyszer egy olyan csoportot dobott fel, amelyik robbantott meg lőtt, akkor akár Ön is tarthat attól, hogy esetleg célponttál válik. Nem?

- Ha én célpont leszek, akkor ez csak engem fog igazolni.

- De nem akar mártír lenni?

- Nem akarok mártír lenni, de én azért mentem el utána a kereskedelmi televízióba – mert nem kaptam tőlük pénzt, ezt hangsúlyozom, senkitől –, tehát én azért mentem el, mert azt mondtam, hogy akkor ne csak 100 ezer ember nézze a tévét, hanem akkor nézze másfél millió ember, és akkor tudják meg azt, hogy valójában milyenek ezek az emberek, és hátha egy kicsit megváltozik az emberek értékrendje az országban.

- Akkor ebből következhet az is, hogy talán éppen így próbál a maga számára védelmet keresni, hogy tudja meg az egész ország, hogy én ki vagyok, tudja meg, hogy mit tettem, és gondolkozzék ez azon, hogyha bármi történik velem, akkor ez éppen emiatt történik. Vagyis úgy gondolja, hogy a minél nagyobb nyilvánosság a legnagyobb védelme az ön számra, ha már egyszer kiderült, hogy Önnek valami köze volt a felvétel elkészítésében.

- Nem, ez eszembe sem jutott, tehát itt nem az volt. Én azért adtam az arcomat a nevemet - és ugye a hírportálokon most már édesanyám nevét is - a dologhoz, hogy elhiggyék az emberek, hogy ez valódi dolog. Hogy ne azt lássák, hogy név nélkül megint lejátszanak egy videofelvételt vagy hangfelvételt, amit senki nem garantál. Én azért adtam a nevemet hozzá, hogy az emberek lássák, hogy ez egy valódi dolog, és nem egy otthon barkácsmunkával készített kamu hangfelvétel.

- Mert tartott attól pl., hogy a rendőrség meg az ügyészség nem lesz képes hitelt érdemlően bebizonyítani, hogy ezek az emberek azt csinálták, amit csináltak és arra készültek, amire?

- Nem, az ügyészség be fogja tudni bizonyítani szerintem. Csak én mindenhol azt láttam, hogy a Magyarok Nyilai, illetve Budaházyék oldaláról minden hírportálon folyik az ő gyermekeinek videója, illetve különböző politikusok megszólalása, illetve pólókat nyomtatnak, meg legyünk képviselők, meg egyebek, én csak ezt láttam. Mondom, akkor szólaljon meg a másik oldal is, hogy ne legyen egyoldalú a dolog, akkor legyen x az állás.

- És mi a véleménye most az eltelt néhány nap tapasztalatai alapján? X?

- Igen, sőt talán már 1:0-ra vezetek.

- Igen? Több a támogató, vagy többen megszólítják, esetleg többen felhívták, hogy Benkő úr, köszönjük, mi jobban megértjük, ha ez ilyen veszélyes, akkor ön mellett állunk? Milyen alapon mondja azt, hogy 1:0.

- Azért mondom, mert sikerült felkavarni egy kicsit az állóvizet, sikerült az embereknek egy kicsit a gondolatait újraindítani talán. Az hogy fölhívnak engem? Igen, fölhívnak olyanok, akik szeretnék elvágni a torkomat, fölhívnak olyanok is, akik egyszerűn csak megkérdezik, hogy miről van szó, de hívnak olyanok is, akik gratulálni szeretnének, sőt inkább személyesen szoktak gratulálni nekem az utcán, mert én ugyanúgy élem az életemet, és nekem ezt többet számít annál, hogy féljek, vagy bármi.

- Amikor a nyilvánosság elé állt, pontosabban az előtt, hogy a nyilvánosság elé állt volna, nem kereste meg a rendőrséget vagy az ügyészséget, hogy kérem szépen nekem ez a tervem, mit szólnak hozzá, nem veszélyes-e, vagy helyes-e, nem gátolom-e önöket a nyomozásban, szóval kapcsolatba lépett velük?

- Nem, nem. Semmilyen módon nem, ugyanis ez az én hangfelvételem, amit én már átadtam nekik, viszont mivel a saját hangfelvételem, innentől én azt csinálok vele, amit akarok.

- A rendőrség azóta nem kereste önt, és nem kérdezte meg, hogy miért csinálta, Benkő úr?

- Nem, nem. Hát gondolom, tudják hol lakom, tehát valószínű, hogyha akarnak, akkor eljönnek hozzám. Hát én nem menekülök előlük sem.

- Csak arra voltam kíváncsi, hogy a rendőrségen feltűnt-e, hogy ön megszólalt, hogy a bizonyítékot a nyilvánosság elé tárta, vagy legalábbis egy részét, és hogy nem voltak-e kíváncsiak arra, miért tette ezt? Esetleg nem kínáltak-e fel valamilyen védelmet önnek?

- Nem tudok róla, tehát engem nem keresett meg senki a rendőrségtől, de gondolom, ők is nézik a tévét, meg olvassák az internetet.

- Ebben biztos vagyok. Azt nyilatkozta egy mai újságinterjúban, hogy fokozatosan szeretné elmondani a sajtónak az információkat. Na ez mit jelent? Vannak még információi, és ha igen, akkor mi a célja ezzel a fokozatossággal, mije van még és miért tartogatja ezeket?

- Azért a hangfelvétel közel 3 óra, és a tegnapi műsorban talán 15 perc ment le belőle. Én azért mondtam a fokozatosságot, nem azért, hogy hetekig ott legyek az újságok címlapján, hanem azért, hogy az emberek meg tudják emészteni. Mert ha netán rájuk szakad egy másfél órás műsor, akkor az első 10 percen kívül semmire nem fognak emlékezni.

- Úgy gondolkodik, mint egy újság- vagy tévészerkesztő, tehát ezzel nincs semmi baj, nagyon jó. A folytatásos történeteke a legizgalmasabbak, ezt kétségtelen. De ezzel megint csak azt kockáztatja, az én naiv és laikus megközelítésem szerint, hogy annál jobban fogják gyűlöli azon az oldalon, amelyet megpróbál abban a színben feltüntetni, amely ön szerint az egyedül reális, és amely bemutatja ezekről az emberekről, hogy veszélyesek a társadalomra és az egyes emberre is. Szóval a folytatásos műsorral minden nap vagy minden héten kiteszi magát újabb veszélynek.

- De ha most abbahagyom, akkor ugyanúgy kiteszem magam a veszélynek, de így legalább van értelme. Tehát ha azt mondanám, hogy jó, akkor többet nem nyilatkozom, akkor ugyanúgy kapnám az sms-ket és ugyanúgy fölhívnának. És ha azt mondom, hogy jó, akkor nyilatkozom tovább, akkor legalább van oka, hogy sms-t küldenek.

- Meg is állapodott valakivel, hogy milyen rendszerességgel mit fog nekik átadni? Vagy ezt egyelőre magában tartja, hogy mit, hol, kinek, hova?

- Hát ugye én az RTL, bocsánat, tehát én a kereskedelmi televíziónál voltam, én ott semmilyen írásos megállapodást nem kötöttem senkivel, semmilyen pénzügyi megállapodást, de azért nekem van egy adott szavam, amihez én tartom magam.

- És megígérte nekik, hogy további anyagokat fog szolgáltatni.

- Igen, igen.

- Egyet mondjon még meg akkor: Ön szerint mennyire veszélyesek ezek az emberek, most bizonyos értelemben függetlenül az Ön által készített bizonyítékokról, a személyes tapasztalatai és ismeretségei alapján valóban lehet rájuk azt mondani, hogy ezek terroristák voltak, akik a legszörnyűbb tettektől sem riadtak volna meg?

- Szerintem igen, amit én tapasztaltam, az egy fokozatos fejlődés, aminek a vége az lett volna, hogy nem egy, nem két ember halt volna meg. És most itt nemcsak civilekről beszélek, hanem őrökről beszélek, nemzetiségekről beszélek, egyebek. Tehát eléggé elfajulhatott volna ez a dolog szerintem.

- Ezért lépett közbe.

- Ezért léptem közbe, igen.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Tegnap a műsorban egy hallgató fölvetette azt a gyanúját, hogy a Jobbikot esetleg szélsőséges közel-keleti vagy iszlamista szervezetek támogatták. Én ugyan azt mondtam, hogy erre nem látok nem tudok semmiféle bizonyítékot, természeten ő sem tudott, de azért valaki felhívta a figyelmemet arra, hogy néhány hónappal ezelőtt az Amerikában élő Lázár György az Élet és Irodalomban írt egy cikket arról, hogy több helyen nyomon követhető kapcsolat mégis csak létezett vagy létezik a Jobbik és iráni vagy közel-keleti szervezetek, esetleg kormányok között. Vona Gábor Jemenben volt konferencián, emlegette az irániakat, Irán budapesti nagykövetével találkozott, és másokkal is vannak a Jobbiknak kapcsolatai. Ebből nem következik az, hogy bármelyik ország vagy szervezet konkrétan támogatja a Jobbikot, de mindenesetre érdekes és figyelemreméltó. Mik a szabályai azonban annak, hogy egy magyar választásokon induló párt külföldi szervezetekkel, pártokkal, külföldi magánemberekkel vagy kormányokkal milyen kapcsolatokat tarthat, például kaphat-e anyagi támogatást?

Hack Péter: - Hát kapcsolatokat nyilvánvalóan tarthat, anyagi támogatást viszont államtól nem kaphat, a pártok működéséről és gazdálkodásról szóló szabályok szerint, amelyek nagyon sok módosítással, de 1989 óta, a párttörvény megszületése óta hatályban voltak már. A 89-es szabályokban is benne volt az, hogy politikai pártok külföldi államtól nem kaphatnak, illetve nem fogadhatnak el vagyoni hozzájárulást vagy bármilyen adományt, illetve a törvény azt is előírja, hogy névtelen adományt sem fogadhatnak el. A 100 ezer forintot meghaladó külföldről érkező, bárkitől érkező adományt az adományozó nevének feltüntetésével évente a Magyar Közlönyben április 30-ig közzé kell tenni, a közlönyben közzétett zárszámadásban vagy beszámolóban meg kell jeleníteni. Sőt a törvény azt is kimondja, hogy a pártnak, ha van saját honlapja, azon is közzé kell tenni ezt az éves pénzügyi beszámolót.

- Tehát létezik valamilyen formális és szabályos törvényes lehetőség arra, hogy a párt kapjon ilyen támogatást, de ezt nyilvánossá kell tenni.

- Így van, átláthatóvá kell tenni. Ehhez azért hozzátartozik, és ez nyilván a törvényi szabályozáson túlmegy, hogy arra nem volt példa a rendszerváltás óta, hogy külföldi államok közvetlenül támogatást tudjanak adni, de hát azért azzal tisztában kell lenni, hogy a külföldi államok elvileg ezt megtehetik. Csak hát azt kockáztatják,  hogy hazai szinten lebuknak, vagyis a saját országukban nyilvánvalóvá válik, hogy állami pénzeket külföldi pártok támogatásra fordítottak. De alapítványokon keresztül külföldi politikai erők a rendszerváltástól kezdődően támogattak kelet-európai politikai pártokat. Magyarországon is jelen vannak külföldi alapítványok, nagy német pártokhoz kötődő alapítványok, illetőleg más alapítványok is, de a lényeg, hogy bármilyen érdemi külföldi támogatást a pártoknak nyilvánosság kell tenniük.

- Ezzel együtt mégis csak a való politikai életben mozgott hosszú évekig, voltak arról nagyjából köztudomásúnak tartott, ám nem bizonyított információk annak idején, hogy bizonyos pártokat, csoportokat bizonyos külföldi erők valamilyen módon finanszíroznak?

- Hát konkrétumokról én nem tudtam, de híresztelések mindig vannak és voltak. Azért azt lehetett látni, hogy Kelet-Európában, tőlünk még keletebbre, akár a ukrán narancsos forradalom idején, akár Grúziában, azért olyan politikai erők kerekedtek felül, akik támogatást kaptak nyugat-európai, vagy észak-amerikai szervezetektől, és akiknek a törekvése az volt, hogy ezeket az országokat nyugati irányba vigyék el. Biztos vagyok benne, hogy azok az országok, akár Oroszország, akár Irán, amelyeknek vannak geopolitikai érdekei Európában, azoknak a fejében is megfordulhat az, hogy Kelet-Európában ők ezt fordítva is meg tudják csinálni, tehát létre tudnak hozni olyan politikai mozgalmakat, törekvéseket tudnak támogatni, amelyek esetleg éppen a nyugati orientációtól távolítanak el egyes országokat. És hát látható, hogy nem csak Magyarországon és nem csak a Jobbik programjában jelenik meg mondjuk az Európa ellenesség, vagy az Észak-Atlanti Szövetség-ellenesség, hanem Lengyelországban, Csehországban és más kelet-európai országokban is. Bulgáriában még erőteljesebben jelentek meg ilyen törekvések. Azért azt is hozzá kell tennem, hogy ez a kérdés, amiről beszélünk, ez nem annyira választási vagy pártpénzügyi kérdés, ez inkább nemzetbiztonsági kérdés, hiszen, ha egy állam valamilyen módon támogatni akar mondjuk Kelet-Európában egy politikai pártot, ezt különösebben nagy erőfeszítés nélkül meg tudja tenni, hiszen csak annyit kell tennie, hogy az állami pénzt eljuttatja valamilyen módon egy olyan szervezethez, amelynek az állami jellege nem magától értetődő: alapítványnak vagy bárminek. Ez az alapítvány aztán eljuttatja egy nemzeti alapítványhoz. Ha mondjuk képzeletben Magyarországgal példálózunk, akkor mondjuk egy Magyarországon bejegyezett alapítványhoz, és ez a Magyarországon bejegyezett alapítvány adja támogatást a pártnak, így az már nem is jelenik meg külföldi adományként a párt bevételeiben. Kétségtelen, hogy ebben az esetben az 500 ezer forintot meghaladó alapítványi vagy bármilyen belföldi támogatást is névvel kell feltüntetni, de ennek a kinyomozása már a sajtó vagy a konkurens politikai szervezetek számára sokkal nehezebb. Ezért is mondtam azt, hogy ez már inkább nemzetbiztonsági kérdés.

- Meg lehet 490 ezer forintot is adományozni, több alapítványon keresztül.

- Így is van, többször 490 ezret, így van.

- De mégis, mint a gyakorlati politikában is járatos jogász, feltételezné, hogy egy ilyen párt erőteljes megjelenésekor, mint a Jobbik, a nemzetközi politikában meghatározó országok, meg az esetleg rossz szándékkal felénk közeledő és bizonyos NATO-val vagy az EU-val szemben álló politikát folytató országok fölfigyelnek rá, és megpróbálnak valamilyen hatást gyakorolni rá, kapcsolatot keresni vele? És ha ez így van, akkor a titkosszolgálatok bizonyos meghatározó országokból rajta vannak egy ilyen kapcsolatrendszeren? Mi az Ön gyakorlati tapasztalata anélkül, hogy Ön ezzel foglalkozott volna konkrétan.

- Hát és anélkül, hogy én mondjuk konkrétan a Jobbikkal kapcsolatban bármilyen vádat meg akarnék erősíteni vagy meg akarnék....

- Nem is a Jobbikról van itt szó, inkább a világról. Hogy ilyenkor, az Egyesült Államoktól kezdve, akár mondjuk szélsőséges közel-keleti országokig vagy Iránig bezárólag, fölfigyelnek-e erre, és megpróbálnak-e egy ilyen markánsan jelentkező párt feltűnésekor valamit lépni, hogy úgy érzik, nekik itt valamilyen tennivalójuk van, közreműködnivalójuk, belépnivalójuk van egy országba.

- Azt kell mondanom, erre a válasz az, hogy igen. Mind a két oldalról, tehát a nyugati hatalmak részéről is volt érdekeltség, a korábbiakban említett, a volt Szovjetunió területén végbement változásoknál ugye maguk az ukránok, az oroszbarát ukrán politikusok gyakran vádolták a Nyugatot - és ez alatt bárkit lehet érteni - azzal, hogy beavatkozik a belügyeikbe, és logisztikai vagy pénzügyi támogatást, vagy képzésbeli támogatást nyújt olyan politikai szervezeteknek, amelyek a nyugati orientációt akarják terjeszteni. Ugye Grúzia esetében rendszeres ez a vád. Az Egyesült Államokat rendszeresen vádolták. És hát látnivaló, hogy nemcsak a Nyugatnak vannak geopolitikai érdekei, hanem más országoknak is vannak, és nemcsak akkor, amikor megjelenik egy párt, hanem adott esetben politikai mozgalmak elindításával, szervezésével is be tudnak lépni. Vagy hogy váltsunk egy nagyot: vegyük elő például az 1994 tavaszán az országház épületénél bekövetkezett robbantást, amiről ugye keveset beszélnek mostanában, és aminek az elkövetőiről ma napig sem lehet semmit tudni, hogy akkor ki és miért robbantott az országháznál. De hát ott is megjelentek spekulációk a sajtóban is, meg különböző körökben, hogy esetleg valamilyen szerb köröknek lehetett érdeke Magyarország tekintetében a bizonytalanság megteremtése. Más robbantásos eseteknél is az országgyűlése jelenlegi nemzetbiztonsági bizottságának ellenzéki tagjai fogalmaztak meg spekulációkat arról, hogy esetleg külföldi hírszerző szervezetek vagy külföldi államok érdekeltsége is megjelenhetett ott. Tehát azt kell mondanom, hogy a világtörténelem és az utóbbi 20 év történelme is, mind Kelet-Európában, mind Közép-Európában, mind Közép-Ázsiában és más országokban is geopolitikai érdekek mentén is zajlik. És hát ugye régi kérdés, hogy kinek az érdeke egy bizonyos jelenség, kinek az érdeke például az, hogy Magyarország szembeforduljon az EU-val, kilépjen a NATO-ból, új szövetséget keressen keleti irányban. Hát ez nem feltétlenül magyar emberek érdekeként kell hogy megjelenjen, ezek mögött lehetnek másfajta törekvések is. Hogy ezek találják ki, vagy ezek támogatják hallgatólagosan, vagy pénzzel is támogatják, ezek azok a kérdések, amikre egy országban a nemzetbiztonsági szervezeteknek kell figyelni. Én remélem hogy Magyarországon ilyesmi nem történik, csak az események véletlen egybeeséséről van szó.

- De figyelni bizonyára figyelnek, és valószínűleg a szövetségeseink ugyanígy.

- Így van, ebben biztos vagyok.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >