Tocqueville és a demokrácia kisiklása
- Részletek
- Napi apró
- 2013. július 09. kedd, 02:28
- Ádám Péter
„Az az érzésem, én minden történelmi korban szerettem
volna a szabadságot, de úgy látom, ebben a miénkben
még szenvedélyesebben szeretem.” (1)
Alexis de Tocqueville
A szabadságot mindennél előbbre valónak tartó Tocqueville szemében a despotizmus a lehető legrosszabb politikai rendszer; ebben ugyanis nincsenek honpolgárok, ebben az alattvalók teljesen ki vannak szolgáltatva a hatalom kénye-kedvének. Hogy valójában mi a despotizmus, azon már Montesquieu is gondolkodott A törvények szelleme című művében. Az ő meghatározása szerint az, amikor a hatalom kizárólagos letéteményese felette áll a törvénynek, és az alattvalók megfélemlítésére alapozza uralmát (2).
Tocqueville despotizmus-fogalma nem teljesen azonos Montesquieu meghatározásával. A Tocqueville-féle despotizmusnak – hála az alattvalók támogatásának – sikerül összepárosítania a többség szolgasorba taszítását a népszuverenitás tiszteletben tartásával. Mindez nagyon is megfelel a demokratikus társadalomban élő honpolgár ambivalens elvárásainak, mivel egyszerre vágyik erős politikai vezetőre és szabadságra (vagy legalább a szabadság illúziójára), és már attól is boldog, hogy szabadon választhatja azt a despotikus hatalmat, amely leveszi válláról a szabadság minden nyűgét, felelősségét.
Tocqueville nemcsak azt látja előre, hogy a társadalom feltartóztatatlanul közeledik az osztálykülönbségek kiegyenlítődése felé, azt is előre látja, hogy – mivel a demokratikus társadalmakban az egyenlőség vágya még a szabadságvágynál is erősebb – ez a fejlődés a despotizmus lehetőségét, veszélyét, kockázatát is magában hordozza. „Az emberek először a szabadságban akarják az egyenlőséget, de ha ott nem találják, akkor a szolgaságban fogják keresni” (161. o.).
Jóllehet Tocqueville hol „zsarnokságnak” (3), hol „despotizmusnak” (4) nevezi a demokrácia lehetséges kisiklását, azzal nagyon is tisztában van, hogy – új típusú jelenségről lévén szó – „ez a demokratikus társadalmakat fenyegető elnyomás” (519. o.) még csak nem is hasonlít a történelemből ismert zsarnokságokra és despotizmusokra, és ezért nem is nagyon illik rá a „zsarnokság” meg a „despotizmus” kifejezés. Amiért is Az amerikai demokrácia szerzője, megfelelő kifejezés híján, nem is annyira megnevezni akarja, mint inkább megpróbálja leírni ezt az általa megjövendölt jelenséget.
Egyik oldalon a szélsőséges egoizmus és individualizmus, az örök gyermeksorba süllyesztett alattvaló teljes elszigeteltsége, a társadalom atomizálása, a szolidaritás hiánya, az „általános apátia” (557. o.), a másikon egy minden korábbinál erősebb központosítottabb hatalom, amely immár az alattvaló magánéletére is kiterjeszti finom szövetű hálóját, és megpróbálja az alattvalót teljesen átformálni, átgyúrni saját képére és hasonlatosságára. Mindebben nemcsak a hatalom mindenhatósága az újdonság, hanem az is, hogy ez az új típusú szolgaság – a régi típusú zsarnoksággal és despotizmussal ellentétben – nagyon is jól megfér a szabadság külsődleges elemeivel, sőt, a népszuverenitás támogatását is meg tudja szerezni.
Ez ellen az új típusú elnyomás ellen a honpolgár egyféleképpen tud csak védekezni: „ha az egész nemzethez, vagy ha süket fülekre talál, az egész emberiséghez [ahogyan ma mondanánk, a nemzetközi közvéleményhez] fordul (530. o.)”. Ezért előbbre való Tocqueville szerint a sajtó szabadsága az összes többi szabadságjognál a demokratikus társadalmakban.
Tocqueville keserűen jegyzi meg, hogy a honpolgár szemében az egyenlőség százszorta fontosabb a szabadságnál. Nem csoda, hogy az egyenlőségre való törekvést olyan nehéz elfojtani, hogy még több éves görcsös erőfeszítéssel, még a társadalom radikális átalakításával se nagyon lehetséges. A szabadsággal, sajnos, más a helyzet. „A politikai szabadság elvesztéséhez elég annyi, hogy hagyjuk kicsúszni a kezünkből – és máris odavan” (158. o.).
(Ádám Péter)
(1) Alexis de Tocqueville, De la démocratie en Amérique, tome III, Paris, Michel Lévy Frères, 1874, 526. o. A többi idézet helyét (mindegyik a III. kötetből való) az oldalszám megadásával a szövegben jelölöm. A Tocqueville-idézeteket saját fordításban közlöm.
(2) Montesquieu, A törvények szelleméről, I. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962, 137–138, valamint 148–151. o.
(3) Alexis de Tocqueville, id. mű, tome II, „Tyrannie de la majorité”, 142–147. o. Lásd még Ádám Péter, A többség diktatúrája, „Élet és Irodalom”, LIV. évf., 31. szám, 2010. augusztus 6.
(4) Alexis de Tocqueville, id. mű, tome III, VI. fej. „Quelle espèce de despotisme les nations démocratiques ont à craindre”, 516–525. o.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
