A lé meg a többpártrendszer
- Részletek
- Lévai Júlia
- 2010. február 25. csütörtök, 03:43
(Egy ocsmány videoklip tanulságairól)
Nem kéne különösebb jelentőséget tulajdonítani a neten küldözgetett videóknak, ha nem volnának szerves részei az egyébként is uralkodó tendenciáknak. Ezek közül is kiemelten a kíméletlenség és a káröröm kultuszának. Amelynek jegyében ezúttal egy olyan videoklipen kéjeleg a netező nép, amely egy párt képviselőjelöltjeinek bemutatkozó anyagaiból vágta össze a legrosszabb pillanatokat.
A párt nevét szándékosan nem írom le, mert ez a cikk nem egy párt védelmében vagy érdekében íródott, és teljesen mindegy, melyik pártot érinti – bármelyikről szólna, ugyanezt írnám. Egyébként is mindenki tudja, melyikről van szó.
A videón a CivilKontroll.net feliratot látjuk, ezek szerint egy ilyen nevű társaság készítette a „műalkotást”. S bár a klip végére „korrekt módon” odaírták, hogy az idézett interjúk teljes terjedelemben láthatóak a szóban forgó párt honlapján és az index.hu-n, ez a korrektség hamis. Mert az igaz ugyan, hogy a párt honlapján ugyanazokkal a szereplőkkel találkozhatunk, akik az esetek egy részében ugyanazokat a mondatokat mondják, de nem ugyanazzal az általános fésületlenséggel, ahogyan itt, és nem is ugyanazokkal az eltúlzott, a hatást megváltoztató technikával jelennek meg a nézők előtt. Az eredeti videókban is meg-megakad, helyesbít, nyelvét botlatja vagy rossz ragozásokat használ egy-egy jelölt, de ez még belefér a spontán beszéd, a lámpaláz és olykor valóban a dilettantizmus kereteibe. Ám ha valamelyikük véletlenül a fogát is görcsösen összeszorította, ezt ott biztosan nem fogja még kétszer megismételni; a fogát csak itt, a klipen fogják vele többször összeszoríttatni, éspedig a technikai manipuláció: a visszajátszás eszközével. Valamint azzal az egyértelmű szándékkal, hogy mi őt az epilepsziás rohama elején álló, idegrángásos betegnek lássuk. Ugyanígy, ha bármelyiküknek is egy pillanatra szétszalad a két szeme vagy aszimmetrikusan fut föl a szemöldöke, az az eredeti helyén, a párt honlapján, a hosszabb beszéd folyamatában nem fog kiugrani, és nem kap kiemelt jelentőséget. Ám attól, hogy itt csak néhány másodpercre látjuk az illetőt – és ezek éppen azok a másodpercek, amelyekben szétszaladt a szeme és a felfutott az egyik szemöldöke –, ez lesz az ő karakterisztikus, meghatározó jellemzője. Ezek persze jól ismert módszerek a kabarékból, s ilyesmit bármikor meg lehet tenni akár a saját arcunkkal, akár azokéval, akik benne vannak, mondjuk, egy szilveszteri ökörködésben. De nem lehet megtenni olyanokkal, akik ehhez nem adták oda sem az arcukat, sem a bakigyűjteményüket.
S hogy mennyire a szereplők kinézetére, kisebb testi hibájára vagy egyszerűen a testi jellemzőire akarja ráirányítani a figyelmet ez az összeállítás, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a néhány helyzet, amelyben a jelöltek éppen hallható mondataiban tartalmi szempontból az ég világon semmi nevetséges nincsen. „Egy időben kiszálltam a politikából, és inkább írtam, mert az alkatomhoz ez illett jobban” – meg nem fejtem, mi predesztinálja ezt a közlést arra, hogy a „Tragikomédia 2010” feliratú összeállítás része legyen. Ez személyes indoklása egy olyan helyzetnek, amelyet a beszélő értelemszerűen meg akar magyarázni, mert hiszen nem szokványos dolog. Ugyanígy nem értem, miért kéne fogni a hasam attól, hogy „a vállalkozások segítésétől a nemzetünk fölemelkedik”. Szép, formás közhely, nem több és nem kevesebb annál, időnként falba vésve is találkozhatunk vele. De hogy végül is mekkora közhely, arra az illető párt koncepciója adja majd meg a választ. Itt azonban ezek a mondatok a kínos nyelvöltögetéstől a stresszesen nyakba felhúzott vállakig tartó sorba illeszkednek, amitől az ember reflexszerűen a kigúnyolható fizikai vonatkozásokat fogja keresni a beszélő arcán. Nem kétlem, hogy sokan találni is fognak ilyet, és azt sem, hogy nem fogják tudatosítani, mennyire méltatlan, zsigeri gonoszkodást gerjesztő helyzet az, amiben vannak. De ettől az még méltatlan és zsigeri gonoszkodást gerjesztő helyzet.
Ráadásul a klip utolsó részében két, nyilvánvalóan megrendezett álinterjút is bevágtak az index.hu-ról, álbajuszos riporterrel és totálkáros, szuperzagyva beszédű riportalanyokkal, ami tiszta és egyértelmű dolog: paródia. Ám ezek a jelenetek itt átértelmeződnek, a néző őket szintén a párt jelöltjeinek fogja látni, és ez meg fogja erősíteni, hogy a szóban forgó párt csupán totálkáros és szuperzagyva beszédű jelölteket indít a választáson. A végén aztán visszahozzák azt a valódi jelöltet is, névvel-címmel, aki arról beszél, hogy szeretné, ha az uniós polgárnak született unokája ”egy szebb jövőben nőne fel”. A klip készítői ezután egy pillanatra bevágják a Magyar Gárda gyűlését, ahol a résztvevők épp a „Szebb jövőt!” náci jelszót üvöltik bele a levegőbe. (Hogy megértsem, miért kerültek ide, ahhoz háromszor kellett visszajátszanom a képet, mert az üvöltést elsőre nem érteni.) Mintha ezt a szókapcsolatot teljes egészében ki kéne irtanunk a magyar nyelvből, és mintha nem kéne különbséget tennünk a jelszószerű és az egyéb, oldott formái között. Ezen az alapon azt sem mondhatnánk, hogy „fontos a kitartás a súlyemelésben”, vagy hogy „ez az én harcom, ezt nekem kell megvívni”, mert akkor biztos, hogy a nácizmus felé kacsingatunk. Én aztán igazán érzékeny vagyok az ilyesmire, de ez azért mégiscsak túlzás.
Mindezek miatt ez a klip több a szokványos ostobaságoknál: abban mutat túl önmagán, ami a mai elvadulás lényege. Hogy semminek nincsenek határai, hogy mindent lehet relativizálni. Hogy nem kell vonalat húzni a kritika és a földbe döngölés, a megviccelés és a kigúnyolás, a paródia és a megalázás, az adekvát és az inadekvát közegbe helyezés, az „élni” és a „visszaélni” közé. És nem kell arra gondolni, hogy bárki kerülhet azonos helyzetbe azzal, mint akit éppen gúnyol. Vagyis hogy a legfőbb vonalat mindig a saját, magabiztos helyzetünk és a másik kiszolgáltatott helyzete közé kell odatenni: igazából a mások esendőségétől kell elhatárolódni. Ami tökéletesen kiöli az emberekből a minimális szolidaritást is, amely megakadályozná, hogy bárhol bárki nyíltan megalázható legyen, minden következmény nélkül.
Azon persze el lehet gondolkodni, hogy a párt kampányfőnökének az Indexen közzé tett nyilatkozata szerint ők maguk egyáltalán nem érezték kínosnak a jelöltek szerencsétlenkedéseit, hanem olyannak látják, mint ami teljes mértékben alkalmas a spontaneitás megjelenítésére. De az legyen az ő bajuk, ahogyan annak a levét is csak a jelölteknek kell meginniuk, ha a lámpalázuk nem pusztán lámpaláz, hanem krónikus kommunikációs problémák kifejeződése. Amihez viszont valahogy mégis ragaszkodni kéne, az az, hogy elég baj nekik ezt a levet inni, nem kell még további mocskokat a nyakukba zúdítani. Ha belefulladnak, nem marad nekünk többpártrendszer, és annak a levét meg már éppen eleget ittuk.