Euobserver: Magyarország válaszai Azerbajdzsán és Kazahsztán reakcióira emlékeztetnek
- Részletek
- Szemle
- 2013. június 29. szombat, 06:55
- (hj)
Az euobserver.com című belgiumi portál Veronika Szente Goldston, a Human Rights Watch jogvédő szervezet európai és közép-ázsiai pártfogási igazgatójának cikkét közölte Magyarország: Európa jogi eltökéltségének tesztje címmel.
Magyarország aggasztó jogi csúcsteljesítménye próbára teszi Európát. A politikacsinálók és parlamenti képviselők jelentős gondjává vált, hogyan kellene válaszolni arra, hogy Magyarország kitartóan nem hajlandó eleget tenni egyre több szakértő testület kritikus értékeléseinek és reformokat követelő felszólításainak.
Mind az Európai Parlament, mind az Európa Tanács parlamenti közgyűlése (PACE) ezzel a kérdéssel birkózik. Az Európa Tanács június 25-én szavazott róla, az Európai Parlament a jövő héten teszi ezt.
A részletes és hiteles értékelések, amelyek az alapot szolgáltatják ezekhez a megfontolásokhoz, az emberi jogok és a jogállam magyarországi helyzetével kapcsolatos súlyos aggodalmakra világítanak rá, és a probléma kezelésére konkrét lépéseket javasolnak.
Az ember a tiszteletre méltó és a jogot követő demokráciáktól azt várná, hogy az ilyen, reformokra irányuló felszólításokat megszívlelik, és haladéktalanul cselekednek. Magyarország válaszai azonban eddig inkább a hasonló bírálatokkal szembekerülő azerbajdzsáni és kazahsztáni reagálásokra emlékeztetnek.
A megjelölt problémák orvoslása helyett a magyar kormány reagálása az volt, hogy kitartóan elutasított minden aggályt azzal, hogy megalapozatlanok, félreértéseken alapulnak vagy részrehajlás a motivációjuk.
A két parlamenti testület előtt a vitákban a kormányzó párt, a Fidesz tagjai – akiket szégyenletes módon támogat sok konzervatív társuk – hatalmas energiákat és forrásokat fordítottak arra, hogy diszkreditálják a jelentéstevő munkáját, és elhárítsanak bármiféle konkrét következményt.
A PACE esetében ezek az erőfeszítések – legalábbis első pillantásra úgy tűnik – némileg gyümölcsözők voltak: elutasították a fő ajánlást, hogy Magyarországot helyezzék a közgyűlés különleges megfigyelési eljárása alá. A testület ehelyett úgy döntött, hogy „szorosan megfigyeli a magyarországi helyzetet, és számba veszik az e határozat megvalósításában elért haladást”.
Nagyon nagy csalódást okozott, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlése nem alkalmazta a rendelkezésére álló eszközt.
Magyarország azonban aligha tüntetheti ezt fel győzelemként. A közgyűlés világossá tette: eltökélt szándéka, hogy nem engedi ki a kezéből a helyzetet. És tényszerű értékelése lényegében változatlan maradt: elítélő képet fest az emberi jogok és a jog uralmának magyarországi helyzetéről.
Határozatában a közgyűlés hangsúlyozza „mély aggodalmát amiatt, hogy az új magyarországi alkotmányos keretek eredményeként erodálódnak a demokratikus fékek és ellensúlyok”.
A határozat kimondja, hogy a kormány lépése, amellyel márciusban újabb, súlyosan problematikus alkotmánymódosításokat vitt keresztül „elfogadhatatlan, és felveti a kérdést, hogy a jelenlegi hatóságok hajlandók-e betartani az európai normákat és értékeket”.
Arra a következtetésre jut, hogy a magyarországi fejlemények „komoly és tartós aggodalmakat okoznak azt illetően, hogy mennyire tesz még eleget az ország (az Európa Tanácsban vállalt) kötelezettségeinek”.
Ezért az PACE határozatát inkább abból a szempontból kell nézni, hogy mit mond Európa szándékáról, hogy hatékony választ adjon a kellős közepén elkövetett jogsértésekre, és nem abból a szempontból, hogy mit mond Magyarországról.
Különösen fontos szerephez jut ez az aspektus, ha azt nézzük, mit tettek – vagy inkább mit nem tettek – az Európai Unió intézményei a magyarországi fejlemények ügyében.
Magyarországnak egy csomó lármán és szigorúan fogalmazott figyelmeztetésen, továbbá az Európai Bíróság kis többséggel hozott ítéletén kívül (a bírák nyugdíjba kényszerítéséről), még ezután kell szembenéznie azokkal a valós következményekkel, amelyekkel visszaélései és a reformok elmulasztása jár.
A Human Rights Watch és mások ismételten keményebb választ követeltek, beleértve az EU-szerződés 7. cikkelye szerinti eljárást, amely a közös uniós értékek megsértésének komoly veszélye miatt Magyarország szavazati jogainak felfüggesztéséhez vezethet. Az Európai Parlament előtt lévő határozat felkéri a testület elnökét és a politikai frakciók vezetőit, hogy amennyiben a magyar kormány továbbra is hajthatatlan marad, „fontolják meg a lehetőséget”, hogy megtegyék ezt a lépést.
Legfőbb ideje a megfontolástól a tettek felé lépni, mert mély frusztrációt okoz minden olyan alkalom, amikor Európa intézményei haboznak, miközben Magyarország agresszívan kitért a legitim bírálat elől.
Magyarország uniós tagtársainak eddigi hallgatása különösen csüggesztő, és ennek sürgősen meg kell változnia.
A legutóbbi időkben voltak bizonyos reményt keltő jelek. Márciusban a német, a dán, a finn és a holland külügyminiszter egy José Manuel Barrosóhoz, az EU-Bizottság elnökéhez írt levélben javasolt „új és eddiginél hatékonyabb mechanizmust az alapvető értékek fenntartására a tagállamokban”.
Júniusban pedig az EU 27 igazságügyi és belügyminisztere fogadott el egy nyilatkozatot, amely első ízben ismerte el, hogy az eddiginél többre van szükség ahhoz, hogy biztosítsák az uniós tagállamokban elkövetett jogsértések megfelelő kezelését. A miniszterek felszólították az EU-Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan módszerre, amely ezeket a problémákat együttműködő és rendszerszintű módon kezeli”.
Természetesen a legfontosabb adalék a politikai akarat – nincs mentség arra, hogy nem tesznek semmit Magyarország ügyében, miközben folyamatban van a jogsértések kezelésére szolgáló intézményes uniós kapacitások tökéletesítése.
Közben azonban senki ne essen abba a hibába, hogy azt hiszi, Magyarország menlevelet kap. Magyarország jó hírneve, helyzete súlyos csorbákat szenvedett. Páriává tette magát, egyre inkább csak problémás teljesítményéről ismerik, és arról, hogy olyan magatartást tanúsít, mint a tekintélyelvű Kazahsztán és Azerbajdzsán – ez aligha olyan teljesítmény, amelyre büszkének kell lenni.
Hasznos lenne, ha ezt az üzenetet Magyarország „barátai” eljuttatnák Budapestre.
(hj)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
