Értéktermelők
- Részletek
- Napi apró
- 2013. június 24. hétfő, 07:55
- Jakab Attila
Az Élet kegyetlen fintora Klinghammer István felsőoktatási államtitkárt – a töretlen karriert befutott 72 éves emeritus professzort – kegyetlenül szembesíti vulgármaterialista / vulgármarxista kijelentésének abszurditásával, miszerint: „Azokat a szakokat támogatni és preferálni kell, amelyek valamilyen módon értéktermelők. A mai világban a természettudományok és a műszaki tudományok értéktermelők. A humántudományok, a kultúra nagyon fontos, de nem értéket teremtenek, hanem az embereket gyönyörködtetik, boldogságot adnak.”
A közelmúltban ugyanis az államtitkári kategorizálás szerint mindenképpen az „értéktermelő” súlycsoportba sorolandó 88 éves Baumann Miklós vegyészmérnök professzor sokkal fontosabbnak tartotta, hogy hallgatóságát ne értékekkel traktálja, hanem gyönyörködtesse és boldogítsa. A biológia és a fizika eredményeinek ismertetése helyett inkább a bibliai teremtés tényének bizonyítására vállalkozott, amit természetesen a semlegesebbnek tűnő „intelligens tervezés” csomagolásban tálalt. Eszmefuttatásában helyet kapott a tökéletes Vegyész, és futólag, tekintélyelvűségi alapon, hivatkozott a francia jezsuita tudósra, Teilhard de Chardinre (1881–1955) is. Természetesen nem várható el tőle, hogy egészen pontosan tudja, ki is volt és mivel is foglalkozott de Chardin, illetve milyen komplex (tudományos és teológiai) problémákat vet fel az ő munkássága. Mint ahogy egy magyar vegyészmérnöknek azt sem kell tudnia, hogy mi a modern szentírástudomány és hogy hol tartanak a teremtéstörténetre vonatkozó kutatási eredmények. Miért is kéne? Hiszen ezek semmiképpen nem nevezhetők „megtermelt értékeknek”. Különben is, maga a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora, Dr. Szuromi Szabolcs DSc. jelentette ki 2012. december 27-i nyilatkozatában, hogy a teológia (Magyarországon) nem tudomány, mert „nem kérhetők... számon a katolikus teológia tudományának művelésén sem a humán, sem a reáltudományok területén alkalmazott kritériumok, eszközök és formák, és a más — állami, nem tisztán hitéleti területen oktatói és kutatói tevékenységet végző – felsőoktatási intézmények szabályzatában foglalt egyedi előírások”. Ami teljesen helyénvaló, hiszen a gyönyörködés és a boldogság elég szubjektív érzés. Az meg egy sajátságosan magyar abszurd, hogy az „értéktermelő” államtitkár főnöke egy praktizáló református lelkész, akinek „szakmája” – az államtitkár kategóriája szerint – tulajdonképpen a gyönyörködés és a gyönyörködtetés.
A teologizáló vegyészmérnök azonban nem elszigetelt jelenség Magyarországon. Nem egészen egy évtizeddel ezelőtt Dr. Tóth Tibor informatikus érzett visszafoghatatlan késztetést arra, hogy teljes mellszélességgel kiálljon a teremtéstörténet mellett (Tudomány, hit, világmagyarázat, Focus Kiadó, Budapest, 2005; amelyet a szerző műszaki-tudományos műnek minősít).
Hasonlóképpen azt a tényt is érdemes megemlíteni, hogy Tasi Istvánnak, a „A Krisna-tudat Nemzetközi Szervezete” lelkész-teológusának, a Mi van, ha nincs evolúció? Intelligens tervezés: egy életrevaló elmélet (Kornétás Kiadó, Budapest, 2007) című munkájához sikerült megnyernie tudományos lektornak Dr. Farkas Ferenc vegyészmérnököt, az előszó szerzőjének pedig a biofizikus Dr. Bérczi Alajost, aki írásában következetesen köti az ebet a karóhoz, hogy az intelligens tervezésnek nincs köze a kreacionizmushoz.
Klinghammer professzor interjúját olvasva és természettudós kollégáinak a teológiai gyönyörködést célzó tevékenységét szem előtt tartva óhatatlanul is megfogalmazódik az a felvetés, hogy némi humán műveltség és tudás ezekre az úriemberekre nagyon ráférne! És nem csupán a gyönyörszerzés és a boldogságérzet kedvéért, hanem egyszerűen a differenciált gondolkodás elsajátítása érdekében. Értelmiséget ugyanis csakis és kizárólag ezen az úton lehet nevelni. Nem véletlen, hogy a lausanne-i politechnika képzési programjába felvette a humán- és társadalomtudományokat (a vallástudományt is beleértve!). Elsősorban azért, mert Svájcban olyan felelős – és a társadalmat szolgáló – tudósokat kívánnak nevelni, akik értik is azt a világot, amelyben élnek! De hát ugye, az a Nemzeti Vezető világszemléletében a „hanyatló Nyugat”! Számunkra a Kelet – mondjuk Észak-Korea vagy Szaúd-Arábia – a zsinórmérték.
Klinghammer államtitkár urat olvasva teljesen világos, hogy tanult, kritikus szellemű és differenciáltan gondolkodó értelmiségre a jövő orbáni Magyarországának egyáltalán nincs szüksége. A Vezérnek ugyanis elsősorban elkötelezett, alattvalói lelkületű, a pozícióból fakadó tekintélyt tisztelő és propagáló, főképpen pedig nem gondolkodó hitszónokok kellenek – lehetőleg „értéktermelő” természettudományos vagy műszaki végzettséggel!
(Jakab Attila)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
