Utánam, srácok!
- Részletek
- Sándor Klára
- 2010. február 24. szerda, 03:33
Nem kis feladatot adott Mesterházy Attila a magyar politikai elemzőknek: képesek lesznek-e megjósolni, mi lesz a miniszterelnökjelölti beszéd végén elhangzott “Utánam, srácok!” mondat sorsa. A Nézőpont intézetes Mráz Ágoston Sámuel máris szolgált egy megfejtéssel: az ellenfelek majd ezzel teszik nevetségessé a nyugdíjas választók bizalmáért küzdő szocialistákat. A Progresszív intézetes Vasali Zoltán a „lendületet, fiatalosságot” látta „tükröződni” a mottóvá (sic!) váló felszólításban.
Pedig nem kell sokat töprengeni azon, hogy Mesterházy mit akart behívni a beszéde végén mondott fölhívással: rögvest megszólalt ugyanis maga a zeneszám, a Republic együttes „Utánam srácok” című dala 1994-ből. Nyilván a szövege, főként a refrénje miatt:
„Fogjunk össze menjünk az utcára
Fogjuk meg egymás kezét
Egyedül semmit sem érünk
Gyere és állj mögénk
A zászlók lobognak még
Hát gyere én így akarom
Várj reánk és mi ott leszünk
A barikádokon
Ott leszünk számíthatsz ránk
Átmegyünk tűzön és vízen át
Ott leszünk...
Kié a föld? Kié az ég?
És kié az életünk?
Én nem tudom, hogy mért baj az
Ha néha kérdezünk
A zászlók lobognak...
Ott leszünk...
Ott leszünk...
Ott leszünk, a sztrájkőrségben, a gyárkapuk alatt.”
Rendes balos szöveg, kissé talán túlságosan is, különösen a mai magyar politikai kontextusban furcsa barikádos áthallásokkal, de legyen. Kissé bezavar viszont, hogy a Republic honlapjára szombaton a következő közlemény került föl:
„Dalhasználat. Jelzéseket kaptunk, hogy több politikai oldal több dalunkat is használja. Szeretnénk panaszolni, hogy senki nem kérte ehhez a zenekar hozzájárulását! (Még ha – sajnos – a jog ezt nem is tiltja.)”
Ne ítélkezzünk azonban korán, egyáltalán nincs kizárva, hogy az MSZP kapott engedélyt arra, hogy a Republic dalát fölhasználják, mert a Republic négy évvel ezelőtt lépett már föl MSZP-s kampánygyűlésen, simán vonatkozhat a megjegyzés más oldalakra. Nem is ez a baj vele. Vagy legalábbis adjunk esélyt arra, hogy nincs ilyen baj vele.
Tulajdonképpen még az sem baj, hogy a Republic-dal címe maga is behív egy újabb szöveget: egy Generál-slágert, Fejér Tamás „Utánam, srácok” című filmjének főcímzenéjét. A négyrészes ifjúsági sorozat is klasszikus balos mondanivalót üzen: a boldog Kádár-időkben játszódott, a miskolci panelrengetegben, amikor a fizikában jeleskedő, Jelisztratov Szergej által megformált Andris a barátai segítségével megleckézteti a hatalmaskodó, nagyképű, verekedős Lada Jocit, aki egyébiránt félelemben tartotta az egész osztályt. Ugyanakkor viszont Lada sikert ér el abban, amiben a legjobb, öklözhet kedvére, igazi ringben, szabályosan, és ettől megszelídül, szent lesz a béke, mindenki boldogan él, amíg a film véget nem ér. A tartalom itt is stimmel, a film, mint a korabeli magyar gyerekfilmek többsége, jó, a szereplők helyes kölykök, köztük a legendás Kovács Krisztián és Berkes Gábor. A főcímdal szövegével már adódnak némi problémák, nevezetesen az, hogy nem különösebben adekvát az MSZP mai helyzetében:
Utánam, srácok, vár egy új nap,
Újabb barátok, újabb varázslat.
Utánam, srácok, jó a játék,
De mi komolyabbat szeretnénk.
Utánam, srácok, rajta, srácok,
Mások vitáznak, mi legyünk vidámak.
Valóra váltjuk álmainkat,
Megmutatjuk a világnak!
De hovatovább már annak is örülhetünk, hogy legalább nem annak a gyerekfilmnek a címét javasolta kampányszlogennek az MSZP-stáb, amelyikben szintén együtt játszott Kovács Krisztián és Berkes Gábor – és amely talán minden idők legjobb magyar gyerekfilmje volt: a „Keménykalap és krumpliorr”. Mert az mégis hülyén vette volna ki magát, ha azon kellene gondolkozniuk az elemzőknek, hogy kire utalhatott a keménykalap, kire a krumpliorr. Pláne, ha a film alapjául szolgáló Csukás István-regény címét választották volna: „Pintyőke cirkusz, világszám”.
Forrás: nava.hu
Mert hát a stáb ennél jóval nagyobb hibát is elkövetett. A Mesterházyt bemutató kampányfilm alatt szóló zene az angol Coldplay együttes „Viva La Vida” című dala: kicsit bágyatag (nem véletlenül), ám rendkívül kulturált – csak az a szöveg, csak azt tudnánk feledni. Mi vezethette a szocialisták kampánycsinálóit arra, hogy ezzel mutassák be jelöltjüket (az angol szöveg lírai és rímel, az itt következő értelmezés csak nyersfordítás):
A világot uraltam egykoron.
Tengerek vetettek hullámot szavamra.
Most egyedül ér a reggel és egyedül rovom az utcákat,
mi enyém volt, nem másé.
Élet és halál ura voltam
Éreztem a félelmet ellenségeim szemében
Tömegnyi ember zúgta, hogy “Meghalt a király, éljen a király!”.
Pillanatra volt enyém a kulcs váram falához,
mely börtönöm lett azután,
s megláttam, futóhomokra épült királyságom.
Hallom Jeruzsálem harangjait, a római megszállók kórusát zúgják.
Legyenek az én tükröm, az én kardom és az én páncélom, hirdessék szavam idegen földön.
Tudnám az okát, hogy tovatűnt, nem hallatszott egy igaz szó sem.
Így volt, amikor én uraltam a világot.
Gonosz és vad szelek, amelyek jöttömkor ledöntötték az ajtót előttem.
Betört ablakok és dobok zaja kísért.
Hinné-e valaki, mivé lettem?
Rám várnak a felkelők, hogy fejem ezüst tálcán lássák.
Pedig csak egy bábu egy szál zsinegen.
Ó, akar-e bárki is király lenni?
Hallom Jeruzsálem harangjait, a római megszállók kórusát zúgják.
Legyenek az én tükröm, az én kardom és az én páncélom, hirdessék szavam idegen földön.
Magyarázni nem tudom
Tudom, Szent Péter engem nem szólít majd,
mert nem volt egy igaz szó,
mikor én uraltam a világot.
Az angol szöveg bonyolult, tömör, és szinte lebeg, több barátommal kínlódtuk végig, hogy legyen belőle magyarul valami. De vannak részei, amelyek eltéveszthetetlenek, félrefordíthatatlanok: például az, hogy „nem hallatszott egy igaz szó sem, mikor én uraltam a világot”.
Készséggel megértem, hogy egy kampányban vannak bakik. Azt is elismerem, hogy nem mindenkinek jut eszébe a bemutatkozófilm zenéjének szövegét bogarászni. De van egy-két ember, akinek eszébe kell hogy jusson: a miniszterelnök-jelölt kampányfőnöke például nem engedhet meg magának ilyen lazaságot, nem nyithat magukon ekkora támadási felületet. Épp elég szavazatot morzsolt már le a szocialistákról, hogy másról sem szól az elmúlt három és fél év, mint az őszinte szó hiányáról, „amikor ők uralkodtak”. Hogy fordulhat elő, hogy senki nem vette észre (mert senki nem járt utána): a miniszterelnökjelölt kampányfilmje az MSZP legsúlyosabb stigmáját népszerűsíti?
Mesterházy stábja nyilván nem felejtette el, hogy vannak, akik nem akarnak áprilisban otthon maradni. Nem akarnak érvénytelenül szavazni sem, mert nem akarják, hogy a Fidesz kétharmaddal átírhassa a demokratikus intézményrendszert. Tudják azt is, biztos, hogy nem kevés embernek már így is csipeszre, maszkra lesz szüksége az iksz behúzásához. És most azt üzenik: jó, ha hozunk magunkkal egy füldugót is?
