Egy civil kezdeményezés lezárása – tanulságokkal
- Részletek
- Vendégek
- 2010. augusztus 01. vasárnap, 04:46
- Mihancsik Zsófia
Interjú Bitó Lászlóval
Mihancsik Zsófia: – Bár ez az eredeti közleményből nem volt nyilvánvaló, lényegében te és Heller Ágnes döntöttetek úgy, hogy nem nézitek tovább azt a tehetetlenkedést, amit az MSZP és az LMP folytat főpolgármester-jelölt ügyben, és aláírásgyűjtést indítotok Gegesy Ferenc mellett. Ez a kezdeményezés volt fent a Galamus címlapján, és mind a mai napig érkeznek is hozzá az aláírások. A probléma azonban kettős. Az egyik: több párhuzamos aláírásgyűjtés is folyik, és így esély sincs rá, hogy a törvényi feltételeknek, különösen az újnak*, külön-külön bármelyik eleget tudjon tenni. A másik: az ajánlásnak is, az ajánlószelvény-gyűjtésnek is megvan a maga hivatalos és időigényes procedúrája, és ebből jószerével már minden aláírásgyűjtés kicsúszott. Feltételezem, ezt ti sem gondoltátok végig. De arra esetleg gondoltatok-e, hogy ha nem is harminc-negyvenezer aláírással, de a két demokratikus párt, az MSZP és az LMP rábeszélésével lehet a választottatokból jelölt? És ha igen, volt-e forgatókönyve annak, hogyan próbáljátok majd ezt elérni?
Bitó László: – Mi hetek, sőt hónapok óta beszélgetünk arról, ki volna az, aki erős alternatíva lehetne Tarlós Istvánnal szemben. Ugyanis abban mindenki egyetértett, hogy Tarlós Budapesten megverhető. A baj az, hogy olyasvalakit kellett kitalálni, aki a két párt számára, amely elvileg közös jelöltet állíthatna, elfogadható. Rengeteg név eszünkbe jutott, közülük sokakkal én magam is beszéltem, volt, akit órákon át győzködtem. De nagyon nehéz. Félnek az emberek, ez az igazság. Félnek, egyrészt attól, hogy ha most kiállnak egy Fidesz-jelölt ellen, azt egzisztenciálisan sínylik meg, másrészt attól, hogy ha vállalják a jelölést, lejárató kampány indul ellenük.
– Ennyire hatékony a Fidesz stratégiája? Hogy ma már mindenki tudja, ha nyilvánosan szembeszáll velük, nem ússza meg lejáratás nélkül?
– Sajnos az a tapasztalatom, hogy igen. Végül aztán Heller Ágnesnek jutott eszébe Gegesy Ferenc. Nagyon jó véleménnyel volt ő is, mások is arról a tevékenységről, amelyet Gegesy a Ferencvárosban végez 1990 óta, mert azóta polgármestere a IX. kerületnek. Nekem nem mondott sokat Ferencváros, hiszen nem túl régen élek Budapesten, de ránéztem a térképre, és kiderült, hogy a Ráday utca is oda tartozik, márpedig a Ráday utca fantasztikus dolog. De nemcsak a Ráday utca, mert korábban elég sok helyet bejártam az unokaöcsémmel, aki lakást keresett ott: olyan utcák tömege van a Ferencvárosban, amelyek a világ bármelyik nagyvárosában megállnák a helyüket. Rengeteg jó minőségű ház épült a Ferencvárosban. Egész Budapest rengeteget fejlődött az utóbbi húsz évben – nagyon sajnálom azokat a budapestieket, akik ezt nem veszik észre –, de a fővárosnak könnyebb volt, nem olyan lentről kezdte a fejlődést, mint a Ferencváros. Az egy csoda, amit Gegesy ott művelt. Úgyhogy mélyen egyetértettem Heller Ágnessel abban, hogy Budapestnek ilyen emberre van szüksége.
– Tehát olyan emberre, akinek ekkora tapasztalata és gyakorlata van polgármesterként, aki bizonyítottan koncepciózus városfejlesztésben gondolkozik, és akit annak ellenére sem ért el a korrupció, hogy saját városrészében ekkora fejlesztéseket hajtott végre.
– És aki nem pártpolitikát csinált polgármesterként, hanem városrészt épített. De a kérdésedre válaszolva: beszéltem a kezdeményezésünkről az MSZP-vel. Itt derült ki az első hátrány: úgy fogalmaztak, akikkel beszéltem, hogy ezt nehéz lesz lenyomni a párt torkán. Aztán már nekem is eszembe jutott, hogy évekkel ezelőtt volt valami konfliktus a párt egyik alpolgármestere és Gegesy közt. Az LMP-vel aztán már nem is beszéltem, de nekem nincs is velük kapcsolatom. Noha Gegesy talpig becsületes ember, nagy szükség lett volna rá most, és azt hiszem, esélye is lett volna, ha megkapja a szükséges támogatást. Gegesy meg, természetesen, megtisztelőnek tartotta a felkérést, de ilyen körülmények között nem is lehetett várni tőle, hogy Ferencvárost odahagyja egy bizonytalan főpolgármesteri jelöltségért.
– Legyünk realisták: az igen nagy számú aláírást, majd az ajánlócédulákat biztosan nem sikerült volna ennyi idő alatt összegyűjtenetek. Miután az MSZP-től azt a választ kaptad, hogy nehéz lenne Gegesyt „lenyomni” a párt torkán, az LMP-vel meg ezek után nem is beszéltetek, ráadásul a két párt ettől függetlenül sem beszél egymással, egy komoly jelölt nem fogja azt mondani, hogy lemondok a Ferencvárosról, és vállalom nektek a főpolgármester-jelöltséget.
– Ez igaz. Különösen Gegesy, aki olyan sok energiát fektetett Ferencvárosba, és olyan csodálatos dolgokat csinált ott. Ennek ellenére érdekes, hogy a budapestiek nem tudnak róla. Pedig csak annyi kellene hozzá, hogy tegyenek egy sétát a Ferencvárosban, és akkor már négy éve is őt választották volna meg főpolgármesternek.
– Már ha valaki jelölte volna.
– Hát igen, de ő meg nem propagálja magát. Azt hiszem, a munkát szereti, és nem a dicsőséget. Én meg, már többször megírtam és elmondtam, alkatilag baloldali ember vagyok, de engem nem a pártok érdekelnek, hanem a baloldali szellemiség.
– Szerintem te egy baloldali liberális ember vagy…
– És van, amiben konzervatív vagyok, például fiskális ügyekben abszolút konzervatív vagyok.
– Mind így vagyunk ezzel. Sok mindenben konzervatív liberálisok vagyunk.
– Ami meg a liberalizmust illeti, azt szinte előfeltételnek tekintem. Hát aki nem liberális, az nem tud gondolkozni! A gondolkodás azt jelenti, hogy az ember nyitott a világra. E nélkül gondolkodásról nem lehet beszélni, csak dogmák kritikátlan elfogadásáról és ismételgetéséről. De visszatérve a főpolgármester-jelölésre: négy év múlva szerintem női jelöltben kell majd gondolkozni. Mert gondolj bele! Most Magyarország lesz az Európai Unió Tanácsának soros elnöke. Rengeteg ember jön majd ide, és nemcsak turisták, hanem az Unió legfontosabb, legműveltebb, politikailag legérzékenyebb személyiségei. És nem fognak egyetlen nőt sem találni Magyarország vezetői között. Ez az ország szégyene lesz.
– Nem beszélve arról, hogy a nem nők kik. Kik képviselik Magyarországot. Schmitt Pál köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök. Kövér László házelnök, Tarlós István főpolgármester. Egyetlen ember lóg ki a főméltóságok sorából: Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke.
– Mert ha ügyesek, és azok, akkor az Alkotmánybíróság elnöke is hamarosan Stumpf István lesz. Ezt a társaságot fogja látni a külföld. A nők meg majd hozzák a kávét, bár már a Parlamentben is többnyire férfipincérek vannak.
– Összegezve tehát az aláírásgyűjtési akciót: a tervetek az volt, hogy elhintitek ezt a gondolatot, Gegesy jelölését, és közben megpróbáltok puhatolózni a két pártnál.
– Igen, ezt előkészítettük, de volt egy közbenső lépés: természetesen meg kellett kérdezni Gegesyt, hogy elfogadja-e a jelölést. Ő azt mondta, amit Bolgár Györgynek is, hogy nagy megtiszteltetésnek tartja, bár nemigen látja realitását. Majd jött az MTI. Az MTI először is megnézte az aláírókat, és felhívta Mécs Imrét közülük. Annak, amit ő elmondott, a fele sem került be az MTI-jelentésbe, az sem, hogy Mécs Podmaniczkyhez hasonlította Gegesyt. Ennél többet nem lehet mondani egy jelöltről. Majd az MTI felhívta Gegesyt, és sarokba szorította. Tehát esélyt se adott a kezdeményezésnek, mint Bolgár György, aki hozzánk hasonlóan úgy gondolta, akár még csoda is történhet a hátralévő egy-két hétben, és ha a csoda megtörténik, Gegesynek nyilvánvalóan el kell vállalnia a jelöltséget. Nem, az MTI nyomban, az aláírásgyűjtési felhívás megjelenése után két nappal tudni akarta, elvállalja-e Gegesy a civil jelölést. Ő meg becsületes ember, ki kellett mondania, hogy Ferencvárosért indul, a kerületet nem hagyja cserben.
flickr_Thomas Hawk
– Megint csak azt mondom, legyünk realisták, mint Gegesy. Szerintem egy civil kezdeményezést is át kell gondolni, meg kell tervezni pontról pontra. Különösen ha két, nagyon bizonytalan elem van benne. Az egyik, hogy sok-sok embert kell megnyerni aláíróként, ha valóban az érdemi jelölésig el akarjátok juttatni a dolgot, illetve a másik lehetőség: meg kell győzni két pártot. Tehát szerintem mindkét lépést végig kellett volna gondolni, forgatókönyvszerűen, dátumokkal, eseményekkel. Az egyik fázishoz hozzátartozott volna Gegesy megismertetése a potenciális aláírókkal, a másikhoz pedig az, hogy nyílt vitára hívjátok, ti, a kibocsátók, a két pártot, számon kéritek rajtuk az együttműködés hiányát, nyílt beszédre kényszerítitek őket, és persze érveltek Gegesy mellett.
– Ezek lettek volna a későbbi lépések. De nézd meg az aláírásokat! Nálunk olyan emberek is aláírtak, akik a harmadik-negyedik fázisban nyomást tudtak volna gyakorolni az MSZP-re és az LMP-re, hogy üljünk le, vegyétek már észre, hogy itt a mi bőrünkre megy a játék, és a legkevésbé sem érdekel bennünket, hogy mi a pártotok érdeke. Lehet, hogy az LMP-nek az az érdeke, hogy oly mértékig különállónak mutassa magát, ahol már nem csak a többi párthoz, de a valósághoz meg a választók érdekeihez sincs semmi köze, és ez egy politikai pártnál elég szomorú. Aki ennyire elkülönül, ennyire nem hajlandó tárgyalni, az a legrosszabb mintáját adja a politikának. Egy jó politikusnak mindenkivel tárgyalnia kell. Erről szól a politika! Nem kell elfogadnia mindent, szó sincs róla, de meg kell próbálnia kompromisszumokat kötni, mert más pártok más embereket képviselnek, és a többi választó érdekeinek is van létjogosultsága. Együtt kell megpróbálni elfogadható megoldásokra jutni. Legalább meg kell próbálni! Ez a lehető legrosszabb magatartás egy politikai párttól.
– Egyetértek elvileg azzal, amit mondasz. De most egy pillanatig gondolkozzunk az LMP fejével. Az LMP-nek azzal a szocialista párttal kellett volna közös jelöltet állítania, amelynek éppen a fővárosban voltak csúnya ügyei.
– Hát igen, de Tarlós István nem ült ott a fővárosi közgyűlésben négy évig? Nem az ellenzék dolga, hogy ellenőrizze a kormányzó pártokat? És nemcsak a választások előtt, amikorra ügyesen időzítettek minden botrányt, hanem folyamatosan, az első gyanús jelre. Ugyanis a város érdekét és a politika tisztaságát csak az szolgálja, ha az a cél, hogy minél előbb, csírájában szűnjön meg a korrupció. És akkor még arra is van idő, hogy számos vádról esetleg bebizonyosodjon, hogy igaztalan és alaptalan. Ez így, ügyesen időzítve, csak a Fidesz választási érdekét szolgálta. Nem a korrupció érdekli őket, hanem a lejáratás lehetősége. Ez a tragédia Magyarországon, hogy mindent az ég világon egyetlen szempontból, a pártérdek szempontjából néznek.
– Ez így van, de ez nem változtat azon, hogy e pillanatban a fővárosi szocialistákról van egy súlyosan negatív kép a budapestiek fejében. Tehát valószínűleg nehezen vállalható a közös jelöltállítás az LMP számára. Ha nem közös pártjelöltről, hanem egy civil jelölt közös támogatásáról van szó, akkor viszont egy más típusú kérdés vetődik fel: hogyan fogja a várost irányítani ez a főpolgármester úgy, hogy valószínűleg óriási kisebbségben lesz az a két párt, amelyre a Fidesszel szemben támaszkodhatna?
– Miért vagy ilyen biztos ebben?
– Nem vagyok benne biztos, lehet, hogy sok budapesti nem Fidesz-szavazó sokkal bölcsebb, mint én, de számomra ez lesz az első választás 1990 óta, amelyiken nem veszek részt. Egy normális főpolgármester-jelölt kedvéért elmentem volna szavazni, de ennek a két pártnak a jelöltjeire én biztosan nem szavazok. Megmondtam, és komolyan gondolom: számomra vége a Fidesz ellenes népfrontnak. Senki mellé nem állok oda pusztán azért, mert szemben áll a Fidesszel. Ez egyrészt nagyon kevés, másrészt ha nekünk, választóknak is ez az egyetlen szempontunk, négy év múlva is akadálytalanul nyer a Fidesz.
– Hát nem tudom. Szerintem több párt lesz, mint ma. Fontos persze, hogy megmaradjon az MSZP, akár más néven is. Kell hogy pártja legyen ennek a bizonyos 10-15 százaléknak, aki mindig is MSZP-szavazó volt, és aki még négy év múlva is itt lesz.
– Nekem ezzel semmi bajom. Legyen MSZP. Csak ne foglalja el a teljes baloldalt, ne tegyen úgy, mintha ő lenne a modern magyar szociáldemokrata párt, egyben a liberálisok kizárólagos képviselője is. Mert nem volt az, és nem lesz az.
– Igen, az MSZP-nek nyíltan vállalnia kéne, hogy azokat az embereket képviseli, akik a Kádár-rendszerben érezték jól magukat. Az a rendszer sokak előtt nyitott meg új lehetőségeket, sokaknak jelentette a létbiztonságot, az életszínvonal-emelkedést. Ez tény, ezt tudomásul kell venni. És meg kell érteni őket, nem lehet ezeket az élettapasztalatokat negligálni és elítélni. Ők így gondolkoznak, és nejoguk van a politikai képviselethez is. Az MSZP-ben meg egzisztenciális politikusok ülnek, több mandátumot biztosan nem tudnak szerezni a következő négy évben, akár mit csinálnak…
– Egyetértünk, de szerintem ők nem így gondolják. Mihelyt a Fidesz tarthatatlan politizálása nyomán újra fogékonyak lesznek az emberek a baloldali liberalizmusra – nyilván a liberális konzervativizmusra is, de az nem az MSZP asztala –, biztos vagyok benne, hogy megpróbálják kitölteni azt a teret is, és kiszorítani onnan a potenciális ellenlábasokat.
– Én ezt nem hiszem. Ők annyira belterjesek, annyira csak saját magukkal foglalkoznak, hogy erre nem lesznek alkalmasak.
– Majd nézd meg, mit csinálnak, ha bármilyen új konkurens – szerintük konkurens – pártkezdemény megjelenik a színen!
– Hát lehet, mert akkor már a 2014-es választásra gondolnak.
– Holott ha némi realitásérzékük lenne, tudnák, hogy hosszabb távon nekik is ez az érdekük. Mert egyedül soha az életben nem nyernek újra választást.
– Igen, ez igaz. Akik elhagyták őket, azok őket már nem akarják vissza. És fordítva: nem hiszem, hogy az MSZP-s törzsszavazók szívesen vennék, ha az MSZP megpróbálna udvarolni azoknak a szavazóknak, akik az elmúlt években leváltak a pártról. Tehát ha mondjuk Gyurcsány indítana egy szociáldemokrata pártot, és a mostani MSZP megpróbálná magába olvasztani őket is, meg a szavazóikat is, ezt az MSZP-s törzsszavazók vennék rossz néven. De szerintem ha a majdan megjelenő pártok jól csinálják a dolgukat, ezzel nem lesz baj. Mindenesetre az MSZP-nek legelsősorban is be kellene látnia, hogy ő már nem tud felépíteni egy váltópártot. Ennyi realitásérzék kell hogy legyen bennük. Itt valóban csak egy koalíció képes leváltani a Fideszt. Ők a jövőben csak akkor juthatnak szóhoz a maguk tíz-tizenöt százalékával, ha nem akadályozzák, hogy kialakuljanak olyan pártok, amelyek később esetleg koalícióra lépnek velük. Az ő fejükkel gondolkozva: sokkal jobb, ha így hozzájutnak két miniszteri székhez, mint ha egyhez sem.
– Csak én már nem szeretnék többé olyan pártot kormányon látni, amelyik ebben gondolkozik. Számomra az az érvényes, amit Gyurcsány elmondott az őszödi beszédben: hogy az ember ne azért akarjon politikus és miniszter, és polgármester, és képviselő lenni, hogy a fizetését és a titkárnőit számlálgassa meg a presztízsét nézegesse. Hanem azért, mert meg akar csinálni valamit.
– Igen, de nem hiszem, hogy négy év alatt létrejöhet egy olyan párt, amelyik önmagában képes legyőzni a Fideszt. Már csak azért sem, mert egyetlen pártra a Fidesz könnyebben rászáll. Három-négy pártot sokkal nehezebben tudna megtorpedózni.
– Hihetetlen gyakorlatuk van benne. Egy ennyire bejáratott apparátusnak olyan mindegy, hogy egy pártot kell lejáratni vagy négyet. De térjünk vissza a főpolgármester-jelöléshez. Ott ejtettük el a szálat, hogy egyszem ellenzéki főpolgármester mit kezdene egy fideszes-jobbikos többséggel.
– Az számomra is nyilvánvaló, hogy ezzel a gőzhengerrel semmit sem lehet kezdeni. De a főpolgármester nem csak egy adminisztrátor. Óriási a szimbolikus jelentősége. Sok szempontból fontosabb, mint a miniszterelnöké. De nemcsak szimbolikusan, a külvilág felé, hanem ténylegesen is. Elengedhetetlen, hogy még Fidesz–Jobbik-többség mellett is ott legyen valaki, aki mást képvisel. Tudom, nem fogja tudni véghez vinni az elképzeléseit, mert nem lesz hozzá többsége. De ez ma akkor is így lenne, ha maga Jézus Krisztus szállna le a mennyek országából a budapesti főpolgármesteri székbe. Viszont folyamatosan tudatná velünk, mi minden jót, értelmeset nem lehet megcsinálni a fővárosban a jobboldali többség miatt. És ezt egy idő után nem lehetne negligálni. Mert a főpolgármester véleménye folyamatosan eljut az emberekhez. És ha a fővárosi képviselőtestülettel nem, a közvélemény segítségével meg tudna valósítani programokat. És amennyire én például Gegesy Ferencet ismerem, ő meg tudta volna ezt úgy csinálni, hogy a Fidesz azt mondhassa, ez az ő ötlete volt. Mert számára nem az a fontos, kié a dicsőség, hanem az, hogy a város szebb és élhetőbb legyen.
– Hát igen, ha jól emlékszem, az első ciklusában Demszky is kormányozta a várost kisebbségben. Csak hát az még egy viszonylag normális Fidesz volt, ellenzékként is lehetett vele megállapodásra jutni.
– Tarlóssal részben az a baj, hogy az elmúlt négy évben még el is szürkült. Úgyhogy már csak ezért sem jó arra, hogy Magyarország fővárosát ő képviselje. Nem beszélve arról, hogy csak a gőzhenger egyik kereke lesz. Az a hivatal nem erre való. Mondom: mi leszünk az EU-elnökség. A fővárosba jön a fél világ. A főpolgármester hihetetlen kapcsolatokat tudna kiépíteni a világgal. Egy főpolgármester, akinek Nyugaton jól működő kapcsolatrendszere van, rengeteget tud tenni a városért. Nézd, én büszke vagyok arra, hogy mi egy kis ország vagyunk. Mindenben szeretem a kicsit. És a kicsiségünk hatalmas előny is lehet. Gyorsabban tudnánk mozogni, reagálni, kezdeményezni, változni. Egy tanker nagyon nehezen fordul a tengeren, egy kis motorcsónak fürgén reagál. Ezt ki kéne használni mindenben.
– De végül is mi most azért beszélgetünk, mert ti mint kezdeményezők, mi mint gyűjtők kénytelenek vagyunk belátni, hogy az aláírásgyűjtés így reménytelen dolog. Nemcsak azért, mert Gegesynek egyik pillanatról a másikra kellett választania a reális és a szimbolikus között, és mint gyakorlati ember, a realitást választotta, hanem azért is, mert kései volt ez a kezdeményezés, kifutottunk az időből, és számos szükséges lépést már nincs idő megtenni.
– Hát igen, miután el se jutottunk oda, hogy megpróbáljuk megszerezni a demokratikus pártok támogatását, nem is várhatjuk el tőle, hogy ránk várjon. Tudomásul kell vennünk, hogy a ferencvárosi polgármesteri funkció is nagyon fontos – ezt éppen Gegesy Ferenc bizonyította húsz éven át. Nekünk civileknek meg az a tanulság, hogy ha hallatni akarjuk a hangunkat a politikában, sokkal előbb kell elkezdenünk megszervezni önmagunkat, és sokkal tudatosabb, végiggondoltabb stratégia alapján. Én száz fölött abbahagytam a számolást, hogy hányan írták alá a kezdeményezésünket, de minden tiszteletem azoké a nagyon komoly embereké, akik nyilvánvalóan azért küldték el nekünk a támogatásukat, mert végiggondolták a problémát, és maguk is megoldást kerestek rá. Köszönöm nekik, és nagyra értékelem az aktivitásukat. Most nem sikerült, de ha a tanulságokat nem felejtjük el, biztos vagyok benne, hogy legközelebb komolyan kell velünk számolnia a politikának.
* A Szabad Emberek Magyarországért (Szema) párt szerint alkotmányellenes a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény azon szakasza, amely szerint főpolgármester-jelölt az lehet, akit a fővárosi választók két százaléka ajánlott, ezért indítványozza az Alkotmánybíróságnál a passzus törlését. az általános jog- és esélyegyenlőséget azért sérti az általuk kifogásolt rendelkezés, mert a főpolgármester-jelölt ajánlására külön, a törvény logikájától eltérő, aránytalan szabályozást vezet be. Korábban Budapesten a választópolgárok fél százalékának ajánlása is elég volt a jelöltállításra, ez most két százalékra emelkedik, miközben a többi 100 ezer lakosúnál nagyobb településen csak egy százalékot ír elő.
(Az interjút készítette: Mihancsik Zsófia)
Írásai a Galamusban:
Ez még nem a világvége
Az utolsó pillanat nyerő stratégiája
Hova tovább MSZP: megújulás, fiatalítás vagy újjászületés?