Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. május 10.
- Részletek
- 2013. máj. 13. hétfő, 03:46
- Megbeszéljük
Nyomban elítélték az utcán nyíltan zsidózó és fenyegetőző elkövetőket
Bánáti János büntetőjogász, ügyvéd, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke
Bolgár György: - Érdekes hírt hozott ma a Blikk – az is érdekes, hogy éppen ők, de a hír nem bulvárhír semmiképpen sem –, hogy három év börtönbüntetést kapott egy fiatalember, aki néhány nappal ezelőtt a Zsidó Világkongresszus résztvevőit mocskolta az utcán két társával együtt. A másik két ember, aki ebben közreműködött, felfüggesztett börtönbüntetést kapott. A letöltendő azért járt az elsőszámúnak, mert egy másik ügyben már próbára volt bocsátva. De én egyrészt letöltendő börtönbüntetésről, fizikai fenyegetés nélkül, csak szóbeli gyalázkodásra, másrészt arról, hogy ez néhány nap alatt végigfut az ítéletig, még Magyarországon nem hallottam! Ön már hallott ilyet?
Bánáti János: - Az első részét nem kommentálnám, hiszen az ügy részleteit nem ismerem – talán a szerkesztő úr sem –, de arra utalt, hogy egy próbára bocsátás hatálya alatt lévő fiatalemberről van szó, tehát ott ilyenkor nyilván több ügyet együtt bírál el a bíróság, megszünteti a próbát, tehát ezért arról nem szólnék. A másik részét merem kommentálni az ügy ismerete nélkül is, mert ez az úgynevezett bíróság elé állítás. A jelenleg hatályos jogintézmények – úgy fogalmaznék talán – újraéledéséről van szó, ugyanis az elmúlt években a büntetőeljárások gyorsítása olyan közérdeklődésre számot tartó és közkedvelt téma volt, hogy nagyon sok jogszabály-módosítás ennek a jegyében született. Rögtön hozzátenném, anélkül, hogy a részletekbe elmerülnék, hogy ez sajnos általában a védekezéshez való jog garanciáinak a rovására ment. Ezt több konferencián is szóvá tettük, ezt nem csak én mondom, éppen most is egy konferencián vagyok Sopronban, ahol a Kúria elnökhelyettese és a legfőbb ügyész helyettes úr társaságában éppen arról tartottunk délelőtt előadást, hogy az esetlegesen elkészülő, új büntetőeljárási törvényben milyen lehetőségek lennének úgy az eljárási idő rövidítésére, hogy ezek a garanciák ne sérüljenek. Ebben a körben például épp a Legfőbb Ügyészség rendelt el egy vizsgálatot, hogy ez a bíróság elé állítás miért megy ilyen nehézkesen, a hatóságok miért élnek ilyen kevésszer vele. Ez ugyanis azt jelenti, hogy ha minden bizonyíték rendelkezésére áll a hatóságnak – például tettenérés esetén, ebben az esetben is egy olyan nyilvános esemény volt, úgy tudom, ahol nyilván tettenérés volt, hiszen nem sok vita lehetett a körül, hogy ténylegesen mi zajlott és mi hangzott el –, akkor nyolc nap alatt, ha az Ügyészség meg tudja oldani és bíróság elé állítja a terhelteket, egy nagyon gyors eljárásban megszülethet az ítélet. Én azt hiszem, és nem keresnék más okot, hogy az ügyészi intenciók eredményeképpen most nyilván a hatóság nézi, hogy milyen ügyekben lehet gyorsan ítéletig vinni egy eljárást.
- Ha eddig ezzel a lehetőséggel nem éltek, holott megvolt, akkor annak mi lehetett az oka? Valamiféle bizonytalanság az igazságszolgáltatás különböző szervei részéről vagy ki volt az, amelyik nem járhatott el? Általánosságban beszélve, nem konkrét esetekről, kinek kell itt gyorsan lépnie, a rendőrségnek, az ügyészségnek vagy a bíróság is adott esetben legyinthet rá, hogy hiába igyekeztek itt nekem pár nap alatt bíróság elé hozni a gyanúsítottat, én nem fogok tudni ilyen gyorsan ítélkezni, ki lehetett itt a hibás?
- Alapvetően a rendőrségnek és az ügyészségnek kellett gyorsan lépnie. Döntően azokban az ügyekben, ahol a rendőrség nyomoz, márpedig az ügyek többségében a rendőrség nyomo, neki kell gyorsan lépnie. Azt mondanám – természetesen kívülről szemlélve, mert a rendőrségi igazgatási ügyekben nem vagyok otthonos –, hogy feltehetően arról van szó, hogy mikor egy ilyen ügyet kell nyomozni, az az erők átcsoportosítását igényli, tehát például nem egy nyomozónak kell ütemezetten, hetente vagy kéthetente behívnia egy tanút, hanem egy kicsit egy ügyre koncentrálva kell gyorsabban intézkedni és ez néhány másik ügy rovására történhet.
- Vagyis ezt akkor képzeljük el úgy, hogy a belügyminiszter érzékelte, az antiszemita megnyilvánulások erősödnek, erre aztán a Zsidó Világkongresszus nyomatékosan fölhívta a figyelmet Budapesten, ráadásul éppen a világkongresszus idején és résztvevői ellen gyalázkodott valaki. Aztán beszél az országos rendőrfőkapitánnyal, hogy az ilyen ügyekben mostantól kezdve a rendőr ne azt csinálja, hogy előállítja a gyanúsítottat, fölveszi az adatokat, leteszi a papírt, iktatja, ki tudja, mikor küldi el az ügyészségnek, hanem csinálják azonnal és ez kvázi egy utasítás. Így lehet?
- Természetesen el lehet menni idáig elméletben és elképzelhető, hogy volt egy kívánalom is. Ne felejtsük el egyébként, hogy a rendőrség felső parancsra, tehát centrálisan működő szervezet, ahol nyilván persze nem egy ügy érdemi elbírálásának tekintetében, de például a határidő, szervezési dolgokban kaphat felülről utasítást. Ha nem is a belügyminisztertől, de az országos rendőrfőkapitánytól igen. Akár a konkrét ügyben, jogsértés nélkül is lehetett egy ilyen kívánalom, ebben nem látok semmi kivetnivalót, és ha ennek a mezsgyéjén, ennek a példáján elindul, vagy más ügyekben is él ezzel majd a hatóság, az rendkívül örvendetes lenne. Minden olyan egyéb intézmény – hiszen pont arról beszéltünk délelőtt is, hogy bizony sok tartalék van még, akár a jelenleg hatályos törvényben is –, amivel garanciák sérelme nélkül gyorsulhatna az eljárás, jó dolog. Arról nem is beszélve, hogy ha megindul az új kodifikációs munka, ott nyilván az eddigi tapasztalatok – ide értve a nemzetközi tapasztalatokat – felhasználásával sok mindent el lehet majd érni.
- Hadd hozzak fel egy közismert, viszonylag gyakori és eléggé undorító példát. A rendőrség hétvégén kisétál a bajnoki labdarúgó mérkőzésekre, és netán megint azzal szembesül, hogy egyes szurkolók azt kiabálják, hogy „Indul a vonat Auschwitzba!”, akkor ugyanezen az alapon, ahogy ez a zsidózó fiatalember és két társa napokon belül bíróság elé került és megkapta a maga példás ítéletét, ezeket is megfoghatják ott, és napokon belül bíróság elé állíthatják. Működhet ugyanaz a séma?
- A séma ugyanaz, de a megítélése nem biztos, és miután tényleg nem ismerem a mondott példát, amit a Blikk alapján szerkesztő úr idézett, tehát hogy mi volt az az egyedi kijelentés, az az egyedi magatartás...
- Én megmondom. Náci köszöntés, „Sieg Heil!” és azt kiabálták, hogy „Shalom, shalom, a zsidókat kivasalom!”. Szerintem az „Indul a vonat Auschwitzba!” ugyanez, csak egy kicsit ködösítve, de félreérthetetlenül.
- Igen, de a kis ködösítés miatt már nem ugyanaz. Az eddigi ítélkezési gyakorlat fényében, ahol hasonló ügyekben volt néhány sikertelen vádemelés, illetve utána már vádemelésig sem jutott el az ügy, a bíróság elé állítást feltehetően az egyértelműbb ügyekben fogja továbbra is a rendőrség és az ügyészség a bíróság elé vinni, ahol az eddigi gyakorlat alapján, ahogy mondani szokták, kétesélyes, ott feltehetően nem. Nem fogok persze találgatni, hogy meddig lehet elmenni ezeken a ma már labdarúgó mérkőzésnek aligha nevezhető találkozókon elhangzott dolgokkal, mert mindenhez van sajnos közük, valóban, csak a közkedvelt focihoz nem. Szóval hogy melyik lesz az, amely miatt lesz bíróság elé állítás és melyik az, ahol a rosszabb esetben félrefordulás lesz – mert sajnos ilyet is láttunk, hogy el sem indul semmi, mert éppen nem hallották, éppen nem volt, aki intézkedjen –, vagy a másik véglet, hogy intézkedgetünk meg íratgatunk, de aztán hónapokig nem történik semmi, nem lehet előre megmondani. Azt vélelmezem, és nem hiszem, hogy nagyon tévednék a jóslásban, hogy több bíróság elé állítás lesz, és hangsúlyozom, hogy nemcsak ilyen jellegű ügyekben.
- Igen. Ez mondjuk egy figyelemreméltó jelzés, valóban. Ismerve ugyan, hogy a jog csodákra képes és nagyon ravasz szakma, végül is erről van szó, okosnak kell lenni, na!
- Jogászkodunk, van, aki ezt egy kicsit malíciával kijelenti, hogy nem kell annyit jogászkodni, szerintem kell jogászkodni, mert a demokratikus jogállam lényege, hogy a jogászok jogászkodnak.
- Minden kétséget kizáróan kell megállapítani például valakinek a bűnösségét. De tettetheti-e magát hülyének a rendőrség, az ügyészség és végül a bíróság, hogy nem érti meg az „Indul a vonat Auschwitzba!” című nótázást, hiszen nincs kimondva az, hogy gázkamrába veletek?
- Igen, itt van ez a bizonyos közvetlen, reális veszély. Most az anyagi, jogi elemzés részleteibe, gondolom, nem tudunk belemenni, de eddig az volt az úgynevezett izgatás – zárójelben uszítás – büntethetőségének az akadálya, hogy egy jó tíz évvel ezelőtti döntésben a Kúria jogelődje, a Legfelsőbb Bíróság – részben az Alkotmánybíróság döntésére hivatkozással – azt mondta, hogy ezek a gyalázkodó kifejezések csak akkor érik el a büntetőjogi büntethetőség szintjét, ha közvetlen, reális veszélye van annak, hogy a gyűlöletkeltés alapján átcsap a gyűlöletbeszéd személy vagy személyi csoportok elleni valódi támadásba.
- Minek hatására változhat meg az igazságszolgáltatási közhangulat és gyakorlat?
- Például az egyébként sok szempontból okkal támadott negyedik Alaptörvény-módosítás hatására.
- Amely azonban sok másra is lehetőséget ad!
- Igen, sok másra is, de most erről beszélgetünk. E vonatkozásban azt mondom, hogy bizony nyilvánvalóan a Kúria és sok mindenki, például az ügyészség is – amely a korábbi bírósági gyakorlatra hivatkozással nem emelt vádat – most a hatályos Alaptörvény alapján ezt megtehetik – amelyet most nem kell idéznünk, tudjuk, hogy miről van szó, a szólásszabadság egyértelmű korlátját vezette be az emberi méltóság sérelmét előtérbe helyezve. Tudjuk, hogy ez változhat, a jog és a jogon alapuló bírói gyakorlat ilyen, változik. Azon lehetne vitatkozni, beszélgetni, hogy ennek korábban kellett volna megtörténni, egyértelműbb törvényi szabályozásnak, de én azt mondanám, hogy itt ebből a szempontból valami pozitív dolog történt és talán lesz elmozdulás.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!