Orbán és az ősök
- Részletek
- Napi apró
- 2013. máj. 09. csütörtök, 04:37
- Huszár Ágnes
Minden politikai erő, párt, politikus felmutatja saját történelmi példaképeit, szellemi őseit. Ez része annak a szimbolikus legitimációnak, amellyel beágyazzák magukat a nemzeti történelem kontinuumába. Az ősök nemcsak verbálisan, szónoki beszédek idézeteiben jelennek meg, hanem testi valójukban – szoborként, képként – is a nyilvános térben.
Az utóbbi három évben Horthy Miklós neve jelent meg feltűnő gyakorisággal utcanév- és márványtáblákon a magyar városokban. Testi valóját esztétikailag nehezen értelmezhető szobrok idézik. Eközben a kormánytöbbség szellemi holdudvarához tartozó történészek Horthy történelmi szerepének „átértékelésén” – pozitívumainak kiemelését, negatívumainak eltussolásán – dolgoznak.
Az Országház előtti Kossuth tér az ország szimbolikus tereinek legfontosabbika. Átalakításáról Wachsler Tamástól, a Steindl Imre Program vezetőjétől kapott tájékoztatást az, aki elment 2012. június 27-én a Szoborháború és területrendezés elnevezésű rendezvényre az ELTE BTK kari tanácstermébe. Megtudtuk, hogy a tervek szerint a tér két szélét a két gróf, Tisza István és Andrássy Gyula lovasszobra zárja le. Ezeket a szobrokat annak idején Zala György, a magyar neobarokk szobrászat jeles mestere készítette. Mivel részben vagy egészben megsemmisültek, fényképek és egyebek alapján fogják rekonstruálni őket. Tisza István visszakerül régi helyére, a „vörös gróf” szobrától megtisztított területre, Andrássy pedig József Attiláéra. Ez utóbbi a Dunához közel, a Garibaldi utca feljárójánál kap helyet. Innen közelről nézheti, „hogy úszik el a dinnyehéj”.
Érdemes végiggondolni ennek az átrendezésnek a tanulságait. Andrássy történelmi szerepét általában eddig is pozitívan értékelték, nevét viseli újra a várost a természettel összekötő „Sugár út”. Tisza Istvánnak rosszabb volt a megítélése. A történelem tankönyvek Ady szavait – „csóvás ember”, „vad geszti bolond” – idézik vele kapcsolatban. Ez mostanában változni látszik. Többek között Tormay Cécile életművének felértékelésével, az iskolai tananyagba való beemelésével kapcsolatban. Ő Tiszáról valóságos dicshimnuszokat zeng, különösen a Bujdosó könyvben. Nemzeti héroszként láttatja, akinek meggyilkolásával a magyarság jövője szállt a sírba.
A kormány és Orbán Viktor mögött megjelenő arcképcsarnok Bethlen Gábor erdélyi fejedelemmel bővül triptichonná. Orbán Tarlós főpolgármesternek említi például Bethlent budapesti buszutazásuk során. Az Andrássy úti némely épületének állaga, főleg a Lechner Ödön és Pártos Gyula által 1883–86 között épített Dreschler Palotáé (a Balettintézet régi épületéé) felháborítja. Megoldásként a „nagy fejedelem” eljárását említi: „Elmondom, hogyan csinálta Bethlen Gábor Erdélyben. Körbement az országban, és azt mondta, el vannak hanyagolva a házak. Egy éve van mindenkinek, hogy rendbe hozza, és aki nem, az szorulni fog.”
Mi a közös Bethlen Gáborban, Tisza Istvánban és Horthy Miklósban? Mindhárman reformátusok, akárcsak az őket újabban sokszor idéző Orbán Viktor. Aki nemcsak református templomban fényképezteti szívesen magát, hanem lelkipásztorát – Balog Zoltánt – is beemelte a kormányába. A kormányfő mostanában gyakran felemeli a szavát a kereszténység védelmében a „Brüsszelben progressziónak tartott agresszív szekuláris politikai látomás” ellen. Ebben az összefüggésben saját személyét és országát a kereszténység legfőbb védelmezőjeként akarja látni és láttatni.
Orbán a kereszténységén belül a reformált ághoz tartozónak vallja magát. Brüsszelben is említi, hogy ő „protestáns”, amit nyilvánvalóan az ellentmondáshoz, kötözködéshez való spirituális jogként értelmez. Ennek legitimációjaként idézi – szóban és kőben – maga és pártja, kormánya háta mögé Bethlent, Tiszát és Horthyt. Hogy ennek során a valóságos történelmi személyeknek olyan cselekedeteket és szándékokat tulajdonít, amelyek köszönő viszonyban sincsenek a valósággal? Ez legyen a történészi holdudvar dolga. Meg fogják oldani.
(Huszár Ágnes)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
