Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. május 7.
- Részletek
- 2013. máj. 09. csütörtök, 04:20
- Megbeszéljük
Bolgár György kérdései 2013. május 7-ai műsorban
Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy rendkívül kemény az európai parlament Magyarországról szóló jelentéstervezete, amely többek között viccnek nevezi a nemzeti konzultációt, visszavonatná a kifogásolt intézkedéseket és törvényeket, például a negyedik alkotmánymódosítást. Ellenkező esetben az unió ellenőrzése alá helyezné az országot, csakúgy, mint a másik európai szervezet, az Európa Tanács. A visszaút a kiút, vagy Orbán nem ismeri a hátramenetet?
Másik témánk, hogy egy friss közvéleménykutatás szerint a magyarok több mint kétharmada tud már a trafikbotrányról, és még a fideszes szavazók sem nézik jó szemmel a történteket. A többség elutasítja, hogy a kormány döntsön arról, ki árulhat cigarettát.
Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy Simicska Lajos nem szerepel a leggazdagabb magyarok listáján? Hogy lehet nagyon gazdagnak és nagyon befolyásosnak lenni, közben pedig láthatatlanná válni?
Mi a véleményük tovább arról, hogy Orbán Viktor szerint a magyarországi cigányság nem tehertétel, hanem rejtett tartalék a magyar gazdaság számára. Na és ebből mi következik?
Végül beszéljük meg, hogy tavaly 55 ezer magyar költözött Németországba. Úgy kell nekik és nekünk?
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
Miért nem ismerhető meg Simicska Lajos vagyona?
Szakonyi Péter, A 100 leggazdagabb magyar című kiadvány szerkesztője
Bolgár György: - Azt kérdezi a hvg.hu, hogy miért nincs Simicska Lajos a leggazdagabb magyarok listáján. Ki volna illetékesebb ennek megválaszolására, mint te?
Szakonyi Péter: - A kérdés nem hvg.hu-tól vetődött fel először. A válasz viszont roppant egyszerű, és tizenkét éve ugyanaz. Mi, a Napi Gazdaság szerkesztőségében, akik A 100 leggazdagabb magyar című kiadványt készítjük, csak és kizárólag a transzparens és a tisztán szerzett vagyonokat tesszük mérlegre. Ezeket vesszük figyelembe, ezeket állítjuk rangsorba. Az olyan vagyonok, amelyek eredete tisztázatlan, amelyek működése követhetetlen, amelyek nem transzparensek, amelyek cégbírósági dokumentumokban nem vagy nem teljesen fellelhetők, azok önmagukat kizárják ebből. Ilyen szempontból semmiféle olyan politikai vagy politikai kapcsolattal rendelkező üzletember, médiaszemélyiség vagy politikus nem szerepel a listánkon, aki nem a transzparens, tiszta körbe tartozik.
- Azt írja – egy másik, mai hírre hivatkozom – az Index, hogy több mint hárommilliárd forintot, majdnem három és egy negyed milliárdot kerestek a Közgép Zrt. tulajdonosai, amit osztalékként fizetnek ki számukra. Azért a Közgép Zrt. – a köztudatban legalábbis – Simicska Lajos legnagyobb cégeként szerepel.
- Ez így van.
- Ezek szerint azt mondod, hogy nem átláthatóan az övé?
- Pontosan egy évvel ezelőtt, tavaly áprilisban kellett egy nyilatkozatot adnia a Közgép Zrt.-nek is az új közbeszerzési törvény értelmében arról, hogy a tulajdonosi háttere miképpen fest. És ekkor jelent meg egy levélmásolat, ha jól emlékszem, az interneten, amely azt jelezte, hogy a Közgép Zrt. többségi tulajdonosa Simicska Lajos. Ebből nem derül ki az, hogy hány százalékban tulajdonos, csak az, hogy többségi. Többségi tulajdonos lehet valaki 51 százalékkal, de akár 99,99 vagy 100 százalékkal is adott esetben. Tehát ilyenkor hiába van egy kijelentés arról, hogy ő az, még az is feleslegesnek tűnik, ha az ember mellé teszi, hogy mennyi osztalékot vettek ki, hiszen nem tudjuk, hogy ki és milyen osztalékot vett ki.
- És körülbelül sem lehet ezt megbecsülni? Azt mondani, hogy jó, a Közgép Zrt. mondjuk akkora nyereséget ért el és akkora osztalékot vettek ki, a többségi tulajdonos Simicska Lajos, ezért úgy becsüljük, hogy akkor legalább 50 százaléka ennek az osztaléknak őt illeti? A másik cégnél ugyancsak ennyi nyereség volt, aztán ennyi osztalékot vettek ki, ott is az egyik tulajdonos, abból ennyi milliárdot vehetett ki. Így nem lehet összeadogatni?
- Dehogynem. Természetesen lehet, csak akkor ugyanott vagyunk, mint az az ember, aki kávézaccból jósol.
- Hidd el nekem azt az osztalékot vagy kávézaccot, nem? Nem lehet pontosan mondani, de azt, hogy körülbelül mondjuk 5 és 500 milliárd forint között van. Tudom, hogy ezek már vad számok volnának…
- Ezek spekulációk volnának, nem különbek a kávézaccból történő jóslásnál. Mondhatjuk azt, hogy egy ember lehet 1 métertől 2,20 méterig terjedően bármekkora magas. De ha azt mondjuk, hogy látatlanban ez az ember 1,7 méter magas, akkor átverünk mindenkit, mert lehet, hogy aki magasabbnak gondolta, az azt mondja, hogy nahát, ez csak 1,7 méter, aki pedig alacsonyabbnak, az azt mondja, hogy ugye, én mondtam, hogy egy méter hetvenes. Tehát ilyennek nincs helye egy komoly vagy magát komolynak tekintő magyar listában. Mind a tizenkét évben, amióta ezt a listát készítjük, távol tartottuk magunkat a politikától és attól, hogy valamilyen feltételezés nyomán teljesen megalapozatlanul állítsunk valamit. Ez felelőtlenség is lenne, mert az olvasók akkor a következő évben joggal kérnék számon, hogy azt hallottam, hogy ebben a városban van egy Kis Jancsi, akiről azt mondják, hogy milliárdos. Akkor miért nem szerepel a listában? Ha azt mondják, akkor ennek körülbelül annyi a jogalapja, mintha valaki azt mondaná, hogy azt mondják, 58 százalékos a tulajdoni részesedése. Nem tudjuk bizonyítani. Márpedig, ha nem tudjuk és semmit nem tudunk bizonyítani, akkor ez teljes fikció.
- Értem én, de például a hvg.hu végkövetkeztetésében oda jut el, ahova te, hogy tudniillik nem lehet megmondani, hogy mekkora jövedelme származott Simicska Lajosnak vagy a családjának, nem lehet tudni, hogy mekkora a vagyonuk, a folyamatos tulajdonváltások és a cégnyilvántartásban szereplő pontatlan adatok még a becslést is megnehezítik. De azt a konkrétumot például közlik, hogy a család közvetlen érdekeltségébe négy cég tartozott és ezek a cégek bruttó 6 milliárd 200 millió forintot fizettek ki osztalékként 2012-ben.
- Kinek?
- Jórészben a Simicska családnak ezek szerint, nem?
- Jó. Innentől kezdve van a feltételezés, a mondatod második része válaszol is rá.
- Nem lehet egy minimumot megállapítani? Hogy minimum ennyit fizethettek ki, ennek alapján a 86. a listánkon.
- Én ettől távol tartottam mindig magam és magunkat, és nem szeretném. Van ebben a kiadványban, a mi százas listánkban egy csomó hiba, természetesen. Mert valamit mi sem látunk, néhány elemzésben nem tudunk mi sem olyan aprólékosak, gondosak lenni, mint amennyire szeretnénk. A kiadvány és a benne szereplő emberek hitele nekem sokkal-sokkal többet ér, semmint hogy azt mondjam, hogy na, neki ennyi a vagyona, mert én ezt így gondolom, így saccolom, és nem érdekelnek a tények, nem érdekelnek azok az érvek, kiindulópontok, adatok, amelyek bizonyítják vagy cáfolják ezt. Arról nem is beszélve, hogy se te, se én, de talán még az uralkodó párthoz közelebb álló gazdasági emberek sem tudják, hogy ebből a pénzből valójában mennyi az övék. Akár mondhatjuk, hogy ez 6 milliárd forint, mint ahogy említetted, de lehet 6 és Isten tudja hány milliárd is az övé. Itt megint a bizonytalanság, a feltételezések területére tévedünk.
- De az azért biztos, hogy Simicska Lajos az ország egyik legmeghatározóbb gazdasági embere, tulajdonosa valószínűleg az egyik leggazdagabb, legbefolyásosabb cégnek az országban. Nem lehet-e egy olyan külön fejezetet szentelni neki, hogy nem tudunk róla semmit, nem tudjuk mekkora a vagyona, de közvélekedés szerint az ország egyik meghatározó nagyvállalkozójáról van szó? Vagy ennek sincs értelme?
- Ennek oly mértékben van értelme, hogy a tavalyi évben, amikor kiderültek a tulajdonviszonyok, amik a Közgép Zrt. mögött voltak, akkor a bevezető írásban Korányi G. Tamás szerkesztő kollégámmal együtt megírtuk pontosan, szinte szóról szóra azt, amit mondtál. Ez az érdekes benne, hogy megírtuk, hogy ezt nagyon sokan így tartják, vélhetően ennek van valami alapja is, mi viszont ingoványos területre – lásd becslés, vajákolás, kávézacc-jóslás és a többi – nem szeretnénk tévedni. Majd ha egyszer talán megadatik nekünk az, hogy teljesen transzparens lesz a Közgép Zrt. tulajdonosi szerkezete, teljesen transzparens lesz az a közbeszerzési szerződéscsomag, amivel rendelkeznek, valamint az is, hogy milyen osztalékot fizettek ki és kinek, akkor helye is lesz talán a kiadványban. Bár akkor sem hiszem, hogy a listán szereplő üzletemberek döntő többsége tapsikolna, hogy egy klubba kerülnek bizonyos úriemberekkel.
- Na de ez már nem választás kérdése, ha egyszer gazdag valaki, akkor egy klubba kerül a leggazdagabbakkal. Valószínűleg inkább szeretne a magyar társadalom többsége a leggazdagabbakkal egy klubba kerülni, függetlenül attól, hogy személy szerint kit kedvel és kit nem, mint a legszegényebbek közé. Nem?
- Ebben teljesen igazad van. De vannak olyan listák Magyarországon, nem a miénk, ahol ezeket az elveket kicsit rugalmasabban kezelik. Mondok egy példát. Van benne olyan is, aki letöltött börtönbüntetés után került be ebbe a klubba. Ha én gazdag lennék, akkor azt mondanám, hogy kikérem magamnak. Mert ez olyan, mintha egy láda alma lenne előttem, és egy rohadt alma kerülne az almák közé. Három nap múlva az összes almán láthatók lennének azok a bizonyos barna foltok. Amit én mint egészséges alma nem szeretnék magamon látni. Ismerem ezeket az urakat, hölgyeket akik az üzleti tisztességükre, az üzleti tevékenységükre joggal és méltán lehetnek büszkék, mint ahogy az eredményeikre is.
- És vajon miért nem akar valaki az egészséges, szép nagyra nőtt almák közé tartozni? Hiszen ráadásul mindenki mond róla mindent, még a viszonylag finom kifejezéseiről ismert ellenzéki vezető, Bajnai Gordon is folyton Orbán–Simicska-rezsimről beszél. Mit veszthet Simicska Lajos, ha feltárja, hogy ennyi és ennyi milliárdja van, ilyen és ilyen céghálója, ilyen és ilyen arányú tulajdonos? Sőt, minden világossá válna vagy alapja lesz annak, amit mondanak róla vagy éppen egy része alaptalanná válik. Szóval mi az, ami a te tapasztalataid szerint egyeseket arra késztet, hogy maradjanak távol ettől a fajta nyilvánosságtól?
- Én nem látok igazából bele az agyukba és szándékaikba sem. Azt gondolom, amit te, hogy remek dolog egészséges almák között helyet foglalni és kacsingatni a vevőkre a zöldséges pulton. Szerintem ez egy nagyszerű dolog, aki nem így gondolja, az azt hiszem, hogy rossz úton jár. Minden évben igyekeznek bekerülni a száz közé olyanok – itt most nem a Simicska Lajos vagy a hozzá hasonló úriemberekből beszélek –, akik nem egészséges, szép, nagyra nőtt almák.
- Így akarják a saját becsületüket megszerezni, egy ilyen listában való részvétellel?
- Pontosan. Ezzel akarják magukat fényesre suvickolni, hogy csillogó, szép, nagy almák legyenek. Ilyenkor természetesen minden egyes úrnak, hölgynek, cégnek utánanézünk. Nem egy esetben volt már olyan, hogy bizony a felszín mögött a rothadás egyértelmű jelei voltak tapasztalhatók. Hogy Majakovszkij szavaival éljek: „intelligensek, tartok tőletek, inkább csak kívül vörös a retek”.
- A még nem betiltott Majakovszkij szavaival. Még egy dolgot azért meg kell kérdeznem. Az elmúlt évek alatt próbáltál Simicska Lajoshoz eljutni?
- Tavaly megpróbáltunk, mert a szerkesztőségben komoly vita bontakozott ki, hogy – a korábban említett levél, illetve tulajdonrész-beismerés kapcsán – az almák vagy a rohadt almák közé tartozik. Ekkor a szerkesztőségben néhány munkatárs, néhány kollégám úgy gondolta, hogy tegyünk egy kísérletet. Tettünk.
- És meddig jutottatok?
- Egészen minimális szintig.
- Portásig, titkárnőig, az ismerős ismerőséig?
- Inkább azt mondom, hogy az ismerős ismerőséig jutottunk, onnan merész ívben visszapattantunk, és innentől kezdve nem is nagyon forszíroztuk a dolgot.
- Majd jelentkezik ő maga.
- Mi nem gondoltunk ilyenre, hanem inkább megkönnyebbültünk, hogy nem kell egy pici kompromisszumot sem tennünk. Ragaszkodhatunk az eddigi elveinkhez és vállalhatjuk a listán szereplőket mi is, és a listán szereplők is vállalhatják önmagukat.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
Újpesten az élelmiszerosztást összekötötték az aláírásgyűjtéssel
Trippon Norbert, az MSZP újpesti elnöke
Bolgár György: - Tegnap egy hallgató elmondta, hogy Újpesten az önkormányzat a nyugdíjasoknak levelet küldött, amelyben felajánlotta nekik, hogy idén tavasszal két kiló lisztet, három kiló cukrot és egy liter étolajat adományoz ingyen, és ezeket már át lehet venni. Azt mondta a hallgató, hogy ez nagyon szép dolog, csakhogy ugyanazon a helyen – talán iskolákban lehetett ezeket átvenni – gyűjtöttek aláírásokat is a rezsicsökkentés érdekében, ahol ezeket az élelmiszer-csomagokat át lehetett venni. Bár nem volt kötelező aláírni, de azért mégiscsak úgy tűnt, hogy összekapcsolták a kellemeset a hasznossal. Megpróbáltam Wintermantel Zsolt, fideszes polgármestert elérni. Ő természetesen nem volt kapható egy beszélgetésre, de írásban válaszolt, és azt állította, hogy semmilyen aláírásgyűjtés nem folyt az érintett intézményekben. Azt is írta, hogy aki ezzel ellentétesen állít bármit, az azon túl, hogy hazudik, megsérti a 225, munkáját lelkiismeretesen végző köztisztviselőt is, és hogy velük szemben jogi lépéseket tesznek. Ezt ígérte finoman a polgármester. Ma szintén betelefonált egy hallgató, aki megerősítette, hogy ott, ahol ő vette át az élelmiszer-csomagot, nem volt aláírásgyűjtés. Ez után egy másik hallgató azt mondta, hogy azon a helyen, ahol ő vette át a csomagot, volt aláírásgyűjtés. Igaz, hogy nem erőszakoskodtak, nyugodtan felvehette a lisztet és a cukrot, és nem volt kötelező aláírnia a rezsicsökkentés támogatását, de ott voltak az aláírásgyűjtők. Ön tudja, hogy mi az igazság?
Trippon Norbert: - Igen, mi is számos felháborodott lakossági bejelentéssel találkoztunk. Tudomásunk szerint, mintegy tucat újpesti közintézményben és iskolában zajlott az önkormányzat életosztási akciója. Ez így történt, és erről értesítették az újpesti nyugdíjasokat. Aki úgy gondolta, az elment erre az ételosztásra, és sorba állt azért, hogy átvegye azt, amiről értesítést írtak neki. Több helyről jelezték nekünk – és erről fényképes dokumentáció is van –, hogy az ételosztás mellett, ezeknél az intézményeknél, például a bejáratnál, ahol a nyugdíjasok sorba álltak – vagyis elképzelhető, hogy nem konkrétan a közintézmény területén –, szinte rátelepedtek a gyanútlan nyugdíjasokra és családtagjaikra a fideszes kitelepülő pultokkal. Tehát bizonyítható módon, több helyen megtörtént, hogy szinte rátelepedtek a sorban álló nyugdíjasokra ezek a fideszes aláírásgyűjtők.
- Akkor különösen kíváncsi vagyok a polgármester által kilátásba helyezett jogi lépésekre.
- Én azt gondolom, hogy nem kell feltétlenül jogi lépésekkel fenyegetőznie egy fideszes polgármesternek azért, mert egy kérdés az asztalra kerül, akár pozitív akár negatív oldalról vetette fel valaki. Azonban a Fidesznek ilyen a stílusa, tehát ezen nem lepődünk meg. Mindenesetre az tény, hogy ezek az aláírásgyűjtő pultok ott voltak az ételosztások helyszínén. Nem biztos, hogy konkrétan a közintézmény területén, hanem például a bejáratánál. Nagyon sok embert felháborított ez az ízléstelen, tolakodó kampány. Azt is tudni kell, hogy az önkormányzat vezetői fideszesek, és a kitelepüléseket is ők szervezték, hiszen az aláírásgyűjtők szintén fideszesek. Mi nem feltételezzük, hogy a kutya ne tudná, hogy mit csinál a farka, ebből következik, hogy valószínűleg itt egy szervezett akcióról lehetett szó. Hiszen ez több közintézményben megtörtént. Tehát én nem gondolom, hogy az önkormányzat vezetői ne tudtak volna arról, hogy a saját pártjuk az ételosztások közelében aláírásgyűjtéseket tervez.
- Vajon ha az MSZP állít oda egy asztalt, hogy az élelmiszeradó csökkentéséhez gyűjtsön aláírásokat, akkor mi lett volna a reakció?
- Meg lehetett volna próbálni, csak mi úgy gondoljuk, hogy ennél etikusabban és tisztességesen is lehet aláírásokat gyűjteni. Nagyon sokan támogatnak, biztatnak bennünket és írják alá a beadványunkat. Azt gondolom, hogy az a módszer, amit a Fidesz alkalmaz, hogy az adófizetők pénzén finanszírozott önkormányzati akciót használja arra, hogy pártpolitikai érdekből aláírásokat gyűjtsön, az mindenféleképpen etikátlan. Azt kell mondanom, hogy akik hozzánk betelefonáltak vagy jelezték, hogy látták, azok is nagyon felháborítónak tartják ezt.
- Ennek lehetne az a hozadéka, hogy a nyugdíjasokat nem lehet megvenni két kiló liszttel és három kiló cukorral. Azonban azok, akik nem telefonáltak, csak felvették az ingyenes adományt meg tavaly ősszel a tizenöt kiló krumplit, lehet, hogy nincsenek ennyire felháborodva, és azt mondják, hogy mégsem olyan rossz ez a Fidesz, ha így gondol ránk, és segít bennünket. Persze ettől még nem válik sokkal jobbá a sorsunk, de egy kicsit könnyebb lesz. Szóval hogy lehet ellenzéki szocialistaként ezzel felvenni a küzdelmet? Most politikai küzdelemre, az emberek meggyőzésére gondolok. Hiszen a rezsicsökkentéssel vagy az ingyen élelmiszer osztogatásával egyértelműen politikai céljai vannak a kormányzó pártnak, még akkor is, ha ezt tagadják. Ezt pedig überelni csak akkor lehet, ha a szocialisták azt mondják, hogy mi még jobban fogjuk csökkenteni a rezsit, vagy mi még jobban le fogjuk vinni az árakat, vagy mi nem két kiló lisztet fogunk osztani, hanem húszat. Csakhogy ez nyilvánvalóan tarthatatlan, és ebbe az ország fog belerokkanni. Szóval van-e válaszuk? Például konkrétan Újpesten, Ön tud-e valami olyasmit mondani, ami az embereknek tetszene, és tartható is gazdaságilag?
- Persze. Mi is azt látjuk, hogy a Fidesznek azon lépései mögött, amelyek látszólag szép gesztusnak is tűnhetnének, valójában mindig politikai számítás és haszonszerzés áll. Például most ez az aláírásgyűjtési akció is ilyen. Ugyanakkor én hiszek abban, hogy az emberek ennél sokkal bölcsebbek, és a családok, a családtagok beszélnek egymással, és szembesülnek azzal, hogy micsoda munkanélküliség van, és akinek van munkája, akár Újpesten is, az egyre nehezebben tud megélni a fizetéséből. Egyre magasabbak a devizahitelek, egyre magasabbak az élelmiszerárak, és mi ezért is javasoltuk egyébként az áfacsökkentést. Azért Újpesten azt is sokan tudják, hogy a jelenlegi fideszes vezetés több mint ezer újpesti középiskolástól vette el a korábbi ötvenszázalékos tankönyvtámogatást. Sokan tudják, mert tapasztalják, hogy ugyanez a fideszes városvezetés Újpesten például fizetőssé tette a bölcsődéket, ami ellen mi egyébként nagyon határozottan tiltakoztunk. Ráadásul közel nyolcvanszázalékos lakbéremelést vezettek be az önkormányzati lakások egy részénél. Emellett a két év átlagában majdnem húsz százalékkal emelték meg az újpesti piacon – ami Újpesten egy nagyon fontos közösségi hely – a bérleti díjat és a helypénzt. Erről mi például azt mondjuk, hogy egy tízszázalékos bérleti díj és helypénzcsökkentést kellene végrehajtani Újpesten. Ezt mondjuk, mi nem csak most mondjuk, hanem már évekkel ezelőtt is mondtuk. Én azt látom, hogy ezek mind olyan dolgok, amiket a családok, az emberek a saját bőrükön éreznek és tapasztalnak. Ezért azt gondolom, hogy politikai marketingakciókkal nem lehet félrevezetni az embereket, én ebben hiszek.
- Egy kérdés erejéig visszakanyarodnék a nyugdíjasokhoz. A polgármester azt írta nekünk, hogy Újpesten közel huszonötezer jogosult van, és közülük majdnem huszonegyezer nyugdíjas vette át a csomagot. Azt például megkérdezték tőle, hogy honnan tudja ezt a polgármester? Honnan szerzi a nyugdíjasokról az adatait? Azon a címen, hogy ők csak jótékonykodni akarnak, át lehet nekik adni a nyugdíjasok nevét és címét?
- Ebben nem vagyok biztos, de feltételezem, hogy a népességnyilvántartásból szerezték az adatokat. Hiszen különben nem tudták volna kiküldeni az újpesti nyugdíjasoknak az értesítést.
- Azonban ott valamilyen törvényi megalapozottsággal lehet csak adatokat kérni. Azért, mert valaki azt mondja, hogy én osztogatni akarok, elvileg nem volna szabad átadni az adatokat, nem?
- Feltételezhetően valamilyen közfeladatra hivatkoztak, és valamilyen indoklással azért valószínűleg ellátták a kérelmet, amikor ezeket az adatokat kivették a rendszerből. Egyébként az tény, hogy sokan nem szeretik, ha az adataikat kilistázzák, és ahhoz akárki hozzájuthat. Illetve, amikor valaki részt vesz egy ilyen akción, akkor róla tudják, hogy átvette-e az adományt vagy nem. Tehát van olyan, aki valóban nem szereti, ha ilyen formán nyilvántartják az adatait. Ez nem a legszimpatikusabb dolog. Önmagában egy ilyen akció akár szimpatikus is lehetne. Mi egyébként a korábbi akciót támogattuk is, de azt tapasztaljuk, hogy általában a fideszes akciók mögött valamilyen politikai számítás van, és úgy tűnik, hogy a jelenlegi ételosztás mellett, ahol ezek az aláírásgyűjtő pultok is ott voltak, szintén egy politikai számításnak lehettünk a tanúi. Ez egy szervezett akció volt. Volt olyan újpesti nyugdíjas, aki azt mondta, hogy valójában nem az történt, hogy őt elhívták egy ételosztási akcióra, őt ezzel az ételosztási akcióval csalták a fideszes pultok közelébe. Ő azt feltételezi, hogy a fideszesek előre végiggondolták, hogy ezeknek az intézményeknek egy jelentős részénél ezek a pultok ott legyenek. Ez nem állítás, ez pusztán egy feltételezés az érintett részéről. Ez is jól mutatja azt az elemi erejű felháborodást, amit ez kiváltott az ott élő nyugdíjasok körében, illetve a családtagjaik körében. Én azt gondolom, hogy ez megalapozott is, mert egy adófizetők pénzéből finanszírozott önkormányzati akcióba nem illik belerondítani direkt pártpropagandával.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
A Tavares-jelentésről
Forgács Imre, volt igazságügyi és rendészeti miniszter
Forgács Imre: - Úgy látom, hogy ez a Tavares-jelentés nem váltott ki különösebb érdeklődést. Holott én ezt egy nagyon fontos dolognak tartom, és megmondom őszintén, hogy számomra teljesen érthetetlen, hogy a magyar ellenzéki politikusok miért rettegnek attól, hogy az Európai Unió esetleg él azokkal a jogi eszközökkel – ezek eléggé korlátozottak –, amelyek rendelkezésre állnak olyan tagállamokkal szemben, amelyek láthatóan sorozatosan megsértik a közösségi jogszabályokat és az európai jogállami elveket. Ugyanis ez a most közzétett jelentés szakmailag is rendkívül korrekt. Egy harminckét oldalas dokumentumról van szó, ami részletes listát tesz közzé arról, hogy a magyar kormány és a parlamenti többség hogyan bontja le a jogállamot. Ez a lista tulajdonképpen jól ismert a Klubrádió hallgatói számára, hiszen ugye itt állandóan napirenden lévő kérdésekről van szó. Én elolvastam ezt a jelentést nagyon részletesen, és mondom, korrekt módon elemzi a fékek ellensúlyok gyengülését, az igazságszolgáltatás függetlenségét veszélyeztető támadásokat, tehát hogy nincsenek tisztázva az ügyek áthelyezésének a kritériumai.
Bolgár György: - Magyarán annak alapján, amit olvasott, nem igaz, hogy fogalmuk sincs arról, hogy mi van a magyar törvényekben, nem is tudnak magyarul, félreértik és így tovább.
– Dehogy. Ez egy szakmailag teljesen kiérlelt dolog. A diszkriminatív nyugdíjazása a bíráknak, a költségvetési tanács vétójoga a majdani új parlament által elfogadott költségvetéssel kapcsolatban vagy hogy ha a kormányt elmarasztaló bírósági döntések születnek, akkor különadókat lehet kivetni és hasonlók. Tehát ezek ismertek. Na most ennek alapján ugye a Tavares-jelentés az azt ajánlja az EU intézményeinek, hogy hozzon létre egy új mechanizmust a szerződés második cikkelyének ellenőrzésére. Ez az a nevezetes második cikkely, amely ugye a koppenhágai dilemmáról szól. Röviden az a lényege, hogy amikor valaki jelentkezik az unióba, akkor alaposan vizsgálják, hogy megfelel-e a jogállami követelményeknek. Majd aztán megfeledkeznek erről, és Magyarország esetében is ez a helyzet. És kéri ez a jelentéstevő, hogy amennyiben a magyar hatóságoknak ezekben a kérdésekben adott válaszai nem megfelelőek, akkor léptessék életbe, hozzák működésbe a 7. cikkely első bekezdésben előírt mechanizmust. Na most ez valóban nem a szavazati jogok felfüggesztéséről szól, de – és ez nagyon fontos – az uniós szervek megállapíthatják, hogy fennáll a veszélye annak, hogy egy tagállam megsérti a jogállami alapértékeket. Ha viszont az eljárás megindul, akkor elvben annak a lehetősége is fennáll, hogy a tanács megállapítja a második cikkben foglaltak megsértését, ez pedig elvezethet ahhoz, hogy a minősített többséggel döntsenek egyes jogok felfüggesztéséről.
– Tehát a 7-es cikkely első pontja alapján szigorúan megfigyelik Magyarországot, hogy valóban megsérti-e ezeket az alapelveket, és ha így történik, akkor már jön a második, illetve harmadik pont.
– Így van.
– Aminek alapján elindul a folyamat. Ha a 7-es pontot elfogadják a jelentés alapján, akkor reszketnünk kell, mert a következmény az lehet, hogy még a szavazati jogot is felfüggesztik.
– Ez egy tudatosan felépített, több fokozatú rendszer. Én úgy gondolom, hogy Magyarországnak az érdeke nem az, hogy rettegjünk az esetleges uniós szankcióktól, hanem az, hogy megszűnjön a jelenlegi pária létünk. Hát nem véletlen, hogy a Klubrádió egyik kiváló műsora, a Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje minden reggel döbbenetes képet fest a közállapotainkról. Én úgy gondolom, hogy ha ennek a megváltoztatásában az Európai Unió a maga szerény jogi eszközeivel segít, akkor annak örülni kellene.
– Persze. Nem Magyarországot akarják megbüntetni, hanem a kormányt akarják rábírni arra, hogy lépjen már vissza, forduljon vissza erről az életveszélyes útról. Csak az ellenzék meg azért olyan tétova – és én is sokszor kifogásolom ezt, hogy ez nem jó –, mert egyfelől elítélik ők is ugyanolyan erővel és mélységben az Orbán-kormányt, mint az Európai Unió, másfelől meg visszariadnak attól, hogy valamilyen komolyabb szankciót alkalmazzanak. Hát hiszen épp az a célja a szankcióknak, hogy Orbánékat rákényszerítse arra, hogy idáig és ne tovább. Sőt idáig se, hanem tessék visszalépni. Ha másképp nem megy, akkor ezekkel a módszerekkel.
– Hát pontosan erről van szó, ugyanis ha az ellenzéki politikusok azt hangoztatják állandóan, most már mantraszerűen, ami, mondom, számomra teljesen érthetetlen, persze tudnék erre egy magyarázatot de most ezt nem mondom el…
– Hát, én is tudom. Az, hogy a Fidesz olyan ügyesen nyomja rá a szocialistákra meg a többiekre, hogy ti uszítottátok ránk Európát, mert nektek a magyar nép sorsa nem számít. Kész. Ez az üzenet.
– Na de hát azért bízzunk már abban a józan többségben, aki tudja, hogy Európa számunkra nem egyike a lehetséges alternatíváknak, hanem – ezt hadd ne mondjam részletesen – mi jelentkeztünk, azóta is a fejlesztéseinktől kezdve a földalapú támogatásainkig minden onnan jön, Magyarország mozdulni sem tudna az európai integráció nélkül. De én ezt evidenciának tartom. Na most ehhez képest, ha mindig azt hangoztatják az ellenzéki politikusok, hogy nem értenek egyet a szankciókkal, akkor teljesen félreorientálnak, ugyanis a szavazati jog esetleges felfüggesztésétől még borzasztó távol vagyunk, hiszen ez egy nagyon bonyolult eljárás, és szó sincs még ilyesmiről. De ugye ha csak ezt mondjuk el, akkor ezzel félreorientálunk mindenkit. Itt valójában nem Magyarország büntetéséről van szó, hanem arról, hogy az Európai Unió értékeihez méltatlan és elszabadult hajóágyúként viselkedő kormányt kellene szankcionálni. Hát itt erről szól ez az egész történet! Most ehhez képest én tényleg eléggé értetlenül állok, hogy miről van szó? Amikor az ellenzék vezető politikusaitól állandóan azt hallom, hogy mi nem értünk egyet a szankciókkal.
– Ki kellene találni egy ésszerűbb álláspontot, és igenis, ha bármilyen szankciót kapunk, az Orbán Viktor és kormányának a bűne. Megmondták nekik ötször, tízszer, százszor, ötszázszor, hogy ne csináljátok, és mégis csinálják. Miért? Azért mert a magyar nép sorsa nekik nem számít?
– És itt nem arról van szó, hogy a magyar népet és Magyarországot kívánják büntetni. Hát ez egy teljesen evidens dolog, és ezt a jelentést egyébként hadd ajánljam a Klubrádió hallgatóinak, tessenek elolvasni, nagyon tanulságos. Szóval egy teljesen távolságtartó, de ugyanakkor szakmailag rendkívül korrekt szövegről van szó. Önmagáért beszél.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
Folyik a vita a európai parlamentben a Tavares-jelentésről
Hegedűs István, a Magyarországi Európa Társaság elnöke
Bolgár György: - Az imént a műsorba betelefonált Forgács Imre volt igazságügyi és rendészeti miniszter, aki arról beszélt, hogy elolvasta ezt a bizonyos Tavares-jelentést Magyarországról, és nagyon jónak, nagyon alaposnak tartotta. Ön viszont be tud számolni arról, hogy milyen vita folyik a parlamentben erről a harmincegy oldalas tervezetről. Mi hangzott el eddig, kik hogyan érveltek?
Hegedűs István: - Tulajdonképpen ez a vita, ami most is zajlik egyébként a brüsszeli épületben, ez már a sokadik menet, és Tavares vezetésével ez már az ötödik számú munkadokumentum, amit megvitatnak. Tulajdonképpen az a különbség, és ennyiből nem sok minden változott, hogy most már a magyar alaptörvény negyedik módosítását is alaposan tárgyalja ez a dokumentum. A vita egyébként eddig nem nagyon bontakozott ki, mert Tavares igen hosszan és részletesen számolt be nemcsak a negyedik módosításról, hanem az egész elmúlt kétéves tevékenységükről. Hiszen most jutottak el ahhoz a ponthoz, hogy hamarosan az európai parlamenti képviselők módosításokat, módosító indítványokat nyújthatnak be ehhez a jelentéshez. És úgy megy majd a jelentés a plenáris ülésre, ahol várhatóan még nagyobb vita lesz a magyar ügyről.
– Mit tudott hozzáfűzni ez a portugál zöldpárti képviselő ahhoz a dokumentumhoz, amit ő állított össze? Hiszen ezt nyilván elolvasták a jelenlévő képviselők is, nem?
Hegedűs István: - Igen, de most bontotta ki alaposabban nyilván ő és szakértői a negyedik módosítás következményeit, és például hosszan tárgyalja azt a problémát, amin egyébként ki is bontakozott egy kicsit vita, csak nagyon az elején vagyunk, és rövid lesz az időkeret is a képviselők számára. Tehát azt a problémát, hogy az Alkotmánybíróság mostantól kezdve most már az alaptörvényben rögzítetten nem vizsgálhatja tartalmilag egy-egy alkotmány módosításnak az alkotmányosságát. És ezt a problémát részletesen kifejti, idézi a 2012-es egyik alkotmánybírósági határozatot, amely ugye akkor született, amikor az átmeneti rendelkezéseket technikai okokból megsemmisítette az Alkotmánybíróság. De hozzáfűzött olyan magyarázatokat a magyar Alkotmánybíróság akkor, amelyek teljesen szembemennek azzal, hogy aztán a magyar parlament teljesen elvette az Alkotmánybíróság ilyen jellegű jogát. A vita arról kezdődött el, hogy vajon egy ilyen ügyben felszólíthatja-e mondjuk az európai parlament Magyarországot, hogy adja meg ezt a jogot az Alkotmánybíróságnak, amikor vannak olyan tagállamok, ahol szintén hiányzik ez a joga az Alkotmánybíróságoknak. És ugye ezzel szemben az az általános érv, amit Tavares is többször elmondott, hogy ez egy szisztematikus változás. Az elmúlt két évben a jogállammal szemben a fékek és ellensúlyok rendszerének megbontása történt, és ezért nem egy-egy kérdést kell csupán kiragadva megvitatni, hanem az egészet kell folyamatában nézni.
– Az imént azt mondta, hogy Tavares és szakértői. Nyilván a magyar közönség nem nagyon van tisztában azzal, hogyan működik egy európai képviselő. Mind csupa politikus, nincs tájékozva semmiről se, ezek szerint azért annyira nem lehetnek tájékozatlanok, ha szakértők is dolgoznak nekik? Milyen szakértők ezek és mivel foglalkoznak?
– Hát egyrészt van magának a bizottságnak, tehát az állampolgári jogok bizottságának egy szakértői stábja, másrészt az egyes képviselőknek is vannak asszisztensei és szakértői. Illetve hát az egyes parlamenti politikai csoportoknak is. Konkrétan, hogy ez a munka hogy született meg, azt nem tudom, de nyilván nagyon alapos munka van a háttérben, hiszen nemcsak, hogy Sólyom László Népszabadságbeli cikkét is idézik, amely az alkotmányosság haláláról szól, hanem amit már ma többen is idéztek előttem, hogy olyan magyar gondolatokat, kulturális eseményeket, történéseket, a magyar történelem különböző időpontjait is beleveszik a jelentésbe, ami mutatja, hogy tényleg egy tág kontextusban is értelmezik mindazt, ami történt. Majd belemennek az egyes problémákba részletesen, ismét előjött egyébként a médiahatóság problémája. Az a kérdés, hogy a médiatanácsban továbbra is kizárólag kormánypárti képviselők vesznek részt. Tehát mindazok az ügyek, amelyek nem oldódtak meg az elmúlt néhány évben, újra meg újra előjönnek. Nyilván egy komoly szakértői apparátus is dolgozik mögöttük. És nem szabad elfelejteni, hogy Tavares vezetésével egy tényfeltáró küldöttség járt Budapesten, és mindenkivel találkoztak személyesen is. És hát nyilván aztán képviselőtől függ, hogy mennyire komolyan veti bele magát ezekbe a problémákba. Úgy tűnik, hogy Tavares nagyon komolyan belevetette magát.
– Ezen a mai vitán kik vesznek részt?
– Ennek az állampolgárjogi bizottságnak a tagjai szólalnak meg, mégpedig abban a sorrendben, hogy miután Tavares elmondta, hogy állt össze a friss jelentése, azok az árnyék-jelentéstevők is, akik egyébként vele együtt dolgozva segítették a munkáját, akik más parlamenti politikai csoportokból jönnek, utána ők kaptak szót, és mondták el röviden a véleményüket. Ezért mondott a néppárti képviselő némileg másfajta értelmezést, mint maga Tavares, anélkül, hogy komolyan konfrontálódtak volna. Majd más tagjai is a bizottságnak megszólaltak, így kapott szót például Morvai Krisztina is természetesen.
– Aki nyilván még inkább más értelmezést adott mindennek.
– Igen. Természetesen.
– A néppárti képviselőnek a más értelmezése hogyan írható le?
– Arra céloztam már az előbb is, amit ő mondott tulajdonképpen, hogy az a kérdés, hogy egy-egy tagállam problémáit látva vajon tudunk-e olyan általános megoldást adni például az Alkotmánybíróság szerepével kapcsolatban, vagy a másik példája az volt, hogy mely egyházakat ismeri el egy adott ország egyházaknak, mert vajon az a háromszáz, magát egyháznak nevező szervezet, amely Magyarországon korábban létezett, vajon az tényleg mindegyik egyház volt-e vagy valami más nevezte egyháznak magát. Tehát ő ezt a problémát vetette fel, és erre mindenki nyugodtan válaszolt. a liberális képviselő Renate Weber következett utána, és valóban ő is arról beszélt, hogy ugye ha európai szemmel nézzük, hogy megsértették-e az európai alapértékeket – egyébként Tavares is főleg ezt a problémát feszegette –, tehát amikor kötelessége is az Európai Uniónak egy tagállam ügyeivel foglalkoznia, akkor vajon egy-egy részletkérdésre milyen választ adjunk, ez nem teljesen világos európai szinten. De hogy a nagy egésszel van baj, az teljesen egyértelmű, mondta Renate Weber válaszul erre a problémára.
– Meddig tart ez a vita ma?
– Hát nem sokáig most már.
– És mi lesz a folytatása?
– Ugye sürgeti a levezető elnök a hozzászólókat, mert jön a következő napirendi pont, tehát nagyüzem van tulajdonképpen, és előtte is voltak más témák. Azt hiszem, hogy két dolog történik most. Egyrészt az európai parlamenti képviselők módosító indítványokat nyújtanak be a jelentéshez, másrészt a magyar kormány is kap megint egy lehetőséget, hogy erre a munkadokumentumra válaszoljon. Úgy emlékszem, a tervek szerint júniusban várható az európai parlament plenáris ülésén egy nagyobb vita, akkorra készül el a Velencei Bizottság jelentése is, amelyet az Európa Tanács kért a Velencei Bizottságtól, a Velencei Bizottság az Európa Tanácsnak egy tanácsadó szervezete. Tehát párhuzamosan futnak a dolgok. Maga az Európa Tanács is várhatóan egy monitoring jelentést fog elkészíteni, ha minden igaz. Tehát hamarosan újra élesedik a helyzet.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
Siker-e a világkongresszus és benne Orbán beszéde?
Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke
Bolgár György: - Véget ért a zsidó világkongresszus ülése?
Feldmájer Péter: - Ebben a pillanatban jöttek ki a küldöttek, egy igen felemelő záróünnepség után befejeződött az ülés.
– Mi az Ön benyomása most, hogy már mindent tudunk, és Ön is mindent tud, illetve Ön többet tud, mint mi. Lezárult ez a háromnapos tanácskozás, sok érdekes kommentár hangzott el, fontos felszólalások hangzottak el, és ugye a vita folyik arról, hogy mennyire lehet elégedett a magyar társadalom és például a zsidó közösség azzal, amit a magyar miniszterelnök elmondott a zsidó világkongresszus előtt. Szóval összefoglalóan kezdjük ezzel, Önnek mi a benyomása arról ami történt?
– Rendkívül pozitív. Azt gondolom, hogy egy hibátlan rendezést sikerült megszerveznie a Mazsihisznek és a zsidó világkongresszusnak. És mindenki, aki ebben részt vett, köszönetet érdemel. Azt gondolom, hogy ilyen rendezvény nagyon régen volt Magyarországon, és ennyire nyugodt és ennyire összeszedett rendezvényt én nem láttam még nagyon a zsidó világkongresszus közgyűlései, bizottsági ülései során.
– Vannak olyan kommentárok, amelyek szerint Ön túl megengedő volt Orbán Viktor miniszterelnök beszédével kapcsolatban. Egyértelműen üdvözölte. Miközben a zsidó világkongresszus több külföldi résztvevője hiányolta a miniszterelnök beszédéből a konkrétumokat. Igaz, hogy például éppen most olvasom, hogy Ronald Lauder, az elnök egy nyilatkozatban azt mondta, hogy bár itt Budapesten a miniszterelnök nem szólt külön a Jobbikról, de egy izraeli lapnak adott nyilatkozatában néhány nappal ezelőtt kifejezetten komoly veszélynek tüntette fel a Jobbikot, és ez számára megnyugtató. Szóval visszatérve az Ön értékelésére és az Önt ért esetleges bírálatokra, mit gondol, hogy mennyire komolyan vehetők ezek a kritikák?
– Azt gondolom, most már tudjuk, hogy semennyire. Lauder elnök úr azt mondta most a záróbeszédében, hogy ő nagyon sajnálja, hogy nem ismerte ezt az interjút vasárnap, mert ha ismerte volna, akkor nem adták volna ki azt a közleményt, amit kiadtak. Hát mondhatjuk úgy is, hogy kvázi bocsánatot kért ezért a tévedéséért. Én azt gondolom, hogy ez nagyon világos, egyértelmű beszéd volt, és mindennél többet mondott el, hogy felolvasta a küldötteknek ezt a cikket, illetve a cikknek azt a részét, amely a Jobbikra vonatkozott. És így mindenki láthatta, hallhatta, hogy mi hangzott el. Én már hétfőn reggel is mondtam a Klubrádióban, hogy a miniszterelnök beszédét együtt kell értékelni a megjelent nyilatkozatával. Azt azonban ne tőlem kérdezze meg, hogy létezik az, hogy a zsidó világkongresszus küldöttei vasárnap nem ismerték a pénteken megjelent interjút. Azt gondolom, ha a miniszterelnök ad egy interjút egy ilyen fontos témában, akkor lenni kellett volna valakinek, aki az interjút lefordítja és megfelelő példányban a küldöttek rendelkezésére bocsátja.
– Mondjuk a magyar kormányfő stábjából, hiszen van nemzetközi kommunikációért felelős stábja, és ennél fontosabb, mint hogy a zsidó világkongresszus résztvevőit erről tájékoztassák, már amennyiben akarják, nemigen lett volna. Főleg, ha a miniszterelnök a beszédében nem ismétli meg azokat a kitételeket. Úgyhogy ez nyilvánvalóan valamiféle kommunikációs hiba.
– Nem az én dolgom ezt eldönteni. Egyet meg tudok mondani, hogy nem a zsidó világkongresszus és nem a Mazsihisz dolga lett volna, hogy ezt a cikket megfelelő módon a küldöttek tudomására hozza.
– Visszatérve még Orbán Viktor megjelenésére és beszédére, kinek volt az ötlete vagy elképzelése vagy elvárása, hogy a miniszterelnök szólaljon fel? Orbán Viktor jelentkezett be, hogy ha idejön a zsidó világkongresszus, akkor ő szeretne beszédet mondani, vagy Ronald Lauder kérte őt meg erre, esetleg Ön, Feldmájer úr, vagy hogy működött ez?
– Teljesen világos volt számomra, amikor arról kezdtünk beszélni a zsidó világkongresszus illetékeseivel, hogy szeretnénk ha idejönne a zsidó világkongresszus közgyűlése – ugye először az idők folyamán Magyarországra és másodszor Európába –, hogy az nem lehet, hogy minden más országban, ahol szoktunk ülésezni, el szokott jönni vagy az államfő beszédet mondani vagy a miniszterelnök, Izraelben általában mind a kettő eljön beszédet mondani. Így nem lehet az, hogy ha Magyarországra jönnek, akkor a miniszterelnök ne beszéljen. Ezért kerestem fel a miniszterelnököt, és tisztáztam vele, hogy ha kap egy ilyen meghívást, elfogadja-e vagy nem fogadja el. Minekután ő átgondolva a dolgot, néhány másodperc múlva azt mondta, hogy vendéglátó emberek a magyar emberek, és természetesen eljön és felszólal. Ezek után tudtuk véglegesíteni, hogy itt lesz Budapesten ez a rendezvény.
– Magyarán egy hármas közös szándék volt ez a zsidó világkongresszus vezetőitől, Öntől és persze a miniszterelnöktől.
– Természetesen. Ez a meghívás nyilvánvaló volt, de az is nyilvánvaló volt, hogy addig nem fog formális meghívást kiadni sem a Mazsihisz, sem a zsidó világkongresszus közgyűlésre, amíg nem tudjuk, hogy arra igenlő választ kapunk-e.
– Azt mondja, hogy formális meghívás. Ki küldte a formális meghívót a miniszterelnöknek?
– A formális meghívót néhány héttel később Lauder úr és én írtuk alá.
– Egy dolgot még a végére, hogy ugye sokan többféleképpen értékelték azért a hazai sajtóban is meg a politikai életben is Orbán Viktor beszédét, volt, aki egyértelműnek találta, volt, aki talált benne hiányosságokat, mert kellett volna azért utalnia arra, hogy Magyarországon milyen antiszemita jelenségek voltak és vannak, amelyeket ő tűrhetetlennek tart általánosságban. De mit gondol annak alapján, amit ő elmondott itt, illetve az izraeli lapnak adott nyilatkozatában? Elegendő hivatkozási alap lesz-e arra, hogy ha a jövőben hasonló jelenségek zajlanak Magyarországon, mint amelyek az elmúlt években voltak és sajnos ma is vannak, akkor a kormányt fel lehet-e szólítani határozott cselekvésre?
– Én azt gondolom, hogy hivatkozási alapnak ezek az elmondott mondatok, ha csak a beszédet nézzük is, elegendő lesznek. Az, hogy olyan döntések születnek-e, amelyek ebből a beszédből, illetőleg az újságnyilatkozatból következnek, azt a jövő fogja megmutatni. Én nagyon remélem, hogy ez így fog történni. Előbb meg kell születni egy akaratnak, az akaratot ki kell fejezni, most ezen a ponton vagyunk. Aztán hogy végrehajtják-e az akaratot vagy közben mást gondolnak, ezt én nem tudom megmondani. Azzal mindenesetre sokkal előbbre vagyunk most, mint a korábbi időkben, hogy mindenki hallhatta, mindenki tapasztalhatta, hogy mi a kormányfő és ehhez képest a kormány akarata, legalábbis mit nyilvánítanak ki, és ez szerintem egy demokráciában irányadó kell hogy legyen a kormány összes szervére. És minekutána egy pártvezetőről is van szó, akkor a párthoz tartozó emberek, a pártot követő emberek is nyilván átgondolják, hogy mi a helyes lépés, hogyan illik gondolkodni. Ahogy a miniszterelnök mondta, idézzük őt, ha már erről beszélgetünk, ugye ő úgy mondta, hogy vannak jó emberek vagy rossz emberek, és hát akkor ehhez kell igazítani a magatartást. Magyarra lefordítva, hogy ne ilyen rébuszokban beszéljünk, most mindenki megérthette, hogy nem illik mondjuk zsidózni a buszon annak, aki úgy gondolja, hogy ő a konzervatív táborhoz tartozik, nem pedig a szélsőjobbhoz.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!