Hol a határ?
- Részletek
- Napi apró
- 2013. máj. 08. szerda, 03:37
- Gadó Gábor
Az Országgyűlésről tavaly elfogadott törvény ünnepélyes bevezetője még azzal kecsegtetett, hogy a jogszabályt megszavazó kormánypárti képviselők tudatában vannak annak az amúgy közismert ténynek, hogy „a demokratikus állami működés nélkülözhetetlen feltétele”, hogy a parlament „a végrehajtó hatalom feletti ellenőrző feladatait hatékonyan és átláthatóan gyakorolhassa”.
Annak ellenére, hogy a 2012. április 19-én kihirdetett jogszabály (2012. évi XXXVI. törvény) számos felesleges (pökhendi) előírást is tartalmazott – például a házelnök „személyi védelméről” gondoskodó, korábban senkinek se hiányzó Országgyűlési Őrségről –, a törvény olvasója remélhette, hogy a képviselők munkája érdemben nem változik. Az ellenzéki képviselők továbbra is kérdezhetnek, interpellálhatnak, és ennek során „politikai szerepüknek” megfelelően keresetlen szavakkal illetik majd a kormány általuk kevéssé tisztelt reprezentánsait. Utóbbiak pedig – mint a végrehajtó hatalom ellenőrzött és ellenőrzésre szoruló tagjai – megpróbálnak kielégítő válaszokat adni az őket érő megalapozatlan (sértő, nemtelen, hazug stb.) támadásokra. Mert hogy tudvalévően a politikai vita rendeltetése a vélt vagy valós problémák (visszaélések, hibák és bűnök) felhánytorgatása, a közvélemény (a sajtó) élénk figyelmétől övezve. Ebben a nem mindig felemelő stílusú diskurzusban az alpári kifejezések használata éppúgy előfordulhat, mint a látványos (ám esetenként akár valótlan közléseket is tartalmazó) transzparensek felmutatása. Ha a parlamentben a mégoly radikális hangnemű nézetek közlését, ütköztetését a többség által kéretlenül kialakított illemszabályok korlátozzák, úgy éppen a demokratikus működés lényege vész el azáltal, hogy a bírálatot nem tűrő kormány az ellenzéki képviselők véleménynyilvánításhoz való jogát közvetlen cenzúrának veti alá.
Ennek a jogállami működéssel összeegyeztethetetlen gyakorlatnak ma kétségkívül a házelnök a legharcosabb képviselője. Az „Országgyűlés rendjének megzavarása” miatt Karácsony Gergelyre és Szilágyi Péterre kiszabni javasolt súlyos pénzbüntetések éppúgy, mint Szanyi Tibor interpellációja elmondásának a betiltása, olyan döntések, amelyekkel azt üzente az ellenzéknek, hogy a kormány tevékenységével kapcsolatos kritikai megnyilvánulások immár csak kellően tisztelettudó formában megengedettek. Kövér László ezzel a hazai közélet valamennyi tagjának is a tudomására hozta, hogy a jelenlegi parlamenti többség maga kívánja meghatározni, hogy a jövőben mit tekint olyan ellenzéki megszólalásnak, amelyet ha nem is támogat, de – legalábbis ma még – tiltás helyett tűrni enged. Ha ez a nyilvánvalóan alkotmánysértő gyakorlat tartóssá válik (válhat), Magyarország újabb lépést tesz a demokratikus önmegsemmisítés felé vezető úton, a kádári „látszatparlament” visszaállítása felé.
(Gadó Gábor)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!