Egyházfórum: Világ-nézet V.
- Részletek
- 2013. máj. 03. péntek, 05:18
- (mzs)
Az Egyházfórum című, negyedévente megjelenő folyóirat 2013 elején új internetes rovatot indított Világ-nézet címmel, amelyben heti rendszerességgel valamely aktuális egyházi, társadalmi, politikai kérdésről közölnek rövid cikkeket. A szerkesztők célja, hogy fórumot teremtsenek azoknak az elsősorban keresztény egyházakhoz kötődő szerzőknek, akik egy korszerűbb egyháziasságot és világlátást szeretnének megmutatni.
A legújabb írás Szorongás címmel jelent meg, a szerzője Fekete János, akiről így ír a szerkesztő, Wildmann János:
„A napokban, 86. évében elhunyt Fekete János holokauszt túlélő zsidó-keresztény író. Élvezetes és elgondolkodtató írásaival az elmúlt években az Egyházfórumban olvasói is találkozhattak. Az egyik legutóbb küldött cikkének megjelenését már nem élhette meg. Vegyük úgy, hogy ezzel búcsúzott tőlünk!”
Szorongás (részlet az írásból)
„Engem is kínoztak annak idején, a vészkorszakban a csendőrnyomozó főnök urak. Asztal tetejére vagy éppen valami tornateremből rekvirált korlátra kötöztek, és gumibottal verték letolt nadrágom fölött a vesémet, majd földagadt, elkékült meztelen talpamat meg a kitartott tenyeremet, hogy az igazi nevemet bevalljam, s az altestemet nem volt szabad elrántanom, amikor még a fütykösömhöz is hozzányomták az áramszaggató villanydrótot. – Ejnye, kisapám, ha derék magyar gyerek lennél, bezzeg nem ugrálnál?! Ilyen rohadt körülmények közt én is csak addig tagadtam, amíg bírtam, s hamar elérték, amire rá akartak venni. Ártatlannak tűnő hívószövegemet, szüleimhez címezve, már két nap kínlódás után kész lettem tömpére vert ujjaimmal postai levelezőlapra róni, s csak egy furcsának tűnő búcsúszóval próbáltam nekik jelezni, hogy kényszer alatt írok. De ez már réges-rég történt, még tizenhat éves koromban, most ugyan miért kell rá visszaemlékeznem, s minek kell kibővítenem fájdalmas emlékemet egy általános kényszerképzettel? Hát azzal, hogy miért és miként sikerült a történelem során az összes hamis vallomást, a titkolt vagy soha el nem követett bűnök beismerését kikényszeríteni? Meddig lehet a fájdalmat, a fuldoklást, égetést, karóba húzást vagy keresztre feszítést fokozni, ájulás nélkül elviselni? És hogy találtak ehhez elég kínzásra kész pribéket? Akik még gyönyörűséget is találtak ocsmány, gyakran verítékbe fulladó fáradozásukban? És az effélék hogyan térhettek vissza normál emberként, esténkén a családjuk, szeretteik körébe? A mindennapokba? És én hogyhogy nem tudom mindezeket elhessenteni az agyamból? Ki vagy mi kényszerít rá?”
Forrás: mult-kor.hu
A rovatban korábban megjelent írások közül néhány: Wildmann János (alapító-főszerkesztő): Ha a fiatalok a sarkukra állnak… Jakab Attila (írásait a Galamusból is ismerhetik): Válaszúton a Római Katolikus Egyház, Scharle Péter (a Magyar Pax Romana korábbi elnöke): Ha akarjuk, lehet keresztény identitásunk, Himfy József (filozófus): A kezdet kezdete, Wildmann János: Mérvadó adatok, Balogh Judit (nyugdíjas történelemtanár): A bűnbak, Jakab Attila: Hit- és erkölcstan: káosz és konfliktusok a láthatáron, Fekete János: Szorongás.
(mzs)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!