Nemzeti művészet
- Részletek
- 2013. április 23. kedd, 03:45
- Huszár Ágnes
Május másodikán mutatja be az Uránia Nemzeti Filmszínház az „Elment az öszöd” című nemzeti művészfilmet.
Hogy nemzeti a film, azt onnan tudjuk, hogy a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) miniszteri keretéből ötmillió forintot kaptak rá. Hogy művészfilm, azt pedig onnan, hogy a Nemzeti Filmiroda az art (művész) kategóriába sorolta. Dézsy Zoltán, a film rendezője elmondta, az alkotás „átment a Nemzeti Filmiroda kulturális tesztjén”, ennek alapján pedig közpénzekből a teljes költségvetés 20 százalékát is megkaphatják. Ez összesen 38 millió lett volna, de annyian segítettek nekik ingyen és önzetlenül, hogy kisebb keretből is kijöttek. Értékes szakmai támogatást kaptak például Andy Vajnáéktól, a Magyar Nemzeti Film Alap szakembereitől.
A film a rendező víziói szerint a közeljövőben játszódik. A forgatókönyv szerint Gyurcsány Ferenc, Magyarország volt miniszterelnöke, a Demokratikus Koalíció vezetője egy négyszemélyes börtöncellában készül büntetőperének tárgyalására. Közben flashbackben elevenednek meg a 2006 október 23-i események és részletek hangzanak el a kiszivárogtatott őszödi beszédből.
A rendező elmondta, hogy a szinopszist, sőt a leforgatott részleteket is elküldte a film „hősének”. Mivel pedig Gyurcsány Ferenctől választ nem kapott, ezt a bemutatáshoz való hozzájárulásként értelmezte.
Mi, többiek május 2-ától ismerkedhetünk meg a „nemzet” intézményei által lelkesen és bőkezűen támogatott „műalkotással” a maga teljességében. De az interneten látható részekből is rekonstruálható az egész film szellemisége. Egy ember – Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök – viselkedésének esetlegességeit, modorosságait jeleníti meg egy színész parodisztikus eszközökkel. Ez a paródia egy olyan szüzsében helyeződik el, amely a közelmúlt eseményeit, a kiszivárgott őszödi beszédet, a 2006. október 23-i eseményeket hosszabbítja meg a jövőbe olyan módon, hogy az akkori miniszterelnököt egyértelműen bűnösként, sőt, jogosan elítélt bűnözőként mutatja be.
A művészi alkotásra az jellemző, hogy elemelkedik a valóság esetlegességeitől, nem az egyént karikírozza, hanem a típust mutatja be. A társadalmi igazságtalanságok művészi bemutatása persze kiválthat politikai indulatokat, akár tetteket is. Maguk a kortársak, köztük Napóleon is kiemelte azt a hatást, amelyet Pierre Beaumarchais Figaro házassága című darabjának 1778-as bemutatója gyakorolt a közvéleményre. Az arisztokraták erkölcstelenségének, a születéssel járó privilégiumok gátlástalan kihasználásának bemutatásával ez a darab hozzájárult a francia forradalom kitöréséhez. De mivel Beaumarchais író volt, a darab pedig művészi alkotás, a rendszer és nem az egyes emberek hibáival és igazságtalanságával szembesültek a darab nézői. A negatív szereplők nem a kortársak számára felismerhető, azonosítható személyek voltak, hanem egy típus karakteres vonásait magukon viselő irodalmi alakok.
Dézsy Zoltán filmje – a már látható, meglehetősen terjedelmes részletek alapján – nem a Beaumarchais-darabbal mutat rokonságot, hanem a 17. századi gúnyiratokkal, a paszkvillusokkal. Ezek a röpirat gyanánt terjesztett, többnyire verses formájú névtelen iratok egyes emberek, csoportok, családok lejáratására készültek. A korabeli nemesi politizálás eszközei voltak. Személyre irányuló gyalázkodással sikeresen befolyásolták a politikai szereplők, s közvetve országrészek vagy az egész ország sorsát. Bethlen Miklós keserűen jegyzi meg, hogy kortársai „inkább megindulnak egy paszkvilluson, mint száz prédikáción”.
Sose halunk meg (Faragó József, 1900) – mandarchiv.hu
A kézről kézre terjedő gúnyiratok névtelen szerzői nem fukarkodtak a negatív jelzőkkel és a bűntettekre vonatkozó, bizonyítatlan állításokkal. Ennek bizonyításául álljon itt egy Thököly Imrére vonatkozó karaktergyilkos gúnyirat részlete:
„Törökkel bélelt, nyúzó, fosztó,
Pártütő, prédáló, lator, kóborló,
Országrontó és vészosztó, békemegbontó,
Te Thököly, papherélő, hazánk-pusztító.”
Korunk vizuális gúnyiratai az internetes blogok, a mémszerűen terjedő politikusparódiák, a hatásos gegekkel feldúsított filmecskék. Ennek a műfajnak egy játékfilm hosszúságúra felduzzasztott mutációja az „Elment az öszöd”.
Erre a parodisztikus elemekre építő, a valóság elemeit kitalált motívumokkal vegyítő vizuális paszkvillusra, látványos karaktergyilkosságra juttattak komoly pénzt és „ingyenes segítséget” a magyar nemzeti kultúra támogatására létrehozott intézmények. Tették ezt akkor, amikor a financiális támogatás hiányában a nemzeti filmgyártás gyakorlatilag megszűnt, nemzetközileg elismert rendezőink, Tarr Béla, Mundruczó és mások külföldön, nem magyar támogatók segítségével létrehozott projektekkel érnek el sikereket.
Tudjuk persze, ha valamit moziban vetítenek, attól még nem lesz film, és az „art” besorolás sem avat semmit művészivé. Az „Elment az öszöd” a negatív politikai kampánynak egy különösen drága és visszataszító terméke marad. Az alkotást finanszírozó „nemzeti” alapok pedig a közpénzeket saját céljaira prédáló kormányzati erő cinikus kiszolgálói.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
