rss      tw      fb
Keres

Die Welt – a teljes Orbán-interjú




A Die Welt című német lap „Az EU nem rugalmas, és doktriner” címmel közölte teljes terjedelemben az Orbán Viktorral készült interjút, amelynek előzetes kivonata már korábban felkerült a honlapra (lásd: Die Welt-interjú Orbánnal: az állami intézmények erősítése helyett ő a demokráciában hisz). Az interjút a miniszterelnök a német Die Welt és a Frankfurter Allgemeine Zeitung, valamint az osztrák Kurier* című lapoknak adta, a Die Welt számára Boris Kalnoky jegyezte le.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök és kormánya az EU különleges megfigyelése alatt áll. Ő és kormányzó Fidesz kiüresítettek olyan állami szerveket, mint az Alkotmánybíróság – mondják Brüsszelben. A miniszterelnök ezt természetesen egészen másként látja. Ő túlságosan rugalmatlannak és doktrinernek látja az EU-t ahhoz, hogy megfeleljen a válság kihívásainak.

Die Welt: – Orbán úr, miért nem lesz jelen szerdán az Európai Parlament ülésén, amelyen egyebek mellett a Magyarországot a negyedik alkotmánymódosítás miatt ért szemrehányásokról is szó lesz?

Orbán Viktor: – Egyfelől azon a napon lesz Margaret Thatcher állami temetése, amelyen részt veszek. Másrészt az Európai Parlamentben három frakcióvezető nem is lesz jelen. Ezért felhívtam Martin Schulzot, az Európai Parlament elnökét, és megkérdeztem, vajon mit tanácsol nekem, ő pedig azt javasolta, hogy inkább a májusban vagy júniusban megtartandó plenáris ülésre menjek. Attól függően, hogy mikor mutatják be a Tavares-jelentést [az uniós alapvető jogok magyarországi helyzetéről – a szerk.]. Emellett már korábban elvállaltam, hogy részt veszek kedden este az Európai Néppárt (ENP) frakcióülésén, ahol szintén Magyarországról lesz szó. Ennek a kötelezettségnek szeretnék eleget tenni, mert számunkra az ENP a kulcstényező.

– Ön ott kritikára számít?

– Inkább kérdésekre.

– Kérdésekre miről?

– A magyarországi helyzetről általában, és arról, hogyan értem és interpretálom a Magyarországról európai szinten folyó vitákat, milyenek a tapasztalatok az új alkotmánnyal, néhány ellentmondásos gazdaságpolitikai döntéssel kapcsolatban, illetve az energiacégek megadóztatásának, az áram árának csökkentése kérdésében.

– Íme még egy kérdés: léteznek-e még Magyarországon a fékek és ellensúlyok?

– Vannak egyensúlyok és fékek a parlament, a kormány és az igazságszolgáltatás közötti viszonyban. Ezek intézményekre épülnek, és rögzítve vannak az alkotmányban. Ugyanakkor az alkotmány már 1990 óta parlamentáris rendszert határoz meg. Ezért a középpontban a parlament áll. A magyar alkotmány húsz éve abból a meggyőződésből indul ki, hogy a nép által választott képviselők döntéseket hoznak, és hogy ezt nevezik demokráciának. És ha a parlament határozza meg a viszonyt a kormányhoz és az igazságszolgáltatáshoz, akkor bizonyos szabályokat be kell tartani. Európa számára a jelenlegi magyarországi helyzet azért furcsa, mert a parlamentben kétharmados többség van. A probléma ugyan alkotmányjogiként merül fel, valójában azonban a parlamenti többségről van szó. Jómagam ezt kifejezetten jónak találom.

– Nem problematikus ilyen hatalmi viszonyok mellett bebetonozni dolgokat, amelyeket aztán már nem lehet megváltoztatni? Nem egy alkotmányos válság lehetősége rejlik abban, hogy később egyszerű parlamenti- és kormánytöbbségek nem tudják majd keresztülvinni a saját politikájukat?

– Minden erőnek megvan az esélye rá, hogy kétharmados többséget szerezzen, pontosan úgy, ahogy nekünk sikerült. Ha azonban erre nem képesek, akkor nem tudják megváltoztatni az alkotmányos rend alapjait. Én ezt nem bebetonozásnak, hanem az alkotmányos rend stabilitásának nevezném. A stabilitás érték.

– Az alkotmány számos területen sarkalatos törvényeket irányoz elő, amelyeket kizárólag kétharmados többséggel lehet megváltoztatni….

– A sarkalatos törvények 1990 óta alkotják a magyar politika részét. Az akkor nagy pártok, a liberálisok és a neokonzervatívok – mi nem voltunk köztük – megállapodást kötöttek arról, hogy mely törvényekhez szükséges kétharmados, és melyekhez elengedő az egyszerű többség.

– De Önök új sarkalatos törvényeket vezettek be.

– Csak két vagy három területen – és joggal. Egy új törvényt a nemzeti vagyon védelmében sarkalatos rangra emeltünk. Nemzeti vagyonunknak az elmúlt húsz évben bekövetkezett veszteségei után ez érthető. A gazdasági stabilitásról szóló törvényben az államadósság elleni harcról van szó. És a harmadik a földtörvény, tulajdonképpen ott is a nemzeti vagyon védelméről van szó.

– Az alkotmányt most már negyedszer módosították. Önt azzal vádolják, hogy ezzel korlátozza az Alkotmánybíróság jogköreit.

– Az Alkotmánybíróságra vonatkozóan a módosítást nem tartalmaz semmi újat, de két fontos területen az alkotmányban rögzíti a jogi helyzetet. Egyrészt az áll a módosításban, hogy az Alkotmánybíróság elutasíthat alkotmánymódosításokat, amennyiben azok eljárási szempontból szabálysértő módon jöttek létre. Ezt az álláspontot maga a bíróság is hat különböző döntésében képviselte. A másik dolog az, hogy azok a döntések, amelyek a korábbi alkotmány alapján születtek, érvényüket vesztik. A testület hivatkozhat korábbi döntéseire, és juthat ugyanazokra a következtetésekre, de a tisztázandó kérdés vizsgálatának az új alkotmány alapján kell történnie. Bizonyos értelemben bővítettük is a bíróság felhatalmazásait. Példának okáért a legfelső bíróság elnöke és a legfőbb ügyész mostantól jogosult arra, hogy törvényeket megtámadjon az Alkotmánybíróság előtt.

– Amennyiben a parlament korrekt eljárásban úgy döntene, hogy az alkotmányt úgy kell módosítani, hogy szabad az embereket kínozni a katasztrófák elkerülése érdekében, akkor ez nem mondana ellent annak az elvnek, hogy tiszteletben kell tartani az emberi méltóságot? Ám az Alkotmánybíróságnak ennek ellenére nem lenne lehetősége e törvény megsemmisítésére.

– Egy ilyen törvényt nem tudna semmisnek nyilvánítani. Közzétehetne azonban véleményt ezzel kapcsolatban. Az európai értékek konfliktusokkal terheltek. De megmondom Önöknek, mi történne, ha az Önök hajmeresztő javaslatát átvenné a parlament. Legkésőbb a következő választásokon elzavarnák. A demokrácia biztonsága ugyanis nem az Alkotmánybíróságnál vagy a parlamentben van. Hanem magában a népben nyugszik. És a magyarok demokratikus nép. Nekem nem az a felfogásom, hogy a demokráciát intézményekkel kell védeni a nép ellen. Az institucionalisták lusták. Meg akarják spórolni azt a munkát, amelyet nem szabad megspórolni: a demokratikus kultúrát ápolni kell. A demokratikus közvéleményért meg kell dolgozni. Én ezért hiszem, hogy a politikai munkát nem lehet intézményekkel pótolni. Ez a válasz arra a kérdésre, hogy mit tegyünk, ha megőrül a parlament. Zavarjuk el!

– Az Európai Parlamentben Magyarország ellen az uniós szerződések 7. cikkelyének megfelelő eljárást akarnak követelni. Olyan másodlagos törvények alkotmányos rangra emeléséről van itt szó, amelyeket az Alkotmánybíróság alkotmánysértőként már megsemmisített.

– Ez nem történt meg. Egy szekunder törvényi szabályozásban rögzítettük, hogy a helyi települési közigazgatás megtilthatja bizonyos helyeken a közterületeken lakást. Az Alkotmánybíróság azonban azt mondta, hogy az alkotmány nem nyújt alapot a helyi közigazgatási szervek ilyen felhatalmazásához. Éppen ezért nem ezt a szabályozást írtuk az alkotmányba, hanem megteremtettük azt az alkotmányos elvet, amely szerint a települési közigazgatásnak van ehhez joga. A másik a választási reklámokra vonatkozik. Ezen a területen Magyarországon régen fennáll az a törekvés, hogy olcsóbbá kell tenni a választási kampányokat. A választási harcok költségeinek legnagyobb része a magánmédiában közzétett reklámokból keletkezik. Ezeket akartuk kizárni a választási harc eszközei közül. [nem igaz**] Erre az Alkotmánybíróság azt monda, hogy egy ilyen szabályozás kizárólag az alkotmányban képzelhető el, egy szekunder törvényben azonban nem.[nem igaz***] Itt sem változtattunk szekunder jogot primer joggá, hanem egy alkotmányos elvet rögzítettünk, amely szerint alkotható ilyen törvényes szabályozás. Éppen elküldtem Brüsszelbe a tényleges szekunder szabályokat, hogy megmutassam, nem ezeket vettük be az alkotmányba, ezek továbbra is szekunder jogként léteznek. Ha így nézzük, a helyzet jogilag korrekt.

– Mindig újra megjelennek beszámolók arról, hogy a föld újraelosztása során a Fidesz regionális politikusainak híveit és rokonait részesítik előnyben. Az egyik konkrét vád az Ön szülőfaluja, Felcsút polgármesterét éri.

– Mi nem osztunk földet. Ami állami tulajdonban van, az állami tulajdonban marad. Az államtól csak bérelni lehet. Arról van tehát szó, hogy ki bérelhet. Ami azt a kérdést illeti, hogy előnyben részesítünk-e Fidesz-híveket: ahhoz, hogy valaki az államtól béreljen, három feltételt kell teljesítenie. A lakhelye a telektől nem lehet távolabb, mint 20 kilométer. Ez azt jelenti, hogy a helyben lakók előnyben vannak. Ez eddig nem így volt. Nagybirtokosok az egész országban elszórtan béreltek földet. Másodszor: aki állami földet bérel, annak ott állattartást kell folytatni. Szabályozva van, hány állatot kell tartani hektáronként. Ezzel meg akarjuk akadályozni, hogy valaki csak azért béreljen földet, hogy uniós támogatásokat söpörjön be. Ha ugyanis valaki állatokat tart, akkor a profit nagy része vissza fog folyni az állattartásba. Ha azonban valaki csak növényeket termeszt, a magyar viszonyokhoz képest olyan magasak az automatikusan járó uniós támogatások, hogy olyan emberek is a mezőgazdaságba mennek, akik nem akarnak ezzel komolyan foglalkozni. Ha valaki magán földtulajdonos, akkor a magánjelleggel birtokolt vagy bérelt és az államtól bérelt föld területe összesen nem haladhatja meg az 1200 hektárt. Ezek az előírások mindenkire érvényesek. Az én falumban – ha már megemlítette – az állami földek egyetlen kézben voltak. Az új szabályozások következtében ott most 35 bérlő van. Szeretném hinni, hogy mindannyian ránk fognak szavazni, de ezt persze nem tudhatom.

– Bayer Zsolt, az Ön pártbeli barátja ismételten olyan dolgokat nyilvánított ki, amelyeknek Németországban azonnali kizárás lett volna a következménye. A romákat állatoknak nevezte, és zsidó értelmiségiekről beszélt, akik beszennyezik az uszoda vizét.

– Ő végső soron, mint minden párttag, nekem, a pártelnöknek felelős a megnyilvánulásaiért. Azt a vádat, hogy antiszemita módon nyilatkozott, nem lehet komolyan venni, ha valaki elolvasta, valójában mit írt. De amit a romákról írt, az romaellenes volt. A romákra ugyanazok a szabályok és jogok vonatkoznak, mint minden más emberre. Van emberi méltóságuk, vannak alkotmányos jogaik, mint minden más polgártársunkra, rájuk is vonatkozik az ártatlanság vélelme, és sok minden más. Megkértem őt (Bayert) hogy ezt nyilvánosan is ismerje el, és ezt meg is tette. A kijelentését visszavonta.

– De hiszen az alkotmánymódosítás büntetendővé teszi azt, amit mondott – nem így van?

– Ezzel eljutunk azokhoz a dolgokhoz, amelyek az én szemszögemből fontosak. Érzékennyé akarom tenni Önöket valamire. Mi nem ugyanazt csináljuk, mint azok ott a régi Nyugat-Európában. Ez az alkotmány, a mi gazdaságpolitikánk és más szabályok, amelyeket megteremtettünk, eltérnek attól, ami sok nyugati országban szokásos. Mi nem a mainstream helyes fickói vagyunk. Nagyon szégyellném magamat, ha így lenne. A Fideszt mindig csak akkor hívták a választók, amikor a társadalompolitika kudarcot vallott, és amikor a régi rendszer csődbe ment. Ezért a mi társadalmunkban erős küldetéstudat van. Az önmagunkról alkotott képünkhöz hozzátartozik, hogy az emberek csak akkor hívnak minket, amikor az ország súlyos problémákkal küzd. Amikor például 1990-ben a kommunistáktól való szabadságért és függetlenségért küzdöttünk, akkor ránk szavaztak. Vagy amikor az akkori kormány 1994–98 között lebontotta a családtámogatási rendszert, és a gazdaságpolitika egész társadalmi rétegektől tagadta meg a felemelkedést, akkor minket hívtak. 2002-ben mindenki azt mondta, még a szocialisták is, hogy jól mennek a dolgok. És akkor jöttek a mainstream-fickók. 2006-ben még mindig úgy nézett ki, mintha jól mennének a dolgok, tehát ők maradtak. De 2010-ben ebben az országban szinte minden összeomlott. Akkor újra minket vettek elő. Tehát nekem nem az a feladatom, hogy mainstream-politikát csináljak. Hanem a legsúlyosabb kérdésekkel kell szembesítenem az országot, és válaszokat kell kínálnom.

– Milyen kérdésekkel?

– Például azzal, amelyet az imént vetett fel: az emberi méltóság tiszteletben tartása. Ez Magyarországon nem eléggé védett, 2010-ig egyáltalán nem volt védett. Aztán: olyan mértékű az eladósodás, hogy az már adósságrabságot jelent, a családok, a helyi közigazgatások és az állam szintjén. Fokozódó munkanélküliség. Egy negyedik probléma az, hogy az igénygondolkodást teljesítménygondolkodássá kell változtatni. De hogy visszatérjek az emberi méltóság kérdésére: Európában fellépnek a gyűlöletbeszéd ellen. Ha valaki félelmet érez, mert másvalaki mondott valamit a származásáról vagy a vallásáról, akkor eljárhat ez ellen. A mi alkotmányunk azonban ezen túlmegy: ha valaki mond valamit, ami alkalmas az emberi méltóság megsértésére, akkor ez ellen az érintett félelem nélkül eljárhat, és pénzügy kártalanítás formájában kártérítést követelhet. Ez az európai igazságszolgáltatásban teljesen új út. A gyakorlatnak kell megmutatni, hogy mi lesz ebből. Ebben a konkrét esetben, amikor a pártom egyik tagja azt mondja, hogy a cigányok állatok lennének, akkor mostantól minden cigány, minden magyar, aki magát cigánynak tekinti, és sértve érzi emberi méltóságát, kárpótlást követelhet. Ez az alkotmánymódosítás előtt nem így volt, de mostantól így van.

– Az Önök gazdaságpolitikája önfejű, de vajon sikeres-e?

– Ma olvastam az újságban, hogy az infláció legutóbb 1974-ben volt olyan alacsony, mint most. Jelenleg az Európai Unióban csak 4-5 ország képes csökkenteni államadósságát. Mi köztük vagyunk, és mi csökkentjük a legradikálisabban. Folyton megintenek minket az államháztartási deficitünk miatt. És most kiderül, hogy a 2012-es hiányunk mindössze 2 százalék volt. Az adósságszolgálat nélkül a primer felesleg hatalmas lenne. Külkereskedelmi és fizetési mérlegünk ennek megfelelően óriási. Lassan nő a foglalkoztatottság is. Egy problémánk van: a gazdasági növekedés. De londoni elemzők éppen most mondták, hogy Magyarországon 2013-ben növekedés is lesz.****

– Önök új társadalmat építenek?

– Egy új társadalmi és gazdasági modell felépítésén dolgozunk. Ez nagyon világos vízión nyugszik, amely a kormánytól határozott lépéseket és politikai bátorságot követel. Amit ma Európában megélünk, az a társadalmi és gazdasági rendszer válsága. Úgy látszik, Európa nem talál közös válaszokat ezekre a kérdésekre. A tagállamok különböző válaszokat adnak. Mi reméljük, hogy legalább az euróövezet tagállami közös választ találnak. Bizonyos azonban, hogy azok, akik nincsenek benne az euróövezetben, eltérő válaszokat adnak. A svédek másként reagálnak, mint az angolok. És a magyarok másként, mint a lengyelek. Ezek eltérő nemzeti válaszok. A mi válaszunk az, hogy az európai gazdasági és társadalmi modell, legalábbis itt, Magyarországon, nem tartható fenn. Igazság szerint itt soha létre sem jött. Ha megkérdezzük a magyarokat, hogy feladjuk-e jóléti társadalmunkat, a legtöbben azt fogják kérdezni, hogy vajon eddig hol volt a jóléti állam.

– A Magyarországról szóló nemzetközi vita azonban soha nem ezekről a kérdésekről szól.

– Noha sikereket érünk el minden olyan területen, amellyel problémák vannak az EU-ban, mint az államadósság, az államháztartási deficit, a külkereskedelmi mérleg és a foglalkoztatottság, folyton kérdőre vonnak minket, például azzal a kérdéssel, hogy miért tiltjuk meg a hajléktalanoknak, hogy kint aludjanak. És nekem folyton bizonygatnom kell, hogy nem vagyok fekete bárány, és tudok késsel-villával enni. Nem várunk el gratulációkat. De azok között a kísérletek között, amelyek jelenleg vannak Európában, a mienk teljesen legitim kísérlet, és van esélye a sikerre. Ez egy európai sikertörténet. A magyar fejlesztési források 92 vagy 93 százaléka uniós forrás. Magyarországon tehát közös európai siker épül. És nem értjük, hogy miért nem akar senki egy sikertörténetet, amikor pedig mindenütt másutt, Ciprustól Görögországig csak kudarcról lehet beszámolni. Miért nincs erre vevő? Európában csak a kudarcokra van vevő?

Mi az Ön receptje? Államosítás és központosítás?

– Ez ebben a formában kicsit durva. De enyhébb formában egyetértek vele. A piac és az állam egyaránt nélkülözhetetlen. A kérdés az, hogy milyen arányban álljanak egymással. Megváltozott világunkban már nem versenyképes egy olyan európai modell, amely rosszul osztja el a feladatokat a piac és az állam között, és nem rendelkezik elég erővel, hogy újra elossza a funkciókat. De Anglia számára nem feltétlenül megoldás az, ami Magyarországon működik. Ezért Brüsszelnek a válság idején egészen különleges figyelmet kellene fordítania arra, hogy a nemzetállamoknak megadja a kellő tiszteletet és mozgásteret, és a doktrinerség helyett rugalmasan kellene hozzáállnia a különböző modellek felépítéséhez. Ez ma hiányzik az Európai Unió kultúrájából. Nem adja meg a tagállamoknak a nemzetállamoknak kijáró, kellő tiszteletet. Ez gazdasági szempontból is irracionális.

– Most valójában nem Brüsszellel ért egyet abban, hogy a politikának nagyobb mozgástérre van szüksége a piacokkal szemben?

– Ma abban a helyzetben vagyunk, hogy lehet spekulálni az egyik vagy a másik ország, vagy az euró ellen. Lehet fogadni bizonyos országok kudarcára, és ezzel profitot lehet csinálni. Az így meggyengített és csődbe kergetett államok költségeit a polgárokra terhelik. Ez elfogadhatatlan. Ezt szabályozni kell a pénzügypiacokkal szemben. Ha történelmileg szemléljük a dolgot, akkor így nem folytatható az a húsz év, amelyet neoliberalizmusnak neveztek – bármi legyen is az –, amelyben prioritást biztosítottak a piacnak, az állam pedig fontos területeket adott át a piacnak.

(hj)


A szerkesztő megjegyzései:

* A bécsi Kuriernak mást is mondott Orbán, amit aztán Reinhold Lopatka osztrák külügyi államtitkár kedden nehezményezett is. Orbán ebben az interjúrészben azt mondta: kevés külföldi tevékenykedik a mezőgazdaságban Magyarországon. A riporter szerint azonban szerint mintegy kétszáz osztrák gazdálkodik az ország területén. Orbán úgy válaszolt, hogy ők „valószínűleg mind olyanok, akik törvényellenesen tevékenykednek” Magyarországon. Néhány tucat külföldi, azok, akik az év nagy részében az országban tartózkodnak, nagyon sikeres, „ennek örülünk is”, de a gondot azok a külföldiek és magyarok jelentik, akik zsebszerződéseket kötöttek. Reinhold Lopatka erre közleményében azt írta: a jogszerűen földet szerzett és Magyarországon gazdálkodó osztrákok Magyarország fejlődéséhez is hozzájárulnak. A külföldön befektető osztrákoknak jogbiztonságra van szükségük. „A mai Európában magától értetődőnek kellene lennie, hogy a jogszerűen megkötött szerződések érvényesek, ahogy azt Orbán miniszterelnök is hangsúlyozta.” „Nem első alkalommal csorbulnak osztrák vállalkozók érdekei a magyar törvényhozásban, írta Lopatka, és sajnálatos, hogy „a médián keresztül érkeznek ilyen üzenetek”.

** Nem igaz. A  fideszes alaptörvény IX. cikke a negyedik módosítás után:

„…politikai reklám médiaszolgáltatásban kizárólag ellenérték nélkül közölhető.” „…az országgyűlési képviselők és az európai parlamenti képviselők választását megelőzően, kampányidőszakban politikai reklám – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – kizárólag közszolgálati médiaszolgáltatások útján, egyenlő feltételek mellett tehető közzé.”

Vagyis nem igaz az, amit Orbán mond, hogy a kampánypénzen akartak spórolni, mert akkor elég lett volna annyit beleírni az alkotmányukba, hogy „politikai reklám médiaszolgáltatásban kizárólag ellenérték nélkül közölhető.” Aztán majd a magánmédia eldönti, hajlandó-e ingyen politikai hirdetést közölni. De ők azt is előírták, hogy „kizárólag közszolgálati médiaszolgáltatások útján” lehet politikai hirdetést közzétenni. Az is Orbánt cáfolja, hogy az országgyűlés kedden kezdte el tárgyalni a módosított alaptörvényhez kapcsolódó törvénymódosításokat. Ebben a közigazgatási és igazságügyi tárca azt kezdeményezi: a pártok ne csak a közszolgálati médiában hirdethessenek az európai parlamenti választás előtt, hanem a magánmédiában is. De a kereskedelmi televíziók és rádiók nem kérhetnének pénzt a reklámok közzétételéért. Vagyis csak országgyűlési választások előtt tiltják továbbra is a magánmédiában a politikai hirdetést, noha a magánmédiára is vonatkozik az ingyenesség. Vajon mi indokolja ezt a megkülönböztetést? (Arról nem beszélve, hogy ez nem törvénymódosítás lesz, hanem a negyedik módosítás módosítása, hiszen törvénnyel nem írható felül az alkotmány, amely jelenleg kimondja: „„…az országgyűlési képviselők és az európai parlamenti képviselők választását megelőzően, kampányidőszakban politikai reklám… kizárólag közszolgálati médiaszolgáltatások útján… tehető közzé.”)


*** Nem igaz. Az Alkotmánybíróság 2013. január 4-ei határozata szerint a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságának súlyosan aránytalan korlátozása az, hogy a törvény a kampányidőszakban kizárólag közszolgálati médiaszolgáltatásban engedi meg politikai reklámok közzétételét, sőt, az sem igaz, hogy a kampányköltségek ezáltal csökkenthetők. Szó szerint: „E rendelkezés minden más médiaszolgáltatásban – köztük a közszolgálatinak nem minősülő televíziókban és rádiókban – megtiltja a politikai kommunikáció e fajtáját, ami azzal jár, hogy a politikai reklámozás lehetősége éppen a társadalomhoz legszélesebb körben eljutó médiumok esetében szűnik meg. A tiltás tehát a választási kampányban folytatott politikai véleménynyilvánítás jelentős korlátozása.” „A választói akarat zavartalan kialakításának és kinyilvánításának célja érdekében… súlyosan aránytalan korlátozás a politikai reklám közzétételének a Törvény 151. § (1) bekezdésében foglalt széleskörű tiltása, különösen akkor, amikor egyébként a törvényhozó jelentős mértékben leépíti a kampánytevékenységek korlátait. Tekintettel a politikai reklámoknak a véleménynyilvánítási és sajtószabadsággal meglévő sokrétű összefüggéseire, alkotmányosan nem kerülhet sor közzétételüknek a vizsgált szabály szerinti tiltására a közszolgálati médián kívül sem.” „…a vizsgált szabályozás indokául nem szolgálhat a kampány költségeinek csökkentése sem. Egyrészt ugyanis e korlátozás önmagában nem áll közvetlen összefüggésben a kampány költségeivel, különös tekintettel arra, hogy a többi kampányeszköz költségcsökkentő használatát a Törvény nem szabályozza. Másrészt, ha a törvényhozó célja ez is lett volna, a kampányköltségek csökkentésének van a szólás- és sajtószabadságot kevésbé korlátozó eszköze. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek ítélte a politikai reklámok közzétételének választási kampányban való tiltását a médiaszolgáltatásokban.”

Ennél világosabban nem lehet fogalmazni: alkotmányellenes a tiltás. Nem azt mondta az Ab, hogy a tiltást be kell emelni az alkotmányba, amit Orbán ebben az interjúban állít, hanem azt, hogy ha így rendelkezik bármilyen magyar jogszabály, az súlyosan korlátozza a szólásszabadságot.


**** A Fitch Ratings nemzetközi hitelminősítő április 8-án kiadott átfogó térségi helyzetértékelése szerint Közép- és Kelet-Európában egyedül Magyarországon nem lesz idén gazdasági növekedés. Ugyanez áll az IMF április 16-án nyilvánosságra hozott, Világgazdasági Kilátások című féléves jelentésében: Magyarországon stagnálást vár az idei évre, míg a térségben 2,25 százalékos gazdasági növekedésre számít.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!