Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. április 9.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2013. április 11. csütörtök, 02:43; Megbeszéljük

5. oldal / 6

Bírósághoz fordul az MSZP a katasztrófa-elhárítás csődje miatt a márciusi hókatasztrófa idején
Harangozó Tamás, MSZP-s országgyűlési képviselő

Bolgár György: - Ön ismét visszatért a parlamentbe, ezúttal a honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén a március 14–15-i hófúvásoknál kialakult katasztrófahelyzetre, és változatlanul úgy gondolja, hogy a hatóságok sok mulasztást követtek el. Akár büntetőeljárás keretében is vizsgálni kell a személyes vezetői felelősséget. Ugyanakkor a belügyminiszter meg azt mondta, hogy bizony helyt álltak, és a sok köszönőlevél is ezt bizonyítja. Hol tartanak ebben az egyelőre politikainak látszó vitában? Lehet ebben előrelépni, lehet vizsgálatokat, pláne büntetőeljárást kezdeményezni és remélni?

Harangozó Tamás: - A honvédelmi bizottsági mai ülésének napirendjén a belügyminiszteri jelentés adta az apropót. Ez a belügyminiszteri jelentés, amit a kormány elfogadott, egy hat és féloldalas dokumentum, aminek a tartalmát nem is nagyon próbálnám ismertetni.

- Nyilvános már egyébként?

- Nyilvános bizottsági ülés keretén belül tárgyaltuk, tehát onnantól kezdve elvileg nyilvánosnak kell lennie. Azt nem tudom, hogy a hivatalos szervek bárhova felrakták-e. De arra teljesen alkalmatlan, hogy a jövőre nézve bármilyen más működési modellt vagy egyáltalán az elmúlt időszak hibáit feltárja, és mondjuk a jövőre való tekintettel valami mást ígérjen, és természetesen arra is teljesen alkalmatlan, hogy bármilyen személyi felelősséget megállapítson.

- Semmilyen konkrét önkritika vagy kritika nem fogalmazódott meg ebben a hat és féloldalas jelentésben?

- Nem. A kommunikáció, a védekezés, az előkészület, minden rendben volt. Egyetlenegy dolog döbbenetes, és mi ezért döntöttük el, hogy jelentést csinálunk „Szembesítés” címmel. Ezt a mai napon a bizottsági ülésen is kiosztottuk, valamint az összes országgyűlési képviselőnek és a kormány tagjainak elküldtük e-mailben is, hogy ezen jelentés alapján egyértelművé vált, hogy a Belügyminisztérium és leginkább az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság az új katasztrófavédelmi törvényt figyelmen kívül hagyva, sőt konkrétan megszegve, egyszerű rendőrségi feladatként kezelte ezt az egész három napos hóátfúvást. Amivel egyébként a megítélésünk szerint akár tevőlegesen is, legalábbis a mulasztások tekintetében hozzájárultak ahhoz, hogy ez a helyzet idáig mérgesedett és így alakult ki.

- Mit jelent ez, hogy rendőrségi ügyként kezelték? Hogy a például az úgynevezett katasztrófavédelem emberei rendőrségi irányítás alatt álltak? Vagy nem volt közöttük megfelelő összhang? Vagy hogy kell ezt elképzelni?

- Úgy kell elképzelni, hogy van egy új törvény, ami alapján világosan megvan mindenkinek a helye és szerepe. A katasztrófaveszély mint fogalom bekerült a törvénybe, ami arról szól, hogy ha ilyen helyzet kialakulásának esélye van, márpedig ezt már előtte napokkal a teljes közvélemény, de természetesen a hivatalos jelzőrendszerek is jelezték, akkor létre kell hozni, össze kell hívni egy tárcaközi bizottságot és az úgynevezett nemzeti veszélykezelési központot. Ezeknek pontosan az a dolga, hogy a katasztrófa bekövetkezte előtt számba vegye minden tárca az alatta lévő szervezetet, tudniillik itt is, a közútkezelőtől az autópálya kezelőn át – ami egy tök más tárcánál van – a katasztrófavédelemnek, a rendőrségnek, számos más szervezetnek készülnie kellett volna, akár a honvédségig bezárólag, hogy számba vegye, hogy körülbelül mit okozhat a katasztrófa, hol vannak az eszközök, erőforrások. Mondok konkrét példákat. Döbbenetes, hogy az autópályakezelők, illetve a közútkezelők elbontották az előtte lévő napokban, hetekben a hófogókat az autópályák és az utak mellől. Ez senkinek nem tűnt fel. Három vagy négy napja lehetett tudni, hogy jön ez a vihar, és hogy ezeket vissza kéne tenni. Információk szerint egyáltalán nem volt már szóróanyag sem egyébként ezeknél a cégeknél, és ezért nem tudták a megelőző szórást elvégezni.

- És ezért alakulhatott ki már 14-én délelőtt tükörjég az autópályán.

- Így van. Ezért állítjuk, hogy a felelősségük sokkal nagyobb.

- Erre mondta azt a belügyminiszter, hogy a felelőtlen kamionosok voltak az okozói a nagy bajnak.

- Nézze. Abban, hogy a felelőtlen kamionosok konkrétan hozzájárulnak egy-egy dugó kialakulásához, azzal nemcsak hogy egyetértünk, hanem erre adtunk be egy törvénymódosítási javaslatot ma, hogy ezt sokkal szigorúbban kell büntetni. De ennek semmi köze nincsen ahhoz, hogy általában a helyzet kialakulása az ezért felelős szervek dolga és felelőssége.

- Ha nem a rendőrség kezelte volna ezt az ügyet, hanem átadták volna a katasztrófavédelemnek, akkor másképp szerveződött volna? Másképp képzelhető el a védekezés logikája? Hogy történhetett volna?

- Természetesen az egész mechanizmus úgy néz ki, hogy ebben a tárcaközi bizottságban, amit a belügyminiszter vezet, minden felelős minisztérium politikai vezetőjének ott kell ülnie, hogy ha bármi gond van, azonnal teljes hatáskörrel döntést tudjanak hozni bárminek a beszerzésére, mozgatására vagy akármire. És van ez a nemzeti veszélykezelési központ, ahol szakemberek ülnek, akik pontosan tudják, hogy az állam melyik szervezeti rendszerének milyen dolga és felelőssége van, és ők napokkal előtte vagy legalább egy-két nappal előtte már össze kellett volna hogy üljenek, és ezt a sok-sok kérdést, amit most feltettem és amiről tudjuk, hogy gond volt, meg kellett volna oldaniuk. Tehát például az M1-es, M7-es autópályán kialakult tömegbaleseteket és egyáltalán a hóátfúvást meg lehetett volna előre akadályozni. Mondok egy konkrét példát. A kamionstopot a hosszú hétvége miatt csütörtök este tíz órára rendelték el már X nappal korábban. Köze nem volt a viharnak hozzá. Minden környező országban hasonló szervek előtte nap hajnalban vagy már reggel elrendelték ezeket a kamionstopokat, és eleve megakadályozták, rendszerszerűen, hogy ezek a kamionok haladjanak az úton.

- De ha már erre nem voltak képesek, akkor legalább csütörtökön, 14-én délelőtt, amikor az első nagyobb balesetekről, a tükörjégről, a hóátfúvásokról szóló hírek már mindenhova eljutottak, a nyilvánosságban is, elrendelhettek volna egy azonnali kamionstopot, hogy ne jöjjenek be az országba több kamionnal, mert az a veszélyhelyzetet fokozza. És még ezt sem tették meg.

- Erről van szó, hogy annyira döbbenetesen átlátszóan nem történt semmi. Talán még emlékeznek az emberek, hogy ezekben az órákban, amit Ön említett, a Belügyminisztériumban március 15-ei ünnepség keretében a katasztrófavédelem vezetői díszegyenruhában néptáncosokat tekintettek meg. Majd díjakat vettek át és adtak át egymásnak. Majd amikor ennek vége volt, még később az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság épületében ugyanezt a műsort megismételték a saját berkeiken belül. Fényképek tanúskodnak róla. Ezt lehetett látni az OKF honlapján, és nem azt, hogy ki merre induljon, vagy ki merre ne induljon.

- Az első vészhelyzetre utaló közlemény 15-én, péntek reggel jelent meg a Katasztrófavédelmi Főigazgatóság honlapján, valóban. Pedig akkor már tizenhat órája vészhelyzet volt legalább.

- Így van. Szóval én azt állítom, a jövőre való tekintettel, hogy két dolgot kell tisztázni. Egy, a katasztrófavédelem főügyeletének az a dolga, hogy az ilyen veszélyeket előre észleljék. Ugye NATO-tagok vagyunk, EU-tagok vagyunk, a környező társországok jelentik nekik, ha gond van. Vagy ha mást nem, este a tévében is megnézhették volna, hogy mi jön felénk. Hogy ez az ügyelet leadta-e Bakondi György főigazgatónak és ő továbbította-e a belügyminiszternek, akik nem tettek semmit, vagy maga a rendszer nem alakult úgy ki, hogy ez a jelzés eljutott volna felelős döntéshozókhoz, azt nem tudjuk. Az előbbiben egyértelmű személyi felelősséget lehet megállapítani, a másodikban pedig nagyon komoly rendszerhibát. Egyik sem megnyugtató a magyar állampolgárok biztonsága érdekében. De például ezt tudnunk kéne. Semmi másért, csak azért, hogy legközelebb ilyesmi ne történjen. És én azt gondolom, hogy – nem akarok súlyos jelzőt használni – a legvisszataszítóbb az, hogy amikor ezekre a kérdésekre rákérdezünk, akkor egyetlenegy dolgot tudtak mondani, hogy mennyire helyt álltak és mennyire köszönik az embereknek, a lakosoknak, a civileknek, az önkénteseknek és a hivatásosoknak, hogy helytálltak. Igen. Maguk az emberek a lehető legnehezebb helyzetben a maguk módján mindent megtettek, sőt azt gondolom, hogy még sokkal többet, mint Magyarországon azt bárki elvárta volna. Itt egyetlenegy csapat nem tette a dolgát, az a magyar kormány és az a felelős vezető, irányító testület, akinek egyébként ezt az egészet megelőzni kellett volna és a helyzetet koordinálni.

- Ez annyira így lehetett, hogy az imént volt egy betelefonáló, aki elmondta, hogy találkozott egy osztrák pilótával, aki önkéntesként ilyen segítő akciókban részt vesz, és itt volt Magyarországon hatvan osztrák járművel. És azt mondja, itt dolgoztak egy fél napon keresztül és egyetlen hivatalos magyar segítővel, összekövetővel, vezetővel, katasztrófa-elhárítóval vagy csoporttal nem találkoztak, csak az önkéntes magyar segítőkkel, akik a falvakból vagy városokból jöttek és ételt-italt vittek.

- Így van.

- És előre kérdezték, hogy milyen segítség kell, hozzanak-e ezt vagy azt, hogy érintkezni tudjanak a magyar hatóságokkal, hogy vizet hozzanak-e, de semmi se kellett, a végén még azt sem engedték nekik, amikor mentek visszafelé, hogy kiosszák a nápolyikat, amit hoztak magukkal. Tehát lényegében el is küldték őket egy fél nap után, miután egy fél napon keresztül nem segítették őket az égvilágon semmivel. Tehát még a szervezett segítséget sem tudták felhasználni, tudomást sem vettek róla vagy el sem jutottak odáig. Semmiféle kapcsolat nem létezett.

- Sőt, a helyzet azért ennél is súlyosabb, mert a katasztrófavédelem egyik vezetője, talán az ATV-ben, aki látta, az azt hiszem, nem felejti el, katasztrófaturistának hívta ezeket az embereket. Hát mit képzel ez az ember magáról? Nem tudok mást mondani. És ami a legjobban mutatja a példát, az az, amit Ön mondott. Azzal ne kérkedjen se belügyminiszter, se hivatalos állami szerv vezetője, hogy az emberek miket vittek ki önszántukból, önkéntesen az ott rekedt szerencsétlen embereknek. Amikor a melegedő buszokon mindenki tudja, mert most már nyílt titok, mert a belügyminiszter is elmondta, hogy nem voltak készletek, még egy meleg teát sem tudtak adni az embereknek. És még egyszer mondom, az volt a válasz, hogy az államnak nincsenek ilyen készletei. Hát elnézést, akkor minek tartjuk az államot? Az emberek egymásnak rántott húst meg meleg teát tudnak vinni anélkül is, hogy adót fizessenek és egyébként felelős kormányról lehessen beszélni. És még egyszer mondom, a legnagyobb problémánk az, hogy a mai bizottsági ülésen azt szerettük volna, ha ezekre választ kapunk. Legnagyobb meglepetésünkre Pintér Sándor belügyminiszter egyedül érkezett és egyedül vállalta magára ezt az egész az egész ügyet mint politikai vezető. Mert kérdezte az elején a szerkesztő úr, hogy ez szakmai vita vagy politika. Nézze. Az egy szakbizottság volt. Számtalan szakmai kérdéssel készültünk, amire egyébként a katasztrófavédelem főigazgatójának, a rendőrség vezetőjének, az Állami Autópálya Kezelő vezetőjének, más társszerveknek, a honvéd vezérkar főnökének ennek a bizottsági ülésnek a keretein belül válaszolnia kellett volna. Egyikük sem jött el, vagy nem mert. Vagy nem engedték oda. Én nem tudom. De a lényeg az, hogy innentől kezdve szakmai vitára nem volt lehetőség.

- Mert Pintér Sándor nem szakmai válaszokat adott, hanem érthetően politikaiakat?

- Abszolút. És ráadásul miniszterként nyilvánvalóan egész más a szint is. Ugye a honvéd vezérkar főnöke elszólta magát, mert őszintén azt nyilatkozta azokban a napokban – talán emlékeznek rá az emberek –, hogy a honvéd vezérkar főnökeként már csütörtökön délután készültségbe helyezte a honvédelmi erőket, mert nyilván helyből jöttek az információk, hogy nagy a baj. Másnap délelőtt vagy dél körül kapta a Belügyminisztériumtól az első hivatalos felkérést a honvédség, hogy induljon el. Addigra több területen önszántukból meg a helyi védelmi bizottságok kérésére már rég elindultak. Na erről beszélünk, hogy itt maga az országos irányítás, vezetés nem működött, a mentés alatt sem, teszem hozzá, de ott tényleg aztán mindenki, aki csak tehette, majd megfeszült. A legnagyobb felelősség az, hogy az előkészületek, a katasztrófahelyzetre való felkészülés és annak a kivédése vagy minimalizálása úgy, ahogy van, elmaradt, és ez igenis felelősséget vet fel.

- Van további út a parlamentben?

- A parlamentben nincs. A miniszter úr azt ajánlotta, hogy képviselőként bemehetünk és megnézhetünk mindenféle papírokat. Én azt mondom, hogy ha azokat a kérdéseket, amiket feltettem, a dokumentumok alapján nem tudjuk ellenőrizni, a jogi utat kell választanunk. Mi azért helyeztük ezt kilátásba, mert az a határozott meggyőződésünk és tapasztalatunk, hogy ma már csak a független bíróság előtti eljárás garantálja, hogy az igazság kiderülhessen.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!