Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. július 22.

• Nyomtatás

Részletek

2010. július 24. szombat, 05:11

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései a 2010. július 22-ei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük hogy az Orbán-kormány a jelek szerint nem akarja folytatni a tárgyalásokat a Nemzetközi Valutaalappal. Tegnap ugyanis Berlinben a miniszterelnök azt mondta, nem volt értelme hosszú távú kérdésekről tárgyalni az IMF-fel, hiszen a hitelmegállapodás az ősszel lejár. De hát nem éppen a szerződés meghosszabbítására vagy új szerződés megkötésére törekedtek? És jó lesz nekünk az IMF pénze nélkül? Valamint lehetséges-e az, amit Orbán Viktor mondott, hogy csak az Európai Unióval kell megállapodnunk. Miről? Mert velük csak a hiánycél megtartásáról lehet, hitelről nem. Mi ez? Mi történik?

Másik témánk hogy a mai parlamenti záróülésen röviddel ezelőtt beszédet mondott a kormányfő, és többek között azt mondta, megtörtük azt a tabut, hogy a bankokat nem lehet megadóztatni. Ki törte meg? Nem Gyurcsány?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy a Népszabadság értesülése szerint a kormány nemcsak a bankokat, hanem az energia- és a távközlési cégeket is különadóval sújtaná. Mit szól majd ehhez a gazdaság? Fékez?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz hogy egy friss civil kezdeményezés Gegesy Ferencet, Ferencváros polgármesterét szeretné látni főpolgármester-jelöltként. A fideszes jelölttel Tarlós Istvánnal szemben. Gegesy korábban SZDSZ-es volt, pártjából azonban évekkel ezelőtt kilépett. Vajon van esélye függetlenként?

És végül beszéljük meg azt is, hogy hvg.hu szerint Pintér Sándor belügyminiszter volt és nemrég eladott cégeit bízták meg az állami Magyar Fejlesztési Bank és leányvállalatainak őrzésével. A bank szóvivője szerint azért, mert ez bizalmi kérdés.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - A Batthyány Kör néhány nappal ezelőtt kiadott egy nyilatkozatot, amelyben helyeselte a kormány kemény fellépést a nemzeti érdek védelmében. Emellett elfogadhatatlannak tartotta, hogy a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió delegációja itt hagyta a budapesti tárgyalásokat és hazautazott, még a múlt hét végén. Miért gondolják, hogy az volt a helyes lépés, amit a kormány tett, és miért az a véleményük, hogy így védték meg a legjobban a nemzeti érdekeket?

Mellár Tamás: - Mi nem azt kifogásoltuk, hogy itthagyták a tárgyalásokat, hanem sokkal inkább azt, hogy miután a magyar kormány felelősséget vállalt, hogy az idei esztendőre a 3,8 százalékos, jövőre pedig a háromszázalékos államháztartási hiányt tartani fogja, ezzel nem elégedett meg az Európai Unió és az IMF. Sőt, még részletesen meg akarta mondani, hogy milyen tételekből álljon össze az a takarékossági program, amelyik majd ezt fogja eredményezni. Mi azt gondoljuk, hogy ez bizony súlyos megsértése a nemzeti szuverenitásnak.  A magyar állam, a magyar kormány felelőssége és döntési jogköre, hogy ezt úgy határozza meg, ahogy ő ezt a leginkább jónak tartja. Természetesen adóspozícióban vagyunk, és tudomásul vesszük, hogy fizetni kell, de arról, hogy ezt hogyan fogjuk mi kigazdálkodni, hadd döntsünk saját magunk.

- Ez elvileg így van, és valószínűleg részben gyakorlatilag is. Azonban mivel Ön tájékozott, és a közéletben is meg a közigazgatásban is járatos közgazdász professzor, ezért tudja, hogy ez nem olyan egyszerű, hogy az IMF meg az Európai Unió odaadja nekünk a húszmilliárd eurót, mi megígérjük, hogy az adósságot időben ki fogjuk fizetni, sőt még azt is megígérjük, hogy ennyi és ennyi lesz a hiánycél, ők meg azt mondják, hogy jó köszönjük, viszontlátásra. Tehát ez nem így megy, hiszen szeretnék látni, hogy mit csináltunk, milyen intézkedéseket kezdtünk el, azokat hogyan hajtjuk végre és mi lesz ezeknek a várható eredménye. Ez a legnormálisabb menetrend, nem?

- Igen, ez teljesen egyértelmű. Azonban a másik dolog, amiről szót kell ejteni, hogy az elmúlt évek gyakorlata azt mutatja, hogy az IMF-nek ezek a stabilizációs programjai - ami tulajdonképpen a kilencvenes évek elejétől kezdődően mindenhol látható volt -, az úgynevezett washingtoni konszenzus alapelvei a gyakorlatban igazából nem működtek. Tehát az IMF-nek ezek a stabilizációs programjai tulajdonképpen azt eredményezték, hogy az adott gazdaságok nem lábaltak ki az adósságválságból, hanem inkább még mélyebbre kerültek. Tehát egy restrikciós spirálba, egy ördögi körbe kerültek. Mi attól tartunk, és attól féltjük az országot, hogy ismét egy ilyen spirálba kerül, és azt szeretnénk elérni, hogy olyan intézkedések szülessenek, amelyek egyfelől képesek lesznek tartani ezeket a vállalt egyensúlyi számokat, másfelől pedig a növekedés lehetőségeit és feltételeit továbbra is fenntartja, biztosítja, és nem fogja őket összerombolni, ahogy ezt a korábbiakban tette.

- De feltehetően ugyanezt szeretné a Valutaalap is és az Európai Unió is. Sőt például ezzel a sokat vitatott bankadóval kapcsolatban azt mondták, hogy ők túlzottnak tartják a mértékét. Lehet, hogy azért, mert a bankok panaszkodtak nekik, de abban igazuk van - és ezt a magyarországi Költségvetési Tanács is megerősítette -, hogy ekkora mértékű elvonással a bankok kevesebbet fognak tudni hitelezni. Ráadásul a költségeik egy részét átterhelik majd az ügyfelekre, és ez a magyar gazdaság lassulását fogja eredményezni, vagyis nem a gyorsabb kilábalást, hanem éppen a lassút. Azt akarom csak ezzel mondani, hogy nekik is ugyanazok a céljaik, ők is a válságból való kilábalást szeretnék elérni, például egy ilyen hitellel, ami Magyarországot megsegítette.

- Én is láttam egyébként ezt a számítást, amit a Költségvetési Tanács készített. Ebben az volt, hogy ötvenmilliárddal eleve csökkenni fog a beszedett adó nagysága, mert a gazdaság is ekkora mértékben fog csökkenni. Tehát kiesés lesz és szerintük nyolcvanmilliárdot át tudnak majd terhelni.

- Az ügyfelekre.

- Így van.

- És itt nem csak a magánfogyasztókról van szó, hanem vállalatokról, kisvállalkozókról, egyebekről is.

- Ezt a részét én nem vitatom, mert azért a bankok helyzetben vannak. Azonban a gondolatmenet első fele kritizálható. Hiszen ha az elmúlt két-három esztendőt megnézzük, akkor a bankok nem játszottak igazából meghatározó és döntő szerepet sem a termelési célú hitelezésben - különösen nem a kis- és középvállalkozások vonatkozásában -, sem a gazdasági növekedés beindításában vagy a gazdaság élénkítésében. Hiszen a 2009-es esztendőben, amikor nekik rekord profitjaik voltak, akkor a magyar gazdaság éppen 6,3 százalékkal csökkent. Tehát én azt gondolom, hogy az innen való profitelvonás természetesen fájdalmas, és én sem vagyok benne teljesen biztos, hogy kétszáz milliárdot kellett volna elvonni. Ezen lehetne vitatkozni, hogy mekkora rész lenne arányos, de szerintem az a veszély nem igazán fenyeget, hogy ennek hatására majd a gazdaság növekedési lehetőségei romlani, csökkenni fognak. Én azt hiszem, hogy nem fognak. Ezzel együtt természetesen a kormánynak gondoskodni kellene arról, hogy vajon a kis- és középvállalkozásokat milyen módon tudja pénzhez juttatni, tehát milyen hitelfelvételi lehetőségek lesznek, hogy a növekedés beinduljon.

- Igen. Én ezt a részét szintén értem, hiszen minden kormány szeretné, ha erre több eszköze volna. Mindegyiknek fontos, hogyan tudná ösztönözni a vállalkozásokat, akár olcsóbb hitelekkel, kedvezményekkel, támogatásokkal és így tovább, vagyis a feltételek könnyítésével. Csakhogy most még az egész világ - Európa meg különösen - azzal küszködik, hogy kijöjjön a válságból. A növekedés ebben a régióban meglehetősen lassú, tehát hiába igyekeznénk mi, nagyon nincs hova növekedni, mert a legfőbb partnereink is éppen hogy kezdenek kikászálódni a gödörből. Vagyis lehet, hogy mi szeretnénk gyorsabban növekedni, csak éppen a külső feltételek ehhez nem megfelelőek. Ráadásul a világ azt várja tőlünk, hogy a saját pénztárcánkat tartsuk rendben, mert korábban, több éven keresztül ezt nem tettük meg. Most itt az ideje, és itt a kötelező szükségszerűség, hogy megtegyük.

- Az utóbbi résszel teljes egészében egyetértek. Valóban az egyik legfontosabb dolog az, hogy annyit költsünk, amennyi bevételünk keletkezik. Ennek fényében az elmúlt évek egyik legnagyobb gazdaságpolitikai hibája az volt, hogy az elmúlt nyolc esztendőben - pontosabban 2001-hez képest - az ötvenhárom százalékos adósság/GDP hányados nyolcvanhárom százalékra emelkedett, és ennek az összes költsége és terhe most itt vannak a nyakunkon.

- De akkor miért akarna a mostani kormány megint valamiféle nagyobb eladósodást, azzal az ürüggyel, hogy most szeretnénk gyorsabban növekedni?

- Én azt gondolom, hogy ha komolyan vesszük a kormány ígéretét, miszerint tartani fogjuk a 3,8, majd jövőre a három százalékot, utána pedig még ennél is alacsonyabbnak kell lennie, akkor bizony elsődleges szinten egy háromszázalékos többletnek kell lennie a költségvetésben ahhoz, hogy ez az adósságmennyiség valóban csökkenhessen. Mi készítettünk erre számításokat a Századvég Gazdaságkutató Intézetben, és erre jutottunk.

- Ez a háromszázalékos többlet úgy értendő, hogy ebbe nem számítják bele az adósságtörlesztést, ugye?

- A kamatfizetéseket nem számítjuk bele, tehát az még összességében mínusz egy-két százalék.

- De ez az elsődleges egyenleg többletet mutatna.

- Azonban legalább háromszázalékos többletnek kell lennie, mert különben nem várható el, hogy csökkenjen az adósságállomány. De még azzal az előző felvetésével is szeretnék vitatkozni, hogy tulajdonképpen nincs lehetőség a növekedésre. Én azt hiszem, hogy egy más típusú gazdaságpolitikában van erre lehetőség, mégpedig akkor, ha a belső piacokat megpróbáljuk élénkíteni, és megpróbáljuk azokat az erőforrásokat mozgósítani, amelyek eddig tétlenek voltak, többek között azt a munkaerőt, amely vidéken rendelkezésre áll. És e vonatkozásban, azt hiszem, a lengyelek jó példát mutattak, mert ők a tavalyi esztendőben úgy voltak képesek egyszázalékos gazdasági növekedést elérni, hogy közben az Európai Unióban négyszázalékos gazdasági csökkenés volt, Magyarországon pedig 6,3 százalékos.

- Igen, a lengyel példát érdemes tanulmányozni, mert az valóban sok mindenre választ adhat. Azonban Magyarországon éppen akkor kezdődött el ez a rossz irányú gazdaságpolitika, amikor 2001-ben elkezdték a belső fogyasztást erőltetetten növelni. Ekkor nagyon sok pénz áramlott ki, nagyon gyorsan nőtt a fogyasztás, és 2002 második felében a Medgyessy-kormány is folytatta ezt. Csakhogy éppen ez nem volt elég ahhoz, hogy a gazdaságot igazán meglökje. Maradt a négy százalék körüli növekedés, viszont az ország eladósodott. Most lehet, hogy ugyanebbe a helyzetbe kerülnénk vissza, ha ezt erőltetnénk.

- Én nem azt gondolom, hogy nekünk a 2001-es vagy a 2002-es évhez kellene visszatérnünk, mert akkortájt valóban egy ilyen fogyasztási típusú élénkítés volt. Hiszen 2001 és 2002 elején választási időszak volt, és a választások előtt mindig beindul ez a politikai üzleti ciklus. 2002 második felében pedig szinte érthetetlen módon, a Medgyessy-kormányzat - azt hiszem azért, mert megígérte - elkezdett többletköltekezést folytatni.

- Azért tegyük hozzá, hogy a Fidesz is megszavazta ezeket.

- Szerintem az is egy hibás lépés volt. Én azt gondolom, hogy talán nem a fogyasztást kellene növelni, hanem sokkal inkább arra lenne szükség, hogy a termelési lehetőségek körét bővítsük. Tehát munkahelyeket kellene mindenképpen teremteni, és olyan állami támogatási rendszereket kellene elindítani, amelyek intézményeket építenek ki arra, hogy a kis- és középvállalkozások tudjanak termelni, értékesíteni és viszonylag könnyen jussanak hitelekhez. Szerintem  amikor a termelés elkezd bővülni, annak hatására lehet majd a fogyasztást növelni, és nem úgy, hogy odaadjuk a pénzt az embereknek, és azt várjuk, hogy az emberek fogyasztása majd beindítja a gazdaságot. Azonban egy ilyen kis nyitott gazdaságban ennek jelentős része el fog menni importra, és csak az adósság fog növekedni, de a gazdaság növekedési üteme nem lesz nagyobb. Hiszen a megelőző éveknek 4 százalékos gazdasági növekedési üteméhez, egy 6-8 százalékos folyó fizetésimérleg-hiány tartozott. Én azt gondolom, hogy a következő években három százaléknál nagyobb folyó fizetésimérleg-hiányt nem lehet felhalmozni, mert akkor megint nem fogjuk tudni a külső adósságot sem enyhíteni. Tehát úgy kell elérni egy 3-4 százalék közötti gazdasági növekedési ütemet, hogy közben a folyó fizetési mérleget is nagyon erőteljesen kordában tartják.

- Lehet, hogy túl szakszerű lett ez a vita. Visszatérnék arra a kérdésre, hogy Önök miért a kormány kemény fellépését üdvözlik, és miért ítélik el például az ellenzéki pártok kritikáját, mintha azok az IMF pártjára állnának? Hiszen Magyarország feltételeit döntően meghatározza, hogy milyen kapcsolatokat, együttműködést képes fenntartani például a fő hitelezőivel, szövetségeseivel, megsegítőivel, az Európai Unióval, fő piacaival és gazdasági partnereivel. Ha sokszor azt fogjuk kapni, amit most a megszakított tárgyalás után megkaptunk, a világ összes tekintélyes lapjától és összes elemzőjétől, akkor az nekünk nem segít. Ilyen kemény szavakkal soha egyetlen kormányt nem illettek még az elmúlt húsz évben. Szóval ez valószínűleg árt nekünk. Nem ennek a káros következményeitől kellene óvni a kormányt, hogy egy kicsit nyugodtabban, óvatosabban és figyelmesebben bánjon a tárgyaló partnereivel, mert az országnak árt vele, ha nem így tesz?

- Rövid távon biztosan így van, és lehet, hogy a tárgyalások előtt valamilyen más pozícióból kellett volna indulni. Azonban jelenleg a dolog tulajdonképpen élére van állítva. Tehát két lehetőség közül lehet választani. Magyarország vagy elfogadja azt a diktátumot, amelyet az IMF és az Európai Unió adott, vagy nem.

- Ön azt mondta, hogy már elfogadta, hiszen beleegyeztünk a 3,8 százalékba és jövőre a három százalékba.

- Igen, mert az teljesen logikus és szükségszerű is, de abba nem egyeztünk bele, hogy ezt milyen módon érjük el.

- Bár az sem teljesen igaz, hogy elfogadtuk, mert Orbán Viktor éppen ma mondta, hogy azt szeretnénk, ha elérnénk a három százalékot, de minden uniós tagország egyszerre érje el. De ilyen nincsen, mert mindenkire más deficiteljárás vonatkozik. Mi már évek óta benne vagyunk ebben a túlzottdeficit-eljárásban, azonban van, aki csak idén kerül be.

- Én azért erősen merem hinni, hogy jövőre három százalékra fog a terv elkészülni. De a lényeg, ami miatt írtuk ezt a kis irományunkat, az, hogy most van egy olyan történelmi helyzet, amikor van egy jelentős választói felhatalmazás, vagyis kétharmados többség. Most végre olyan gazdaságpolitikát lehetne elindítani, amely egy önálló gazdaság megteremtésének a lehetőségét adná. Ha ebben a helyzetben elfogadjuk az IMF és az EU által diktált dolgokat, hogy milyen területeken milyen visszafogásokat kellene végrehajtani, akkor tulajdonképpen az elmúlt negyven év összes problémája visszatér. Ön legalább annyira jól emlékszik rá, mint én, hogy mindig azt mondták, most két év megszorítás és utána majd a harmadik évben jobb lesz, és mindig kiderült, hogy megint nem lett jobb. Negyven éven keresztül, a hetvenes évek végétől kezdve, Magyarország gazdaságtörténete erről szól. Mi azt reméljük, hogy most egy lehetőség kínálkozik. Lehet, hogy ebben tévedni fogok és két év múlva azt fogom mondani, hogy Önnek volt igaza, de most még optimista vagyok. Azt hiszem, talán van egy sanszunk rá, hogy megpróbáljunk szakítani ezzel a restrikciós spirállal, és ne egyik adósságból a másikba bukdácsolva menjünk előre.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György:- Orbán Viktor miniszterelnök megint jól kiosztotta Önöket a mai parlamenti ülésen. Valami olyasmit mondott Mesterházy Attilának, hogy ilyen nyolc év után hogy van képe bármit is számon kérni a Fidesz frakción. Tényleg, hogy van képük egyáltalán beszélni?

Veres János: - Hát erre azt tudom mondani, hogy demokráciában kap a többség is szavazatot, és kap a parlamenti kisebbség is szavazatot. Akik bennünket választottak, akik ránk szavaztak, azok bennünket azzal bíztak meg, hogy mondjuk el a véleményünket az országgyűlésben. Úgy gondolom tehát, hogy ha elmondjuk a véleményünket, akkor járunk el helyesen. Ha ezt valaki rosszul fogadja és úgy gondolja, hogy nem lenne szabad véleményt sem mondani, akkor az úgy gondolja, hogy nem többpárti demokráciában kívánja kormányozni az országot, hanem diktatúrában. Mi ezzel nem fogunk egyetérteni soha. Mi azt is természetesnek vettük, hogy mikor mi kormányoztunk, az akkori ellenzék elmondta a véleményét, erre reagáltunk mi is a magunk módján annak idején. De úgy tűnik, hogy a mostani kormánytöbbségnek zavaró még kétharmad mellett is, hogy egyáltalán létezik ellenzék az országgyűlésben.

- Akkor beszéljünk egy kicsit konkrétabb dolgokról, mégpedig a Nemzetközi Valutaalappal és az unióval megszakadt tárgyalásokról. Már csak azért is, mert Orbán Viktor az elmúlt huszonnégy órában elég különös dolgokat mondott. Elsősorban Berlinben, de aztán már itthon is. Például azt, hogy azért nem is olyan lényeges talán az IMF-fel való tárgyalások megszakadása, mert ugye arról volt szó hogy hogyan határozzuk meg a jövő évi hiánycélt, holott az IMF-fel nem a hosszútávról kellett volna tárgyalni, nem a hosszú távú célokról, hiszen a vele kötött hitelmegállapodásunk ősszel lejár. Ez kvázi azt jelenti, bár nem egészen mondta ki a miniszterelnök, hogy nem akarunk tovább tárgyalni a Nemzetközi Valutaalappal. Októberben lejárt a megállapodás hatálya, visszafizetjük köszönettel majd 2011-12-ben a hiteleket, de különben hagyjanak bennünket békén, nekünk, mint mondta, az Európai Unióval kell megegyeznünk. Eddig Ön is így hallotta? Vagy hallott erről bármit, hogy mi nem akarnánk megegyezni a Valutaalappal? Hát Matolcsy György azt mondta, hogy új készenléti megállapodást akarunk kötni, tíz-tizenkét milliárd eurónyi készenléti hitelről. Most hirtelen nem kell semmi? Jó ez?

- Én nem tudom pontosan, hogy mit mondott Orbán Viktor, a híradásokból lehet ezzel kapcsolatban hallani dolgokat. Ma délután a parlamentben ezt nem mondta, amire az elmúlt huszonnégy órában sor került másutt. Azt gondolom, hogy teljesen torz és teljesen téves felfogás, ha így beszélt. Azt is elmondom, hogy miért. Annak idején az egyes nemzetközi szervezetekkel nem külön-külön jött létre a megállapodás, hanem együttesen. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ha egyikkel nem lett volna megállapodás, nem lett volna másikkal sem. Épp ezért nem lehet úgy hozzáállni, hogy az Európai Unióval hajlandók vagyunk tárgyalni és megállapodásra törekedni, míg a Nemzetközi Valutaalappal pedig nem vagyunk hajlandók. Ráadásul azért is torz ez a nézet, ha ez a nézet létezik bárkiben is, mert nagyon helytelen, ha úgy fogalmazott a miniszterelnök, hogy ez a megállapodás ez év októberéig szól. A megállapodás addig szól, ameddig vissza nem fizetjük a tőlük kapott pénzeket. Ebből az következik, hogy valóban volt egy határidő ebben a megállapodásban, hogy meddig lehet igénybe venni a htelt, azonban nagyon világossá tette mindkét szervezet, hogy természetesen ők nyitottak arra, hogy ezt a határidőt módosítsuk. Azaz egyrészt nem lehet úgy felfogni semmit sem, hogy addig tárgyalunk, ameddig igénybe vesszük a forrásokat, aztán pedig senkinek semmi köze hozzá, hogy mi történik. Hiszen visszafizetési kötelezettség is van.

- Egyáltalán ez hogy működik? Ha mondjuk véget ér ez a lehívási lehetőség, tehát október után nem kérhetünk további összegeket? Sőt már ezek szerint az utolsó részletet sem fogjuk tudni felvenni, ha megszakítjuk a tárgyalást. Bennük hagyunk néhány milliárd eurót, ami elég furcsa. De tegyük fel, hogy az Orbán-kormány ezt akarja, nem akar tovább tárgyalni, nem érdekes az a pár milliárd euró, majd visszafizetjük jövőre és két év múlva. Akkor a Nemzetközi Valutaalap ide vissza sem jön? Nem nézi meg vagy nem kérheti azt a magyar kormánytól, hogy nézzük, megvannak-e a feltételek a hitel visszafizetésének? Már csak ül otthon Washingtonban, és várja, hogy mikor folyik be a pénz?

- Nem, nem, nem. A folyamatos monitoring része a megállapodásnak, nemcsak az igénybevétel stádiumában, hanem a visszafizetési periódusban is.

- Tehát nem lehet őket egyszerűen kirúgni, hogy köszönjük, szevasztok, viszontlátásra.

- Lehet ezzel próbálkozni, csak azt kell mondjam, ez nem egyezik meg a megállapodásban szereplő aláírt vállalással egyrészt, másrészt pedig finoman fogalmazva nem úriemberi viselkedésre vall, ha valaki így próbál viselkedni. Volt olyan ország, akivel nem jött létre megállapodás, és onnan is hazament a nemzetközi delegáció, majd visszajöttek, és megállapodtak a nemzetközi delegáció feltételei szerint.

– Ha az Orbán-kormánynak mégsem kell például ennek a hitelkeretnek az utolsó része, akkor a nemzetközi pénzpiacokról milyen feltételek mellett tudjuk magunkat finanszírozni? Mert hogy a hallgató is értse, Magyarországnak állandóan kell hiteleket felvennie ahhoz, hogy működni tudjon a gazdasága. Ha ezt nem tudtuk megtenni, mint a válság kirobbanásakor, akkor segítségünkre sietett a Valutaalap és az Európai Unió. Most ugyan már majdnem egy éve sikerül a pénzpiacokról is, tehát ez a hitelkeret, mint egy biztonsági tartalék, ott van a nemzeti banki tartalékokban, de ha ehhez nem jutunk hozzá, akkor a nemzetközi pénzpiacokon rosszabb feltételekkel tudunk ma pénzt szerezni?

- Két aspektust kell ilyenkor vizsgálni. Az egyik az, hogy vajon mennyibe kerül a pénz, ha szabad állampapír kibocsátással szerzünk pénzt, és mennyibe kerül az Európai Unió és a Valutaalap pénze. Azt tudom mondani, hogy mindmáig a Valutaalap és az Európai Unió pénze nem drágább, mint amennyiért Magyarország a saját maga által kibocsátott állampapírokkal finanszírozni tudja magát. Ez az egyik része a dolognak. De a másik része a dolognak, hogy éppen azért, mert a hétvégén megszakadtak a tárgyalások, ezen a héten már volt sikertelen diszkontkincstárjegy-kibocsátása Magyarországnak.

- Mert úgy ítélik meg, hogy hiányzik mögülünk egy támasz. És azért kockázatosabb a magyar államkötvény, ugye?

- Pontosan így van. Ezért vagy nem jegyeznek le annyit, mint amennyire Magyarországnak szüksége lenne, vagy rosszabb feltételekkel jegyzik le azt a mennyiséget, amire egyébként szükségünk van. Azaz egy ilyen lépéstől sajnos teljesen törvényszerűen az várható, hogy drágább lesz az ország finanszírozása, még akkor is, ha egyébként annyi pénzt elő lehet teremteni a nemzetközi pénzpiacon, mint amennyire az országnak szüksége van. Éppen ezért azt gondolom, hogy két aspektust érdemes vizsgálni. Valóban, amikor ez a válság kitört, akkor egyáltalán elapadtak mindenki számára a források. Emlékezzünk vissza, még Németország sem tudott sikeres állampapír-kibocsátást lebonyolítani 2009 januárjában. Magyarország számára sem volt ekkor pénz elérhető a piacon, ezért is fordultunk a nemzetközi szervezetekhez, az unióhoz és mellette a Valutaalaphoz. A másik az, hogy aztán mennyiért lehet finanszírozni, ha egyáltalán van finanszírozás. Mára beállt az a helyzet, amikor érdemben nem drágábban finanszírozta Magyarország önmagát a pénzpiacról, lényegében nagyon hasonló volt már a finanszírozás árfolyama, mint amennyit egyébként a nemzetközi szervezeteknek a pénzéért fizetnie kell Magyarországnak. Na de ez egy dinamikus piac. Nem lehet azt mondani, hogy nem fog megváltozni. Ez a hétvégén történt esemény már rögtön megváltoztatta, hiszen már nem lehetett a teljes összeget lejegyezni, nem jegyezték le a diszkontkincstárjegy-kibocsátásnál, illetve sokkal rosszabb feltételekkel jegyezték azt is, amit jegyeztek, mint két héttel korábban.

– Ha ugye visszagondolunk az elmúlt napok nyilatkozataira, akkor rendszeresen visszatérő elem az az Orbán-kormány részéről, hogy mi vállaltuk és vállaljuk a 3,8 százalékos idei hiánycélt, sőt a jövő évit is vállaljuk, de semmi köze ahhoz az uniónak sem meg a Valutaalapnak sem, hogy ezt hogyan érjük el. Mi a célt vállaljuk, teljesítjük, nem szólhatnak bele abba, hogy mit csinálunk. Ez így van? Ilyen alapokon kötöttük mi a megállapodást?

- Azt kell mondjam, nem ez a gyakorlat. Tehát a nemzetközi gyakorlat ezektől eltér. Valamennyi ország, amely országban akár az Európai Unió akár a Nemzetközi Valutaalap segítséget nyújtott, azon országok bemutatják a hogyan érjük el a célokat című kérdésre a válaszokat. Egyébként akit nem segítettek meg ezek a szervezetek, azok az országok is kötelesek bemutatni például az Európai Uniónak, hiszen ezért van konvergenciaprogram, és ezért vannak stabilitási programok azon országokban, amelyek már az eurozóna tagországai.

– És az Európai Unió is azt mondja, hogy ez szerintem nem jó, inkább próbáljatok mást.

- Így van. Tehát itt a dolog nagyon érdekesen alakul, hiszen ha Magyarországnak egy fillért sem kellett volna igénybe vennie az elmúlt időszakban ezekből a pénzekből, akkor is kötelesek lennénk nem azt mondani, hogy tartjuk a 3,8-at és jövőre a 3 százalékot, hanem tételesen megmondani, hogy mely területek milyen intézkedéseket kívánunk annak érdekében a következő időszakban végrehajtani, hogy egyrészt ez évben a 3,8, másrészt jövő évben a 3 százalék teljesíthető legyen. És természetesen ennek az intézkedésnek hitelesnek kell lenni, hiszen mindig végigszámolják a nemzetközi szakértők ezen intézkedések hatását. Az igazi gond az, hogy miközben a kormány azt mondja, hogy tartja idén a 3,8-at, egyrészt előtte nem ezt mondta: ugyanennek a kormánynak a tagjai, képviselői, kormányfője két héttel ezelőtt még mást mondott. Ugye ez már önmagában egy kérdőjelet enged kitenni a mondat végére, hogy valóban tartani fogják-e. Másrészt a meghozott intézkedések nem ezt türközik. Hiszen olyan intézkedéseket hoztak, amely korábbi strukturális reformintézkedések visszafordítását jelentette, illetve olyan bevételekről mondanak le a költségvetésben, amely bevételekről nem nagyon lehet megérteni a nemzetközi szakértőknek, hogy miért mond le róluk a magyar kormány. Lásd például sportadó kedvezmény.

- Igen. Vagy a pálinkafőzés.

- Vagy a pálinka. Az pici pénz ugyan, de mondhatnám nyugodtan az ötvenmillió és ötszázmillió forintos adóalapnál a tízszázalékos társaságiadó-kiterjesztést. Ez is egy olyan döntés, amelyet egyszerűen nem ért meg a külföldi szakértő. Hiszen itt olyan bevételekről, több tízmilliárdos költségvetési bevételekről mondanak le, amely bizony nagyon kellene mind a 3,8 százalékos cél, mind pedig a jövő évi 3 százalékos cél tartásához.

- És ráadásul gazdasági szakértők szerint még csak nem is lódítja meg a gazdasági növekedést.

- Hát ez nyilvánvaló hogy egyik intézkedés sem fog ilyen hatást kiváltani. És az a probléma, hogy ezen elmaradt bevételeknek a pótlásaként, ugye, hoz egy bankadó-javaslatot. Csak szeretném mondani hogy először bankadót a mi kormányunk vezetett be.

– De Orbánék törték meg a tabut.

- De nem törtek meg semmilyen tabut, hiszen Magyarországon működött bankadó az elmúlt években, más mértékkel. Ha visszaemlékszik, akkor, amikor a 29 pontot Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette a parlamentben, akkor még ki is mondta, hogy szemben az idei évre tervezett, a költségvetésben szereplő tizennégy milliárd forintos bevétellel, kétszáz milliárd/év bevételt akarnak a bankoktól. Úgy hangzott, hogy bankoktól, tehát ez a pénzügyi szektor egészére érvényes. Kivéve a barátok biztosítója. Akkor most zárójel bezárva. Az igazi probléma a bankadóval a nemzetközi szervezeteknek is meg a szakértőknek is az, hogy ez egy egyszeri intézkedés, nem strukturális intézkedés, és olyan bevételek pótlására kívánja a kormány fordítani, amelyekről nem kellene lemondani. Amelyek egyébként a költségvetésbe stabilan befolytak.

- Magyarán lehet, hogy ezek inkább politikai jellegű intézkedések, viszont költségvetési kihatásai vannak, ezt a lyukat kell betömni politikai okokból.

- Pontosan így van, és ezt viszont nem tudják elfogadni. Azt mondják, ha egy ország egy reformot egyszer már megcsinált, akkor ne forduljon vissza a reform útján, mert nagyon nehéz ezt még egyszer megcsinálni. Másrészt pedig ha egyszer elért egy bevételi szintet stabilan valaki, akkor arról ne mondjon le. Harmadrészt strukturális intézkedések helyett egyszeri intézkedésekkel ne próbáljon kompenzálni. Mert ez mind-mind ellentétes azzal, ami a fő irányvonala a gondolkodásnak Európa valamennyi országában. Nem a Valutaalap és Magyarország közötti vitát kell hangsúlyozni, mert az nem erről szól. Hanem arról szól, hogy Magyarország követi-e azt a trendet, azt az irányt, amit az elmúlt években az Európai Unió tagországaiban jellemzően valamennyi kormány követett, vagy pedig ezzel ellentéteset követ. Ez itt az igazi vita tárgya.

- Még egy kérdésről szeretném a véleményét hallani. Orbán Viktor azt is mondta, talán Berlinben is, és itthon is, hogy most már akkor nekünk csak az Európai Unióval kell megállapodnunk, és hogy a 3 százalékos hiánycél, amelynek betartására a német kancellár is figyelmeztette őt, az természetesen kötelező, elfogadható. De mi azt szeretnénk elérni, hogy az összes uniós tagállam egyszerre érje el ezt a hiánycélt. Ami, ugye, hogy lefordítsam a hallgatónak, azt jelenti, hogy van olyan ország, ahol most hirtelen tizenkét százalék lett a hiány a világválság miatt, nyilvánvalóan nem tudják három százalékra leszorítani, csak mondjuk három-négy év alatt. Míg Magyarországra már korábban elkezdte, 2006 óta, ezt a hiánycél-leszorítást, és sikerült is eljutnia a három százalék küszöbére. Nyilván nem ugyanazok a feltételek vonatkoznak ránk, mint az angolokra vagy az írekre. Szóval mi van akkor, ha az Orbán-kormány változatlanul ilyen feltételeket próbál szabni az Európai Uniónak? Beveszi ezt valaki?

- Azt tudom mondani, hogy van az Európai Unióban egy elfogadott jogrend. Ez a vágyálom, ami elhangzott az imént a miniszterelnök úr elővezetésében, ez teljesen ellentétes az európai jogrenddel. Mert mit mond ki az Európai Unió jogszabályrendszere? Azt mondja ki, hogy ha egy ország túllépte ezt a bizonyos mértéket, mármint a háromszázalékos hiánymértéket, akkor hoz egy határozatot a pénzügyminiszterek tanácsa, és meghatározza azt az ütemet, hogy melyik évben milyen ütemben kell a három százalék irányába lépnie az adott országnak.

- De külön országonként határozza ezt meg.

- Országonként van ilyen határozat. Ma egyébként a 27-ből 24 ország esetében van érvényes határozat, és ez mind-mind eltérő mértéket, évszámot tartalmaz. És természetesen, ami lényeges, hogy ebben a határozatban az is benne van, hogy milyen intézkedések azok, amelyeket az adott ország végre fog hajtani annak érdekében, hogy ebben az ütemben csökkenjen le a hiánya három százalék alá. Azaz lehet ilyet mondani, lehet ilyen elgondolást megfogalmazni, csak ez tételesen ellentétes az Európai Unió által elfogadott joggal, az európai tanácsi határozatokkal. Hiszen erről mindegyikről európai tanácsi határozat van az adott ország esetében. Amelyet az adott ország is elfogadott, és a többi uniós tagország is elfogadott, mert ezt egyöntetű határozattal szokták az unióban. Nem szokták, hanem így kell az unióban elfogadni. Azaz ha ilyeneket mondanak, az nem gondolom, hogy reális lenne. Egyébként akkor lenne ez reális, ha a pénzügyminiszteri tanács Brüsszelben egy ilyen javaslatot megvitatna, és átírná a Magyarországra vonatkozó szabályokat. De hozzá kell tennem, hogy az egész Európai Unió szabályát is át kéne ahhoz írni, hogy minden ország egyszerre érje el a három százalékot. Nem így döntöttek. Ezelőtt egy fél évvel ugye.

- Akkor a nemzeti szuverenitás óriási bajba kerülne. Márpedig éppen a Fidesz emlegeti állandóan a nemzeti szuverenitást.

- Igen. Mert akkor az egy kaptafára kellene mindenkinek lépést tartania mindenki mással. Egyébként nem így döntöttek már akkor sem, amikor a Fidesz volt kormányon. Akkor volt egy európaitanács-ülés, ha jól emlékszem, júniusban, amikor kimondták, hogy majd jobban össze kell hangolni a költségvetési politikánkat a költségvetések elfogadása előtt, akarnak az európai uniós egységes döntéshozatalban valamilyen jogi lehetőséget biztosítani, de ma még ilyen döntés nem született. Semmiképpen nem születik olyan döntés, hogy ez egy ilyen uniformizált unió legyen. Hát éppen a Fidesz szokta hangoztatni, hogy a nemzeti specialitásokat jobban kell érvényesíteni. Azt tudom tehát mondani, hogy ha nagyon ügyes Magyarország kormánya, és mondjuk a pénzügyminiszteri tanácsban Magyarországot képviselő kormánytag majd el fog tudni fogadtatni egy ilyen határozatot, valamikor a hosszú eljárás végén, na azután lehet majd olyat mondani, hogy majd akkor kell nekünk a három százalékot elérni, amikor mindenki másnak.

– De addig a francia Le Monde című lapnak van igaza, amikor azt írta, hogy Orbánt figyelmeztetni kell arra, hogy Magyarország egy olyan klubnak a tagja, amelynek követelményei vannak.

- Az kell mondjam, hogy ez teljesen természetes viselkedés az Európai Unióban. Eddig is így viselkedett az unió, és ezt követően is vélhetőleg így fog viselkedni. És ezt egy-egy ember nem nagyon tudja megváltoztatni, hiszen attól 27-ek uniója ez, hogy ilyen kérdésekben közös döntéshozatal van.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Ön hány éve is polgármester?

Gegesy Ferenc: - Kereken húsz éve.

- Most pedig egy különleges kihívás előtt áll. Megjelent egy civil kezdeményezés – aláírásgyűjtéssel együtt - arról, hogy Tarlós Istvánnal szemben induljon egy olyan független főpolgármester-jelölt az őszi önkormányzati választásokon, akinek van esélye arra, hogy a középtől balra álló szavazókat maga mögé állítsa. Ez egy pártfüggetlen jelölt lenne, tehát nem MSZP-s, nem LMP-s és nem egyéb, hanem egy civil jelölt, akinek azonban vannak eredményei. Ön ezek szerint már húsz éve polgármester, független is a pártoktól, mert korábban ugyan SZDSZ-es volt, de a pártból évekkel ezelőtt kilépett, ezért Önre gondoltak. Szóval itt a műsorban is többen felvetették az Ön nevét érdekes módon, de azóta már kezdeményezés is van. Mennyire érte ez Önt váratlanul?

- Nem ért teljesen váratlanul, mert ezekről a betelefonálós dolgokról édesanyám tudósított. Aztán tegnap a feleségem mutatott egy honlapot, ahol ilyen góltotó jelleggel lehetett szavazni, hogy ki lenne jó főpolgármesternek. Vágó István, Kuncze Gábor, Magyar György, meg még pár ember és az én nevem szerepelt a választható emberek között. Ezeken jót derültem, de jól is esett természetesen.

- Mára azon derült, hogy így keresnek főpolgármestert, ugye?

- Igen. A mai esemény azért mellbevágott. Két órával ezelőtt olvastam a felhívást és végignéztem az ajánlókat is, és azóta már egy kicsit rendezni tudtam a gondolataimat. Elsősorban azt tudom mondani, hogy ez egy nagy megtiszteltetés, hiszen az aláírókat végignézve személyesen szinte senkit nem ismerek vagy nagyon keveset közülük, vagy fordítva, ők nem nagyon ismernek.

- Tehát nem a barátai voltak azok, akik az Ön nevét bedobták.

- Nem. Amennyire gondolom vagy sejtem, nem is ferencvárosi lakosok. Tehát ők kívülről nézik az én húszéves tevékenységemet, és azt gondolják, hogy én erre a feladatra is jó lennék. Ez mindenképpen nagyon jól esik, és köszönöm is nekik.

- Ez a dolog pozitív része, de azért a sóhajából úgy érzem, hogy van valamilyen negatív része is.

- Semmilyen negatív része nincs, hiszen ez egy nagyon jóleső elismerés. Azonban még nem tudom, hogy mi következik ebből. Tehát őszintén szólva nem érzem ennek a dolognak a realitását.

- Mit nem érez benne reálisnak? Az Ön nevét Budapesten azért viszonylag sokan ismerik. Ön országgyűlési képviselő is volt és tényleg a város egyik legstabilabb polgármestere. Ráadásul szerepelt is a hírekben, amikor gyakran elég éles vitája volt a kerületi MSZP-sekkel is, aztán saját pártjával az SZDSZ-szel is. Szóval, ha van valamiféle nimbusza ebben a városban - Ferencvároson és annak fejlődésén kívül, amit ráadásul sokan láthatnak a saját szemükkel meg érezhetnek is, ha ott laknak - akkor az, hogy Ön igazán megtartotta politikai függetlenségét akár pártokkal szemben is. Szóval mivel ez így van, akkor azért nem biztos, hogy olyan reménytelen a dolog, mint amilyennek elsőre talán tűnik.

- A pártokhoz való viszonyt még ki is tudom egészíteni néhány dologgal. Például szerintem még ma is szerepel az LMP honlapján egy engem támadó nyilatkozat, amely a közelmúltban született, vagy mondhatnám az MSZP-vel lezajlott háborút. A Fidesszel ugyan nincs háború, de azért már tudom, hogy indítanak ellenem jelöltet.

- Mármint a kerületben indítanak valakit Önnel szemben.

- Igen, természetesen a kerületben, hiszen eddig erről volt csak szó. Amikor én két évvel ezelőtt kiléptem a saját pártomból, az SZDSZ-ből, akkor abból egyértelműen le lehetett vonni a konzekvenciákat az előző tizennyolc év alapján. Egyébként ebből a cselekedetből jó néhány dolog következett. Az elsődleges, amit rögtön megtettem, hogy akkor ki kell lépni a parlamentből is. Tetszik, nem tetszik, ezt nem lehet megkerülni. Emellett az én polgármesterségem is megkérdőjeleződött, akár a 2010-ig terjedő időszakban is, de ezen már túl vagyok.

- Sikerült konszolidálnia a helyzetét a kerületben.

- Igen. Már nem volt olyan egyhangú vagy egyértelmű a támogatás, és voltak szerintem nagyon nem jó döntései a képviselőtestületnek, de alapvetően sikerült továbbvinni a dolgokat. Én most, 2010-ben, a néhány évvel ezelőtt alakult Ferencvárosi Lokálpatrióta Egyesület jelöltjeként indulok el ősszel, és remélem, hogy a húszévi ferencvárosi tevékenységem alapján a ferencvárosiak megválasztanak polgármesternek.

- De úgy gondolja, hogy ugyanezt nem remélheti az egész fővárostól?

- Nem. Az egy dolog, hogy Ferencvároson kívül is találkozom engem ismerő emberekkel. Sőt, amikor az ominózus parlamentből való kilépésem megtörtént, az ország különböző tájain botlottam olyan emberekbe, akik felismertek és gratuláltak. Azonban ez egyrészt két éve volt, másrészt azért az egy nagyon konkrét lépés volt. Most pedig, ki ismer Ferencvároson kívül engem? Tudom, hogy ötvennyolc ember mindenképpen ismeretlenül is ismer, hiszen ők támogatnak, amit még egyszer nagyon köszönök.

- De mi történik, ha az ötvennyolcból pár napon belül ötszáznyolcvan lesz, esetleg egy-két héten belül ötezer-nyolcszáz? Sőt, gondoljunk merészet és nagyot, tegyük fel, hogy az MSZP meg az akár az LMP is - bár eddig semmilyen megegyezési készséget nem mutattak -, amelyek Budapesten még viszonylag erős, nem jobboldali pártok, azt mondják, hogy hajlandó vagyok a másikkal egyeztetni, mert Gegesy Ferenc számomra is elfogadható jelölt, úgyhogy tárgyaljunk vele, és ha meg tudunk állapodni, akkor sorakozzunk fel mögéje. Tehát mit szólna Ön, ha a két párt megegyezne abban, hogy nem indít saját pártjelöltet, hanem Önt indítja civil jelöltként?

- Van egy olyan mondás, hogy a folyón akkor kell átkelni, amikor odaértünk. Emellett azért az előzményeket figyelembe kell venni, hiszen az LMP egyelőre engem a saját honlapján lévő közleménnyel támad, és az elmúlt időszakban az MSZP is többször támadott.

- Akkor ezek szerint mind a két párt egyetért az Ön elutasításával.

- Igen.

- Ez is valami.

- Igen. Én tényleg örülök és jólesik ez az egész, főleg, hogy ez nem egy embernek jutott eszébe, hanem több helyről hallottam. Ez azt bizonyítja, hogy ismerik a Ferencvárosi tevékenységemet, és sokan ítélik jónak. Szóval ez nagyon jó érzés, de hogy ez elegendő-e ismertségben vagy pláne szimpátiában egy főpolgármester-választás megnyeréséhez, azt nem tudom.

- Két hónap alatt még sokkal jobban meg lehet Önt ismertetni. A kérdés talán nem is csak az, hogy ez a két párt hajlandó volna-e Ön mögé állni. És még csak nem is annyira az, hogy Ön hajlandó volna-e elgondolkodni azon, hogy vállalja-e. Alapvetően szerintem az a fő kérdés - bár lehet, hogy naiv vagyok -, hogy Önnek volnának-e olyan egész várost érintő elképzelései, határozott tervei, amelyek szembesíthetőek Tarlós Istvánéival, és kiderül-e ezekből, hogy Gegesy Ferenc egy másképp működő, másként gondolkodó és másképp vezetett Budapestet látna jónak, mint Tarlós István. És ez a Budapest még attól is különbözne, amilyen Demszky Gábor idején volt. Tehát az a kérdésem, hogy vannak-e ilyen elképzelései a főváros egészéről?

- Én általában nem valaki - legyen az Tarlós úr vagy Demszky úr - ellenében szoktam elmondani, hogy mit gondolok. Hanem én azon szoktam elgondolkozni, hogy tudok-e az adott témáról mástól függetlenül mondani valamit. Visszatérve arra, hogy lennének-e Budapestről elképzeléseim. Én kerek húsz évvel ezelőtt Ferencváros polgármestere lettem. Akkor ez, egy kicsit tömörítve meg sarkítva, gyakorlatilag úgy történt, hogy felhívott egy addig számomra ismeretlen ember, és megkérdezte tőlem, hogy nem szeretnék-e Ferencváros polgármestere lenni. Én kértem harminc perc gondolkodási időt, és húsz perc után azt válaszoltam, hogy igazából csak két dolgot nem tudok pontosan, hogy mi egy polgármester feladata és hogy egészen pontosan Ferencvárosra mi jellemző - persze ez azért tényleg sarkított megfogalmazás -, de próbáljuk meg. Eltelt húsz év és azóta persze sokkal több rálátásom van Budapest egészére vagy a polgármesteri, a főpolgármesteri tevékenység egészére, úgyhogy természetesen lennének elképzeléseim. Azonban szerintem nem ez a kérdés, mert nem tartom reálisnak, hogy odáig hogy eljussak.

- A politikai helyzet miatt vagy a pártok álláspontja miatt, vagy miért nem tartja reálisnak?

- Mert a politika iránt érdeklődő embereknek egy része feltehetően támogatna engem, egy másik része feltehetően nem támogatna engem, de azt nem lehet megjósolni, hogy a politika iránt nem nagyon érdeklődő emberek óriási többsége mit tenne. Azonban a politika iránt nem érdeklődő emberek többsége elsősorban párt szerint szavaz. Emellett persze vannak teljesen ad hoc szavazók is, akik az alapján döntenek, amit éppen tegnap hallottak a szomszédtól. Ezt nem leértékelésként vagy lebecsülésként mondom, ez csak azt jelenti, hogy ennyire tartja ezt fontosnak. Teszem azt, ha esik az eső akkor így szavazok, ha nem akkor úgy.

- Nagyon reálisan gondolkodik, de hátha még a realitások is változnak a következő napokban, hetekben. Hátha valóban kialakul egy olyan civil mozgalom, amelyet a politika és a média sem fog megkerülni. Lehet, hogy két hét múlva már úgy áll a helyzet, hogy mindenki Gegesy Ferenccel akar interjút készíteni, és arról kérdezik, hogy hogyan képzeli el Budapest jövőjét.

- Egy nyári uborkaszezonban nem igazán elképzelhető, hogy mindenki velem szeretne interjút készíteni. Én ezt két évvel ezelőtt átéltem, amikor egy önmagában nem nagy jelentőségű lépést tettem, de szokatlan, érdekes voltam és akkor egyik tévéből mentem a másikba. Tehát én ezt a szituációt ismerem, és tulajdonképpen meg kell mondanom, hogy élveztem is.

- De ez még mindig kevés, ugye?

- Igen.

- Én azért kíváncsi vagyok, hogy mi történik a következő két hétben. Most mindenesetre egy kicsit több ideje lesz, mint húsz perc. Szóval hátha változnak a dolgok.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >