A megalázkodás és gyávaság hagyománya
- Részletek
- Napi apró
- 2013. március 25. hétfő, 04:33
- Ádám Péter
Amikor 22-e délelőttjén először hallottam a hírt, hogy a városvezetés a Sirály kulturális központot működtető fiatalokra eresztette őrző-védő pribékjeit, rögtön arra gondoltam, a budapesti zsidó hitközségek vezetőinek aligha fog eszükbe jutni, hogy szolidaritást vállaljanak a Marom aktivistáival. Tévedtem. Ha a kisebb közösségek óvatosan hallgattak is, a MAZSIHISZ nem. Igaz, csak egy nappal később, de a MAZSIHISZ megszólalt. Sajnos, abban sem volt sok köszönet. A levél, amit a Magyar Zsidó Hitközségek Szövetsége nevében dr. Feldmájer Péter és Zoltai Gusztáv Budapest főpolgármesteréhez intézett, nem veszi védelmébe a rosszhiszeműen megvádolt fiatalokat, nem utasítja vissza erélyesen a városvezetés vérlázítóan törvénysértő eljárását, csak kér, könyörög, meghunyászkodik, hogy azt ne írjam, porban csúszik.
Ez a megalázkodó magatartás nemcsak a szólásszabadságukkal élni akaró fiatalokhoz és a Jobbiknak szabad prédául odavetett hazai zsidósághoz méltatlan, de méltatlan a magyar holokauszt hatszázezer áldozatának emlékéhez is, akik legalább annyira voltak önnön jóhiszeműségüknek és engedelmes passzivitásuknak, mint a németekkel szolgaian együttműködő magyar hatóságoknak és a politikai hatalom előtt ugyanígy hajbókoló Zsidótanácsnak az áldozatai.
Fokozza az ember ingerültségét az a tény, hogy ezt a (gy)alázatos levelet a MAZSIHISZ épp ahhoz a Tarlós Istvánhoz intézte, aki – gondoljunk csak egyebek mellett az Új Színházra – eddig se mutatott valami nagy érzékenységet és megértést a hazai zsidóság vagy bármelyik más üldözött kisebbség iránt.
(Ádám Péter)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
