Miről beszélnek a vásárcsarnokban?
- Részletek
- Napi apró
- 2013. március 24. vasárnap, 07:15
- Lángh Júlia
Az alagsori, halas-káposztás folyosón a hátam mögött hallom, viszonylag messziről, de nagyon hangosan, öblös férfihang üvölti:
– Reggeltől estig azt hallom a Kossuth rádióban, hogy a Bajnai meg a Bajnai. Ki a fasz az a Bajnai? Egy közbűntényes, egy rakás haláleset szárad a lelkén!
Megállok, hátrafordulok. Hatalmas darab, vastagnyakú béközép kidobóembert látok vagy húszméternyire. Úgy veszem észre, ő is nézi, hogy nézem. Nem üvölt tovább, nem is látható, kihez beszélt. Most menjek hátra, és oktassam ki? Úgysem ért a szóból, egy egészen másik világban él, és fél kézzel fölken a falra. Különben is hirtelenjében csak annyi jut eszembe, hogy látja, nem kellene a Kossuth rádiót hallgatnia.
Ezen a folyosón volt már incidensem, az történetesen zsidózás volt, akkor rá is szóltam az ismeretlen mocskolódóra, de az egy átlagos asszony volt, nem egy háromajtós szekrény.
Nagyon rosszkedvűen megyek tovább. Jókedvre egyébként sincs okom, és nemcsak a haza állapota miatt, elég nekem most a Match állapotát látni. Az alagsor terjedelmes részét elfoglaló üzlet polcai napról napra üresebben állnak. Feszes fekete lepel takar egyre több sort, már nincsenek kétszersültek, babapiskóták, borok, nincs étolaj, nem is sorolom, hosszan lehetne, több az, ami nincs, mint ami van. Jövő szombaton végleg bezár a bolt.
A Match, ezt már egy ideje lehetett tudni, kivonul Magyarországról. Arról volt szó, hogy a CBA az egészet átveszi – na persze, a CBA, mondja összeszorított szájjal az egyik pénztárosnő –, de az az új hír itt az alagsorban, hogy ezt az egységet nem, ez nem kell neki.
Kevés már az áru, kevés a vásárló is, a pénztáros kisasszonyoknál elálldogálunk, érdeklődünk, mi lesz velük, zárás után még két és fél hétig állományban tartják őket, aztán a nagy semmi. A főnök azt mondta nekik, Pesten könnyű munkát találni, tele a város állásokkal, a szomszédos pénztárosnő bekapcsolódik a beszélgetésbe, hát persze, több százezer forintos fizetéssel én is ezt mondanám, nyolcvanezerért ülök itt évek óta, és örülj, hogy itt ülhetsz, mondja a másik, ez se tart már soká. Egy úrinő vásárló, prémbundában: most építenek a Váci utcában egy új, nagy CBA-t, jelentkezzenek oda; általános felzúdulás. Na, éppen oda. Oda minket nem vesznek, csak a csókosaikat. Egy kötött sapkás nő a kosarát pakolja ki, váratlanul kifakad: kellett ezeknek a fideszre szavazni. Most megkapják. Még hogy rezsiköltség-csökkentés. Hülyébe veszik az embert.
Egyszerre csak magunk között vagyunk, egyetértő idegenek, magunkfajták. Nem siet senki, bíztatjuk a lankadt pénztárosnőket, a főnök persze nem mondott igazat, de azért talán sikerülni fog, minden jót kívánok, és sok erőt. Fáradt mosoly a válasz.
A szemközti sajtosnál az a beszéd járja, hogy hétmillió, hetes millió forint lenne a Match helyének havi bére, ha a CBA-nak nem kell, a csarnok kiadná földalatti parkolóhelynek. Na ne már.
Fönn, a jobboldali sarkon a diós-mákos-mandulás szerint a bezárás előre látható volt, már egy ideje feltűnően csökkent a forgalom. Nekünk meg majd nyilván még jobban fölemelik a bérlemény árát, sóhajt, és a fakanala végén megkínál egy aszalt szilvával.
(Lángh Júlia)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
