Átlépett Rubicon
- Részletek
- Napi apró
- 2013. március 20. szerda, 04:05
- Jakab Attila
Amikor Kr.e. 49. január 10–11-én Julius Caesar átlépte a Rubicon folyót, pontosan tudta, hogy többé nincs visszaút: vagy Róma és a teljes hatalom, vagy a halál. Ezt a lépést azonban harcedzett, sorozatos győzelmeket maga mögött tudó légiók élén tette meg. Katonái bálványozták, és készek voltak halálba menni vele és érte; mert mélységesen hittek abban, hogy ezt nem csupán Caesarért, hanem Rómáért magáért teszik.
A kőbe vésett és díszkiadásban is megjelentetett, Alaptörvény negyedik mosósításával Orbán Viktor is átlépte a Rubicont. Mögötte azonban csak egy szedett-vedett, az ország szabályszerű kirablásán keresztül az egyéni meggazdagodást legfelsőbb célnak tekintő gátlástalan és amorális egyének számszerű halmaza áll. Ellenben számukra sincs már visszaút. Ez a csapat azonban nem előre megy; valójában elveszteni látszik a fejét (lásd Kövér abszurd kommunistázását). Orbán elvitte őket a betonfalig, és most kénytelenek beásni magukat a fal előtti lövészárokba. Amelybe a táborban és a zászló alatt megmaradtakat kivétel nélkül bele fogják kényszeríteni: erőszakkal, zsarolással, megfélemlítéssel. Végeredményben oly mindegy. Harcolni fognak. Mindhalálig. Az utolsó töltényig. A kézitusáig. Minden és mindenki ellen. A fülkeforradalom most csúszik át a totális háborúba!
A március 15-i zord időjárás megmutatta: Orbán nélkül a magyar államapparátusban lényegében véve megáll az élet. Az infantilizált, rövid pórázra fogott és a feltétlen engedelmességre idomított csapat tanácstalanná válik. Elapátlanodik. Elárvul. Nem mer dönteni. Nem egészen három év alatt Magyarország eljutott oda, ahová eljutni a Causescu-rendszernek Romániában jó húsz év kellett. Itt minden józan és racionális beszédnek és párbeszédnek megszűnt a lehetősége. Annál is inkább, mivel az idei Táncsics-díjak világosan megmutatták: a Fidesz-KDNP teljesen összeért a Jobbikkal.
Ebben a helyzetben három nagyon fontos lépésre van szükség, mégpedig nagyon sürgősen, ahhoz hogy a kárpát-medencei magyarságnak egyáltalán reménye lehessen valamiféle jövőre:
1) Az európai és demokratikus magyar jobboldalnak újra kell építenie önmagát. Meg kell lépnie azt a lépést, hogy elszakad Orbán Viktortól. Ehhez hatalmas intellektuális és spirituális erőre, erőfeszítésre lesz szüksége.
2) A szétforgácsolt ellenzéki erőknek minél előbb meg kell találni azt a demokratikus minimumot (pl. köztársasági államforma, jogállam, laicitás), amely elégséges az összefogáshoz és az Orbán-rendszer leváltásához. Utána különben is kell majd 4–8 év, hogy az elhiteltelenedett értelmiségi és politikai „elit” társadalmilag újjá tudja építeni magát.
3) Az Európai Néppártnak, és különösen a német katolikusoknak, választaniuk kell az európai értékrend és Orbán Viktor között. Ellenkező esetben teljesen elhiteltelenednek, és lényegében véve megismétlik az egykori német Katolikus Centrumpárt történelmi tévedését, amely párt képviselői 1933. március 23-án megszavazták azt a felhatalmazási törvényt, amely diktátori hatalommal ruházta fel Adolf Hitlert. Figyelmen kívül hagyták, hogy a szavazás pillanatában már százával szállították a politikai ellenfeleket a Berlin melletti Oranienburg koncentrációs táborba.
Nem elég az, ami történik (cigányozás, zsidózás)? Vajon Európa magyar halottakra vár, ahhoz hogy végre felébredjen?
(Jakab Attila)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
