A kultúraváltás szükségessége
- Részletek
- Napi apró
- 2013. március 18. hétfő, 03:46
- Huszár Ágnes
Az elmúlt hónapok során bárhol mondott is beszédet Balog Zoltán EMMI-miniszter, mindig megemlítette a kultúraváltás szükségességét. Az egészségügyben, a közoktatás és a felsőoktatás területén nyilván sok változtatnivaló akad. A miniszter szóhasználata azonban ennél többre utal. Dermesztő pontossággal kinyilvánítja a kormány szándékát a gyökeres „váltás”-ra. Amelynek a hátterében egy monolitikus kultúraszemléletet áll. Ami volt, azt minden elemében elvetjük, „végképp eltöröljük”, aztán jön az új, a miénk.
Az elmúlt hónapok, napok azt bizonyították, hogy Balog Zoltán komolyan gondolja a kultúraváltást. Nemcsak a közoktatás és a honi egészségügy „kultúrájának” gyökeres átalakítását tervezi és szervezi, hanem a magyarországi – nemzeti – kultúra egészét is új alapokra kívánja helyezni. Pontosabban fogalmazva, ő és tanácsadói köre mondja meg, mi maradhat, mi tekinthető „nemzeti”-nek.
Ennek a „kultúraváltás'”-nak már áldozatául esett a magyar filmgyártás. Miközben Magyarország olcsó helyszíneket szolgáltat amerikai akciófilmekhez, magyar gyártású film szinte nem is születik. Nagyszerű filmrendezőinket – Tarr Bélát, Mundruczó Kornélt és másokat – külföldön díjakkal ismerik el, a belföldi hivatalosság viszont vagy nem vesz róluk tudomást, vagy fanyalog műveiken és a művészet szabadságáért tett nyilatkozataikon.
A színházak „nemzetivé” szentelésével sokat foglalkozott a média az elmúlt hónapokban. Külön bája a dolognak, hogy eme „kultúrharc” során éppen a komoly értékeket képviselő műhelyek zilálódtak szét. A bóvlit, a giccset szakmányban termelő fővárosi és vidéki színházak minden gond nélkül sorolódtak be a támogatott „nemzeti” művészet kategóriájába.
A könyvkiadást Kerényi Imre forradalmasítja a „nemzeti oldal saját kánonjának” jegyében kidolgozott Nemzeti Könyvtár koncepciójával. A kötetek sorozatába bekerült szakácskönyv, kalandregény (Jelky András élete), reformkori útirajzok, avíttas lektűr (Tormay Cécile: A régi ház), valódi irodalom (Karinthy Frigyes három kisregénye). Nemzeti szalaggal felpántlikázott, közintézmények polcaira felrakható, méregdrágán előállított hazai vegyesfelvágott.
A legköltségesebb vállalkozás persze a tagjait egyre növekvő havi apanázzsal ellátó, patinás épületekkel kistafírozott Magyar Művészeti Akadémia. Az MMA tevékenységével a sajtó az MMA-elnök, Fekete György börleszkszerű megnyilvánulásai miatt „kis színes” rovataiban szokott foglalkozni. Pedig a helyzet ennél súlyosabb. A MMA nyilván élni fog a hozzá telepített jogokkal a kultúrára szánt közpénzek elosztásában, és rajta hagyja a keze nyomát a közeljövő vizuális kultúráján.
A tágabb kultúraértelmezésbe beletartozik a tudomány is. A jelenlegi kormányzat eddig nem nagyon nyilvánult meg nyíltan tudománypolitikai ügyekben. Ez érthető, hiszen a természettudományoknál nehéz „nemzeti tudományok” és nem támogatandó nemzetietlenek között határvonalat húzni. Más kérdés persze, hogy a kutatóintézetek összevonásán, átszervezésén keresztül a kormányzat „helyzetbe hozta” a számára kedves csoportokat és személyeket. Ez azonban a nagy nyilvánosság számára kevéssé átlátható módon – a MTA áttételein keresztül – történt meg.
Most változni látszik a helyzet. Az egyes tudományos témák kutathatóságát, a kutatás értelmét és célját eddig főleg a Jobbikhoz kötődő csoportok tematizálták. Mindenekelőtt a magyar őstörténettel, a finnugor örökséggel, a „halzsíros rokonsággal” kapcsolatban szólaltak fel. Követelték a török (sumér, japán, szíriuszi stb.) rokonságelmélet hivatalossá emelését, saját „kutatóik” elismerését. Az ő szubkulturális szinten kiélt játékaikhoz tartozott az úgynevezett „székely rovásírás” terjesztése – helységnévtáblákon és templomfalakon olvasható imákon.
A rovás(írás)os szövegemlékek kutatását egyébként évtizedek óta végzik egyetemi kutatócsoportok, nemzetközileg is elismert kutatók. (Lásd pl. Sándor Klára [szerk.]: Rovásírás a Kárpát-medencében. Szeged: József Attila Tudományegyetem, 1992.)
Az iskolákban, baráti csoportokban és egyéb helyeken tartott rovásírás-oktatásnak kevés köze van a tudományosan megbízható módon feltárt leletekhez. Sokkal több ahhoz a délibábos fantáziáláshoz, amely saját népünk kivételes képességeiről, isteni, földönkívüli eredetéről és hasonlókról keres magának „bizonyítékokat”. Mivel ilyenekkel a tudomány nem szolgál, nem is szolgálhat, az illető szubkultúra tetszése szerint fabrikál magának. A dicső magyar múlt ködébe révedők pedig a tudomány embereit nemzetárulóknak, ellenséges csoportok (komcsik, zsidók stb.) ügynökeinek tüntetik fel. Mindez eddig a hivatalos diskurzuson kívül történt. A gyökeres „kultúraváltás” jeleként most viszont Magyar Örökség-díjjal tüntetik ki Forrai Sándort, a székely-magyar rovásírás délibábos kutatóját. A díj átadásakor laudációt mond a hasonló szellemiségű Friedrich Klára. Ezzel a kitüntetéssel a magyar hivatalosság állást foglalt egy tudományos kérdésben, mégpedig az ellenőrizhető bizonyítékokkal dolgozó kutatás, ennek képviselői és az egész szakmai konszenzus ellenében.
A „kultúraváltás” iránya jól tetten érhető a nemzeti ünnep kitüntetettjeinek listája alapján is.
A díjazottak között vannak komoly teljesítményük okán kitüntetettek, de szép számban akadnak a fideszes kormányzathoz nagyon is közel álló személyek. Költői tevékenységéért Babérkoszorú-díjat kapott például Szőcs Géza volt kulturális államtitkár. Nádasdy Kálmán-díjban részesült Káel Csaba, a Fidesz-kampányfilmeket készítő egykori Happy End tulajdonosa.
Színészként kapott Érdemes művész-díjat az a Sunyovszky Szilvia, aki már vagy két évtizede szinte teljesen abbahagyta fényesnek aligha nevezhető színészi pályáját. 2003-ban Orbán Viktor szóvivőjeként szerepelt, s leginkább a MMA elnökének feleségeként látható a közéletben.
József Attila-díjjal jutalmazták Petrőczi Évának az árvalányhajas nemzeti és vallási giccs körébe sorolható verseit, amelyekből az utóbbi évtizedekben egyetlen komolynak tekinthető szépirodalmi folyóirat sem közölt egyet sem. Viszont Balog Zoltán EMMI-miniszter Hold utcai gyülekezetének tagjaként nyilván bekerült a díjosztók látókörébe. Férjét, Szabó András egyetemi tanárt Balog miniszter 2012. november 1-jén nevezte ki a MAB felülvizsgálati bizottságának tagjává. Mindketten a Károli Gáspár Református Egyetem oktatói. Mely intézményre az idén valósággal záporoztak a kitüntetések: a Magyar Érdemrend Tiszti Keresztjét kapta Bagdy Emőke pszichológus, az egyetem professzor emeritája, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét dr. Kovács Barnabás stratégiai igazgató, a Magyar Érdemkeresztet Szabó Erika könyvtári főtanácsadó.
A leghevesebb felháborodást az idei kitüntetések közül Szaniszló Ferenc Táncsics Mihály-díja váltotta ki. Az Echo TV-n nyíltan rasszista műsorokat készítő Szaniszló kitüntetése elleni tiltakozásul több kitűnő újságíró, köztük Bolgár György és Németh Péter adta vissza a saját Táncsics-díját.
Így zajlik hát a kultúraváltás az Úr 2013. esztendejében Balog Zoltán református lelkipásztor és miniszter szándékából és akaratából.
(Huszár Ágnes)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
