A köz nevelése
- Részletek
- Napi apró
- 2013. március 12. kedd, 05:22
- Huszár Ágnes
A Facebookon olvastam Szunyogh Szabolcs levelét. Ebben búcsúzott el a Köznevelés volt főszerkesztője az olvasóitól, szerkesztőtársaitól, a hetilapban publikáló oktatási szakemberektől. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma ugyanis tavaly bejelentette, hogy megújítja a minisztériumi kiadású pedagógiai hetilapot. Mindenekelőtt szélnek eresztette a szerkesztőséget, tagjai vagy nyugdíjba menekültek, vagy munkanélkülivé váltak, mint a lapot huszonkét éve főszerkesztőként jegyző Szunyogh Szabolcs. Az átalakításnak más jelét egyelőre nem tapasztalni: 2013-ban nem jelent meg egyetlen szám sem.
Ezzel, úgy tűnik, megszűnt az ország egyetlen oktatási hetilapja. Egy olyan lap, amely minden tanári szobában jelen volt, tájékoztatta a tanárokat a jogszabályok értelmezéséről, a pedagógiai programokról, az iskolák mindennapjairól. Egy olyan lap, amely közvetlen pártkötődések nélkül képviselt egy személyiségközpontú, világnézeti semlegességre törekvő, humánus pedagógiai kultúrát. A volt főszerkesztő utal rá, hogy a lap jó kapcsolatban volt az utóbbi idők oktatási minisztereivel, Pokorni Zoltántól Magyar Bálinton át Hiller Istvánig.
Ez most ezek szerint megváltozott, ha az EMMI-miniszter, Balog Zoltán által sokszor emlegetett „kultúraváltás” első jeleként megszűnt az egyetlen pedagógiai hetilap. Az az orgánum, amely kommunikációs csatornaként szolgált a minisztérium és a „végeken szolgáló” tanítók, tanárok között. Lehet, persze, hogy az új pedagógiai „kultúra” egyik jellegzetessége éppen a kommunikáció radikális átalakítása. Együttgondolkodás helyett egyirányú kommunikáció: felülről lefelé utasítás, alulról felfelé engedelmesség. Ehhez csakugyan nincsen szükség a közoktatásnak – újabb hivatalos elnevezésével: köznevelésnek – egy kritikus véleményeket is közlő folyóiratra.
Az oktatási rendszer egészét fentről – küldetésesen, mintegy isteni sugallatra – irányító miniszternek a felsőoktatás számára is van azonban egy nagy formátumú elképzelése. Az, hogy a kiváló egyetemnek minősíttetné a Pázmány Péter Tudományegyetemet. Ez pedig nem egyszerűen játék a szavakkal, hanem a kőkemény pénzügyi érdekek céltudatos képviselete. Ugyanis csak a kiváló egyetemek részesülhetnek a kormány tízmilliárdnyi támogatásából. A kiváló egyetemek körébe a teljesítménye alapján csak az ELTE, a Debreceni Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem került be. Az egyetemi „kiválóság” kritériumának az az egyetem felel meg, amely több tudományterületen rendelkezik kutatási kapacitásokkal és kiváló tudományos eredményekkel. Az egyetemek kutatóinak, oktatóinak és hallgatóinak teljesítményét dokumentálja a Magyar Tudományos Művek tára, amelybe minden egyetem feltölti a saját oktatóinak publikációit. Egy másik adatbázis a Scopus, amely nemzetközi összehasonlításban mutatja meg az egyes magyarországi intézmények szellemi teljesítményét, az idézettségi mutatók segítségével. Ezeknek az adatbázisoknak az adatai szerint a Pázmány meg sem közelíti az említett három állami egyetem teljesítményét.
De némi kánonjogi trükközéssel – szentszéki alapításúként feltüntetve – elhárulnak az akadályok, és a lelkipásztorból lett miniszter kiválóvá nyilváníthatja a katolikus felekezet által fenntartott egyetemet. Hogy (Szent) Pál apostolt idézzük:„Akik Istent szeretik, minden javukra van”. (Róm. 8: 28).
(Huszár Ágnes)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
