Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. március 7.
- Részletek
- 2013. március 09. szombat, 04:59
- Megbeszéljük
Nemzeti könyvsorozat: A liberális Aczél Györggyel, a liberális „elmúlt húsz évvel” szemben
Kerényi Imre, miniszterelnöki megbízott
Bolgár György: - Mindig megkérdezem a beszélgetésünk elején, mert sosem tudom pontosan, hogy mi is az Ön titulusa.
Kerényi Imre: - Miniszterelnöki megbízott.
- Jó, ez egyszerű. Akkor igazán megjegyezhetném már.
- Egyébként színházi rendező vagyok.
- Ezt viszont mindenki tudja Önről. Azt nem, hogy miniszterelnöki megbízott, azt, hogy a kormányt támogatja, megint mindenki tudja Önről. A miniszterelnöki megbízott valahogy olyan szürke elnevezés. Azzal nem törődik senki. Nem tudjuk megjegyezni, de azért fontos, tartalmilag mindenképpen. Mint miniszterelnöki megbízott, tegnap bemutatta a Nemzetközi Könyvtár új köteteit. Én csodálkozom.
- Min?
- Azon, hogy mondjuk Karinthy Frigyes kisregényeit adják ki vagy magyar konyha szakácskönyvet adnak ki. Állami pénzen, Nemzeti Könyvtárban. Miért?
- Azt hiszem egy féléve beszélgettünk utoljára, ugye?
- Körülbelül igen.
- Úgy emlékszem, igen. Akkor is megfogalmaztam Önnek, hogy a magyar irodalom széles tengeréből jeleket teszünk bizonyos könyvekre, és ezáltal megpróbáljuk megfogalmazni ennek a kornak vagy ennek a politikai rendszernek a könyvekre vonatkozó hitvallását. Tulajdonképpen ez egy kultuszkönyvtár, és a dualizmus óta, meg még korábban is, minden politikai hatalom törekedett arra, hogy létrehozza azt a könyvsorozatot, azokat az épületeket, intézményeket, amin belül hirdeti a saját eszméit. Erre való kísérlet ez a könyvtár. És azért ilyen sokszínű, mert a magyar irodalom és a kultúra is ilyen sokszínű, sokféle összetevője van. Azt is elmondtam – és ez lassanként már köztudott –, hogy itt két rovat van, és ezeket töltjük ki tartalommal. Ezek a rovatok magyar írók, hősök, tájak, mesék, ízek, ritkaságok és ünnepek. Tulajdonképpen ebbe minden könyv belefér. Hárman vagyunk ebben a vállalkozásban, ami tulajdonképpen nem is vállalkozás, hanem egy kis munkacsoport. Könyvtáraink átválogatásával meg közös gondolkodással jön létre az, hogy milyen alakokkal töltjük ki.
- Jó, hogy mondta, hogy hát nem vállalkozás ez, mert tényleg nem vállalkozás, ugyanis állami pénzből, 300 millióból gazdálkodnak. Úgy még egy vállalkozást is viszonylag nyugodt és biztonságos dolog megcsinálni. Csak változatlanul azt nem értem, hogy el tudom fogadni, hogy a magyar konyháról adnak ki könyvet, meg Jelky András kalandjait is kiadják és Karinthy Frigyest adnak ki, és lehet persze biztos vitatkozni egyik vagy másik választással, de ezek ott vannak a magyar könyvpiacon Önök nélkül is. Miért kell ahhoz egy nemzeti vagy jobboldali vagy jobbközép vagy keresztény, konzervatív jelet tenni ezekre a könyvekre vagy kulturális és hagyományos értékekre? Attól majd az emberek jobban meg fogják becsülni, hogy ja, ha a kormány is ajánlja nekem Karinthy Frigyest, akkor majd nekem is tetszeni fog?
- Én úgy képzelem el, hogy a magyar kulturális hegemónia hatvanegy év időtartamban balliberális felségterület volt.
- A liberálist kivehetjük belőle, mert ebből a negyvenéves állampárti rendszer minden volt, csak nem liberális.
- Aztán húsz év liberális.
- Először is, a húsz évből nyolc jobboldali volt.
- Hadd mondjam végig. A balliberális oldal vitathatatlanul hegemón helyzetben volt ezalatt a hatvanegy év alatt.
- Veres Péter, Illyés Gyula, ezek a hegemón liberálisok?
- Nem az írókról beszélek, hanem a kulturális irányításról, ami a baloldal, illetve a liberális oldal, tehát a balliberális oldal hegemóniája volt.
- Bár még akár Aczél Györgyöt is liberálisnak lehetne minősíteni.
- Abszolút az volt.
- Az egypártrendszerben ő volt a kvázi liberális, magyarán kicsit megengedőbb, mint a többiek, akár Kelet-Európában, akár itthon korábban. De attól az ő kedvencei Illyés Gyula, Veres Péter, Németh László? Hol liberálisok ők?
- Aztán tűrt, aztán támogatott, ugye? Aztán betiltott, tehát irányított és bizonyos princípiumokat nem engedélyezett.
- De ez nem liberalizmus. Ez egypárti puha, de diktatúra volt.
- Tehát a baloldal és a liberális oldal irányította hatvanegy évig a magyar kultúrát.
- De miért mondja nekem, hogy liberális? Nem voltak ott a liberálisok. El voltak ők is tiltva.
- Az utolsó húsz évről és mondjuk Aczél György liberalizmusáról beszélek. De mondhatnám Tóth Dezső liberalizmusát is, tudja, hogy kiről beszélünk.
- Na de jobb lett volna, ha Aczél György nem engedi Kerényi Imrét rendezni? Azért, mert olyan fene nagy liberális volt? Egy keményebb rendszerben Kerényi maradjon csendben. Ne legyen.
- Ez is történt, de ne erről beszéljünk, hanem arról, hogy az én oldalam azt képzeli, hogy ezalatt a hatvanegy év alatt bizonyos tartalmak nem tudtak megjelenni és kibomlani. Most kísérletet teszünk arra, hogy a nemzeti konzervatív oldal kánonját is felrajzoljuk egy jelentős sorozatba. Ez a kísérlet lényege.
- Karinthy mellesleg ebben a liberális vagy éppen nem liberális kánonban mindig is benne volt. Karinthyt nem szégyellte még a kommunista rendszer sem, és utána a következő húsz év sem, amelyben – ismétlem – nyolc év jobboldali vezetésű volt.
- Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy Karinthy bent legyen a magyar írók rovatában, és nagyon büszke vagyok arra – ez egy nyolcas kötet, éppen itt van a kezemben –, hogy ebben van a szerkesztőnek egy találmánya, tulajdonképpen ez egy triptichon. Egy ilyen sorozatban Karinthy, Jókai vagy Gárdonyi neve egyszer fordult elő. Tehát egy ilyen sorozatnak nem az a feladata, hogy Karinthy összest produkáljon. Amit mi kifundáltunk, az Utazás a koponyám körül, három darab utazás története. Az érdekes az, hogy az első az írói pályaműve elejéről való, a második a közepéről, a harmadik pedig a végéről. A három utazás története a Karinthy-életműben tulajdonképpen egy metszetet készít. Azt gondolom, hogy aki csak ezt az egy könyvet veszi a kezébe Karinthytól, mondjuk az az olvasótábor, aki ezt fogja forgatni, ha nem vesz mást, akkor is elég sokat tud meg az íróról. Főleg az a szép benne, hogy személyesedik a dolog, mert az Utazás Faremidóban az emberiség dolgaival vacakol, a Capilláriában a férfi és a női princípium harcával, és az utolsó, megható regénye a saját személyével foglalkozik. Nagyon meg lehet szeretni Karinthy Frigyest, ha az ember forgatja ezt a könyvet, és nagyon sok minden lehet megtudni tőle és róla.
- Önben egy könyvkiadó igazgató és vezetőszerkesztő veszett el egyszerre, és én ezt nagyra is értékelem.
- Képzelje el, hogy ezt a triptichon-szerkezetet a további kötetekben többször fogjuk megismételni.
- Mondom, Ön kifejezetten élvezi is ezt.
- Igen, élvezem, mert azt gondolom, hogy a tudást és az élményeket át kell örökíteni. A Nemzeti Könyvtárnak az a tehetsége, hogy közbeszédbe emel bizonyos műveket. Ez szerintem helyes, sőt kötelező is. Tehát például olyan könyvek, bizonyos jelentős alkotások, amelyek az én személyiségem fejlődését – ha szabad ezt mondani – befolyásolták, azokat megpróbálom továbbadni. Ahogy azok a könyvek rám hatottak, hátha fognak másokra is. A könyvkiadás olyan művészet, hogy egy könyvet meg kell csinálni, aztán annak van egy utóélete. Olyan, mint egy festmény. Megfestesz egy festményt, elszakadsz tőle, utána megy a saját útján. Ezek a megjelölt könyvek – mondjuk Esterházy János élete és halála – tovább rezegnek. Beépülnek a közbeszédbe, és szerintem helyes, hogy Karinthy és Esterházy beépül.
- Ha már egy Esterházyt említett, akkor egy másik Esterházy például beépül-e az Ön szerint jelet tartalmazó Nemzeti Könyvtárba? Én most Péterre gondolok, aki a magyar irodalom egyik kiemelkedő egyénisége.
- Abszolút beépült. A problémám a következő, hogy egy másik sorozatot kell alapítani szerintem, és az lenne a helyes, ha ezt valaki megcsinálná. Én ezt pillanatnyilag nem tudom bevállalni, mert mi a Parnasszusról dolgozunk. Tehát nem a mai magyar irodalomból. Szerintem a mai élő magyar irodalomra kell alapítani egy másik sorozatot, sőt ha tovább megyek ebben a logikában, akkor a világirodalomnak is kellene kapnia egy sorozatot. Így lenne teljes.
- De kedves Kerényi úr, ott van kétszáz magyar könyvkiadó, ezzel foglalkoznak Karinthytól Esterházy Péterig. De Tormay Cécile-t és Wass Albertet is kiadják, és ha van rá kereslet, mint ahogy volt az elmúlt években, a balliberális uralom ellenére, megvették.
- Ezzel mit akar mondani?
- Azt, hogy nem kell jelet tenni hozzá. Jel nélkül is elmennek a könyvesboltba és kiválasztják maguknak azt, amit olvasnak vagy olvasni akarnak. Ráadásul a könyvkiadóknak is van belőlük haszna, ha sikeresen választanak és nagy az érdeklődés a könyvek iránt. Itt viszont állami vagy közpénzt költenek el bizonyára nagyon szép könyvekre.
- Én meg azt gondolom, hogy az a bizonyos jel, amit mi kiteszünk ezekre az alkotásokra, egy csomó embert érdekel Magyarországon. Emiatt meg fogják venni.
- Tehát bizonyos tekintélytiszteletből? Ha nekem Nemzeti Könyvtár címszó alatt Kerényi Imre ajánl a figyelmembe valamit, akkor az engem jobban kell hogy érdekeljen, mint ha X kiadó adná ki ugyanazt?
- Ez a közös gondolkozás. Magyarországon volt egy politikai fordulat, vannak politikai táborok. Én úgy érzem, hogy a mi táborunk kíváncsi arra, milyen könyvek mellé teszünk jelet, azt megveszik, figyelik és ez egy társasjátékká fejlődik. Az a lényeg, hogy valamiféle kulturális kánon alakuljon ki, amely abszolút nem fogja zavarni a balliberális oldalt. Azt gondolom, hogy nagyon sok érdekességet fognak találni ezekben az alkotásokban, például reformkori útirajzokat, amiket nyilván kézbe vett valamikor, de most megint, keresztmetszetszerűen, elég töményen összeszerkesztve, a tízes számú kötet, ebből Petőfi Sándor Útirajzok című munkája az az alkotás, amiből a növendékeket tanítják helyesen és szépen magyarul beszélni. És ez az az alkotás, amely körbeviszi az olvasót Petőfi utazástörténetén, teli humorral, egy majdnem elfeledett alkotás. Ez politikai hitvallástól függetlenül kulturális élmény lehet. Mint ahogy kiderült az előző két kötetből, hogy Herman Ottó tanár úr által írt könyv A madarak hasznáról és káráról is siker lett, keresik. Azért, mert gyönyörű madarak vannak benne, le van írva a természetrajzuk, nagyon szép magyar nyelven van. Az unokákat ebből tanítják.
- És ez mit jelent, egyáltalán mennyit adtak ki ebből a Herman Ottó könyvből?
- Tízezret.
- Ebből a tízezerből a felét ingyen adták különböző könyvtáraknak, önkormányzatoknak, esetleg még politikusoknak is, ahogy olvastam. A másik ötezer kerül be a forgalomba. Például a Herman Ottó-könyvből elkelt…
- A fele elkelt.
- És a többiekből?
- A többiekből is majdnem kísértetiesen azonos a fogyás. El fog kelni a tízezer példány mindegyikből, mert egymást galvanizálják a folyamatok. Idén, 2013 karácsonyára együtt lesz a huszonnégy kötet és a következő évben indul a következő huszonnégy kötet. Itt a sorozat volta is viszi a darabra való vásárlást, és azt látom az adatokból, hogy nagyon sokan veszik a teljes sorozatot. Ez az én fő örömöm. Olyan könyvtárat szeretnék csinálni, amit örökösödéskor nem dobnak ki.
- Remélem, könyvet nem dobnak ki az emberek, más könyvet sem. Van például leárazás is Nemzeti Könyvtár darabokból? Mert a többi könyv egy idő után – ha már túl sokáig ott van polcokon – olcsóbb lesz, és sokan úgy veszik meg. A Nemzeti Könyvtár jele például azt jelenti, hogy az akkor is annyiba kerül, amennyi az eredeti ár volt, vagy lehet hogy féláron is meg lehet jövőre kapni?
- Én annyira amatőr vagyok ebben, hogy nem veszem magamnak a bátorságot, hogy a kereskedőkkel versenyezzek. Azt mondtam, hogy ez 2500 forint, és annyi is marad. Semmiféle tömeges akciónak nem vagyok a híve, leárazás, felárazás, ilyen kedvezmény, olyan kedvezmény. Ez egy másik ember művészete, nekem teljesen idegen. Azt látom, hogy ezek a könyvek szépen el fognak fogyni.
- Azzal nincs baj, ha jó könyvek elfogynak, az rendben van.
- És ha elfogynak, akkor pedig utánnyomásra vagyunk berendezkedve, megint nyomunk belőle ezret vagy kétezret.
- Ezzel az állam egy kicsit nyomja – ha nem is Krahácsot – a magántulajdonban lévő többi kiadót, akár a vele szimpatizáló, azonos ideológiai alapon álló kiadókat is, hiszen azok nem fognak tudni annyit eladni az általuk favorizált kiadványokból. Nem?
- A magyar könyvkiadás éves volumene – két évvel ezelőtti adatot mondok – 63 milliárd forint. Egyetlen könyvkiadó sem fog miattam tönkre menni. Én egy csepp vagyok ebben a tengerben. Azért mondom, hogy tavalyelőtti adat, mert tavaly lejjebb ment, most nem tudok pontosan mondani számot, de így is 50 milliárd fölött van. A Nemzeti Könyvtár semmi. Azonkívül, ha olyan könyvet adok ki, amivel más kiadó foglalkozik, akkor azt tisztelettel megkeresem, és vagy odaadja nekem ingyen vagy odaadja nekem valamennyi pénzért, és akkor igyekszem kifizetni. Tehát itt senki nem károsul.
- Ha ingyen adja oda…
- Már volt rá két eset. Nagyon büszke vagyok rá.
- Önként és dalolva felajánlották? Jó.
- Jó.
- Azért is élvezetes Önnel beszélni és gondolom nemcsak nekem, hanem másoknak is a médiában, mert Ön eredeti egyéniség, és sokszor nagyon különleges megfogalmazásokat használ, amit aztán lehet napokig vagy hetekig ismételni és emlékeztetni rá. Most például az Index beszámolt arról, hogyan mutatta be a Nemzeti Könyvtár újabb darabjait, és csinált Önnel egy egész rövid interjút is, amiben megkérdezte, hogy nem műfajidegen-e, hogy a miniszterelnök Önt könyvterjesztéssel bízza meg. Ön pedig azt válaszolta, hogy hát a fáraó mit csinált? Ő is egyfolytában médiázott, minden templom az ő értékrendjét hirdette. Most ugyanígy van. Ez nagyon szellemesnek meg látványosnak hangzik, csak az ember elborzadhat. Ha tényleg a fáraó uralkodik és minden templomban ugyanazt kell hogy hirdessék, akkor nagy baj van.
- Azt javaslom, hogy ezt egy színházi ember szájából mint metaforát, mint hasonlatot fogadja el. Ez arra akarja felhívni a figyelmet, hogy a politikai hatalmak a fáraóság óta máig is valahogy így működnek, és ebben nem igazán látok fejlődést. Vannak jobb és rosszabb szakaszok. De ez a dolog természetrajza. Minden politikai rendszer igyekszik követni önmagát. Ez néha nagyon kellemetlen, máskor elviselhető.
- Nem az elviselhetőség felé kellene haladnunk? Hogy ne nagyon hirdesse a fáraó. Ha már fáraónak érzi magát, legalább fogja vissza magát. Gyakoroljon önmérsékletet.
- De egy hatalomnak szíve joga van erre, az előző kormány 40 millió forintot adott Rajk Lászlónak azért, hogy csináljon egy 56-os szobrot. Ő megcsinálta ilyen lakatosmunkával, és most kint van az ócskavas telepen.
- Azért, mert a Fideszes vezetés kidobta. Ha nem dobta volna ki, ott maradt volna.
- Nem az ócskavas telep a lényeges ebben a gondolatban, hanem az, hogy a balliberális kormányok is ezt csinálják. A kormányoknak muszáj ezt a tevékenységet folytatni, hirdetniük kell a maguk igazát, filozófiáját, esztétikáját. Könyvekben, szobrokban, művekben, színházakban, mindenütt. Ez a politika természetrajzához hozzátartozik. Ne vonjuk meg egyik politikai rendszertől sem ezt a lehetőséget. Ezzel élniük kell és mindig és éltek, a fáraók korában is éltek. A következő kormány is fog ezzel élni.
- Akkor még egy kérdést engedjen meg, bár nem erről szólt a tegnapi nap, és én már próbáltam Öntől megkérdezni, hogy ennyi alkotmánymódosítás után és előtt nem kudarc vagy nem volt-e kudarc az új alaptörvény kinyomtatása, díszkiadása, ingyen elküldése, szétosztása, terjesztése. Szóval dicsőítése és megismertetése – mondjuk így finomabban – mindenkivel. Hiszen az az alkotmány már napokon belül kidobható. Az egyharmadát ki kell cserélni.
- Az amerikai alkotmány kétszáz éves, jól mondom?
- Kétszázhuszonvalahány.
- Annak van húsz csatolmánya. Húsz darab. Ebből a húsz csatolmányból az első két évben született a legtöbb, összesen négy. Most itt a negyedik csatolmány születik meg. A csatolmányról nekem az a véleményem, hogy az elsősorban a politikai.
- De ez itt nem csatolmány, ez benne lesz az alkotmányban. Az alaptörvényben. Ez az eredeti alaptörvény.
- Mondom tovább. Azt gondolom, hogy ezekből a csatolmányokból, amikor ez az alkotmányozási folyamat megáll, akkor én szépen csinálok egy bulletint, amelyik hozzáférhető lesz mindenki számára, de nem akarok vele sietni, mert még mozog.
- Ön tud valamit Kerényi úr, Ön tud valamit. Mikor jön az ötödik alkotmánymódosítás?
- Szerintem ez a következő ciklus elején meg fog állni. Akkor fogom megcsinálni ezt a csatolmányt egy gusztusos bulletin formájában, amit hozzáférhetővé teszek mindenki számára. Egyébként az a díszkiadás, amit én gyártottam ebből a körből, egy biblia pauperum, egy gyönyörű képeskönyv, amiben a törvényszöveg csak egy része a dolognak, és igazán a magyar történelem és alkotmánytörténet teljes spektruma látható benne, műtárgyakkal, festményekkel dúsan körítve. Tulajdonképpen még történelemórát is lehet belőle tartani. Benne van az alkotmány szövege, és amikor megáll az alkotmányozási folyamat, akkor készül egy szép bulletin is hozzá.
- Szóval az alaptörvény 1.0 képekkel, aztán majd lesz egy sokadik alkotmánymódosítás után egy bulletin. Nem?
- Nem így gondolkodom. A díszkiadás megmarad, és ebben lesz egy betét, ha vége. De még nincs vége.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!