Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. március 6.
- Részletek
- 2013. március 08. péntek, 02:09
- Megbeszéljük
Többször európai fellépés a magyar alkotmánymódosítás ellen
Balázs Péter, volt külügyminiszter
Bolgár György: - Mi történik itt Magyarország és az Európai Unió viszonyában? Én az elmúlt huszonnégy óra alatt egészen példátlan jeleket vélek felfedezni, de az Ön politikai és diplomáciai tapasztalata természetesen sokkal nagyobb, úgyhogy hátha Ön nem tartja ezt annyira példátlannak. A legfrissebb, ami talán két-három órával ezelőtt történt, hogy az Európa Tanács főtitkára felszólította a magyar kormányt, hogy ne szavaztassa meg a parlamentben a tervezett alkotmány-módosításokat, ezek ugyanis aggályosak és nem összeegyeztethetők a jogállamiság elvével, ezért azt követeli a főtitkát, hogy tessék megvizsgáltatni a Velencei Bizottsággal. Aztán tegnap a német külügyi államtitkár egy cikkben a Frankfurter Zeitungban – tehát nem nyilatkozatban, hanem egy cikkben, amit ő írt – nagyon keményen és szókimondóan bírálja a magyar kormányt, ugyancsak aggodalmait fejezi ki, hogy úgy látszik, a magyar kormány nem tartja tiszteletben az európai értékeket és a fékek és ellensúlyok rendszerét. És több követelést is megfogalmaz, majd később biztos szóba kerül közöttünk, hogy miket. A harmadik pedig, hogy ma reggel a nagyon tekintélyes brit Financial Times vezércikkben, szerkesztőségi cikkben szólítja fel az Európai Uniót, hogy ne tűrje Orbán támadásait az uniós értékek ellen, és ha kell, akár a szavazati jogot is vonja meg tőle. Emlékszik ilyenre?
Balázs Péter: - Hasonlóra igen, tulajdonképpen a médiaszabályozás keltett hasonlóan nagy visszhangot. Most éppen úgy tűnt, hogy csitulóban van a korábban kiéleződött konfliktus Magyarország és az Európai Unió között. Már nagyon kezes volt a magyar kormányzat, bizonyos dolgokban kisebb engedményeket tett, ezt az Európai Bizottság, sőt az imént idézett Európa Tanács is elkönyvelte, hogy valami hatásuk csak volt Magyarországra. És akkor jött egy fordulat, és ez a fordulat a legújabb alkotmány-módosítás, amely a Financial Times szerint tizennégy oldal. Nem írták mellé, amit mi jól tudunk, hogy az egész alkotmány körülbelül negyvenöt oldal. Tehát mintegy egyharmadát teszi ki a módosító szöveg magának az okmánynak.
- Már ez sem akármi, ugye a tavaly, alig egy éve életbe lépett új alkotmány egyharmadát módosítják, illetve egyharmaddal kibővítik. Ez egészen példátlan.
- Ez valóban példátlan, már így súlyra is sok, de ami ennél még sokkal fontosabb, az a tartalma. Az a gondolkodásmód, az a politikai reakció, hogy ha valami alkotmány-ellenesnek bizonyul, akkor majd betoldjuk az alkotmányba, és aztán majd nem lesz az. Úgy, hogy tulajdonképpen a Fidesz-delegáltakkal kibővített Alkotmánybíróság is alkotmány-ellenesnek talált bizonyos intézkedéseket. Tehát maga ez az egész hozzáállás most visszahozza a 2011-ben és 12-ben többször megismétlődött kormányzati magatartást, hogy ha nem egyezünk a szabállyal, akkor megváltoztatjuk a szabályt, aztán majd jó lesz.
- Ez a német külügyi államminiszter a német koalícióban a kisebbségi pártnak, az FDP-nek, a szabaddemokratáknak a képviselője, tehát azt is lehet mondani, hogy mégsem Merkel asszony pártjából, a CDU-ból szólalt meg valaki. Hogy kell tehát értékelni az ő cikkét? Lehet valaki ebben az esetben külpolitikai kérdésekben FDP, tehát liberális párti vagy egy ilyen cikket nyilvánvalóan egyeztetnie kell a saját kormányával?
- Ehhez ismerni kell a német kormányzat működését. Németországban a kormányzati pozíciót, a koalíciós fegyelmet komolyan szokták venni. Ha valaki külügyi államtitkár, akkor nincs külön véleménye, magánvéleménye vagy pártvéleménye, hanem ő reggeltől estig, éjjel nappal huszonnégy órában külügyi államtitkár és ugyanúgy tekint rá a nagyobb koalíciós partner is, hiszen közös kormányzásra szerződtek. Tehát az, hogy ő történetesen az FDP soraiból került a külügybe, ugyanúgy, mint a minisztere, nem változtat a tényen, hogy a német kormányzattól érkezik egy üzenet. Általában az ilyet nagyon meg szokták fontolni, hogy mit írjunk, hova írjunk, ki írja, és mi legyen az üzenet.
- Na most, ami ebben van, az nagyon kemény. Egyrészt a bevezetőben elismeri azt, amit Ön is említett, hogy a magyar kormány a különböző kritikák hatására visszakozott és fontos korrekciókat hajtott végre. Részben európai nyomásra, részben magyar alkotmánybírósági nyomásra, illetve intézkedésre. De most úgy látszik, visszalép, és ez a mostani törvényjavaslat-sorozat, illetve alkotmánymódosító javaslat például az alkotmánybíróságot akarja gyengíteni, és aztán hozzáveszi, hogy a véleménynyilvánítási szabadságot is korlátozni akarják azzal, hogy a magyar nemzet méltóságát kellene megvédeni az alkotmányon belül. Mindezt pedig a hatalmi ágak megosztásának kétségbe vonása követi és három pontban fel is sorolja, hogy szerinte mit kellene tennie a magyar kormánynak. Bizonyítania, hogy a hatalmi ágak megosztását tiszteletben tartja és erre megfelelő hatékony ellenőrző mechanizmusokat tart fenn, aztán felhívja a figyelmet arra, hogy mértékkel használják a kétharmados többséget, mert az sem szabadjegy, és ezen belül fel kell lépni a demokratákkal együtt a Jobbik antiszemitái ellen. Harmadszor pedig azt szeretné, hogy Magyarország fogadja el az Európai Unió és az Európa Tanács javaslatait. Hát ez olyan, mint egy ultimátum.
- Ez elég komolyan hangzik. Ugye nincsenek mellétéve szankciók, viszont ugyanakkor jelent meg a világ egyik legolvasottabb napilapjában, a Financial Timesban két cikk Magyarországról, az egyik a negyedik, a másik a nyolcadik oldalon olvasható. A bővebb cikk két tudósító jegyzete, munkája, egy Londonból, egy pedig Budapestről. Ők leírják nagyjából a tényeket, hogy mik történnek, mi az alkotmány-módosítás lényege, és megpróbálják magyarázni. A magyarázat is érdekes egyébként, hogy az Orbán-kormány ötvenhárom százalékkal nyert annak idején a 2010-es választásokon, és ez igen erősen leapadt, ez az egyik. A másik az, hogy a gazdasági recesszió nagyon súlyos volt a múlt évben. Visszaesett, zsugorodott a gazdaság. Itt keresik a fő okokat, de ami aztán igazán nagyot szólt, az a vezércikk oldalon, a nyolcadik oldalon olvasható. Ez viszonylag rövid, de annál ütősebb, és arról szól, hogy mind az Európai Unió, mind a tőle független és szélesebb körű Európa Tanács jó lenne, ha komolyan venné önmagát, az általuk képviselt értékeket és szembenézne azzal, hogy csekély részengedményeket tudott csak elérni. Igazából maga a rendszer ugyanúgy ellenáll az európai értékeknek, a nyugati világnak és komolyabb fegyvert kéne bevetni. És felveti elméletben, hogy például a szavazati jog megvonása, de szerepel még ott az alaptámogatások egy részének megvonása is. Ugye tudjuk jól, hogy ez nem attól fog megtörténni vagy nem attól indul be egy ilyen mechanizmus, hogy az újság megírja, de az újság nagyon sokakat megmozgatott, és ami igazán politikai következmény, az a bevezetőben említett Európa Tanács főtitkárának a konkrét lépése, ami nyilvánvaló reagálás erre a szituációra. Tehát ő már lépett is.
- Ugye itt még visszahoznám a német külügyi államminiszter tegnapi cikkét, ahol azért van egy szankcióra való utalás. Azt mondja, hogy az Európai Unió szintjén használható eszközökre van szükségünk, amelyekkel a közös értékbázisunkon csorbát ejtő hibás fejlődésekkel szemben fel tudunk lépni. Vagyis azt helyezi kilátásba, hogy valamilyen eszközzel megpróbálják megakadályozni Orbán tévútját.
- Ez szintén egy ilyen ébredező gondolat. Tavaly szeptemberben az Európai Unióból tizenegy külügyminiszter közreadott egy javaslati anyagot, ahol mondjuk a német és a lengyel külügyminiszter volt a zászlóvivő, és ott már szerepelt ez a gondolat, hogy az európai értékeket nem elég hirdetni, kell valamilyen ellenőrző, szankcionáló mechanizmus. Nem durva, de hatásos, ami ráébreszti a tévelygő tagállamokat arra, hogy mit vállaltak és milyen családhoz tartoznak, honnan kapják a pénzeket, milyen piacra van bejárásuk.
- Van-e Ön szerint valamiféle egyeztetés a háttérben? Én valahogy nem érzem véletlennek, hogy az Európa Tanács főtitkára ilyen kemény felszólítást tett közzé néhány nappal a tervezett magyarországi parlamenti szavazás előtt, és egy nappal az után, hogy a német külügyi államminiszter ugyancsak igazán szókimondóan és erőteljesen figyelmeztette a magyar kormányt az európai uniós értékek tiszteletben tartására. Ehhez még hozzátehetjük ezt a Financial Times vezércikket is, nyilván az újság tudósítói, vezető munkatársai érdeklődnek Európában különböző politikusoknál, hogy ők mit gondolnak Európáról. Szóval megmozdult-e valami a háttérben vagy ezek elszigetelt vélemények, bár egy irányba mutatnak?
- Nézze, ez a nyugati világ, ez a transzatlanti világ, ami lényegében az EU és a NATO köreit jelenti, ez egy család. Itt ugyanazok az emberek, ugyanazok a vezető politikusok, kormányfők, és ugyanazok a külügyminiszterek találkoznak rendkívül gyakran, néha körül is kell nézni, hogy az ember tudja, hogy most pontosan hol is vagyok, az EU külügyminiszteri tanácsán vagy egy EBESZ-en, vagy egy Európa Tanácson, vagy egy NATO ülésen. Havonta többször összejönnek. Természetes, hogy beszélnek és természetes, hogy arról beszélnek, ahol esemény van, ahol valami történik, ami fontos a közösségnek. Biztos, hogy mindenféle külön leülés nélkül is szóba kerül a magyarországi helyzet és néhány más országnak is a belső helyzete. Sajnos épp elég téma van, kinél gazdasági, kinél politikai, görög gazdaság, szlovén politika és még lehet hosszan folytatni a sort, ezekről szót váltanak. És így érlelődnek a lépések, és azt mondják, hogy itt most helyzet van, mert ezek most döntési helyzetbe kerültek, szavazni fognak. Ha most nem szólunk, akkor a dolog megtörténik, tehát tényleg fel kell emelni a szavunkat. Ehhez nem kell külön egyeztetési mechanizmus, ez így megtörténik. És ugye ez eljut a médiához is, és a média alkalmas szócső arra, hogy az utolsó figyelmeztetések, üzenetek eljussanak a címzetthez.
- A Financial Times vezércikkében van egy figyelemre méltó mondat és ez bizonyos értelemben túlmegy azon, amit eddig hallottunk, hogy szerintük az Európai Unióban ma nagyobb a konszenzus, az egyetértés abban, hogy Orbán támadásai a demokratikus normák ellen nem tolerálhatók, mint amilyen egyetértés volt 2000-ben, amikor Ausztriát bojkottálta az unió Haider szabadságpártjának bevonása miatt az osztrák kormánykoalícióba. Ha az Ausztriával szembeni ellenlépések ügyében kisebb volt az egyetértés, mint most, akkor mire számíthat ma az Orbán-kormány?
- Ugye a helyzet rengeteget változott azóta, az még a kibővítés előtti tizenöt tagú unió volt, ott nagyon nem számítottak olyasmire, mint például Haider pártjának megjelenése az osztrák kormánykoalícióban. Kicsit tanácstalanok voltak, akkor próbálkoztak először. Azóta van egy új alapszerződésünk, ez a most érvényes lisszaboni szerződés, amiben már konkrétabb formában vannak benne éppen a Haider-ügyből tanulva ezek a bizonyos európai értékek és azért van egy széria-tapasztalat, sajnos főleg az újabb tagállamokkal, hogy nem veszik elég komolyan azt, amire vágytak, amit vállaltak, ahova törekedtek, és bizony egyik-másik politikus és politikai párt belegázol az európainak nevezett értékekbe, a demokrácia és a jogállam működési szabályaiba. Most a helyzet olyan, hogy mindig a legdurvább eset veri ki a biztosítékot. Nem jó az, hogy Magyarország tűnik most politikai tekintetben a legdurvább esetnek.
- Mi a sejtése, egy olyan csúcsértekezleten, ami most zajlik Varsóban a visegrádi 4-ek között, de amelyen ott van az Európai Unió két legfontosabb vezetője, Merkel asszony és a francia elnök, Merkel asszony vagy kíséretének valamely tagja mond-e néhány barátságos vagy barátságtalan szót a magyar miniszterelnöknek?
- Egészen biztosan mond. Egy ilyen alkalmat diplomáciai szempontból nem lehet kihagyni, hogy egy ilyen fontos ügyet szóvá ne tegyenek. Ráadásul Angela Merkel és Orbán Viktor ugyanahhoz az európai pártcsaládhoz tartozik, ebben a szellemben kapott bizonyos intelmeket Orbán Viktor, amikor legutóbb kiment Berlinbe. Igaz, hogy az nagyon diszkréten történt és a sajtó elé már nem hozták ki a fejmosást. Tehát a válaszom az, hogy igen, biztosan kap. Lehet, hogy némelyik kollégájától is, főleg a lengyeltől, hogy jó ez nektek, hogy most ennyire kivívjátok a világ rosszallását? És Angela Merkelnek arra is kell gondolnia, hogy otthon választási évben van, tehát ő most nagyon nem engedheti meg magának, hogy kritika nélkül hagyjon elfogadhatatlan jelenségeket, mert ezt még akár az otthoni választási kampányban is a fejére olvashatják.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!