Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. március 6.
- Részletek
- 2013. március 08. péntek, 02:09
- Megbeszéljük
Több mint tíz éve már vizsgálta a szélsőjobb egyetemi előretörését
Vásárhelyi Mária szociológus
Bolgár György: - Miután az elmúlt hetekben nagy nyilvánosságot kapott ez a bizonyos listázás az Eötvös Lóránd Tudományegyetem bölcsészkarán, amit a hallgatói önkormányzat szélsőjobbos vezetése végzett és ennek még nem is látjuk a végét, csak a hullámait látjuk egyelőre, meg az egyetem furcsa reakcióját, eszembe jutott, hogy jó néhány évvel ezelőtt te végeztél egy felmérést az egyetemen arról, hogy a diákok mennyire szélsőjobbos gondolkodásúak. Lett is belőle nagy botrány. Mikor volt ez, hol készült, milyen egyetemen vagy egyetemeken, és mi volt a következtetés, mi volt az eredmény?
Vásárhelyi Mária: - Ez a kutatás 2003-ban készült, és nem általában az egyetemekről, hanem a történelemszakos egyetemi hallgatók körében, tehát a leendő történelemtanárokat kérdeztük meg arról, hogy mit gondolnak, mit tudnak a magyar történelemről. Ebben a kutatásban kérdésblokkok voltak, amik ennek az egyetemi hallgatói csoportnak a zsidósághoz és a cigánysághoz való viszonyát próbálták meg feltérképezni. Ez négy fővárosi egyetemen és négy vidéki egyetemen készült, a szegedi, a pécsi, a debreceni egyetemen, valamint a Pázmányon, a Károlin és az ELTE-n. Összesen ötszáz történelemszakos hallgatót kérdeztünk meg és az eredmények rendkívül lesújtóak voltak. Az derült ki, hogy az egyetemi hallgatóknak csaknem a kétharmada az egyik vagy a másik, vagy mind a két kisebbséggel szemben mélyen előítéletes. Több volt közöttük, aki a cigánysággal szemben táplált kifejezetten rasszista indulatokat. Körülbelül a hazai populáció feléről tudtuk megállapítani, hogy egyértelműen cigányellenes attitűdökkel rendelkezik, és még negyed részüket enyhén cigányellenesnek nevezhettünk. Mély antiszemitizmus körülbelül a hallgatók egyharmadát, és további egyharmadot pedig a látens antiszemita nézetekkel való fertőzöttség jellemezte.
- Az ötszázas felmérés önmagában is elég nagy, de ráadásul, miután nem a teljes egyetemi populáció, hanem csak a történelem szakosok körében végzett mérés és kutatás zajlott, ez még inkább pontosan, sőt nyilvánvalóan szinte egzaktan mutatta, hogy milyen a gondolkodás a történész hallgatók körében.
- Igen. Alapvető oka volt annak, hogy erre a kutatásra én elhatároztam magam, illetve pályáztam, hogy pénzt is kapjak ehhez. Az egyik az, hogy néhány évvel korábban az ombudsman csinált a pedagógusszakos egyetemi hallgatók körében egy kutatást, amiből kiderült, hogy a leendő pedagógusoknak mindössze hét százaléka volt az, aki demokratikusan, toleránsan, nyitottan viszonyult a legnagyobb magyar kisebbséghez, a cigánysághoz, és ez egészen letaglózó volt számomra. A másik pedig az, hogy akkor azért már nagyon sokfelől lehetett hallani, hogy a Jobbik – ami ugye akkor szerveződött – legfontosabb rekrutációs bázisa a történelemszak a különböző egyetemeken. És ezen kívül akkor már nagyon alaposan és mélyrehatóan folyt ez az agymosás, amit én ilyen terrorházás narratívának hívok, tehát a méricskélés, hogy akkor most a zsidók vagy a kommunisták, vagy a nácik követtek-e el nagyobb bűnöket. Vagyis amit 98 és 2000 között nagyon erősen sulykoltak, és amit a Terror Háza is képvisel. És akkor azért már egészen bevett szokássá vált, hogy minden negyedikes gimnazista osztályt elvittek a Terror Házába, hogy ott ismerkedjenek meg a 20. század történelmének borzalmaival. Tehát akkor már nagyon a közérdeklődés fókuszában állt ez az egész történelemről szóló közbeszéd, illetve ennek a torzulásai.
- Mégis meglepett téged a felmérés eredménye az ombudsmani vizsgálat után, meg a közéletben történő események ellenére?
- Persze, mert más az, amikor az ember csak érzi, hogy itt problémák vannak és más, amikor a számok, az adatok szintjén és egy ilyen reprezentatív mintán szembesül ezzel. De legalább ennyire meglepett és igazából nagyon rossz élmény volt az, ami utána következett. Elképesztő kampányba kezdtek elsősorban az érintett egyetemek, mert a legnegatívabb kép a két egyházi egyetemről, a Pázmányról és a Károlyról bontakozott ki, illetve az ott tanuló hallgatókról. Mind az antiszemitizmus, mind a cigánygyűlölet ott volt a legszélesebb körben elterjedt. És akkor beindultak a propagandahadjárat különböző elemei, ugye egy ilyen kutatásnál a legegyszerűbb, ha a módszertant próbálják meg megkérdőjelezni.
- Magyarán hitelteleníteni akarták az egésznek az eredményét?
- Igen. Vagy azt mondták, hogy nem is készült ilyen kutatás. És akkor én minden vitában felajánlottam a vitapartnereimnek, hogy jöjjenek el, nagyon szívesen rendelkezésükre bocsátjuk a teljes kutatási anyagot, az ötszáz kérdőívet, ha akarják, újra rögzíthetik az adatokat. Természetesen senkit nem érdekelt maga a kutatás, csak az, hogy rossz hírbe keverjenek. És egyrészt ezeknek az egyetemeknek az oktatói, illetve vezetői voltak, akik a legképtelenebb gyanúsítgatásokkal éltek és mindenféle tévés vitákat szítottak, másrészt pedig az akkori HÖOK-nak Almássy Kornél volt az egyik emblematikus figurája vagy vezetője, ők kéz a kézben az engem besározni próbáló oktatókkal bizonygatták, hogy ez az egész egy szemfényvesztés. Tudjuk, hogy ilyenkor mindig a tükörrel van a probléma, amikor meglátják magukat benne, és a kép nem az, amit vártak.
- Ugye Almássy nem tartozott a szélsőjobbhoz, hanem az MDF-nek – mondjuk így – a Fidesz párti jobb szárnyához.
- Igen, de nemcsak a szélsőjobb támadta ezt a kutatást, az egész jobboldal támadta, tehát ez abszolút nemcsak a szélsőjobb sajátja volt. Ugye az egyházi egyetemek mundérjának becsülete nagyon fontos volt, akkor már azért tömegesen jártak fiatalok a Pázmányra és a Károlira is. És nagyon rossznéven vették ezt, és tényleg a legnemtelenebb eszközökkel próbálták hitelteleníteni, lejáratni a kutatást. De hangsúlyozom, hogy igazából arra senki nem volt kíváncsi, nyilván nem is volt érdekük, hogy megnézzék, igazából mi volt ez a kutatás, és hogy arról beszélgessünk végre, hogy mi is lehetett ennek az eredménye és hogy mi ennek az oka.
- De azt senki nem mondhatja tíz év elteltével, hogy kérem szépen, mi nem is tudtuk, hogy a szélsőjobb ennyire beférkőzött az egyetemeinkre. Márpedig a mostani botránysorozat után és közben az egyetemi vezetők lényegében erre céloznak, sőt nyíltan ki is mondják, hogy ez előttük ismeretlen volt, mi be sem avatkozunk, nem is avatkozhatunk a diák önkormányzatok munkájába, ez az egész fejlemény a hátunk mögött zajlott.
- Ez egyáltalán nem igaz. Mondom, egyrészt közismert volt, hogy Vona Gábortól Kovács Dávidig ők mind a történelemszakról jöttek, és amikor én beszéltem történelemszakon oktató tanárokkal, akkor ők is elképedve mesélték ezt. Én meg azon képedtem el, hogy azért az nem igaz, hogy ilyen szinten nem felelősek az oktatók azért, hogy kik járnak az egyetemre, és főleg, hogy kik fogják a jövendő generációk történelemszemléletét formálni, mit fognak nekik mondani a 20. század történelméről, a cigányokról, a zsidókról. Tehát ez egyáltalán nem igaz, hogy ezt nem lehetett tudni. Én is tudtam, aki pedig csak meghívott oktató voltam az egyetemen, és ha csak a kezembe vettem az ELTE diáklapját, abból is nyilvánvalóan kiderült, hogy itt nagyon súlyos problémák vannak. Én emlékszem, hogy amikor például a 2000-es évek elején megválasztották az ELTE-n, azt hiszem a bölcsészkaron a HÖK vezetőjét, akkor volt vele egy interjú és kiderült, hogy ez egy tizennyolc éves fiatalember, akinek az életében az a legfontosabb, hogy a Tisza István Társaság tagja vagy az elnöke. Azért az szerintem elgondolkodtató, hogy van egy tizennyolc éves fiatalember, akinek a legfontosabb társadalmi aktivitása az, hogy a Tisza István Társaság tagja. De ezen túl is, ezt pontosan lehetett tudni. Az az igazság, amit most már azért elég sokan pedzegetnek, hogy a HÖOK-nak és a HÖK-nek szerintem aránytalanul nagy beleszólása van az egyetemen az oktatók kinevezésébe, az egyetemi tanárok kinevezésébe, a dékán- és rektorválasztásba. És igazából ez bizonyos értelemben egy korrupciós történet, ahol a diákoknak eddig harminc, most huszonöt százalékos szavazati arányuk van ezekben a döntésekben, és ez kialakult sok helyen.
- És nem mernek az egyetemi vezetők és az egyetemi oktatók fellépni a szélsőséges diákvezetők ellen, mert attól tartanak, hogy ők járnak rosszul?
- Hát persze. Mint ahogy én tudok is több oktatót, akinek az egyetemi tanári kinevezését ők akadályozták meg, mert mondjuk túlságosan baloldalinak tartották. Egyébként kiváló szakember. De hát nagyon nagy befolyásuk van a személyes egzisztenciákra is és arra is, hogy ki vezesse az egyetemet. És ezért lepaktált velük nagyon sok helyen az egyetemi vezetés. Számos dékán megválasztása a HÖK-ön múlt, tehát azt gondolom, hogy ezt pontosan lehetett tudni, csak nem akarták tudni és igazából sokan visszaéltek ezzel, hogy a HÖK-nek ilyen nagy befolyása van az egyetem életére. És a diákok jelentős része meg egyszerűen látta, hogy a HÖK tulajdonképpen egy politikai előkészítő iskola. Ugye nagyon sokan csináltak politikai karriert a HÖK-ből, igazából sokan közülük nem is az egyetemre jártak, hanem a HÖK-be, a pártok pedig nagyon nyitottak voltak azok iránt, akik itt már mindenféle mozgalom meg szervezési tapasztalatot szereztek. Tehát ezeknek a diákonak jelentős része már eleve eldöntötte, hogy politikus szeretne lenni.
- Még egy kérdés a végére, hogy ezalatt a tíz év alatt, vagy elsősorban a kutatás publikálása után volt olyan egyetemi vezető, oktató, történész vagy egy történelmi tanszék valamilyen munkatársa, aki odament hozzád és megpróbált érdeklődni részleteiben, hogy mi is volt a te tapasztalatod vagy megpróbált beszélgetni arról, hogy most mi legyen a teendő?
- Nem, soha nem volt ilyen, mondom, annak ellenére, hogy támadni nagyon sokan támadták. Érdemi kérdéseket senki nem tett fel, sőt azóta nekem volt két másik kutatásom is, ami általában a 18-29 éves korosztály történelmi ismereteire és a történelemmel kapcsolatos nézeteire vonatkozott. Ebből elég sok mindent publikáltam is, de azt nem mondhatnám, hogy nagyon átütő érdeklődésre tartott számot. Pedig szerintem ennél a történelemtanáros kutatásnál is az derült ki, hogy mindennek a mélyén a tudatlanság húzódik meg. Tehát ezek a leendő történelem tanárok, azt kell mondanom, éppen olyan tudatlanok voltak a magyar és a világtörténelemmel kapcsolatban, mint az átlagemberek.
- És a tudatlanságot gyűlölettel meg előítélettel helyettesítették.
- Igen, mert ugye a legjobb ellenszer mindenfajta előítélet ellen a tudás és az ismeretek bővítése. Ez mindig is szignifikánsan összefüggött egymással.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!