Sztálin-konferencia - Német politológus: Konrad Adenauer tudatosan konfrontálódott a szovjet pártfőtitkárral
- Részletek
- Hazai vonatkozású hírek - 2013/1. negyedév
- 2013. március 07. csütörtök, 13:00
MTI 2013. március 7., csütörtök 12:59
Konrad Adenauer német kancellár tudatos konfrontációs politikát folytatott Sztálin szovjet pártfőtitkár ellen, ennek alapja Nyugat-Németország gazdasági teljesítménye volt - mondta Hanns Jürgen Küsters német politológus, a Konrad Adenauer Alapítvány Politikai Archívumának főosztályvezetője Budapesten csütörtökön a Sztálin-világ - A kommunizmus ára című kétnapos nemzetközi konferencia második napján.
A Terror Háza Múzeum, a Kommunizmuskutató Intézet és a Konrad Adenauer Alapítvány rendezvényén a bonni Friedrich-Wilhelms Egyetem tanára rámutatott: Adenauer el akarta érni, hogy a szovjet pártvezér elálljon a hidegháborútól, de végül arra a következtetésre jutott, hogy nem lehet a szovjet politikával kompromisszumot kötni. Adenauer úgy értékelte, hogy a sztálinizmus totalitárius diktatúra, amelynek alapja a pánszlávizmus, a marxizmus és a kommunizmus - ismertette.
Emlékeztetett arra, hogy Sztálin a nyugati államok felett is szeretett volna ellenőrzést gyakorolni gazdaságilag. Közölte, Sztálin Kelet-Európát felvonulási területnek tekintette Németországgal szemben, mert ő is vallotta, hogy "aki megszerzi Németországot, azé egész Európa". Konrad Adenauer arra törekedett, hogy Németország ne maradjon "senki földje", és a nyugati hatalmak katonai segítségét kérte, miközben a német újraegyesítést tűzte ki célul - állapította meg.
Hozzátette: Adenauer bízott a kelet-európai országokban, hogy hosszú ideig nem fogják az elnyomást eltűrni, illetve az alacsony életszínvonalat elviselni, ezt az elvárást pedig a lengyelországi, kelet-berlini és magyarországi megmozdulások igazolni látszottak, abban azonban tévedett, hogy a kommunizmus nyolc-tíz év alatt megszűnik.
Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke előadásában arról beszélt, hogy a sztálinista egyházüldözés minden felekezetet érintett, a mára pejoratív értelművé vált, a kollaboráció szinonimájaként használt békepapi mozgalom pedig végigkíséri a kommunizmus történetét.
Utalt arra, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc után újraszervezték a békepapi mozgalmat, amelyben voltak "jóhiszemű reformerek, karrierbajnokok és a pártállam ügynökei". Kiemelte: még hátravan a Rákosi-éra és a kádárizmus egyházpolitikájának kiértékelése, s "az érintetteknek is szembesülniük kellene mindezzel". Mint mondta, "a múltfeltárás adós az ügynökkérdés teljes feltárásával". Annak a véleményének is hangot adott, hogy a békepapi mozgalom az egyházaknak feltehetően lényegesen nagyobb kárt okozott, mint számos titkos művelet, ugyanakkor vitatkozott azokkal a kijelentésekkel, amelyek szerint a békepapi mozgalom mentette volna meg a sztálinizmus idején az egyházakat.
Rámutatott, a békepapság egyik funkciója az egyházak megosztása volt, a magyarországi pártállam pedig a katolikus klérus megosztására is kísérletet tett. Felhívta a figyelmet arra, hogy "a kollaboráns református egyházvezetők" Mindszenty József bíboros 1948-as letartóztatásakor azt hangoztatták, hogy a katolikus egyházi vezető nem az egyházüldözés következtében került börtönbe, hanem azért, mert "reakciós politikát" folytatott. Hozzátette: Mindszenty 1956-os kiszabadulása utáni első intézkedéseinek egyike volt, hogy a békepapi mozgalom tagjainak megbízatását visszavonta.
Bogárdi Szabó István szerint ha a totális államnak kizárólag az egyházakkal szemben kellett volna fellépnie, akkor ma minden bizonnyal nem is léteznének a felekezetek.
Karol Sauerland lengyel filozófus, a Lengyel Tudományos Akadémia irodalomtudományi osztályának elnökségi tagja azt mondta: Sztálin Lenin "egyik leghűségesebb tanítványának" tartotta magát, azokhoz a pártvezetőkhöz tartozott, akik azt hirdették magukról, hogy "különleges anyagból gyúrták őket". Kitért arra: a szovjet titkosszolgálatot úgy hozták létre, hogy megalakulásáról nem lelhető fel egyelőre dokumentum.
