Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. február 27.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2013. március 01. péntek, 04:27; Megbeszéljük

3. oldal / 3

Az egyetem normái pártkötődések és beszédmódok ügyében
Fábri György, az ELTE rektorhelyettese

Bolgár György: - Erről a bizonyos listabotrányról, illetve az oktatói elbocsátásokról szeretném kérdezni, mert itt az elmúlt huszonnégy órában érdekes vélemények, illetve számomra új információk jelentek meg, és ha ezek nekem újak, szeretném tudni, vajon Önöknek is újak-e? Tehát a mai Népszabadságban Kálmán László, az elbocsátottak egyike, egyetemi docens, nálam is nyilatkozott tegnap, a Népszabadságnak adott interjújában azt mondta, hogy nem igazán érhette az egyetem vezetését meglepetés ezeknek a hallgatói önkormányzatos fiatalembereknek a viselkedésével, attitűdjével, politikai beállítottságával kapcsolatban, mert szép karriert futottak be az egyetemen, és sorra derül ki róluk, hogy milyen a múltjuk. Lehetett tudni róluk azt is, hogy jobbikos kötődésűek. Vagyis amikor az egyetem vezetése arról beszél, hogy nem tudjuk, kinek milyen a politikai beállítottsága, nem is a mi dolgunk, meg nem is erről szól a hallgatói önkormányzat, akkor mintha valami álszentség rejlene emögött. Ezt ő nem mondja, én mondom. Tényleg tudtak erről?

– Ön úgy gondolja, hogy az egyetem vezetésének az volna a dolga, hogy a hallgatóink politikai kötődését vizsgáljuk?

– Ha nem is vizsgálják, de hogy…

– Remélem nem gondolja.

– Nem.

– Remélem nem gondolja.

– Arra viszont gondolok, hogy ha egyértelmű, köztudott és ismert, hogy az egyetem hallgatóinak egy része, aki a hallgatói önkormányzat vezetését megszerezte – és itt az Index mai cikkéből az is derül ki, hogy a bölcsészkaron tíz éve egy zárt köré a vezetés –, akkor talán az egyetem vezetése anélkül, hogy beavatkozna bárkinek a politikai magánvéleményébe, mégiscsak valamilyen módon felügyelhette volna azt, hogy ne egy szélsőséges jobboldali erő kezébe kerüljön ez az önkormányzat.

– Hát az Ön kérdései meg az állítások azért elég durva és megalapozatlan állítások. Tehát eleve azt mondani, hogy egy egyetemi hallgatói önkormányzat bárkinek a kezében is van, kicsit talán felelőtlen állítás, ne haragudjon.

– Akkor azt idézem az Index mai cikkéből.

– Igen?

– A bölcsészkari HÖK-ről tudható, hogy már legalább tíz éve egy zárt kör irányítja. A nagy alapító maga Szávay István, későbbi jobbikos képviselő volt.

– Ne haragudjon, a bölcsészkari hallgatói önkormányzat alapítója tudja, hogy kicsoda?

– Nem.

– Avval beszél ebben a pillanatban.

– De az még a nyolcvanas évek vége volt.

– Huszonöt évvel ezelőtt alapítottam ezt. Tehát azért legyünk egészen pontosak, ha valamiről beszélünk.

– De nem azt mondta az Index sem, hogy huszonöt éve van egy zárt kör kezében.

– Alapítóról beszéltünk, alapítókról. A következőről van szó. A hallgatói önkormányzatról most sok legenda terjed. Az nyilvánvaló, hogy az a konkrét ügy, amiről szó van, azt az egyetem nagyon komolyan veszi, azt hiszem, ennél komolyabban nem lehet eljárni, mint ahogy mi eljártunk. Hiszen tudja jól, felfüggesztettük az önkormányzat működését. Ilyen egyébként huszonöt éve nem történt az egyetem történetében. Ezenkívül még azt is megtettük, hogy különböző vizsgálatokat indítottunk, illetve kezdeményeztünk a hatóságnál. Azt azonban a leghatározottabban elutasítjuk, és ez így is marad, így is volt eddig, hogy mi a hallgatóink politikai meggyőződését, politikai véleményét, politikai kötődését vizsgálgatjuk. Tudniillik ettől a pillanattól kezdve ezt megtehetnénk az oktatóinkkal és mindenkivel. Na ezt hívnák úgy, hogy diktatúra. Ezt nem szeretnénk. Nem tudom, ebben egyetértünk-e.

– Ebben természetesen.

– Azt viszont vizsgáljuk… Tehát ha Ön arra kérdez rá, hogy vajon felfedezhető-e és egyértelmű evidenciákkal alátámasztható-e, hogy szisztematikusan egy politikai párt közvetlen rekrutációra használta fel, utánpótlásra, bocsánat, a hallgatói önkormányzatot, ha ez egyértelműen kiderül és látszódni fog, na arra azt mondjuk, hogy ez tilos, és ezt nem szabad megcsinálni. De az, hogy politikai pályát futottak be hallgatói önkormányzatosok akár a bölcsészkarról is, hát ez olyan dolog, hogy elárulom Önnek, hogy a 90-es évek közepén a hallgatói önkormányzat több vezetője az MSZP-ben folytatta a pályáját. A 90-es évek végén a hallgatói önkormányzat több vezetője a Fideszben folytatta a pályáját. Őket mind retorzió alá kellett volna vennünk Ön szerint?

– Nem, de nem is erre gondolok. Hanem például arra, amit Kálmán László ebben a mai Népszabadsági-interjúban mond, hogy egyáltalán nem hivatkoznak arra, mármint az egyetem vezetése, hogy olyan embereket vesznek be különböző egyetemi pozíciókba – és itt meg is nevez olyanokat, mint a doktori ügyek osztályának vezetője vagy az oktatási igazgató –, akikről köztudott, hogy aktívan politizálnak.

– Az egyetemet pontosítsunk. Most Ön az egyetem rektorhelyettesével beszél, tehát nem a karnak a vezetőjével. Tudja jól, hogy szép bölcsészkari hagyomány, néha terhes hagyomány, hogy a karok nagyon autonómok. Tehát én az egyetemi vezetés nevében tudok csak beszélni, a kar vezetése nevében nem. Az egyetem vezetésében vagy az egyetemi vezetésben központilag dolgozó kollégáknál felmerültek ilyen vádak, mi rákérdeztünk a kollégáknál, akik egyértelmű nyilatkozatot adtak arról, hogy nincs semmifajta politikai tevékenységük. Ezt senki ki nem tudta mutatni.

– Mikor merültek fel ezek a vádak velük szemben?

– Most, ennek az ügynek a kapcsán merültek fel, és akkor azt a munkatársat, akivel kapcsolatban ez megfogalmazódott, megkérdeztük, ő hivatalos nyilatkozatot tett arról, hogy szó nincs ilyesmiről, sem a múltban, sem a jelenben. Innentől kezdve számunkra ez egy lezárt ügy. Egyébként egy ilyen munkatársról volt szó mindösszesen. A bölcsészkar személyzeti politikájával nyilván nekünk nincs dolgunk, az az autonómia megsértése lenne. De egy dolog biztos, hogy az egyetemen senki nem vizsgálja senkinek politikai hátterét. Rendkívül rossz volna, ha ez az alkalmazásoknál például szempontot jelentene. Gondolom ebben egyetértünk.

– Nézze, ha valaki az egyetemen köztudottan, ha nem is vizsgáltan szélsőséges politikai....

– Mit ért Ön azon, hogy köztudottan? Ne haragudjon.

– Hát hogy tudnak róla, például a diákok és például tudnak a tanárok. Nem vita tárgya, mert azt mondják, hogy nem avatkozunk bele a politikai tevékenységbe, meg a HÖK tevékenységébe sem. De azért mégis tudni lehet, mert az ember többnyire tud bizonyos dolgokról, noha nem biztos, hogy beszél róla a nagy nyilvánosság előtt. De mégis egyértelmű, mégis valóságos. És ha tudni lehet bizonyos emberekről, fiatal hallgatókról, akik később mondjuk az egyetemen maradnak, hogy szélsőséges politikai párt szervezésében vettek részt a HÖK keretein belül vagy az egyetem falain belül, akkor lehet-e úgy tenni, hogy nekünk ehhez semmi közünk, végül is ez magánügy.

– Nem. Abban nem. Ebben igaza van. Ha az történt volna, amit Ön most mondott, hogy az egyetem falai között akár szélsőséges, akár nem, politikai pártszervezésben vettek részt, az egyáltalán nem magánügy, azt a leghatározottabban tiltjuk. Nem azért, mert hogy szélsőséges lenne, hanem azért, mert politikai párt szervezésében vesz részt. Ez az egyetemen a leghatározottabban tilos, hogy az egyetem falai között ezt csinálja. Ez nagyon lényeges. Tegyünk egy ellenpróbát az ügyben, amit Ön kérdez. Azt hiszem, Ön és az Ön hallgatói még inkább joggal háborodtak fel, amikor a decemberi hallgatói megmozdulásokkor – emlékszik, voltak kisebb-nagyobb megmozdulások – bizonyos irányzatú sajtóban az jött fel vádként, hogy ezek mögött politikai erők állnak. Az ellenzéki politikai erők mozgatják őket. Emlékszik erre?

– Hát hogyne. Persze. Mai napig élnek ezek a vádak.

– Gondoljon bele, egy bizonyos körben ez úgymond köztudott volt. Akkor én nem állhattam volna szóba ezekkel a hallgatókkal, ha ilyen vádakat, csak azért, mert azt mondjuk, hogy köztudott, készpénznek veszünk. Mi ezt nem fogadtuk el, éppen ezért az egyetem vezetése, jómagam személy szerint, a legjobb szakmai egyeztetéseket folytatom ezekkel a hallgatókkal.

– Akkor állítsuk élére a kérdést.

– Állítsuk.

– Ha kiderülne, hogy bármilyen hallgató vagy hallgatói csoport akármelyik demokratikus ellenzéki párthoz közel áll vagy azok szervezeteihez, és akár egyeztet is velük, összehangolja a tevékenységét, akkor Ön szerint ez tiltandó.

– Igen. A leghatározottabban. Igen.

– Ha az egyetem falain kívül találkozik az ellenzéki párt bármelyik akárkijével.

– Nézze. Randevúhelyekről én nem nyilatkozom, azt oldják meg, ahogy gondolják. De ha ők egyetemi tevékenységet folytatnak, egyetem szakon politikai tevékenységet folytatnak, akkor nekünk addig a partnereink, addig állunk velük szóba, ha úgy tetszik, ameddig ezt nem viszik be a pártpolitikai térbe. Ez ügyben az egyetem, egyébként a hallgatói önkormányzat is, alapelvei, szelleme teljesen egyértelmű. Vannak, akik ezt meg akarják bontani most, vannak, akik át akarják politizálni az egyetemet, valóban van ilyen politikai törekvés valami meghatározhatatlan okból, most éppen az ellenzéki pártokra jött rá ez az ingerencia. De szeretném mondani, hogy az egyetemi elit ezt a leghatározottabban elutasítja. Nincs hozzá közünk. Tegyék, fiatalok olyan politikai szervezetet alapítanak, amilyet akarnak. Annyi ellenzéki vagy kormánypárttal vannak kapcsolatban, amennyivel akarnak. De akkor ők nem szakmapolitikai partnereink. Gondolom érthető, hogy miért nem.

– Értem amit mond, de közben kiderül itt az Index mai cikkéből is, ha véletlenül nem lett volna teljesen egyértelmű, de most már azt mondják, hogy a listák áttanulmányozása alapján teljesen egyértelmű, hogy politikai preferenciák alapján is osztályozták a bekerült diákokat A-tól E-ig, és az E jelentette itt a megbízható jobbikost. Lehet, hogy erről az egyetem vezetése nem tudott, lehet, hogy most is csak hallomásból vagy olvasásból szereztek róla tudomást.

– Ezt a rendőrség vizsgálja most. Ez nagyon komoly ügy, amit mond. Ha ez valóban így van, az egyetem átérzi ennek a súlyát, ezért fordult rendőrséghez. Ez olyan súlyú ügy a mi számunkra, hogy ha valóban politikailag osztályoztak fiatalokat bármilyen egyetemi megbízással rendelkező kollégák, akár hallgatói önkormányzatosok, ha ők ezt megcsinálták, ott a magyar rendőrséggel találják szembe magukat. Úgyhogy ez véresen komoly.

– Én is így gondolom. De amikor élére akartam állítani a kérdést, akkor csak az első felét tettem fel a kérdésnek. Azt mondta, hogy bármelyik demokratikus ellenzéki párttal szövetkezve vagy tevékenységét összehangolva egy egyetemista nem fejthet ki legitim tevékenységet az egyetem falain belül.

– Igen, igen.

– De én meg azt kérdezném, és ha kiderül, hogy egy szélsőséges, bár parlamenti párttal szövetkezve teszik ugyanezt, az pontosan ugyanolyan megítélés alá esik?

– Hát ha lehet, még keményebb megítélés alá esik.

– De akkor nem pontosan ugyanaz. Rendben, nekem ez jó.

– A mai napon fogadott el az egyetem vezetése egy olyan nyilatkozatot, ez holnaptól olvasható a sajtóban, amelyben megelőlegezzük azt a most készülő etikai kódexünket, ahol minden oktatónk és a hallgatónk számára világossá tesszük, hogy az egyetem – most az ELTE-ről beszélek –, az ELTE amellett, hogy Magyarország legmagasabb színvonalú kutató- és oktatóhelye, ugye ezt tudjuk, elvárjuk mindenkitől, hogy ilyen munkát végezzen, emellett morális elvárásaink is vannak az oktatóinkkal és hallgatóinkkal szemben. Ezen morális elvárások közé nem fér be, hogy bárki olyan nézeteket hangoztasson, akár egyetemi, akár egyetemen kívüli tevékenysége során, amely gyűlöletkeltő, amely az emberi méltóságot sérti, amely a másik embert személyiségében, emberségében megalázza. Ez az egyetem számára elfogadhatatlan.

– Magyarán szélsőséges, rasszista nézetek képviselete az egyetemen belül különösen elfogadhatatlan. Másutt is.

– Mi nem nézetekről beszélünk, én igyekeztem pontosan fogalmazni. Mert ugye erről a politikai térben nagy vita van, hogy mi a szélsőséges, mi nem, mi a rasszista, mi nem. Ezt toljuk félre egy pillanatra, hogy nagyon egyértelműek legyünk, senki ne tudjon belekötni, senki ne tudjon kibújni alóla. Ez a legfontosabb. Aki a másik ember méltóságát megsérti, aki embertelenségről beszél, aki gyűlöletet kelt a másik embertársával szemben, úgy gondolom, ez olyan konszenzus, amely minden normális ember konszenzusa. Aki ezt teszi, az szembemegy az egyetem morális értékeivel. Tehát ebben nincs alku az egyetemen belül. Ezt nagyon fontosnak tartom, ez nem politikai pártokról szól, ez nem politikai irányzatokról szól, ez a normális felnőtt emberek emberségéről szól. De továbbra sem fogjuk vizsgálni a politikai kötődését senkinek.

– Értem. Tehát lehet személyesen bárki bármilyen politikai mozgalomhoz kötődő ember.

– Lelke rajta. Egészségére.

– De ne sértse mások méltóságát, ne keltsen gyűlöletet és akkor nagyjából ki is lehet találni már, hogy ide vagy amoda tartozik. Jó.

– Bárhova tartozik. Bárhova tartozik.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!